Kosztümös, szerelmes, titkot rejtő házas.

Catherine Morland egy sokgyerekes család idősebb lányaként kalandregény rajongó volt, míg szépülni nem kezdett. A család jómódú barátai kérik meg a helyes lányt, hogy kísérje el őket Bath városába, ahol bevezetik a társaságba. Egy félreértésnek köszönhetően többen azt hiszik, Catherine a pár örököse, és megjelennek körötte az udvarlók. A csinos és kikapós Isabelle, aki Catherine bátyjával is udvaroltat magának, összebarátkozik a naiv lánnyal és igyekszik összehozni a bátyjával. Közben a Tilney-testvérekkel is barátságot köt, akik közül a mosolygós, lelkészként ténykedő Henry különösen közel kerül a szívéhez. Amikor a testvérek apja, Tilney ezredes meghívja a családi birtokra, a lányt elragadja a regényeken edződött képzelete, és rejtélyt sejt a házban. Nyomozni kezd, nem sejtve, milyen próba áll még előtte.

Jane Austen regényei ma is velünk élnek, nem tudom, mennyi időnek kell eltelnie, hogy a Büszkeség és balítélet varázsa megkopjon. Már annyi verziója és Darcy rajongó sztori van, hogy azokkal Dunát lehet rekeszteni.

Talán ezért is érdekelnek jobban azok a filmek, melyek Austen-történetek alapján készültek, de azért más történetek. (Nem mintha nem lennének hasonlóságok, de hát nagyon leszűkítve mind arról szól, hogy az úri lány, aki általában nem a legjobb anyagi háttérrel rendelkezik, keresi a szerelmet.)

A klastrom titka az egyik kevésbé ismertebb munkája a szerzőnek, amelyből a BBC készített korrekt tévéfilmet. Pedig nem kellene a címeken lovagolnom, de nem bírom megállni. A klastrom megtévesztő. Egy nagy úri házunk van, egy Abbey, csak a Downton Abbey előtt ezeket valahogy fordítani kellett, így lett belőle klastrom. Nincsenek se apácák, se kolostorok, csak egy hatalmas és rejtélyes nemesi ház, már szinte palota.

A film legjobb tulajdonsága, hogy BBC minőségben készült. Nagyon ügyeltek az olyan kis részletekre, mint a hiteles ruhák és frizurák. Akinek bejön ez a stílus, láthat szép példákat arra, hogy nézhet ki jól egy kosztümös tévéfilm. A helyszínek is szépek, a Northanger Abbey (azért sem hívom klastromnak) kifejezetten tetszett.

A szereposztásba se lehet belekötni. Felicity Jones meglepően bájos naiva volt még a Star Wars és a zsiványok előtt, jól állt neki ez a szerep. Akkor is, ha egyes jelenetek annyira túljátszottak, hogy nevetőgörcsöt kaptam tőle. Catherine fantáziái, vagy, ahogy álmában különféle érzelmektől hevülten dobálja magát – az önmagában paródiának látszott. JJ Feild korrekt hős lett, nem egy szépfiú, helyette karakteres. De talán a legemlékezetesebb az volt, ahogy Carey Mulligan hozta a könnyed Isabelle karakterét.

A történet pedig egy kis romantikus kosztümös semmiség. Nagyon próbálom megtalálni benne, mi lehet Austen üzenete, de ma már nem tudok azzal együttérezni, amit kiérzek belőle a korra vonatkoztatva. Hogy a szórakoztató irodalom káros tud lenni, és mennyire nem helyes, ha valaki elveszik ezeknek a világában. Catherine a végére nem egyszer vonja le a következtetést, hogy nem lett volna szabad ennyi ponyvát olvasnia.

Különben legfeljebb az van benne, hogy a pénz nem boldogít. A társadalom azt a jelenségét mutatta be a Thorpe testvérekkel, hogy mennyire hajtottak egyesek az örökségre, bevetve a külső adottságaikat is. Mondjuk, ez örök téma – itt éppen Austen-korára bontva látjuk ezt a jelenséget, de bármikor lehetne aranyásókról filmet készíteni. Lehet, hogy némelyek még szerencsésebbek is lennének mint ma, mint akkoriban voltak. Hiszen Austen világában, ebben is, legalább a fikcióban a szereplők megkapják, ami jár nekik.

Vagyis, aki nem unja még a naiv fiatal lányt, aki keresi az ő lovagját, és a kosztümös romantikát, annak ez nem lesz rossz választás.

A klastrom titka - 5/3,5 a történet klasszikus Austen, a ruhák tetszettek, a szereposztás is, de néha túljátszották.

https://www.youtube.com/watch?v=gf92N9g_aEM

(John mindig tudja, mikor kell rágyújtani egy cigarettára.)

• Mi a fene folyik itt?
• Amint az a mellkasröntgenen is látszik, Mr. Constantine-nál a tüdőrák egy nagyon agresszív formája alakult ki. Attól tartok, végstádiumú.
• Akkor nincs értelme most leszokni. (Már szívja is az újabb szálat.) (Legends of Tomorrow)

(Veszteni sosem könnyű, pláne, ha a vetélytársad egy egyszerű megoldással kerekedik felül.)

• Bárki írhatta volna a cuccot.
• De nem bárki írta. És nem is te.
• Túl egyszerű.
• A mikrochip is egyszerű, meg a pasztörizálás. Mégis megváltoztatták a világot. A technikai nehézség helyett időnként az ötlet és az innováció számít. (Billions)

(Pillanatnyi békekötés anya és fia között.)

• Talán... lehetnél megint csak a mamám ma este. Jó? Holnap veszekedhetünk.
• Aggódom érted. Odakint a városban, nélkülem...
• Ilyen a felnőtté válás. Van, hogy sérülünk benne. (Penny Dreadful: City of Angels)

(A barlangban ragadt csapat kezd éhes lenni, és ott van a túravezető hullája, akire rászakadt a kijárat.)

• De, az biztos, hogyha nem eszünk valamit hamarosan, akkor mind meghalunk.
• Mi is tudjuk. Mindenki tudja.
• Csak szeretném megemlíteni, hogy van egy kiaknázatlan élelmiszerforrásunk.
• Úristen!
• Ugye csak viccelsz?
• Ez komoly?
• Nem azt mondom, hogy együk meg Brandont! Nem! Csak azt mondom, hogy akár meg is ehetnénk.
• Ez undorító.
• Én nem eszem embert.
• Egyetértek, gusztustalan. De ugyanakkor kibaszottul éhes vagyok. (Hivatali eltávozás)

(Rendőrhumor, avagy mitől lehet jobb egy rosszul indult nap?)

• Húzós volt a reggel?
• Az nem kifejezés. Nem volt valami kellemes a visszatérés.
• Tényleg? Fel a fejjel! Minden nap fantasztikus, amit a Földön tölthetünk. Főleg, ha van pisztolyod és golyóálló mellényed. (Fekete és kék)

(Szilárd véletlenül pletykát indít, az igazgató nem boldog, de Szilárdnak mindig van egy riposztja.)

• Te normális vagy?!
• Ha normális volnék, nem ezen a munkahelyen dolgoznék. (A tanár)

(A boltos bemutatja a kedvenc fegyverét, nagy Betty-t.)

• Óriás légágyú, csövekből és dobozokból készítve.
• Ez király! És mit lő ki?
• A kérdés az, hogy mit nem lő ki. (Cápák nyara)

(Hartley nem díjazza túlzottan, amikor Barry lelkizni próbál vele.)

• Valaki épp most emlékeztetett arra, hogy azzal nem segítünk a szeretteinknek, ha túl gyengék vagyunk a továbblépéshez, és hogy megbocsátsunk önmagunknak.
• Kösz, Oprah. (The Flash)

Nyaralós, életért küzdő, családot mentő.

Újra itt a nyár, és az Ozark tavak ilyenkor menő nyaralási helyszínnek számítanak. Egy 5 tagú család is ezt a helyszínt nézi ki magának: az anya annak idején sokat járt ide a szüleivel, és most kamasz gyerekeivel is megosztaná az élményt, kiegészülve az anyjával és a férjével. Harrison nem is bánja a tervet, pláne, amikor megpillantja a sok bikinis, csinos lányt a tó körül. A húga, Molly csak akkor vidul fel, amikor barátja is csatlakozik a csapathoz. Nem sejtik, mi vár itt rájuk. A tavakba rendszeresen felúsznak cápák, amelyek most megbolondulnak. Elkezdenek emberekre támadni, és amikor Molly végignézi a nagyanyja halálát, riadót fúj. A bátyja és barátja hisz neki, a rendőrség nem. Míg Harrison az evezni indult szülőket igyekszik megtalálni és figyelmeztetni, Molly és Curtis egy helyi boltossal és annak házi készítésű fegyvereivel indulnak vadászatra.

Gondolkoztam, mivel vezessem fel ezt a filmet – vagy mondjam inkább, hogy borzalmat? Pedig azt hittem, már nem lehet olyat mutatni cápás filmen, amin elszörnyedek. Hiszen olyan film is ment a moziban, amiben a tornádó kapta fel a cápát, láttunk hajónyi méretű óriás és ősi cápát is, olyanokról nem is beszélve, mint a kétfejű cápa, ami a két fejével zabálta ugyanazt az embert. Kettéharapta, aztán egyik fele egyik fejben, a másik a másikban.

A cápás az egyik kedvenc horror/thriller zsánerem, Spielberg klasszikusát milliószor láttam, de még mindig imádom. De napjainkban is készülnek korrekt cápás filmek, ott volt A zátony is. Ez nagyon nem az a kategória.

A történet tipikus is lehetett volna, a nyaraló család szembekerül a veszéllyel, ami jelen esetben a cápa – amiről menet közben kiderül, hogy cápák, mert nem csak egy hal, de egy egész tucat váltott emberevő életmódra. Mentik egymást, az ünneplő nyaralókat.

Csak éppen mindezt olyan körítéssel, hogy még most sem hiszek a szememnek. Amin leginkább nagyot néztem, hogy ezek a cápák simán elúszkálnak térdig érő vízben, és nem egy óriás térdéről beszélünk. Az egyik jelenetben azt látod, hogy a nyaralónk éppen csak betette a lábát a vízbe, még a térdkalácsa száraz, a következő pillanatban meg már cápaeledel. Mert a cápás bevágáson csodálatos módon mély a víz. Zavaros? Nézve még rosszabb! Egyszer meg is fordult a fejemben, hogy piranhával még csak-csak elmenne, de cápával…

Aztán ott vannak a filmben a cápák csodálatos akrobatikus képességei. Úgy ugrándoznak ki a vízből és nyelik be az embereket, mintha vérszomjas delfinek lennének. Egyik jelenet szörnyűbb, mint a másik.

Olyan logikai dolgokon már nem is akadok fenn, hogy az Ozark tavakat egyszer rendesen tavakként emlegetik, utána már folyóról magyaráznak. Most akkor folyó, tó, mi ez? De ez semmi a film egyéb dolgaihoz képest, nem is pazarolunk rá több szót.

Van itt helyette olyan idiótaság, mint a cápa, aki azon sértődik meg és kezd vadászni, mert pár fiatal petárdázott. Van itt egy férfi, aki kartondobozokból csinált bármit kilövő fegyvert. Meg van egy srác is, aki ledarálja faaprítóba a cápát, aztán abba hal bele, hogy az aprítóból kirepülő cápafogak beleállnak a mellkasába.

Fájdalom az egész, de annyira rossz, hogy ezen nevetni se lehet, csak szörnyülködni.

A karakterek 1-1 vonással jellemzettek, és nevenincs színészek játsszák őket. Nincs épeszű ember, aki ebbe szívesen szerepelne. A párbeszédek ugyanolyan erőltetettek és bénák, mint a cápás jelenetek – amelyeket nem lehet eléggé hangsúlyozni, milyen siralmasak.

Nagyon szeretnék legalább egy jó dolgot mondani erről a förmedvényről, de csak egy dolog jutott eszembe. Ezek ugyanazok az Ozark tavak/tó, mint amit a Netflix sorozatban láthatunk. Érdekes volt más szemszögből is látni a TÁJAT. Mert ez a film egy jó nagy katasztrófa.

Cápák nyara - 5/1 a legrosszabb cápás filmek között a helye. Röhejes, idióta és fárasztó, plusz tévés kivitelű.

https://www.youtube.com/watch?v=GmrSTDgFkPM

5: Jumanji filmek - pár kamasz rábukkan egy játékra, amivel el akarják ütni az időt a büntetésük alatt. Mire észbe kapnak, a játék szó szerint beszippantotta őket, és új személyiséggel ruházta fel őket. Így lehet, hogy a félénk, okos lány lesz a helyi Lara Croft, míg a gimi sportkirálya a dagi kisember, akire mérgező a süti. Bár megfogadják, hogy többet nem térnek vissza, a siker már hozott egy folytatást, és lehet, hogy Jumanji még visszatér.

4: Hirtelen 30 - Jenna csak be akar illeszkedni a menő lányok közé, de csak bántást kap tőlük. Így azt kívánja, bár lenne már 30! A kívánság teljesül, és látszólag övé a mindig vágyott álomélet. Dögös nő lett, akinek egy hokisztár a barátja, és álmai magazinjánál szerkesztő. A látszat azonban csalóka: igazi barátból kevés van, a lap a csőd szélén, és még az is lehet, hogy álmai pasija mindig is a szeme előtt volt, csak eddig nem vette észre.

3: Megint 17 - Mike máig úgy gondolja, 17 évesen élte élete legszebb időszakát. Övé volt egy remek ösztöndíj lehetősége, a suli legszebb lányával járt. Ám a lány terhes lett, ő meg családapa lett karrier és sport helyett. Most a házassága is válságban is, a gyerekeivel se találja a hangot. Néha azonban adódnak csodák, így Mike egyik nap újra 17 évesen ébred. Vissza a középiskolába, ahol új oldaláról ismeri meg a gyerekeit, és rádöbben, az élete nem is alakulhatott volna jobban.

2: Előre a múltba - Peggy Sue kétgyerekes családanyaként válófélben van középiskolai szerelmétől, és pont most van a 25 éves érettségi találkozójuk. Elmegy, bálkirálynőnek választják, de elájul. A múltban ébred, de a jelen tudásával. Miközben igyekszik helyretenni ott a dolgokat az életében, rá kell jönnie, hogy van pár dolog, amit nem érdemes megváltoztatni, akkor sem, ha éppen módjában áll.

1: Segítség, felnőttem! - a film, ami sztárrá avatta Tom Hankset, és máig az egyik legszerethetőbb komédiája. A 12 éves Josh egy vidámparki játéknak köszönhetően felnőtt testben ébred. Még szerencse, hogy legjobb haverja így is mellette áll, és segít kitalálni, mit csináljanak. Munkát kell keresni - még szerencse, hogy a játékiparban megvan annak is a sajátos haszna, ha valaki lélekben gyerek.

Szerelmes, betegséggel szembenéző, múlt elől menekülő.

Jessica most volt 18, és fogalma sincsen, mihez kezdjen az életével. A szülei partiszervező cégébe segít be, és csak remélheti, hogy rájön, hogyan legyen tovább. Mikor a barátnője belevág a nagy kalandba, a lány egy jóképű és udvarias fiatalemberrel fut össze. Danny kedves, humoros, nagyon jóképű és lovagias. Bár először lerázza a lányt, amikor újra összefutnak, már megegyeznek egy randevúban. Jess ekkor még nem sejtheti, mit jelent, ha Danny mellett akar maradni. Mert a fiú élete közel sem olyan tökéletes, mint amilyennek látszik: modellkedésből él nem is rosszul, sikeres sportoló – ugyanakkor a múltja démonai rátelepednek, és olyan utóhatásai vannak, melyek mindenre hatással vannak, amit a fiú tesz. Amikor Jess szembesül az igazsággal, kitart a szerelme mellett. Ám ez egy olyan harc, amit nem nyerhetnek meg. Van, amihez nem elég a szerelem.

Jessica Koch a saját első nagy szerelmének történetét írta meg regényben, ami olyan sikeres lett, hogy már a második kötet is kiadva, magyarul is olvasható. Ezen felül elkészült ez a film is, ami azért a súlyos mondanivalót egy adag new adult romantikával önti nyakon.

A film alapvetően két részre osztható: az egyik a majdnem tini nyál. Hiszen Jessica még csak 18, és sok mindenben kamaszként viselkedik. Érezni, hogy nem tudja még, mi lesz vele holnap, és kapaszkodik abba, ami éppen fontos neki. Ez most éppen Danny – hiába lehet azt mondani, hogy nemes, amit megtesz érte, hogy kitart mellette. Akkor is, nem egészséges, hogy a fiú minden jövőbeli terve. Danny minden téren sokkal érettebb nála, ő próbálja terelgetni is, de nem egyszer volt olyan érzésem, hogy Jessica még csak egy nagy gyerek, akinek majd Danny végzete lesz az, ami felnőtté érleli.

Közben meg olyan édes jeleneteket nézhetünk, mint a szülőkkel a közös vacsora, ahol mindenki nagyon imád mindenkit. A randi, amikor kiöltözve szinte feszengenek az elegáns étteremben, és még beszélni se nagyon mernek, csak nézik a másikat. Ahogy Jessica nyit Tina felé, és nekik is meglesznek a pillanataik.

A film nagyobb részét az idilli részek uralják, és ez csak egy közepes romantikus limonádé.

Ami különlegessé tehette volna, amit Danny és Tina magukkal cipelnek. Mindketten borzalmas gyerekkort éltek túl, mindketten tele vannak sebekkel – fizikai és mentális értelemben is. Ahogy ezzel tovább tudnak élni, amilyen módszerekkel az életbe kapaszkodnak – ez lehetett volna a film plusz tartalma, de nem mentek el dráma felé. Még az is szinte lazán van feldolgozva, amikor Tina nem bírja tovább, és az apja szabadulása után azt teszi, amit.

Vagy, ha már nem akartak egy romantikus filmben olyan témákat vesézni, mint a családon belüli erőszak, nemi erőszak és pedofília – hát igen, baj van, ha bárkit is ez hoz romantikus hangulatba – akkor is maradt volna Danny betegsége, amivel megint szíveket lehetett volna törni. A Csillagainkban a hiba megmutatta, hogy a haldoklás és a romantikus film jól megférnek egymással. (De említhetném a Love Story-t is, anyáink idejéből.) Itt ezt sem vállalták be, inkább erre is öntöttek egy adag romantikát. Fájdalom és búcsú helyett azt látjuk, ahogy még pár szép napot eltöltenek együtt.

Nem vállalták még azt sem be, hogy Danny leépülését bemutassák. Ha nem lenne elmondva, hogy mennyire rosszul van, nem látnánk rajta. Meg lehet nézni, hogy pl. Tom Hanks milyen küllemet kapott, amikor ebben a betegségben haldokolt a Philadelphiában. Jannik Schümann olyan szinten eye candy a teljes filmben, hogy játszania nem is kellett, csak így kinéznie.

Ha már ezt a témát bedobom, a két főszereplő olyan, mint két kópia. Jess kb. mint egy szőkébb Rory a Gilmore Girls elejéből, Danny meg tiszta Douglas Booth, szőkébben.

Romantikus tinifilmnek elmenne, de a dráma nagyon kellett volna bele, a témában ott volt.

5/3,5 szívfájdító a történet, iszonyatos tragédiákkal van tele, de nem sikerült átéreznem.

https://www.youtube.com/watch?v=hJoX57bTEgg

MOZI:

Bár bemutató még nincs, a mozik hétvégén már elkezdtek nyitni. Talán, jövő hétre már címek is jönnek ide! Jó lenne! 

DVD:

• Az átok háza

Esküvőkre járó, szerelmes, kapcsolatos.

Ben és Alice egyetem óta nagyon jó barátok, de az utóbbi 10 évben csak barátok voltak. Soha fel sem merült bennük, hogy ennél több lenne a kapcsolatukban. Ám most azt veszik észre, hogy a baráti körükben mindenki házasodik, csak ők szinglik. Alice túl van egy fájdalmas szakításon, és alkut ajánl Bennek: az esküvőkön legyenek egymás plusz egy fői. Segíthetnek egymásnak pasizni/csajozni is. Ben belemegy, és eleinte működik is a dolog. Míg az egyik esküvőn annyira be nem rúgnak, hogy egymáson kötnek ki. Míg szembe nem kell nézniük azzal, hogy mi van közöttük. Kedvelik egymást, és ez barátság extrákkal lesz? Vagy ez már a szerelem és együtt kellene lenniük? A barátok igyekeznek segíteni nekik a döntésben, de igazából nekik kell eldönteni, hogy innen merre tovább.

Újabb romantikus komédia alap: amikor a legjobb barátok rádöbbennek, hogy nem csak barátságot éreznek egymás iránt. Az sem újdonság, hogy valaki egy esküvőn próbál élete szerelmére akadni.

Ám ebben a filmben volt valami plusz, amivel elkülönítő magát ezektől a barátságból szerelem lesz, és az esküvőn párkereső filmektől. Sokkal nyersebb és durvább a humora, a karakterek sokkal mocskosabban beszélnek és viselkednek.

Nem lesz alpári, de sokkal nyíltabb és provokatívabb az egész film. Itt simán belefér, hogy a pár először egy temetőben szexel, majd félmeztelenül elalszanak, és másnap a gondnok ébreszti őket azzal, hogy intim részeikre süt a nap. Úgy beszélnek egymással, hogy gyakran nem is egymáshoz közel álló embereknek, hanem egyenesen ellenségnek tűnnek. Más ettől, de jobb is? Ízlés kérdése. A magam részéről jobban szeretem a hagyományos romantikus komédiákat, ezt a sajátos frissessége ellenére utáltam.

A történet egymást követő részei mindig az esküvők, ahova a két főszereplő együtt megy el. Itt tárgyalják ki, éppen hol tart az életük és a párkapcsolatuk, a saját kapcsolatuk is itt változik meg, kerül válságba és jutnak végső döntésre. Ebből fakadnak olyan visszatérő elemek, hogy minden váltáskor az aktuális násznagy esküvői beszédével kezdünk. Ezek között van jobb is, rosszabb is – nekem több nem tetszett, mint ami igen.

Sok múlik azon, ki mennyire tudja megkedvelni Ben és Alice karakterét, mert ők az abszolút főszereplők. Vannak ugyan mellettük visszatérő mellékalakok, mint Ben apja, de ők legfeljebb statiszták a páros saját történetében. Számomra nem volt szimpatikus se Ben, se Alice. A nő túl impulzív, és ő beszél úgy, hogy az nekem bántotta a fülem. Modern női alak lett, akiben már nyoma sincs a klasszikus nőiességnek. Egy pasis havernak nekem inkább volt hiteles, mint egy olyan nőnek, akibe a hozzá képest széplélek és sokat agyaló Ben beleszeret.

Ben, aki egy görcsgolyó. Mindent túlgondol és filozofál, semmibe nem mer belevágni. Még ami működik az életében, azt is képes tönkretenni. Még így is vele tudtam jobban együttérezni, az introvertáltak közelebb állnak hozzám, mint az excentrikusak, de ő már számomra is túl nyámnyila volt.

Mondhatnám, hogy ezért tesznek jót egymásnak, de elképzelni nem tudom, hogy ezek ketten hosszan együtt tudnak maradni. A most poénos vitáik viszik még előre a kettőst, de szerintem ezek idővel egyre mérgesebbek lesznek, és egymásnak esnek. Vagyis, nekem a filmmel, a trágárságán túl az volt a bajom, hogy nem tudtam együtt elképzelni a párt, és nem látom őket együtt a jövőben. Hiteltelenek számomra, mint szerelmesek.

Ahhoz képest, hogy városokat váltunk, minimális a helyszínváltás, ezt is keveselltem.

Azon viccelődhetnék, hogy Jack Quaid megcsinálta az anyja (Meg Ryan) után a saját Harry és Sally-jét, de sokkal jobbnak tartom a Harry és Sally című filmet, mint a Plusz egy fő-t.

Plusz egy fő - 5/2 nagyon nem jött be a humora, és már az elején pontosan lehetett tudni, mi lesz a vége.

https://www.youtube.com/watch?v=RZSeK851vZY

Barátnős, gyászolós, titkokkal szembesülő.

Jen Harding szenved és mérges. Pár hónapja a férjét elgázolták, és a sofőr nem állt meg segíteni. Ha megteszi, még élne a férfi. Gyászcsoportba jár, ahol megismerkedik az életvidám, jószívű Judyval. Az ápolónő egy komoly szakításon van túl – a barátja dobta, miután a sokadik próbálkozást követően is elvetélt a nő. Összebarátkoznak, és Jen igazi támaszra lel az asszonyban. Még a vendégházába is engedi beköltözni. Együtt iszogatnak, beszélgetnek, és járják a környéket, hogy rábukkanjanak az autóra, melyen egy gázolás nyomai fedezhetőek fel. Közben Jen a munkájában is küszködik, pedig kellene neki a pénz. Már egyedül kell eltartania a két fiát, miközben az anyósa mindenbe beleköt. Nem is sejti, hogy Judy nem pont az, akinek mutatja magát. A bűntudat vezette hozzá, hiszen ő volt az a sofőr, aki elütötte a férjét. A volt barátja, aki nem engedte megállni, Steve, ki is akad, hogy felvette a kapcsolatot az asszonnyal, és továbbra is hatással van a volt barátnőjére.

Dráma és fekete komédia egyben, ami a gyász és bűntudat új színeit mutatja meg a nézőknek. Nem is igazán tudtam eldönteni, milyen érzéseket keltett bennem a sorozat. Többször meglepett, és inkább néztem thrillernek, mint komédiának. De pont az a jó benne, hogy annyira sokszínű, hogy mindenki rábukkanhat benne arra, amire fogékony.

Az évad nem hosszú, és egy-egy rész is, kb. csak fél óra. Így gyorsan meg lehet nézni.

A legnagyobb élményem az volt, ahogy a sorozat építkezik. Gyorsan felvázolja az alaphelyzetet, aztán minden részben tud hozni egy olyan csavart, ami kicsit átértékeli a korábban látottakat. Ezeket nem akarom lelőni, de a munkától kezdve a magánéletig lesznek fordulatok, és érdekességek. A végére áll össze teljesen a kép, ki miben és hogyan felelős a kialakult helyzetért, miközben egyre inkább kriminális fordulatot vesznek az események.

Izgalmas benne, ahogy a fájdalom és a humor keveredik. Az ilyesmiben rám mindig a dráma van hatással, a szereplők sokféle fájdalmát és dühét könnyebben átéreztem, mint a humoros pillanatokat, de ez mindenkinek saját élménye lesz. Itt valóban van ez is, az is.

A történet motorja a középpontban álló két nő, két egészen más egyéniség. De pont ettől működnek, hogy kiegészítik egymást. Abszolút el tudtam hinni, hogy így összebarátkoznak és egymásra támaszkodnak. Még akkor is, ha nem is kicsit abszurd a helyzet. Élvezet volt nézni, hogy Judy milyen arcokat tud vágni, vagy esik szét, amikor Jen nem látja, mert le kell reagálnia, hogy Jen mennyire gyűlöli a gázolót, és milyen düh tombol benne.

Eltalálták a két színésznőt, mindketten nagy átéléssel hozzák a karaktereiket. Christina Applegate és Linda Cardellini is életre keltik a szerepüket. Applegate és Jen került hozzám közelebb, talán, mert Judy idealizmusával nem tudtam azonosulni, bár a karakternek olyannak kell lennie, és Cardellini úgy is játssza. Különben itt tudom értékelni, hogy ezek a karakterek szétcsúszottak, gyakran olyan hibákat vétenek, amiről maguk is tudják, hogy nem kellene, de megteszik. (A fordulatok, amiket fent említettem, de nem akarom előre elmesélni.)

Mellettük még James Marsden kapott nagyobb szerepet, mint Judy exe. Róla is ki fognak derülni szaftos részletek, és a végére már benne láttam az antihőst. Itt is inkább a történetet dicsérem, ahogy eljutunk egy szimpatikus és sikeres üzletembertől odáig, hogy örvendeni lehet, amikor a végén több oldalról is megkapja, ami jár neki.

A látványvilág a komorabb témák ellenére is végig napfényes és változatosak a helyszínek. Szép lakások, jó környék, rengeteg napfény. Lehet, hogy kint ez átlagos életmódnak megy el, de innen nézve ez már felsőbb kategória. Jen ingatlanos, úgyhogy kiélhettem itt magam háznézőben. Még akár ötletgyűjtés is lehet lakberendezés tekintetében.

Majd nézem a következő évadot is, érdeklődve várom, milyen irányba viszik el.

Dead to me - 5/4 egyedi, sajátos humora és története van, ami egyszerre tűnik valóságosnak és nem is.

https://www.youtube.com/watch?v=BwYBw1raC2o