Állatokat mentő, hazatérő, megkomolyodó.

Rex Fülöp herceg ajándéka volt a feleségének, II. Erzsébet királynőnek. A kis corgie nagyon hamar lett az asszony kedvence, akinek minden szabad volt. Rettenetesen elkényeztették, és főkutyaként ki is élvezte ennek minden pillanatát. Ám egyszer nagy botrányt kavart: Trump és neje érkeztek Londonba látogatóba, magukkal hozva a saját corgie kutyusuk, egy nőstényt, pároztatni. Mint fő eb, Rex feladata lett volna a családalapítás, de nagyon ellenszenves volt neki a texasi kutya. Menekülőre fogta, és az ebédlő asztal alatt kötött ki, beleharapva Trump alfelébe. Rex annyira nekikeseredett a szidástól, hogy belement a királynő egy másik kutyájának ötletébe, hogy megszökjenek. Nem sejtette, hogy a féltékeny eb csak a Temzébe akarta lökni, ahol remélhetőleg megfullad. Rexet azonban kimentik, és egy kutyamenhelyen köt ki. Miközben kap pár leckét az életből, szerez pár új barátot és szerelmes is lesz. Már csak vissza kellene jutnia a palotába…

Amikor először találkoztam ennek a mesének az ajánlójával, majdnem leestem a székről. Ezt mégis ki gondolta komolyan és adott rá pénzt? Már azon is meg vagyok lepődve, hogy a The Crown elkészülhet még II. Erzsébet életében, de ez a mese… Azért megnézném, milyen képet vágtak a palotában, amikor megjelent Rex.

Mert ez a mese valós környezetbe van helyezve, valós személyek közé. Az egyik főszereplő, egy mesében, II. Erzsébet. Nem csak mintázták róla, mert még a nevét és a családját is használják. Igaz, nem voltak annyira merészek a készítők, hogy minimális kritikát bele tettek volna a történetbe. A királynő itt egy szerethető öreg néni, aki nagyon rajong a kutyáiért. Fülöp rosszabbul járt, ő bezzeg egy morgós öreg, aki eléggé papucsnak lett beállítva. De nincs bántó él. Az tényleg túlzás lett volna.

A durva az, ahogy a Trump házaspár megjelenik. Felismerhetőek, és itt már mertek kritizálni. Ahogy Donald a telefonján lóg és mindennel szelfit gyárt… De a kutyájuk az, amivel a készítők alaposan megmutatták, mit gondolnak róluk. Röviden? Közönségesek. Ez nekem jelentett valami plusz élményt, azt már kötve hiszem, hogy a célközönség, a gyerekek ilyesmit észrevesznek. Nekik ez egy poén lesz, önmagában.

Ha már ott tartunk, amit felnőtt fejjel bírtam ebben a mesében. A rafinált termékelhelyezés kikerülését. Van egy jelenet, akikor még csak készülnek az amerikai elnöki pár fogadására, és amerikai stílusú díszítést kap a Buckingham Palace. Az inas a teás kannát is elviszi, és egy kólás üveget tesz a helyére. De hoppá! A DVD nézés előnyei. Az nem is Coca Cola, csak annak látszik! Simán annak lehet nézni. De lestoppoltam, és tényleg megnézem, mit látok. Egyezik a dizájn, a színek, de a felirat más. Csak annyira úgy kanyarították a betűket, és a név is annyira hasonlít, hogy simán Colának tűnik. De nem az! Azért nem vagyok benne biztos, hogy jó jel a mesére nézve, hogy azért voltam büszke magamra, mert ezt kiszúrtam.

Mert sajnos, a mese nem kötött le különösebben. Látunk egy nagyon elkényeztetett kutyát, aki Erzsébeten kívül mindenkinek az agyára megy. Az enyémre is. A corgie nem éppen a kedvelt kutyáim egyike, és szerintem nem aranyos. Rosszalkodva pláne. Majd jön a klasszikus baja kerülős, és miközben megoldást keres, megjavuló rész.

Nagy mese az egész, állatmenhellyel és visszavágással együtt. De legalább telepakolták humoros karakterekkel, és az egésznek a hangulata nem rossz. Kellemes, limonádés, és gyerekeknek megfelelő tartalommal és üzenettel. Irigynek és gonosznak lenni nem kifizetődő, mert meg kell érte fizetni.

A grafikája csak közepes, tulajdonképpen Trump sikerült a legjobban benne.

Nagyon gyerek mese, és tényleg nem értem, minek kellett II. Erzsébet kutyájáról egy ilyen.

A királynő kutyája - 5/3 valahol aranyos is, pozitív a mondanivalója is, Trump még vicces is benne. De akkor is…

https://www.youtube.com/watch?v=__lMl_LGPew

Különleges eseményeket megélős, robotos, családos.

A Hurok különleges hely. Egy titkos létesítmény, ahol olyan dolgokon dolgoznak, melyek a hétköznapokban elképzelhetetlenek. A gépen, mely képes megállítani az időt, az örökkévalóságig nyújtva egyetlen pillanatot – egy kamaszlány első, komoly kapcsolata így tarthat egyszerre egy pillanatig és hetekig. A gömb, mely visszhangozza a hangod, de úgy, ahogy a jövőben hallanád, így előrevetíti, mikor kell meghalnod. De mi történik, ha egy nagyapjáért rajongó kisfiú így rájön, hogy hamarosan búcsút kell vennie a nagyapjától? Egy másik gömb, mellyel testet cserélhetsz – két kamasz leckét is kap arról, mit jelent önmagukban lenni és elárulni a legjobb barátot egy jobb jövőért. Egy traktor, amit átvisz egy párhuzamos univerzumba, ahol megtalálod életed szerelmét, csak ő már éppen az itteni éned élettársa. Neked hogy jut ebben hely? Sok különleges és hihetetlen történet, egy kisvárosban.

Nem egy hagyományos sorozat. Még töröm is rajta a fejem, hova kellene besorolni. Van benne nem kevés családi dráma, de erős a fantasztikum vonala is. Családi sci-fi dráma? Elég meredeken hangzik, miközben ez a sorozat inkább lírai és fájdalmas.

Egyedi, kinek mi ragad meg belőle. Mert vannak benne pozitív üzenetek is, ha azok látszólag szomorú dolgokba is vannak beleágyazva. Hogy lehet attól értékes egy pillanat és kapcsolat, mert nem tarthat örökké, le kell zárni és továbblépni. Hogy meg lehet találni a boldogságot, ha nem is úgy, ahogy az ember elképzelte. Akár másik világban, akár kompromisszumok megkötésével. Még az is lehet, hogy a végén rájön az ember, hogy miközben elvágyódott, végig előtte volt, amire vágyott.

Attól tartok, én a félig üres a pohár típusú ember vagyok, nekem a szomorúbb és igazságtalannak érzett részek lesznek az emlékezetesek. Amikor egy szelíd, ártalmatlan lényt örök magányra ítélnek, mert az emberek képtelenek elfogadni és bántják. Amikor egy család egyszerre kénytelen szembenézni mindkét fiuk elvesztésével, ráadásul úgy, hogy a nagyobbat szinte nap mint nap látják, olyan mint a saját fiuk, és mégsem az. Mondjuk az is felvet pár kérdést, hogy hónapokig senkinek fel nem tűnt, hogy mennyire megváltozott és mondhatni, új ember lett belőle…

De ez különben is az a szál, ami visszatérő elem lesz a történetben. A két fiú története, akik testet cseréltek. Ennek az eseményeit annyira igazságtalannak és fájdalmasnak találtam… nagyon. Amúgy is akad dráma, de nekem ez volt a legnagyobb. Plusz, kattog idiótaságokon is az agyam. Ha Danny lelke van Jakob testében, és később így lesz egy lánya, az a lány most kié? A test Jakob teste, a DNS az övé. Akkor a kislány Danny vagy Jakob szüleinek az unokája? Mert a DNS-t leszámítva az a férfi Danny. Hagyjuk is, nem kell ezen törni a fejem.

A 8 történetből 5 egy család tagjaié, de a többiek is mind kötődnek hozzájuk. Mindegyik lazán összefügg, mert egy közösség tagjai a főszereplők. De a testet cserélő fiukat leszámítva minden szál egy-egy részben van elmesélve, és nem kötik össze a történeteket. Akár antológiaként is fel lehetne fogni. Ami közös, a különleges helyszín és a gépek, melyek mindig valami sci-fi elemet visznek a történetbe. Robotok, mesterséges intelligencia, időutazás, testcsere, az idő manipulálása…

A különleges hangulathoz passzol a látvány is, amelyet egy képeskönyv ihletett, amely nem régen magyarul is megjelent. Egyedi, egyszerre retró és futurisztikus.

A casting jól sikerült, új arcok és már ismert színészek is akadnak benne. Jonathan Price és Rebecca Hall az ismert nevek, de kifejezetten jó választások voltak a gyerekszínészek is.

Nem lettem boldog ettől a sorozattól, ahhoz nekem túl sok benne a drámai esemény, de akkor is élmény volt megnézni és kicsit szenvedni vele.

Tales from the Loop - 5/4,5 családtörténetbe oltott sci-fi, egyedi látványvilággal és mellette sok emberi pillanattal.

https://www.youtube.com/watch?v=1htuNZp82Ck

Családos, háborús, csodára készülő.

Pepper hőse mindig is az apja volt. A fiú második gyerekként, a bátyjához képest későn született. Nem is nőtt nagyra, rendszeresen piszkálják a környékbeli fiúk, hogy akkora is marad, törpe lesz. James, az édesapja viszont mindig fel tudta vidítani, és elhitetni vele, hogy hatalmas kalandok várnak még rá, és minden rendben lesz velük. A II. világháború tombol, és a családokból egy férfinak be kell vonulnia. London nagyon menni is akar, de lúdtalp miatt visszautasítják. Így kénytelen James jelentkezni. Hamarosan hírt kapnak, hogy a férfi valószínűleg japán hadifogságba esett. Pepper és London is a környékbeli, a gyűjtőtáborból most hazaengedett idős japán férfin, Hashimotón élik ki a dühük. Amikor a templomban a hit erejéről beszélnek, Pepper elhatározza, ezzel hozza haza az apját. A helyi pap ad neki egy listát, melyet elvégezve eléggé megerősödik a hite akár egy csodához is. A feladatok között van a barátkozás Hashimotóval is. Ez egy olyan barátság kezdete lesz, mely nem csak Pepper életét, de a családja sorsát is befolyásolja. És vajon mire lesz elég a hit?

Az a gond, nem akarom lelőni a poénokat. Van azon a listán nem egy olyan pont, ami nem csak a kisfiú, de a felnőtt nézők számára is nehezen lenne teljesíthető. Azok a dolgok, amelyek a pontok teljesítése miatt történnek, vagy majd a következmények, azokért érdemes megnézni a filmet.

Ami különben is nagyon szerethető film. A kisfiú szemén keresztül láthatjuk, milyen kevés elég az indokolatlan gyűlölethez és mennyire egyszerű lenne megismerni a másikat, és valami sokkal jobbat létrehozni. A rasszizmus nem csak akkor volt probléma, ha azért a film helyzete pár fokkal extrémebb is.

Ahogy Pepper nekikezd a feladatoknak, ahogy Hashimoto segíteni kezd neki, az egyszerűen aranyos. A kedvencem különben az a pont volt, hogy öltöztessen fel egy meztelent. Egy nagyon cuki megoldása lesz ennek a feladatnak, azon még mindig mosolygok.

Az egész filmnek kellemes a hangulata, a kisfiú miatt tele van gyermeki hittel és csodával. Miközben komoly drámák is vannak, vagy a sorok között, vagy akár teljes fókuszban is. Amikor a bátyja hallgatva a környékbeli bosszúvágyó idősebbekre, bajba keveredik. Nagyon drukkoltam, hogy az öccse hatására még azelőtt észbe kapjon, mielőtt nagyobb baj lesz. Ahogy egy özvegy helyi orvos már azelőtt kerülgetni kezdi Emmát, a fiúk anyját, hogy egyáltalán megjött volna a férje halálhíre. Amikor pedig tényleg élet és halál lesz a téma, az szívfacsaró. Van a filmben egy temetés – ott simán lehet könnyezni a szereplőkkel.

Az is tetszett, ahogy a hit kérdését körbejárják. Úgy van összerakva a film, hogy bármelyik meggyőződéssel nézhető legyen. Aki akar, hihet abban, hogy csoda történt. A szkeptikusok pedig a szerencsés véletlenekkel tudnak kibékülni. Egy azért volt benne, amit még én is túlzásnak éreztem, pedig bírom ezt a kétféle elfogadhatóságot: a Kicsi fiú. A filmben ez Pepper gúnyneve, ahogy az egész városban ismerik. Ki emlékszik rá, mi volt az atombomba neve, amit ledobtak Japánra? A város lakói pedig készek összemosni a kettőt. Ez az egy, ami nagyon nem tetszett.

A szereposztás is egészen korrekt. Nagy sztárok nincsenek benne, de annyi ismerős arc akad benne, hogy ez fel sem tűnik. Az anya Emily Watson, az apa Michael Rapaport, jól állt mindkettejüknek ez a szerep. Hashimoto Cary-Hiroyuki Tagawa, akit mindig negatív szerepben láttam, pedig ez a film alapján mentort is simán tud szerethetően játszani. Lelki szemeimmel már látom is a karatekölyök idős mestereként… Jakob Salvati meg annyira cuki, hogy azzal el is adták a filmet és Pepper karakterét is.

Kellemes meglepetés volt ez a film, érzelmes és családi, jól esett megnézni.

Kicsi fiú - 5/4 aranyos a kiskölyök, a történetben vannak szép elemek. Lélekemelő film, szinte jó mese.

https://www.youtube.com/watch?v=b_BdzqsIX6A

Cím: Soul (Lélek)

Készítők: Pixar mese, az eredeti szinkronhangok között olyan színészekkel, mint Jamie Foxx.

Műfaj: mese, animáció, családi

Cselekmény: Joe középiskolai zenetanár, de arról álmodik, hogy egyszer befut jazz zenekarával, mint művész. Végre megkapják az esélyt, egy jó fellépést, amikor baleset éri a férfit. A lelke elszakad a testétől, megkezdi a másvilági utat, miközben ő mindent bevet, hogy visszajusson a testébe és eljusson a koncertre.

Várható megjelenés: ősz végére volt tervben.

Miért várós?

• Pixar, minden meséjük várós.
• Angolul ötletes a cím, félek is, magyarba miképpen akarják átültetni Mert egyszerre zenei irányzat és a lélek is, amelyek majd kalandoznak a mesében.
• Mert több minden taszít benne – nem kedvelem a jazz zenét, a történet se fogott meg – és ebből lenne szép olyan mesét kerekíteni, ami tetszik. A vállalatnál már jött össze ilyen, a Coco is látatlanban ellenszenves volt, és szerettem azt a mesét.

Túlélésért küzdő, víz alatt ragadt, szörnyes.

A Tian Vállalat új módszert talált az olajbányászatra. Az óceán mélyére építettek fúrótornyot, és ember által még nem járt mélységekben végeznek fúrásokat. Váratlanul valami hatalmas rázza meg a létesítményt, betör a víz a toronyba. Egy részét sikerül lezárni, de sokan meghalnak, és a túlélőknek nincs elég mentőkapszula. Az épületben ragadt embereknek egy esélye van, ha lemennek a tengerfenékre, átsétálnak a szomszédos fúróhoz, és az ottani mentőkapszulákkal feljutnak, esetleg segítséget tudnak kérni. Az út során kénytelenek rádöbbenni, hogy nincsenek egyedül. Különös, ember által még nem felfedezett lények özönlötték el a területet, és vadásznak rájuk. Ezenkívül technikai nehézségek is nehezítik a küldetést. Norah itteni mérnök, aki a vőlegényét már elvesztette, a barátait nem akarja. Így mindent megtesz, hogy a társaság élve jusson a felszínre. A legnagyobb szörnyeteggel azonban még nem találkoztak…

Horror és sci-fi határán mozog ez a film. Sajnos, egyikben sem sikerült maradandót alkotniuk, és ennek több oka is akad.

A kezdet még ígéretes volt. A tenger mélye egzotikus és ember által még nem felfedezett terület. Nem egyszer olyan érzésem volt, mint ha nem is a Földön, hanem az űrben járnának a szereplők. Elég sok hasonlóság akad: mindkettő gyilkos környezet, ahol az ember nem tud lélegezni. A búvárruhák kifejezetten hasonlítottak az űrhajósok ruháira. Mindkettőben annyira messze van a segítség, hogyha tudnak is vészjelet küldeni, esélytelen, hogy bárki is a megmentésükre siessen. Van mindenféle fizikai nehezítő erő, például a nyomás. Nem úszhatnak csak úgy fel, a nyomáskülönbségbe belehalnának.

Még az is ok, hogy a mélyben olyan lényekre akadnak, akiket addig az emberek nem láttak és ártalmasak az egészségre. Simán megnéztük azt is, hogy Jason Statham a mélyből érkező háznyi nagyságú cápákkal küszködik, akkor ezek is simán beleférnek. Az űrben meg az Alien bukkant fel, nem igaz?

A gond azzal van, hogy semmire semmi magyarázat, de még csak egy elmélet sem hangzik el. Azt elmondják, hogy fúrtak. De ha a végén megnézzük, milyen lények, mekkora méretben és mennyiségben bukkantak fel, akkor az a fúrás nem magyarázat semmire. Horror sci-fi, semmi komoly magyarázatra nem vártam, de a semminél több jól esett volna.

A kettes gondom a látványvilág. Amíg csak azzal ijesztettek, hogy egyetlen kis búvárdresszben, a mélységben egyedül bolyonganak, legalább a klausztrofóbia érzet megvolt. Majd jöttek a szörnyek, és elveszett minden hangulat. Az csak egy dolog, hogy különösebben nem ijesztőek, mert olyanok, mint a nagy giliszták. De bénán csapnak le, a halálok inkább tűntek röhejesnek, mint ijesztőnek. Egy-egy ponton maga a környezet is illúzióromboló volt. Az biztos, a látvány miatt nem fogok emlékezni erre a filmre.

A karakterek tipikusak. Akad a komoly kapitány, aki kész bármely emberéért feláldozni magát. Kicsit idősebb a többieknél, és van egy családi tragédiája. Van a friss szerelmespár, akik egymásba is kapaszkodnak. A poénos karakter, aki egy ponton már inkább idegesít mindenkit, nem a hangulatot oldja. A hősnő, aki minden problémát megold, mindent megszerel és aki mondhatni, mindenkit megment. (Ripley felrémlik, de nagyon gyenge klónja.) A színészek sem alkotnak emlékezeteset, de nincsenek is úgy megírva a karakterek. Egysíkúak, fejlődés nélkül, maximum menet közben elmesélnek magukról valami szomorút, ami elvileg árnyalja őket. Kristen Stewart szokás szerint semmilyen. Mivel akarták eladni? Bugyi – melltartó kombóban nyomul szinte mindig, ha nincs búvárruhában.

Az eleje nem volt rossz, az ötlete is ok, de nagyon romlik a történet is, film is. Nem tetszett.

Árok - 5/3 a zsáner megszokott elemeit használja, nincs meglepetés. A szörny sem lett ijesztő.

https://www.youtube.com/watch?v=kcDysfwgwIU

Szerelmes, különös betegséggel küzdő.

Charlie különös betegségben szenved, ahogy előtte a nagyapja is. Ha különösen erős érzelmet él át, elájul. Ez egy különleges narkolepszia. Charlie esetében az öröm a legerősebb kiváltó. Így úgy rendezi be az életét, hogy kellemes legyen, de kerül mindent, ami igazán boldoggá tehetné. A könyvtáros életébe egy napon berobban Francesca: a barátja hozta a könyvtárba, abban reménykedve, itt nem fog a nő jelenetet rendezni szakításkor. Francesca azonban nem fogja vissza magát, és Charlie lép közbe, nyugtatja meg a nőt. Pillanatok alatt egymásra hangolódnak, és amikor a nő visszatér, a munkatársak unszolására Charlie találkát beszél meg vele. Ám a betegség lecsap, kórházban ér véget a randi. Charlie alternatívát keres: össze akarja hozni jóképű, de szerény értelmi képességű öccsét a nővel, aki mellett így már kibírná ájulás nélkül. De boldog lehet így bárki is?

Már ott elakadok, hogy eldöntsem, minek soroljam be ezt a filmet. Biztos, hogy romantikus, hiszen a szerelem körül forog benne minden. De nem nyálasan, vagy heves szenvedéllyel, csak olyan csendesebb formában. Akad benne komédia elem, még talán egy kis dráma is. Visszafogott romantikus komédia?

A romantikus szál adott, összességében egy szerelmi négyszöget rajzolnak meg. Charlie odavan Francescáért, aki viszonozná is a vonzalmat. De Francesca barátja Cooper (Charlie öccse) lesz, míg Charlie Bethany barátjaként próbálkozik a párkapcsolattal. Lehet sejteni, mennyire teszi elégedetté a plusz egy főket, amint észreveszik, hogy a párjuk mennyivel boldogabbnak tűnik a másik mellett. Nincsen is nagy dráma, annyira egyértelmű mindenkinek, ki kivel akar lenni igazából.

A poénok két dologra épülnek benne: az egyik Charlie különös betegsége. Milyen eljárásai vannak, hogy véletlenül se érezze magát boldognak. Ezek között akadnak érdekesek, mint gyászzenével a fülében munkába menni, fájdalmas ötletek: rajzszögeket a lábujjába bökve menni találkára. De fura is, ami komikus elemet is hordoz. Elég ránézni, milyen filmeket néznek a randin. Szerelmesen összebújva egy háborús dokumentum jellegű drámán? De az is visszatérő elem, hogy a legrosszabbkor képes bealudni. (Esküvőn, egy hídon, ahol fenyeget a zuhanás veszélye.)

A másik, hogy igyekszik egyszerre segíteni és gátolni a saját és Francesca kapcsolatát.

Mindkettőre igaz, hogy jó hangulatot teremtenek a filmen, de igazán vicces nem tud lenni. Az a fajta ártalmatlan, kellemes limonádé, amit elnéz az ember, de nem nevettet meg. Jó ízlésen belül maradnak szerencsére, ezért jár a pont. De valahogy visszafogott, néhol erőltetett is az egész. Cooper eltúlzottan mamlasz, például.

Az is a kellemes, kissé túlnyomott jellemzője a filmnek, hogy mennyire át akarja adni az üzenetét. Hogy túl rövid ahhoz az élet, hogy félelmekkel éljük le. El kell fogadni, ami adott, és abból kihozni a legtöbbet. Ezt mondja a beteg nagyanyja Francescának, és az öccse Charlie-nak is. Csak idő, amíg eljut az agyukig.

Ami még fura volt, hogy középkorúak a film szereplői. Mégis, úgy van az egész megírva és eljátszva, mintha huszonévesek lennének. Nagyon nem azok. A négy főszereplő átlagéletkora 39 év. A történetük alapján éretlenek, még helyezkednek az életben, a kinézetük alapján meg már kamasz gyerekeik kellene, hogy legyen.

A szereposztás különben nem rossz. Morena Baccarin hitelesen szórakozott és szenvedélyes olaszos szépség, Martin Freeman már kinézete alapján hűvös angol. Angolul néztem, így nekem az is élmény, milyen Melissa Rauch eredeti hangja, nem Agymenők torzított.

Egyszer simán nézős, kellemes kis film, plusz valós történet az alapja. De egyszer elég is.

Örömóda - 5/3,5 az alapötlet egyszerre ismerős és új, csak éppen a poénokat sikerült takarékra venni.

https://www.youtube.com/watch?v=HIMO1IheTpA

(Munkahelyi gondok mindenhol adódnak…)

• Istenem, de utálom a Dekor Diszkontot!
• Ezt szomorúan hallom, Frank.
• Rossz boltvezető vagy, Alyssa, oké? Folyton kivételezel, és rossz érzés, hogy nem velem! (Brooklyn Nine-Nine)

(Bernard szövetsége nem mondhatni, hogy elégedett lenne a valódi világgal.)

Csak meg akartam köszönni, Bernard, hogy elhoztál ebbe a pöcegödörbe. Már nosztalgiával gondolok vissza a vérfürdő-szimulációs vidámparkra. (Westworld)

(Donald csak egyszerű életre és hétköznapokra vágyik, amit Goofy meglátása segít neki észrevenni a saját életében is.)

• Olyan rossz, hogy azt szeretném, ha normálisak lennénk?
• Szerintem minden család normális a maga módján. (DuckTales)

(A szélvihar elől az egyedüli menekülés, ha átölelik Hulkot, aki megtartja őket. Tony és Thor nagyon nincs oda az ötletért.)

• Lehetne ezt, valahogy ölelkezés nélkül csinálni?
• Ez egy életmentő ölelés!
• Akkor inkább meghalok!
• Akárcsak én! (Marvel szuperhős kalandok: Fagyos csata)

A szeretet az, ami mindig megment minket. Akkor is, ha már csak az emlékeinkben él. Mert a szeretet örök. Legalábbis akkor, ha megtaláltuk az igazit. A szeretet jó hatással van ránk. (Szélhámos plébános)

(A rendőrség kiszáll ellenőrizni Cale házában az elrabolt nőről szóló bejelentést.)

• Mondja, maga házas ember?
• Nem vagyok. De randizom, tudja.
• De nem tart lányokat láncra verve?
• Bocs, ha ez csalódás önnek. (Irgalmatlan szamaritánus)

Az élet nem mindig olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik. Sem a kisembereknek, sem a királylányoknak. (Szamárbőr)