Mi a közös az alábbi színészekben?

• Anthony Hopkins
• Mads Mikkelsen
• Gaspard Ulliel
• Brian Cox

Megoldás: Tovább!

Vállalkozó, bukással szembenéző, gyilkossá váló.

Dean pontosan tudja, mit akar az életben és hogyan érje el azt. Már az egyetemen felfigyelt a szorgalmas és tehetséges Joe Huntra, akivel a diploma után véletlenül összefut. Társulást ajánl neki: alapítsanak együtt céget! Joe hozza az eszét és az ötleteit, ő pedig a pénzt és a befektetőket. Belevágnak, szerződtetnek több egykori diáktársat, és az ágazat vén rókája, Ron Levin is támogatni kezdi őket. Mire észbe kapnak, túl vannak az első bukáson és a hozzá kapcsolódó csaláson, hogy meg se álljanak az arany életig. Joe összejön az előkelő és szépséges Sydney-vel is, sínre kerül az élete minden téren. Csakhogy Levin nem azzal lett gazdag, hogy önzetlenül segít a fiataloknak. Kiszúr velük, és ezzel olyan események láncolatát indítja el, mely egyeseket a halálba, másokat a börtönbe vezet.

Van egy kis zsáner zavar is. A film eleje a vállalkozás úgy indul, mint egy nagyon gyenge Wall Street farkasai. Fiatalok, sikerre éhesek, buliznak és pénzt keresnek – csak éppen, hogyan? Nem világos. Ez nem egy olyan film, amiből bármi is kiderül a pénzügyi világról, a csalásokról benne, legfeljebb eszünkbe juttat olyan filmet, aminek ez jobban ment.

A végére krimi felé haladunk, gyilkossággal és egyre bonyolódó eltussolással. De hamar le is zavarják, értelme se sok volt. Inkább arra akarhattak rámenni, hogy Dean hogyan ültette fel Joe-t, aki mindenért el kellett, hogy vigye a balhét. Ez is irritált, mert ráutalnak mennyire korrupt az egész rendszer, aztán a végén azzal szembesülünk, hogy ez egy szemlélet. A tény: Joe börtönbe megy. Hangoztatja az ártatlanságát, máig küzd. Ez az ő verziója a történtekről. Hogy mi az igazság? Ki tudja.

Lehet megtörtént esetekről jó filmeket csinálni, simán úgy is, hogy egy nézetet emel ki a sokból, és ennek megfelelően mutatja be az eseményeket. Itt viszont nagyon tudott irritálni, hogy ezt védőbeszédnek éreztem. Tisztára mosásnak. Ok, elítéltek, de nézzétek csak, Dean miket művelt, és ki is itt az igazi áldozat! Ez elvileg szórakoztató film. Szórakoztatnia kellene, nem befolyásolni egy olyan ügyben, amiről eddig nem is hallottam.

Látványra is semmilyen. Ok, egy vállalatról szóló film nem éppen látványfilm, de már láttuk, hogy ennél sokkal pofásabban meg lehet csinálni. Steril az egész, és a szemem nem akadhatott meg semmin. Se egy látványos buli, se egy nagyon menő ruha, vagy legalább egy frizura… Attól tartok, Emma Roberts áttetsző felsője volt itt a nagy szám, pedig még az öltönyös srácok is jobbak lettek volna, mint az a ruha. Hol marad a milliomosok fényűző világa? Mert itt nem láttam.

Amiről általában szeretek írni, és amit mániásan nézek egy filmbe: a szereposztás. Nekem fontos, kik játsszák az egyes karaktereket. Egy gyengébb filmet is tudok szeretni, ha van értékelhető villanása egy színésznek, akit bírok. Ebben a filmben pedig volt bőven olyan színész, akit kedvelek. A főszereplőktől kezdve (Elgort, Edgerton) a mellékszereplőkig (pl. Cary Elwes). De olyan semmilyenek a karakterek, hogy hiába az játssza, aki. Egyetlen szimpatikus alak se volt, még Joe se, aki Dean mellett ártatlan figura, de összességében ő is korrumpálódik, és nem díjazom, ha valaki ennyire hagyja megvezetni magát, mint ő. Balek. Eddig azt hittem, Egerton leggyengébb választása a Robin Hood volt, de Robin karakterét legalább a filmtől függetlenül bírom, és abban van valamennyi menőség, ahogy nyilazik. Itt viszont csak a mosolyát tudtam értékelni, azt is inkább csak azért, mert lányból vagyok. Emma Roberts nem több biodíszletnél, fel se tűnik, ha nincs a filmben. Spacey – emberként nagyon leírva, de színészként bírtam. Nem ezért a szerepéért.

Csalódás a köbön. Ránézek a poszterére, és még irritál is. Ennyi jó színész, szimpatikusak, és megcsináltak egy ilyen… pocsék filmet. De kár érte…

Billionaire Boys Club - 5/1 ez meg mi volt? A szereposztás ellenére a film semmilyen, unalmas, érthetetlen. Pocsék!

https://www.youtube.com/watch?v=3fe9AJ4fL5k

Cím: Run

Készítők: Sarah Paulson az ismert név, de ennél ígéretesebb, hogy a Searching rendezője készíti.

Műfaj: thriller

Cselekmény: Diane annak szenteli az életét, hogy a lánya mellett legyen, gondoskodjon róla. Ahogy azonban Chloe egyre idősebb, egyre több a kérdése. Rá kell jönnie, hogy az anyjának bőven vannak titkai és rejtegetni valója...

Várható megjelenés: még nem tudni

Miért várós?

• Még nagyon keveset tudni, az se teljesen tiszta, milyen zsáner. A thriller biztosnak tűnik, de kihajolhat a horror felé is.
• Meggyőző volt a trailer.
• Még tippem sincs, milyen jellegű lehet a titok és az őrület, de érdekel.
• Jó lenne egy okos thriller...

Anya – lányos, betegséggel küzdő, fertőző.

Kay nem büszke rá, de az utóbbi időszakban nem volt elég ideje és energiája az anyjára. Edna állapota azonban annyit romlott, hogy muszáj komolyabban foglalkoznia vele. A lányával, Sammel leutaznak hozzá, és szembesülnek a helyzettel. Edna egyszer eltűnik, majd ugyanolyan titokzatosan újra felbukkan. Emlékei nincsenek. Néha magára emlékeztet, jól el tudnak beszélgetni vele, ajándékot is ad nekik. Majd megzavarodik, nem emlékszik a korábban történtekre, és erőszakos is. Közben fura töredékeket mesél nekik egy ablakról, amit nem volt jó ötlet elhozni. A fertőző magányról, ami egyre rosszabb. De nem csak Edna miatt gyűlik a feszültség a házban: Kay és Sam között sincsenek rendben a dolgok, és ebben a környezetben ez is veszélyes konfliktussá válhat.

Abszolút női film, ami miatt adná magát, hogy keressem, miről szól metaforaként a film. Vagy, akár feminista vonalat is belegondolhatnánk. A helyzet azonban az, hogy egészen lényegtelennek tűnik, hogy milyen neműek a szereplők. Ugyanezt a sztorit apákkal és fiúkkal is el tudom képzelni. Csak azért áll jobban nőknek, mert e nemhez könnyebben köthető az érzelmi függés és szükség, ami ebben a filmben megjelenik.

Az egyik gondom az volt, hogy a film nem akar dönteni horror és családi dráma között. Ednával történik valami, és nézőként hamar össze lehet rakni, hogy ennek valami természetfeletti vonatkozása van. Közben anyák és lányok között játszanak az érzelmekkel, gyakran nem is konkrét eseményhez kötve, csak mit jelent a feltételhez kötött szeret, hogyan éli meg mindkét fél, ha valami csalódott a másikban.

A végeredmény az lett, hogy a film egyik oldala sem markáns, mindkét oldalról maradtak hiányérzeteim. Igazából nem derült ki számomra, hogy miért alakultak ki a családi konfliktusok és hogyan kezdenek el gyógyulni az egymásnak okozott sebek. Szinte csak annyi észrevehető, hogy veszélyes helyzetben vannak, így félre tudnak tenni mindent, és újra felfedezik, hogy szeretik egymást és kellenek egymás életébe. (Meg talán túlélni is könnyebb, ha nem egyedül néznek szembe a sötétséggel.)

A horrorból pedig abszolút hiányoznak a válaszok vagy az ijesztés. Egyszer sem ijedtem meg, itt még jump scream elemekkel sem akartak frászt hozni az emberre. Annak kellene hatnia, hogy Edna hangulata és viselkedése hogyan változik, és a szövege arról, amit hazahoztak, ami bekebelezi. Csak éppen annyira sejtetve van az egész, hogy érteni nem lehet. Most akkor mi van a házban, mi történik a nővel és hogyan van ennek az ablakhoz köze? Biztosan semmit nem tudni.

Ezért is lennék vevő arra, hogy ez az egész csak metafora. A gond az, hogy annak feltétele lenne, hogy valamivel azonosíthassam a látottakat. Ez nincs meg. A gyász? Nem. A magány már jobb tipp lenne, de akkor nem stimmel a vége. Pont, hogy azzal kellene legyőzni, amivel itt majd terjedni fog.

Azt sem értettem, hogy Ednával mi történt a végén. Zavar is.

A három nőből egyedül Kay volt valamennyire szimpatikus, sem az anyja, sem a lánya nem került közel hozzám. Keveset is tudni meg róluk, idegesítőek is. Nem tudom, jobb színésznők mit tudtak volna beletenni, valószínűleg ennél többet. Mortimer minden tőle telhetőt megtesz, neki el is hittem több érzelmet, viszont Robyn Nevin túl semmilyen megszállottként. A mélypont azonban Bella Heathcote, akinek a jelenléte és a karaktere felesleges is a filmben.

Komolyan, visszasírom a jump scream jeleneteket!

Az alapötletet tudom díjazni, Emily Mortimer játékát és a filmbeli nyomasztó hangulatot. Nem egy emlékezetes horror/dráma.

Relic - 5/3 az alapötlet működhetne, ha ijesztőbb lenne a film, és jobban használnák a generációkat.

https://www.youtube.com/watch?v=_sHbiv7J1xg

A rutintól eltérő, nyaralós, szerelmes.

Tess egy olyan anya lánya, akit a férje elhagyott, és egyedül kellett a lányának mindent megadnia. Így szilárd értékeket és elvárásokat fogalmazott meg a lányának: diploma, jó állás, stabilitás. Tess végig egyetlen cégnél dolgozott, ám annak tulajváltásakor közlik vele, hogy a pozícióját megszűntetik, rá már nincs szükség. A nő elkeseredésében így is elutazik a konferenciára, és próbál bejutni a rendezvényekre, új állást találni magának, mielőtt be kellene vallania az anyjának, mi történt. Ám semmi sem a tervek szerint alakul: senki nem hívja vissza, a rendezvényről kidobják, a foglalását törlik, és egy vihar miatt még a szigeten is ragad. Újra és újra összefut az önkéntes, világpolgár Carterrel, aki most a megmentésére siet. Bár teljesen más a világnézetük, az együtt töltött idő hatására mindketten elgondolkoztak, hogyan életek eddig, de hogyan kellene tovább.

Romantikus komédia – ha már ez a zsáner, két dolgot biztosan elvárunk. Legyen egy páros, akik a film végére összejönnek, és legyenek nagyon szerelmesek. Legyen benne humor is, a páros keveredjen humoros helyzetekbe. Ha ez megvan…

Itt azonban egyikre sem tudom azt mondani, hogy a film megfelelően abszolválta. Nem is igazán romantikus komédiának nevezném, hanem limonádénak, csak éppen ilyen zsáner nincs. Mint egy higított romantikus komédia, a tartalom sok vízzel felöntve.

A film alig romantikus. Tess és Carter kevés pillanatot kapott, inkább csak beleképzelni lehet, hogy esnek szerelembe, és nem látni. Nagy gesztus is csak a film végére érkezik, de az is abban a formában, ahogy számítani lehetett rá.

A humorával is az a baj, hogy mintha lenne, de igazából nincs. Mosolyogni lehet rajta, de nem nevetni. Ahhoz visszafogott és álságosan romantikus. Szinte semmilyennek nevezhető.

A történet nem éppen mozgalmas. Vannak események, de lassan és semmit nem éreztem jelentősnek a filmben. Még Tess állásának megszűnése is olyan sterilen van tálalva, hogy nem értettem, hova lettek az érzelmek. A romantikus éra ezért nem is tud működni: egyszerűen nincs elég érzelem a szereplőkben és a történetben. A kalandok is a szigeten… papíron jobban hangzik, mint megnézve. A szállás nélkül maradás, a kitörő hatalmas vihar – de a szereplők lényegében védett helyen vannak, biztonságban, és csak beszélgetnek, bármi is legyen a közvetlen környezetükben, akár egy vihar/hurrikán is.

A szereplők minimális karaktert kaptak. Igazából az a lényeg, hogy egy tekintetben mennyire mások, és ezt az egyet mutatták meg részletesebben: Tess szereti a biztos dolgokat, a rutint. Carter ellenben a pillanatnak él, neki nincsenek tervei és gyökerei. Nagyon máshogy gondolkodnak arról, mi a fontos a számukra. Az, hogy a másik nézőpontját próbálják megérteni, nyit a nézeteiken, és mi levonhatjuk a tanulságot, hogy az elutasítást mellőzve, igyekezni kell minél nyitottabbnak lenni és megérteni a másikat.

A két főszerepet két tévés ismerős kapta: Vanessa Marcil és James Denton. Egyikük sem éppen virágkorát éli, és egy ponton zavart is, hogy Marcil láthatóan nem egy huszonéves naiva. Mert a karaktere sok szempontból olyan, mintha sokkal fiatalabb lenne. Nagyon rutin ez mindkét színésznek, nem kellett megerőltetni maguk, csak sokat mosolyogni. Denton játékáról különben sokat elmond, hogy a szinkronhangja nagyon háttérbe nyomja. Nem egyszer azon kaptam magam, hogy Kautzky Armand hangja több karaktert ad a színésznek és a szerepének, mint amit Denton tett bele.

A forgatási helyszín is csak papíron szép: a kis büdzsé nagyon érezhető az egészen.

A nézhető limonádék között van, de egy tipikus és átlagos romantikus komédiánál nem tud többet, inkább csak kevesebbet.

Az éden foglyai - 5/3 tipikus és kiszámítható romantikus komédia, ami abszolút limonádé, poén kevés akad.

https://www.youtube.com/watch?v=WZyOoOViHiQ

Könnyű utálni. Könnyű félni. Nagyon nehéz szeretni. (13 Reasons Why)

(Sunny egy 6 hetes kiképzést akar kipróbálni a gyakorlatban, de mindenki tartja jó ötletnek, hogy éles bombával tesztelje a tudását.)

• Most azt akarod mondani, megtanultad, hogy kell hatástalanítani egy olyan bombát, mint ez Laughlin-ban?
• Yeah.
• 6 hétnyi hatástalanítási kiképzés, még nem teszt téged bomba szakértővé.
• Oké, nos, minél többet jártatjuk itt a szánk, annál messzebbre jut a UPS-es csávó.
• Azt mondom, hagyjuk Sonny-nak, hogy Hurt Locker-et játsszon. A legrosszabb, ami történhet, hogy elveszítjük őt.
• Ja, kivéve, hogyha ez a kis szerkezet berobbantja a teljes alagútrendszert.
• Nos, nagyra értékelem a bizalmat, Clay-minátor.
• Nem akarom, hogy ez legyen a temetésünk. (SEAL Team)

(Az egykori ellenségek életük fordulópontján együtt találják meg a válaszokat.)

• Ha kisétálok innen a magam útját járom majd. Neked is ezt kéne.
• És ha nem tetszik, ahová vezet?
• Legalább te választottad. (The Politician)

(Bill cinikusan veszi, hogy kiküldetésre kellene mennie, és a kisbabájának gügyög, de Eve a mondandójának igazi célközönsége.)

• Csak most, Bill, jó? Csak most.
• Hűha, megyek a halálba, hallod? Apucit kinyírják, ugye-ugye?
• Hagyd már abba! (Killing Eve)

(Ray a lelkésszel beszélgetve próbál válaszokat találni.)

• És úgy tudtam, hogy mindenre meg van a válaszom, de most már úgy tűnik, csak kérdéseim vannak.
• Miféle kérdések?
• Miért is harcolok?
• Ez az a kérdés, ami sok nagy harcost is foglalkoztatott a történelem során. (SEAL Team)

(Edgar nem viseli jól, amikor megtévesztésből Frankie Willre lőtt.)

• És ehhez mért kellett lelőnie?
• Tudjuk, hogy mesterlövész. Az egyik átment rajtam, a másik csak súrolt. Mindegy, Susan megvan?
• Igen, egy közeli irodaházban. Jayék már mennek érte. De tuti, hogy jól vagy? Mert tiszta vér minden, és már nekem is fáj. (Mr. Whisky)

Kémkedő, elvekért kiálló, háborús.

Katharine fordítóként dolgozik egy állami szervnél. Egy nap olyan feljegyzés megy át a kezei alatt, amiből kiderül, hogy az USA olyan adatok gyűjtését kéri az angoloktól, melyekkel aztán megszerezheti az ENSZ hozzájárulását az iraki háborúhoz. A nő igazságérzete nem bírja elviselni a titkos politikai játszmát, melynek eredménye egy igazságtalan háború lenne. Kimenti az anyagot, és eljuttatja a sajtóhoz. Az újságnál nem tudják, bízhatnak-e a levélben. Mire leadják, és megindul a politikai felháborodás, Bush már keresztülvitte a tervezetet. Az angolok azonban nem hagyják ennyiben a dolgot. Valaki megszegte a hivatali titkot, és ezért fizetni kell. Katharine és a munkatársai is kihallgatásra vannak kötelezve, és a nő nem akar másokat bajba sodorni. Felvállalja a tettét, kész bíróságra menni, és egy jogvédő cég segít is neki, amikor a menekült férjével is zsarolni próbálják. Kezdődhet a harc!

Nem ez a történet a leghíresebb kiszivárogtatóé napjainkban. Azt a címet megszavaznám Snowdennek, de nem ő volt az egyetlen. Mert vannak még olyan emberek, akik az igazság nevében kiadják a titkos adatokat is, vállalva, hogy kitaszítottá válnak általa. Ilyen eset Katharine Gun története is, csak ő nem amerikai, hanem angol volt. (A filmből ítélve jobban is járt, mint Snowden.)

A film kényelmes tempójú lett, talán túlzottan is. Elég hosszú, és az eseményeket lassan pörgetik. Ennek is megvan a maga oka: igazából nem sok minden történik benne. Az erkölcsi moralizálás több időt és energiát elvesz, mint amikor tényleges tevékenykednek a szereplők. Minden konfliktus ennek van alárendelve, és alaposan át is rágják. Annyira, hogy már a film felénél, ha nem előbb, unatkozni kezdtem.

Pont a felvezetés lett gyors. Miért teszi Katharine, amit? A szivárogtatás ötletének megszületése és indoklása el van kapkodva. Szinte úgy tűnik, hogy hirtelen felindulásból történt az egész, pedig azért mindent kivitelezni nem percek munkája volt. Kellett tervezni, és az egyes fázisok között idő telt el.

Az is feleslegesen hosszú, amíg az újság meggyőződik róla, hogy a feljegyzés hiteles. Bár valahol érdekesnek tartom, hogy mitől válik hitelessé egy ilyen dokumentum, itt túl hosszan foglalkoztak vele. Pláne, hogy aztán azzal lett támadható később, amivel. Azon még szinte nevetni is tudtam, annyira banánhéjnak tűnik, és mégis, milyen súlya van…

Katharine házas, és a magánéletében is konfliktus lesz, hogy kiszivárogtatta az anyagot. Ezzel veszélybe sodorva a férje státuszát. Fura is volt, ahogy a nagyon idillinek előadott kapcsolatban úgy számon kérte Yasar a feleségét, ahogy itt láttuk.

Majd, a film második felében, a tárgyalásra készülve merülünk a politikai és etikai kérdések hullámaiban. Nem azt látjuk, hogy készülnek a védelemre, hogyan nyomoznak. Ez is inkább elvi síkon van tervezve: jogos-e a háború? Ez hogyan tereli más síkra a vádakat és a tárgyalást? Fontos, itt a lényeg is, de annyira nem tudott lekötni…

A filmnek van aktualitása, megtörtént eset az alapja és sikerkönyvből készült – nem mellesleg, magyarul is olvasható. De valahogyan mégsem működik igazán. Ok, nem szórakoztató film elsősorban, de az ilyesmit is lehet ötletesen és érdekesen tálalni. A Snowden-film sem volt a szívem csücske, de az kellemesebb emlékeket hagyott maga után. Ezt úgy találtam drámának, hogy nem is dráma. Olyan semmilyen, igazi feszültségek nélkül.

Ahhoz képest, hogy milyen a film, a szereposztása angol blockbuster szinten van. Keira Knightley a női főszereplő, olyan színészek mellett, Matt Smith, Matthew Goode, Rhys Ifans, Ralph Fiennes.

Nem talált rám ez a film, és a regényhez se jött meg a kedvem. Egyszer nézős, maximum.

HIvatali titkok - 5/3 a téma aktuális, de nem sikerült izgalmasan átadni, hiába a szereposztás és a státusz.

https://www.youtube.com/watch?v=V3vIYy38Fys

5: A magas lány – Jodi helyes lány lehetne, csak van egy hibája. Annyira magas, hogy azzal különccé is vált. Amikor egy skandináv cserediák érkezik az iskolába, a lány végre úgy érzi, eljött az ő ideje. Végre egy srác, aki magasabb nála! A lány változni kezd, és talán túl későn veszi észre, hogy a szépség és az elfogadás nem a magasságon múlik. Talán, végig volt mellette valaki, aki magasnak és fiúsnak is szerette.

4: Dumplin’ – Willowdean életvidám, talpraesett lány egy kisvárosban. Csak éppen ez pont az a városka, ahol minden a szépség és a szépségverseny körül forog. A lány anyja egykori szépségkirálynő, mai napig a rendezvény házigazdája. Willowdean viszont kövér lány, aki nem találja a hangot az anyjával. Hogy megmutassa a városnak, és az anyjának is, hogy a szépség mennyire sokféle, a lány nevez a versenyre.

3: Beépített szépség – Gracie jó ügynök, de vonzó nőnek senki nem nevezné. Slampos, férfias, durva beszéddel. Amikor egy embert be kell építeni a szépségversenyre, némi játszadozás után a képszerkesztővel, rádöbbennek, Gracie az egyetlen, akiről el lehet hinni, hogy versenyző. Kezdődhet az átalakítás! Közben mindenki leckét kap: Gracie arról, hogy nem minden szépségkirálynő liba, a többiek meg abból, hogy ne ítéljenek a látszatból.

2: A család kicsi kincse – a Hoover család útra kel, de nem lesz benne köszönet. Minden családnak van valamilyen ügye, ami miatt a hétköznapi nem éppen tökéletes rájuk. A szépség egy verseny miatt lesz téma: a család kislánya nevez be egyre, noha kicsit duci és nem tűnik jó ötletnek. A nagyapa azonban hisz benne, még táncot is tanít neki a bemutatóra. Mindenki álla leeshet, amikor sor kerül az előadásra… a szépség bizony egyedi!

1: Amerikai szépség – Lester középkorú, átlagos amerikai, akinek látszólag megvan az amerikai álom, az amerikai szépség. Csakhogy a felszín alatt rohad minden, ami csak rohadhat. Lester felismeri ezt, és mer változtatni. Dőljön csak a látszat, és derüljön ki, mi van a felszín alatt! Az álmok, a szépség is csalóka, a valóság kegyetlen. Az igazi szépség megleléséhez gyakran nem a rózsaszirmok és a csábos hajrá lány kell, hanem egy zacskó.