Vaszary Gábor egy ifjúsági regényben mesélt Paliról és Laciról, a testvérekről, akik egy hirtelen ötlettől vezérelve Párizsba mentek. Ott aztán birkózhattak pénzhiánnyal, nyelvismerettel és egerekkel.
Mini sorozat is készült belőle - de tudjátok, mit mondanak. Az eredeti az igazi.
Választási kampányos, ármánykodó, szerelmes.
Payton visszatért, és a teljes csapat melléáll, hogy New York következő szenátorát választassák meg a 
személyében. Az ellenfele a rutinos vén róka, Didi, aki zavartalanul kapta ezt a pozíciót évek óta. Könnyű győzelemnek hiszik, de Didi sem adja olcsón a bőrét. Gyűjtik egymás ellen a terhelő tényeket, hogy azzal zsaroljanak vagy a sajtónak szivárogtassanak. Kémet építenek be egymás stábjába. Közben a magánéletükben is meg kell hozni pár kényes döntést: Didi felvállalja, hogy két férfival él egy házasságban? Payton és Alice megint együtt vannak, és politikai célból ők is hármassá alakulnak Astriddal. Ez aztán a dinamikájuk rovására megy. A dolgokat bonyolítandó színre lép egy karizmatikus szenátor is, aki elnökké akar lenni, és habozik, ki legyen az alelnöke: Didi vagy Payton anyja, Georgina.
Az első évadért odavoltam, szinte egyszerre végignéztem az egészet. Politikai szatíra volt, de plusz élt adott neki, hogy középiskolai környezetben. Igazság szerint a 2. évadot is szórakoztatónak találtam, és elég gyorsan meg is néztem, de az az él már nincs benne.
Megnövekedett a játszótér, és már igazi tétek vannak. Az első évadban az plusz volt, hogy egy iskolai választást mennyire komolyan vesznek, és parodizálták vele a teljes rendszert. Most viszont maguk is részesei lesznek a rendszernek, és nincs meg a korábbi játékosság.
Amilyen plusz szálakat kapunk, az meg néha simán csak kiakasztó. Ok, értem, ha van egy Oscar-díjas Gwyneth Paltrow a stábban, adni kell neki saját történetszálat, és nem csak időnként megmutatni, ha Payton anyai tanácsra vágyik. De ez? Hirtelen Georgina lett minden nő és pasi nedves álma, akitől minden menő. Olyan politikai programmal áll elő, hogy az egy katasztrófa. Semmit nem vesz komolyan, és az egész nő… már túlzottan fura. De alapból ez a rocksztár beállítás, ami sok volt. Nincs olyan, hogy valaki bármit tesz vagy mond, az tőle menőnek számít. Vegyük csak a szexbotrányt – Georgina abból is jól jön ki, noha a házasságtörésben ugyanolyan bűnös, mint a másik fél.
Az is olyan kicsinyes, ahogy egymás magánéletével akarják megbuktatni egymást a fő vonalon. Pláne, hogy arra lyukadunk ki, hogy változott a kor, és már nem kell a konzervatív értékrendszerhez ragaszkodni.
Ez a sorozat nagyon drasztikusan áll ki minden mellett, ami formabontó. Ok, legyünk nyitottak és mindenki keresheti a maga módján a boldogságot, de ebben a sorozatban túlzás, hogy mindenki valami szélsőséges módon találja azt meg. Legyen, igen, a világban férjen el mindenki egymás mellett, de miért nem lehetett egy-két hagyományos szexuális és életmóddal bíró szereplőt betenni?
Mindezek mellett vannak fontos gondolatok a sorozatban, még akkor is, ha érdekes a becsomagolás. Infinity mozgalma, mellyel a bolygót szeretné élhetőbbé tenni. Bírtam, hogy erre felhívja a figyelmet a sorozat, és tippek is vannak benne, mi mit tehetünk a célért, hogy ez egy élhető bolygó legyen 50 év múlva is. El van túlozva ez a szál is, persze, Infinity nagyon szélsőséges, de akkor is lehet tőle ötletelni. Most vettem, innen is megihletve, újra használható zsákot – számoljunk le a műanyag zacskókkal! Ezzel fogok boltba járni.
A magánéleti szálak, ahogy fentebb már fejtegettem, szélsőségesek. Guilty pleasure szinten tudom nézni, és nagyobbrészt szórakoztatnak is, de akkor is túlzásnak éreztem.
Észre lehet venni azt is, hogy ismétlődnek motívumok az első évadból. Annyi sorozatot nézek, hogy ez engem különösebben nem zavar, de tudom, hogy van, akit igen.
Nekem inkább az a fontos, hogy visszatért az egész stáb, és mindenki története folytatódhatott. Ok, egy mégis van, amit kár volt ismételni: Ben Platt énekeltetése.
Mindennel együtt nekem továbbra is a nézős sorozataim között van a helye.
The Politician - 5/3,5 még szórakoztató, néha gondolkoztat is, de ismétli is magát, túlzottan szatíra is.
Mi a közös az alábbi színészekben?
Megoldás: Tovább!
Vállalkozó, bukással szembenéző, gyilkossá váló.
Dean pontosan tudja, mit akar az életben és hogyan érje el azt. Már az egyetemen felfigyelt a szorgalmas és tehetséges Joe Huntra, akivel a diploma után véletlenül összefut. Társulást ajánl neki: alapítsanak együtt céget! Joe hozza az eszét és az ötleteit, ő pedig a pénzt és a befektetőket. Belevágnak, szerződtetnek több egykori 
diáktársat, és az ágazat vén rókája, Ron Levin is támogatni kezdi őket. Mire észbe kapnak, túl vannak az első bukáson és a hozzá kapcsolódó csaláson, hogy meg se álljanak az arany életig. Joe összejön az előkelő és szépséges Sydney-vel is, sínre kerül az élete minden téren. Csakhogy Levin nem azzal lett gazdag, hogy önzetlenül segít a fiataloknak. Kiszúr velük, és ezzel olyan események láncolatát indítja el, mely egyeseket a halálba, másokat a börtönbe vezet.
Van egy kis zsáner zavar is. A film eleje a vállalkozás úgy indul, mint egy nagyon gyenge Wall Street farkasai. Fiatalok, sikerre éhesek, buliznak és pénzt keresnek – csak éppen, hogyan? Nem világos. Ez nem egy olyan film, amiből bármi is kiderül a pénzügyi világról, a csalásokról benne, legfeljebb eszünkbe juttat olyan filmet, aminek ez jobban ment.
A végére krimi felé haladunk, gyilkossággal és egyre bonyolódó eltussolással. De hamar le is zavarják, értelme se sok volt. Inkább arra akarhattak rámenni, hogy Dean hogyan ültette fel Joe-t, aki mindenért el kellett, hogy vigye a balhét. Ez is irritált, mert ráutalnak mennyire korrupt az egész rendszer, aztán a végén azzal szembesülünk, hogy ez egy szemlélet. A tény: Joe börtönbe megy. Hangoztatja az ártatlanságát, máig küzd. Ez az ő verziója a történtekről. Hogy mi az igazság? Ki tudja.
Lehet megtörtént esetekről jó filmeket csinálni, simán úgy is, hogy egy nézetet emel ki a sokból, és ennek megfelelően mutatja be az eseményeket. Itt viszont nagyon tudott irritálni, hogy ezt védőbeszédnek éreztem. Tisztára mosásnak. Ok, elítéltek, de nézzétek csak, Dean miket művelt, és ki is itt az igazi áldozat! Ez elvileg szórakoztató film. Szórakoztatnia kellene, nem befolyásolni egy olyan ügyben, amiről eddig nem is hallottam.
Látványra is semmilyen. Ok, egy vállalatról szóló film nem éppen látványfilm, de már láttuk, hogy ennél sokkal pofásabban meg lehet csinálni. Steril az egész, és a szemem nem akadhatott meg semmin. Se egy látványos buli, se egy nagyon menő ruha, vagy legalább egy frizura… Attól tartok, Emma Roberts áttetsző felsője volt itt a nagy szám, pedig még az öltönyös srácok is jobbak lettek volna, mint az a ruha. Hol marad a milliomosok fényűző világa? Mert itt nem láttam.
Amiről általában szeretek írni, és amit mániásan nézek egy filmbe: a szereposztás. Nekem fontos, kik játsszák az egyes karaktereket. Egy gyengébb filmet is tudok szeretni, ha van értékelhető villanása egy színésznek, akit bírok. Ebben a filmben pedig volt bőven olyan színész, akit kedvelek. A főszereplőktől kezdve (Elgort, Edgerton) a mellékszereplőkig (pl. Cary Elwes). De olyan semmilyenek a karakterek, hogy hiába az játssza, aki. Egyetlen szimpatikus alak se volt, még Joe se, aki Dean mellett ártatlan figura, de összességében ő is korrumpálódik, és nem díjazom, ha valaki ennyire hagyja megvezetni magát, mint ő. Balek. Eddig azt hittem, Egerton leggyengébb választása a Robin Hood volt, de Robin karakterét legalább a filmtől függetlenül bírom, és abban van valamennyi menőség, ahogy nyilazik. Itt viszont csak a mosolyát tudtam értékelni, azt is inkább csak azért, mert lányból vagyok. Emma Roberts nem több biodíszletnél, fel se tűnik, ha nincs a filmben. Spacey – emberként nagyon leírva, de színészként bírtam. Nem ezért a szerepéért.
Csalódás a köbön. Ránézek a poszterére, és még irritál is. Ennyi jó színész, szimpatikusak, és megcsináltak egy ilyen… pocsék filmet. De kár érte…
Billionaire Boys Club - 5/1 ez meg mi volt? A szereposztás ellenére a film semmilyen, unalmas, érthetetlen. Pocsék!
Cím: Run
Készítők: Sarah Paulson az ismert név, de ennél ígéretesebb, hogy a Searching rendezője készíti.
Műfaj: thriller
Cselekmény: Diane annak szenteli az életét, hogy a lánya mellett legyen, gondoskodjon róla. Ahogy azonban Chloe egyre idősebb, egyre több a kérdése. Rá kell jönnie, hogy az anyjának bőven vannak titkai és rejtegetni valója...
Várható megjelenés: még nem tudni
Miért várós?
Anya – lányos, betegséggel küzdő, fertőző.
Kay nem büszke rá, de az utóbbi időszakban nem volt elég ideje és energiája az anyjára. Edna állapota azonban annyit romlott, hogy muszáj komolyabban foglalkoznia vele. A lányával, Sammel leutaznak hozzá, és szembesülnek a helyzettel. Edna egyszer eltűnik, majd ugyanolyan titokzatosan újra felbukkan. Emlékei nincsenek. Néha magára emlékeztet, jól el tudnak beszélgetni vele, ajándékot is ad nekik. Majd megzavarodik, 
nem emlékszik a korábban történtekre, és erőszakos is. Közben fura töredékeket mesél nekik egy ablakról, amit nem volt jó ötlet elhozni. A fertőző magányról, ami egyre rosszabb. De nem csak Edna miatt gyűlik a feszültség a házban: Kay és Sam között sincsenek rendben a dolgok, és ebben a környezetben ez is veszélyes konfliktussá válhat.
Abszolút női film, ami miatt adná magát, hogy keressem, miről szól metaforaként a film. Vagy, akár feminista vonalat is belegondolhatnánk. A helyzet azonban az, hogy egészen lényegtelennek tűnik, hogy milyen neműek a szereplők. Ugyanezt a sztorit apákkal és fiúkkal is el tudom képzelni. Csak azért áll jobban nőknek, mert e nemhez könnyebben köthető az érzelmi függés és szükség, ami ebben a filmben megjelenik.
Az egyik gondom az volt, hogy a film nem akar dönteni horror és családi dráma között. Ednával történik valami, és nézőként hamar össze lehet rakni, hogy ennek valami természetfeletti vonatkozása van. Közben anyák és lányok között játszanak az érzelmekkel, gyakran nem is konkrét eseményhez kötve, csak mit jelent a feltételhez kötött szeret, hogyan éli meg mindkét fél, ha valami csalódott a másikban.
A végeredmény az lett, hogy a film egyik oldala sem markáns, mindkét oldalról maradtak hiányérzeteim. Igazából nem derült ki számomra, hogy miért alakultak ki a családi konfliktusok és hogyan kezdenek el gyógyulni az egymásnak okozott sebek. Szinte csak annyi észrevehető, hogy veszélyes helyzetben vannak, így félre tudnak tenni mindent, és újra felfedezik, hogy szeretik egymást és kellenek egymás életébe. (Meg talán túlélni is könnyebb, ha nem egyedül néznek szembe a sötétséggel.)
A horrorból pedig abszolút hiányoznak a válaszok vagy az ijesztés. Egyszer sem ijedtem meg, itt még jump scream elemekkel sem akartak frászt hozni az emberre. Annak kellene hatnia, hogy Edna hangulata és viselkedése hogyan változik, és a szövege arról, amit hazahoztak, ami bekebelezi. Csak éppen annyira sejtetve van az egész, hogy érteni nem lehet. Most akkor mi van a házban, mi történik a nővel és hogyan van ennek az ablakhoz köze? Biztosan semmit nem tudni.
Ezért is lennék vevő arra, hogy ez az egész csak metafora. A gond az, hogy annak feltétele lenne, hogy valamivel azonosíthassam a látottakat. Ez nincs meg. A gyász? Nem. A magány már jobb tipp lenne, de akkor nem stimmel a vége. Pont, hogy azzal kellene legyőzni, amivel itt majd terjedni fog.
Azt sem értettem, hogy Ednával mi történt a végén. Zavar is.
A három nőből egyedül Kay volt valamennyire szimpatikus, sem az anyja, sem a lánya nem került közel hozzám. Keveset is tudni meg róluk, idegesítőek is. Nem tudom, jobb színésznők mit tudtak volna beletenni, valószínűleg ennél többet. Mortimer minden tőle telhetőt megtesz, neki el is hittem több érzelmet, viszont Robyn Nevin túl semmilyen megszállottként. A mélypont azonban Bella Heathcote, akinek a jelenléte és a karaktere felesleges is a filmben.
Komolyan, visszasírom a jump scream jeleneteket!
Az alapötletet tudom díjazni, Emily Mortimer játékát és a filmbeli nyomasztó hangulatot. Nem egy emlékezetes horror/dráma.
Relic - 5/3 az alapötlet működhetne, ha ijesztőbb lenne a film, és jobban használnák a generációkat.
Fel nem fogom, hogyan vették erre rá Dan Stevens-t...
Mondjuk, olvastam már olyan véleményt, hogy simán lopja a műsort.
Majd elfelejtettem, ez még mindig az eurovíziós film.
Azon vitatkozhatunk, mennyire jó film a Fire Saga története. A dalai azonban tényleg hajaznak az igazi Eurovíziós Dalfesztivál dalokra és hangulatra.
Ez a Fire Saga utolsó fellépése.
A rutintól eltérő, nyaralós, szerelmes.
Tess egy olyan anya lánya, akit a férje elhagyott, és egyedül kellett a lányának mindent megadnia. Így szilárd értékeket és elvárásokat fogalmazott meg a lányának: diploma, jó állás, stabilitás. Tess végig egyetlen cégnél dolgozott, ám annak tulajváltásakor közlik vele, hogy a pozícióját megszűntetik, rá már nincs szükség. A nő 
elkeseredésében így is elutazik a konferenciára, és próbál bejutni a rendezvényekre, új állást találni magának, mielőtt be kellene vallania az anyjának, mi történt. Ám semmi sem a tervek szerint alakul: senki nem hívja vissza, a rendezvényről kidobják, a foglalását törlik, és egy vihar miatt még a szigeten is ragad. Újra és újra összefut az önkéntes, világpolgár Carterrel, aki most a megmentésére siet. Bár teljesen más a világnézetük, az együtt töltött idő hatására mindketten elgondolkoztak, hogyan életek eddig, de hogyan kellene tovább.
Romantikus komédia – ha már ez a zsáner, két dolgot biztosan elvárunk. Legyen egy páros, akik a film végére összejönnek, és legyenek nagyon szerelmesek. Legyen benne humor is, a páros keveredjen humoros helyzetekbe. Ha ez megvan…
Itt azonban egyikre sem tudom azt mondani, hogy a film megfelelően abszolválta. Nem is igazán romantikus komédiának nevezném, hanem limonádénak, csak éppen ilyen zsáner nincs. Mint egy higított romantikus komédia, a tartalom sok vízzel felöntve.
A film alig romantikus. Tess és Carter kevés pillanatot kapott, inkább csak beleképzelni lehet, hogy esnek szerelembe, és nem látni. Nagy gesztus is csak a film végére érkezik, de az is abban a formában, ahogy számítani lehetett rá.
A humorával is az a baj, hogy mintha lenne, de igazából nincs. Mosolyogni lehet rajta, de nem nevetni. Ahhoz visszafogott és álságosan romantikus. Szinte semmilyennek nevezhető.
A történet nem éppen mozgalmas. Vannak események, de lassan és semmit nem éreztem jelentősnek a filmben. Még Tess állásának megszűnése is olyan sterilen van tálalva, hogy nem értettem, hova lettek az érzelmek. A romantikus éra ezért nem is tud működni: egyszerűen nincs elég érzelem a szereplőkben és a történetben. A kalandok is a szigeten… papíron jobban hangzik, mint megnézve. A szállás nélkül maradás, a kitörő hatalmas vihar – de a szereplők lényegében védett helyen vannak, biztonságban, és csak beszélgetnek, bármi is legyen a közvetlen környezetükben, akár egy vihar/hurrikán is.
A szereplők minimális karaktert kaptak. Igazából az a lényeg, hogy egy tekintetben mennyire mások, és ezt az egyet mutatták meg részletesebben: Tess szereti a biztos dolgokat, a rutint. Carter ellenben a pillanatnak él, neki nincsenek tervei és gyökerei. Nagyon máshogy gondolkodnak arról, mi a fontos a számukra. Az, hogy a másik nézőpontját próbálják megérteni, nyit a nézeteiken, és mi levonhatjuk a tanulságot, hogy az elutasítást mellőzve, igyekezni kell minél nyitottabbnak lenni és megérteni a másikat.
A két főszerepet két tévés ismerős kapta: Vanessa Marcil és James Denton. Egyikük sem éppen virágkorát éli, és egy ponton zavart is, hogy Marcil láthatóan nem egy huszonéves naiva. Mert a karaktere sok szempontból olyan, mintha sokkal fiatalabb lenne. Nagyon rutin ez mindkét színésznek, nem kellett megerőltetni maguk, csak sokat mosolyogni. Denton játékáról különben sokat elmond, hogy a szinkronhangja nagyon háttérbe nyomja. Nem egyszer azon kaptam magam, hogy Kautzky Armand hangja több karaktert ad a színésznek és a szerepének, mint amit Denton tett bele.
A forgatási helyszín is csak papíron szép: a kis büdzsé nagyon érezhető az egészen.
A nézhető limonádék között van, de egy tipikus és átlagos romantikus komédiánál nem tud többet, inkább csak kevesebbet.
Az éden foglyai - 5/3 tipikus és kiszámítható romantikus komédia, ami abszolút limonádé, poén kevés akad.
Könnyű utálni. Könnyű félni. Nagyon nehéz szeretni. (13 Reasons Why)
(Sunny egy 6 hetes kiképzést akar kipróbálni a gyakorlatban, de mindenki tartja jó ötletnek, hogy éles bombával tesztelje a tudását.)
(Az egykori ellenségek életük fordulópontján együtt találják meg a válaszokat.)
(Bill cinikusan veszi, hogy kiküldetésre kellene mennie, és a kisbabájának gügyög, de Eve a mondandójának igazi célközönsége.)
(Ray a lelkésszel beszélgetve próbál válaszokat találni.)
(Edgar nem viseli jól, amikor megtévesztésből Frankie Willre lőtt.)