Hazatérő, újrakezdő, múlttal szembenéző, lökött családos.

Imogene pontosan tudja, mit akar: New York elit életét élni. Befutni, mint író. Hozzámenni a tökéletes férfihoz, akit trófeaként mutogathat a társaságban. Ám a barátja szakít vele – Imogene nem adja fel harc nélkül. Megrendez egy öngyilkossági kísérletet, de nem várt eredményt ér el vele. Nem az exe, hanem a barátnője talál rá, aki hívja a mentőket. A pszichiátrián pedig öngyilkosként kezelik, és hívják az anyját. Se barát, se karrier, se pénz. Kénytelen visszamenni a szülővárosába a különc anyjával, akit ki nem állhat. Otthon szembesül azzal is, hogy az anyja együtt él egy fiatalabb és hazug férfival, a régi szobáját meg kiadták egy éneklésből megélni próbáló szépfiúnak. Igyekszik mindent visszaszerezni, miközben családi titkokkal szembesül: az apja mégsem halott. Miközben New York után kapaszkodik, kezd rájönni arra is, milyen értékei vannak az otthonának és a családjának.

Nem egy hagyományos komédia, ami ebben a filmben vár a nézőre. Kicsit keserédes, kicsit tanulságos, kicsit más. Néha az őrült jelzőt is bevetném, de itt jó értelemben használom. Ha ugyan szeretnék is egy komédián ennél felhőtlenebbül szórakozni, ez legalább értelmesen nyújtott valamit. Több, mint egy olcsó poénoktól hemzsegő szeméthalom.

A történet középpontjában Imogene áll, aki a tipikus nő, aki lenéz mindent, ahonnan érkezett és aki rossz értelemben változott meg az évek alatt. Az álmai olyan dolgok, amelyek látszólag karnyújtásnyira vannak tőle, de csak látszólag. Igazából hamis körötte minden, és a film annak a története, ahogy ezt felismeri. Ennek hatására jobb ember is lesz – így fogja elérni mindazt, amire korábban vágyott.

A film első fele, vagyis a zuhanás és eszmélés nem is vidám. Kifacsart módon vicces, ahogy Imogene felfedezi, hogy az életében biztos pontnak hitt dolgok hamisak. A legjobb barátnője még ajtót se nyit neki. A majdnem vőlegényét annyira nem érdekli, hogy mi van vele, hogy az öngyilkossági kísérlete után nem csak a kórházba nem megy be látogatóba, felhívni se képes. A karrierjéről meg jobb nem is beszélni. Ugyan Imogene felsőbbrendűen hirdeti, mennyire tehetséges és milyen remek író, a teljesítménye egy nagy nulla, így az állását is elveszti.

Majd, otthon az lenne a humor forrása, hogy ott micsoda őrültek háza van. A legrosszabb talán az anyja lényegesen fiatalabb barátja, aki azzal a mesével etet mindenkit, hogy titkos ügynök, így még az igazi nevét sem mondhatja meg. (George Bushnak kell szólítani.) De ugyanennyire nem találtam viccesnek, amikor a WC-n ülő nőre rányitott az anyja albérlője, vagy ahogy az öccse emberi páncélt épített.

Valahol a tudatom mélyén felfogom, hogyan akarnak ezek a dolgok viccesek lenni, de annyira távol vannak a humorérzékemtől, hogy nekem csak fájdalmas volt ezeket nézni.

Az jobban megfogott, ahogy a felszín alatt az emberi kötődések és szeretet szálai alakulnak. Lehet, hogy az anyjuk neurotikusnak tűnik, hogy George kémes bölcsességekkel traktál mindenkit, hogy a testvér éppen csak nem fogyatékos, de ezek az emberek összetartanak. Igen, teljesen más, mint az a minta, amit Imogene fejben elképzelt a tökéletességről, de nem a tökéletesség, ami boldoggá tesz. Ami zűrös, de igazi, az többet jelenthet. A nő ezt felismeri, és a film végén már ezek mellett áll ki. Megszerezhetné azt a tökéletes áloméletet, amit az elején akart. De valami mást választ.

A kivitelezés nem említésre méltó. Szinte dramedy, abban nem is kell látványelem. A film vonzóereje inkább a színészeiben rejlik. Wiig itt még ígéretes és feltörekvő komika, Criss népszerű volt a Glee miatt, Annette Bening pedig állócsillag. Szerethetővé tették a flúgos karaktereiket is, és ezzel eladták a filmet.

Nem ilyesmit akartam látni, nem is vagyok teljesen elégedett, de a maga módján rendben volt.

Majdnem tökéletes lány - 5/3,5 az egészben volt valami furcsa és irritáló, ugyanakkor keserédes humort is működtet.

https://www.youtube.com/watch?v=t2_e6dlK_Yk

Tervet végrehajtó, nagyszabású rablásos, bandás.

Papírszállítóknak adták ki magukat, és bejutottak az országos pénzverdébe. Ott Dali maszkot öltöttek, és túszul ejtették a dolgozókat és a pénzügyi múzeumba látogató diákokat. Felmarkolták a milliókat, de mire távoztak volna, a rendőrség már kint várta őket. Kénytelenek voltak visszavonulni, és megkezdeni a tárgyalásokat a megbízott rendőri vezetővel. Egymás nevét sem ismerik, csak a kódnevüket. Pl.: Tokió, Berlin, Rio, Stockholm, Nairobi és Moszkva. Mögöttük pedig ott áll a Professzor, a mesteri elme, aki mindent előre kisakkozott és kívülről koordinálja az eseményeket. Mert minden a terv szerint halad, nem azokra a milliókra fájt a foguk. Sokkal többet akarnak innen kivinni. Azonban még a legjobb terv sem számolhat mindennel: elég csak egy szabályt megszegni, és szívügyekkel terhelni a rendszert, hogy minden a katasztrófa felé sodródjon.

A Netflix egyre több nem amerikai sorozatot is forgalmaz. Az egyik legnépszerűbb, ha nem egyenesen a legsikeresebb a Money Heist. Eredetileg spanyol, és a Netflix úgy vette meg a spanyol tévétől, akik az első két évadot szállították, majd a Netflix rendelte meg a folytatást.

Abba nem fogok belemerülni, hogy érdemes számolni az évadokat. 2, 3 vagy 4 volt eddig? Az biztos, két ügy ment le eddig. Mindegyiket külön szedték, így két-két etap foglalkozik egy rablással. Így számolva 4 évadról beszélhetünk – a wiki két évadot hoz két részre szedve, így ennél maradok én is.

A cselekményről nem akarok sokat elmesélni. Az alaphelyzet, amit tudhatunk: pár bűnöző összefog, hogy minden idők legnagyobb rablását összehozza. Mindenkinek megvan a maga területe: hamisító, csapatvezető, hacker, stb. Mindenre van egy terv. Innentől kezdve viszont minden csavar lelövése bűn lenne. Ugyanis a sorozat azonnal az események közepébe vág, és a rablás történetét izgulhatjuk végig. Mi az, ami terv szerint alakul? Milyen váratlan helyzetek jönnek és hogyan lehet megoldani őket? Már az első félben is olyan vad fordulatok jönnek, hogy a néző csak kapkodja a fejét.

A sorozat élvezeti értékét növeli, hogy fokozatosan tudunk meg egyre többet a csapattagokról is. Bűnözők is, de a szerethető fajtából. Van köztük szelídebb, durvább – mindenki megtalálhatja azt a karaktert, akinek drukkolni akar. Ráadásul több oldalon is: a túszok, a rendőrök és a bűnöző csapat tagjait is alaposan bemutatja a sorozat.

A történet tehát jól ki lett találva: izgalmas, végig fordulatos és a szereplők jellemét is építgetik. Nem nélkülözi a mesebeli fordulatokat sem, de ezek is csak a szórakoztatás növelése miatt kerültek be.

A színészek korrekten hozzák a szerepeiket, és helyiek is. Autentikus ettől, ha az a hátránya meg is van, hogy így ismerős arc nem lesz. (Lehet, aki néz spanyol filmeket, ő másként gondolja, de nincs Banderas vagy Cruz szintű színész benne, akit én is ismernék.) Erről jut eszembe: érdemes a spanyol eredeti verziót nézni. Belehallgattam angolul is, és nekem bántotta a fülem. A spanyol viszont működik.

Nem lehet a látványra sem panasz. A fő helyszín a nyomda és a múzeum, de van bőven külső helyszín is. Jól összerakták az akciójeleneteket, és vizuálisan is akadnak benne ötletek. A maszkok például – annak is megvan a különleges zamata, éppen mi mögé rejtik az arcukat a szereplők.

Nem nagyon van mibe belekötni. Amit egy ilyen rablós, gyors sorozatba bele lehet tenni, itt beletették. Legfeljebb az a néhány mesésebb fordulat és a helyenként nyálas szerelmi rész, ami nélkül jobb lett volna a közérzetem. Tokió és Rio románca nekem nagyon nem hiányzott, de szerencsére sok más jó dolog akad benne. És most ciao, bella!

Money Heist - 5/4,5 izgalmas és csavaros, végig pörgős film. A karaktereket is építik, ahogy a sztorit is.

https://www.youtube.com/watch?v=hMANIarjT50

Cím: The French Dispatch

Készítők:Wes Anderson új filmje, igazi sztárparádéval. Többek közt Benicio del Toro, Adrien Brody, Tilda Swinton, Lea Seydoux, Frances McDormand, Timothee Chalamet, Bill Murray, Owen Wilson játszik benne. Még a mellékszereplők is nevek.

Műfaj: dramedy

Cselekmény: még nem nagyon tudni. Egy magazin körül bonyolódnak az események.

Várható megjelenés: októberi premierdátuma van, egyelőre.

Miért várós?

• Anderson mindig különleges stílusú, egyedi dolgokat csinál. Nem mindig van hangulatom hozzá, de ha igen, akkor szeretem a dolgait.
• A stáblista. Engem bevonz az ilyen sztárparádé.
• Fogalmam sincs, miről fog szólni. De érdekel.

Tárgyalótermi, környezetvédelmi, elvekért kiálló.

Robert Bilott sikeresen halad felfelé a ranglétrán. Egy jó nevű ügyvédi irodánál dolgozik, mint vállalati jogász. A nagyanyja irányít hozzá egy gazdálkodót: Wilbur Tennant állítja, hogy a DuPont nagyvállalat mérgezi a földjei melletti folyót, és miatta hulltak el a szarvasmarhái. Bilott eleinte lerázná a férfit, de aztán kilátogat a földjeire, megnézi a férfi bizonyítékait. A cégnél is eléri, hogy pereljék be a DuPont óriáscéget – szabadidejében dolgozhat az ügyön. A DuPont felméri, hogy Bilott nem éri be a szokott körökkel, így elárasztják aktákkal. Robert nem adja fel, és nem csak az aktákon rágja át magát, de arra is ráébred, mit csinált a cég. Nem egyszerűen megmérgezték a folyót, minden embert veszélyeztetnek máig a haszonért. Egy ember azonban mit tehet egy milliárdos vállalat ellen? A családja, a karrierje, minden megfizeti az árát, hogy valami jót tegyen.

A brutális az, hogy ez egy igaz történet. Igen, így van mindenki megmérgezve azért, hogy pár gazdag ember még gazdagabb lehessen. Nem tartozol a felső 1%ba? Így jártál, tied a méreg. Még csak nem is tudsz róla.

Hosszan lehetne arról írni, hogy az egyes ember mennyire nem számít, ha a pénz van a serpenyő másik oldalában. Grisham regényeiben is visszatérő az ilyesmi, filmen is sok ilyen történet van. De ez az a történet, ami a mienk is. A film végén van némi statisztika, mennyire sikeresen lett az egész élővilág megmérgezve a PFOA-val. Mondjuk úgy, nem egy szívderítő adatsor és következmények. Talán az ügy az Államokban robbant, de világvállaltokról van szó. Komolyan, ennyire a pénz diktál? Naiv vagyok, tudom. Az diktál.

Hogy mutatja be mindezt a film? Hajlamos lennék rávágni, hogy lassan. Sokáig tart, amíg Robert összerakja a tényeket, rájön mi történik. Sokáig tart, amíg az ügyet fel tudja építeni. A DuPont egyik taktikája ráadásul az időhúzás. Éreztem úgy, hogy jobban pörgetni kellene az eseményeket, és hosszú lett a film. De nem véletlenül ilyen. Ezzel lesz valósághoz közelibb. Ez 20 év története, és a főhős nem véletlenül akad ki egy ponton azon, hogy amit egy középiskolai végzettséggel bíró farmer kimondott még az elején, arra a kormány évek alatt sem képes, hiába van minden adat a kezükben.

Ráadásul Robert küldetése eléggé egyszemélyes is. Saját maga dolgozik rajta, és mivel egy hosszú, évekig elhúzódó ügy az egész, a kezdetben támogató főnök is eredményeket akar egy ponton. Robert Bilott személyes küzdelme, amivel kitöltik azt az időt, amíg arra várunk, hogy a bíróságon történjen valami. Aki anyagiakban, a családjától elvett időben, a szakmai karrierjében fizeti meg az árat. Nem egy jelenetben azt látjuk, hogy egyedül kutat. Hogy szembesül azzal, mit áldozott már fel, és még mindig nem elég.

Nagy a súly Mark Ruffalo vállán, aki kap maga mellé híres és jó színészeket, de ezt neki kell eladnia és eljátszania. Korrekt, megtesz mindent, a kritika is szerette az alakítását. Az a személyes gondom, hogy nekem nem olyan szimpatikus a színész. Az viszont már egyéb gond, hogy nem sokat tettek azért, hogy a színészen látszódjon, hogy telik az élet az ügy alatt. Fiatal családapaként, kisbabával a film elején éppen olyan öregesnek és középkorúnak tűnik, mint a 15 évvel későbbi jelenetekben, ahol már a kamasz fiával szerepel. Csak az öreg énje kapott öregítést, különben nem. Ez is zavart – mondjuk, a nejét játszó Anne Hathaway öregítése is érdekesen sikerült. Sokkal jobban néz ki, és fiatalosabb a 40-es énje, mint a fiatal családanya a film elején.

De a filmnek hangulata van és súlyos tartalma. Ez akkor is eladja, ha gondom van azzal, éppen hogy néz ki Ruffalo. Lassabb, de gondosan felépített film, ami tényekkel sokkol.

Bár jók a kritikái, általában a nézői is szerették, megbukott a kasszáknál. Pedig kell ilyen film.

Sötét vizeken - 5/4 súlyos téma érdemleges bemutatása, impozáns szereplőgárdával. Lassabb, de tartalmas.

https://www.youtube.com/watch?v=r4oPp2UcCaw

Zenés, egymást kereső, túléléssel szembenéző.

Martin élete mindig is a zene volt. Az apja koncertszervező és mentor volt, ez lett a fia szakmája is. Még gyermek volt, amikor az apja pártfogolni kezdett egy lengyel, zsidó géniuszt, aki a fiával volt egyidős. Martin és David együtt nőttek fel, és élték túl gyerekként a világháborút. David megtagadta a hitét is, amikor képtelenek voltak rájönni, mi történt a Krakkóban maradt családjával. 21-22 évesek voltak, amikor David debütált volna a világ előtt. Ám nem jelent meg a koncerten. Martin soha nem tett le róla, hogy kiderítse, mi történt a fogadott öccsével. 30 évvel később akad az első komoly nyomra, és a felesége tiltakozása ellenére nem tudja elengedni. David nyomába ered, amely egyúttal egy dal története is, amely a bűntudatról és a túlélésről, az emlékezésről szól.

Nem lesz klasszikus, ami ugyanolyan hatást vált ki már csak a nevével is, mint a Schindler listája. Nem egy tipikus holocaust film, miközben egy ponton mégis az. Még azzal is bajban vagyok kissé, hogy milyen hatást váltott ki belőlem a film.

Igaz, zenészekről és géniuszokról nekem filmet és regényt is gond nélkül el lehet adni. Itt van egy zenész – ráadásul hegedűn játszik, az a kedvenc hangszerem –, aki már kisfiúként is kiemelkedő, és akit végig zseniként ünnepelnek. Egy elbűvölő géniusz, már itt horogra akadtam. Így sokkal többet is néztem volna abból, hogyan tanul, játszik a hangszerén, fejlődik. A filmben azok voltak a kedvenc részeim, amikor zenéltek. Tetszett a kocsmai jelenet, de érzelmileg két másik ponton van benne a tetőpont: még gyerekkorukban, amikor versenyt játszik az óvóhelyen David egy másik zsidó tehetséggel, és a végén, amikor a koncerten eljátssza azt a bizonyos dalt. Ott olyan szinten megnyomták az érzelmi ráhatást, hogy azt már eltúlzottnak is éreztem. Nem szeretem, amikor szinte belenyomják a papírzsebkendőt a kezembe, és ez a film ezzel próbálkozott.

De már itt is benne van, ami miatt mégsem vagyok boldog. David élete a zene volt. Az, hogy a történtek és megtudottak hatására leteszi a hegedűt, számomra felfoghatatlan. Ugyan elmagyarázza, és a film érthetővé teszi ezt a döntést, de a zsenikultusz rajongójaként képtelen vagyok ezt megemészteni.

Így kanyarodunk vissza a holocaust felé. David nem élte át, de a családja belehalt. Minden, amit ellökött magától, ott megrohanja. A zsidó identitása, a gyász és a túlélők bűntudata. A dal a vezeklése, majd az, hogy nem játszik többé. Nagyon azt szerettem volna, ha zenész marad, így fejben máshogy sakkoztam: a zene mentette meg. Ha nem olyan tehetség, hogy Angliába maradhasson mentor mellett, ő is a haláltáborban köt ki a családjával és meghal. Az apja azt akarta, hogy zenész legyen. Így azzal, hogy ezt tagadja meg, és hithű zsidó lesz zene nélkül, nem a családjának állít emlékét, hanem a zsidók sorsát gyászolja meg. A bűntudat húzza le, amiért túlélte.

A film két idősíkon halad. A jelenben Martin nyomoz David után, és hiába Tim Roth játssza, ez a nyomozás nem kötött le. Olyan szimpla, ahogy utazik egyik helyről a másikra, és gyűjti be a történeteket. Viszont, a másik szálon a gyerekkortól jutunk el addig, hogy David nem jelenik meg a koncerten. Az volt az a sík, amit élvezettel tudtam nézni.

Az idős énjüket Tim Roth és Clive Owen játsszák, de talán azért is, mert a gyerekkoruk és kamaszkoruk jobban érdekelt, jobban megragadtak a fiatal színészek, akik ott alakították őket. Luke Doyle a gyerek zsenit, Jonah Hauer-King a fiatalembert alakította. Ők maradtak meg az emlékezetemben. Pláne, amikor zenés részek voltak.

Sok tekintetben korrekt ez a film. A kivitelezése, a színészei, a történetei és amit a túlélők bűntudatáról beletettek. Csak az a plusz hiányzik, amitől több lenne korrektnél.

A nevek dala - 5/3,5 háborúból és a túlélők traumájából, a zenéből keveset kapunk. De a zsenik a gyengéim.

https://www.youtube.com/watch?v=syaOzirgpLI

(Jake egy barátja legénybúcsújára megy, de annak bűnöző haverjai nem tudhatják meg, hogy Jake rendőr. Amikor bevallanak előtte egy milliós rablást, egy rokon elszólja magát, és máris az a téma, hogy Jake miképpen legyen elhallgattatva.)

• Akkor mit csináljunk?
• Szerintem kötözzük ki, hadd haljon éhen, és lépjünk le a gyémántokkal!
• Chuck!
• Ez nem lesz.
• Kösz!
• Tönkrevágná a legénybúcsút.
• Ez a problémád vele? (Brooklyn Nine-Nine)

Mind mezítelenül születünk, és minden más csupán csak álca. (A karmester)

(Nehéz jó munkaerőt találni, amikor az országot elfoglalja egy vad horda.)

• Mi folyik itt?
• Elhoztam neked a herceget.
• De te a legközelebbi bizalmasa vagy! Miért tennél ilyet?
• A pénzért.
• Érthető. Egy zsák arany megfelel?
• Jöhet. (Miracle Workers)

(Ha sikerül túlöltözni az első randira, a jó barát kéretlenül is kigúnyol.)

• Operába mentek?
• Nem. Miért?
• Mintha te lennél az angol nagykövet.
• Csak egy egyszerű, fesztelen vacsora lesz.
• A Buckingham Palotában? (Egy férfi nem adja fel)

(Megfigyelés alatt a lehetséges vámpír. Idióta kérdésre hasonló válasz érkezik.)

• Szóval, bírja a napfényt?
• Napszemüvegben.
• Más nem volt nála, amivel védekezik?
• De, elővett a csomagtartóból egy koporsót és belefeküdt. (Drakulics elvtárs)

(Az alkohol barátai és a lidérceik.)

• Szörnyű rémálmom volt. Találtam egy sört az utcán. Kinyitottam, a polgármester úr mászott ki belőle és kifizettette velem.
• Ez borzalmas.
• Nem ez a legszörnyűbb. Alkoholmentes volt! (A mi kis falunk)

Bosszút állós, életért futó, gyilkos játékos.

Egy tisztáson ébredtek. Fogalmuk sem volt, hol vannak és hogyan kerültek oda. A szájukat betömték. Egy doboz várt rájuk a tisztás közepén, benne fegyverek. Kiszabadították egymást, de hiába tudtak már beszélni is, senki nem értette, mi történt velük. Magukhoz vették a fegyvereket, és szinte azonnal valaki rájuk támadt. A tisztás körül csapdák álltak. Csak annyi bizonyos, hogy valakik vadászni kezdtek rájuk. Mind ismerték a pletykákat, hogy a vállalati nagykutyák ezzel szórakoznak, de eddig nem hitték el. Crystal rutinos túlélőként, egykori katonaként nem adja könnyen a bőrét. Neki konkrét terve van a menekülésre, és egyre több mindenre rá is jön. Hamarosan már nem az áldozat szerepében fut, hanem ő maga válik vadásszá, aki a kínzói nyomába ered.

A horror egy olyan zsáner, amiben úgy tűnik, nehéz maradandót alkotni. Elindul egy divatirányzat, aztán olyan filmeket csinálnak orrvérzésig. Az ember a végére már az eredetit is megutálja, ha eleinte szerette is. A Kör után beindult a japán történetek amerikai változatainak elkészítése, de újabb Kör szinten mérhető siker nem lett. A Démonok között óta pedig orrvérzésig kapjuk a szellemeket és démonokat, akik embereket akarnak megszállni.

A trasher nem a kedvencem, de közben jól esik, mert valami más, mint a sikerfilmek. A The Hunt ilyen filmnek tűnt – menekülés az életért. Akciófilmként jobban el tudom képzelni, még lelki szemeim felrémlik egy fiatalabb Van Damme is, aki a későbbi múmia elől menekült az életéért. A trailer alapján ígéretesnek tűnt, még olyan színészeket is láttam benne, akiket kedvelek innen-onnan.

Aztán beindult a film, és minden reményem gyorsan elszállt. Kezdve azzal, hogy értelmes hentelés fog következni. Nincsenek ötletes halálötletek. Beesnek a csapdába, felnyársalják maguk. Pisztollyal, puskával vagy íjjal halálos találatot kapnak. Akadt benne egy mérgezés is. Ezzel végére is értem a kínálatnak. Gondoltam, hogy nem Jigsaw kaliberű kreatív elme szegődik el ilyen vadásznak, de ez felettébb szegényes volt.

Tovább növelte a kínjaim, hogy a trailer ígérte ismertebb arcok csak feltűnnek és meghalnak, de szó szerint. Minek is írt ebbe alá pl. Justin Hartley? Mondjuk, amennyi szerepe volt, simán el tudom képzelni, hogy két This is us rész között kiugrott egyet a stúdióból ezt felvenni és annyi. Emma Roberts is – ok, mostanában nem akadt sikeres filmje, de ezt miért kellett? A készítőknek poénnak tartották őket egy mondatra feltűnni, aztán kinyírni őket?

Maradt a filmet cipelni a hátán Betty Gilpin, aki női pankrátorként lehet ismerős egy Netflix sorozatból. Pankrátornak hitelesebb volt, noha egy vékony, szőke nőről beszélünk. Amikor itt meghallottam a fedőnevét, Hógolyó… Még a Kutyák és macskák iránt is elkapott a nosztalgia, mert azon jobban szórakoztam. A főgonosz Hilary Swank lett, akitől fájdalom, hogy két Oscar után bevállal egy ilyet. Amikor Gilpinnel egymásnak esnek, újabb film jutott eszembe, amit ennél szívesebben néztem volna. Kill Bill vol.1. – Menyasszony elindul az ázsiai bűnbanda ellen és a kertben összecsap két halálos nő.

Buta a történet, olcsó a látvány és a színészei is sokkal többre érdemesebbek ennél. Amikor az is kiderül, miért történt, ami, csak rosszabbul éreztem magam. Nem simán buta ez a film, hanem nagyon ostoba. Elég csak a végére gondolni. Hasba szúrtak és haldokolsz? Semmi gond! A konyhai lángpisztollyal egy gyors beavatkozás, és máris estélyiben repülhetsz haza. Jobban bele se akarok gondolni, annyira rémes.

Pedig az ötlet tetszett, a menekülés és visszatámadás taktikát szívesen elnézem. De nem így! Hamar elvesztettek, és tényleg azt kezdtem el listázni, mennyi film jut eszembe róla, ami ennél jobb lenne. Tökéletes célpont, beugrott. Az is szórakoztatóbb ennél.

The Hunt - 5/2,5 jól indult, de pillanatok alatt lett belőle az ígéretes szereplőválogatás ellenére is szemét.

https://www.youtube.com/watch?v=9nMJ5fcUQ8s

5: Tell me a story - antológia sorozat, melyben más-más meséket ültetnek át mai történetté. Vagy pontosabb lenne, hogy a motívumokat átörökítik? Az elsőben voltak a tolvajok, akik egy rablás során végeztek az egyik főszereplő szerelmével. Indul a bosszú, levadászta őket, mint farkas a malacokat. A piros ruhás kamaszlány meg viszonyt kezdett a tanárával/farkasával. A 2. évadban pedig úgy hallom, Csipkerózsika története kapott új köntöst.

4: Mirai - Lány a jövőből - anime mese, ami rajzok segítségével mond el sok mindent életről, családról. Adott egy kisfiú, aki nehezen éli meg, hogy kishúga született. A helyzetet elfogadni, és a kicsit megszeretni a családja fog segíteni neki: ablak nyílik a család történetére, így leckét kap a nagyapjától, és a testvére idősebb énjével is megismerkedhet.

3: Csillagpor - létezik egy városka a mesebirodalom és a hétköznapi világ határán. Évente egy nap megnyílik a kapu. A fiatal Tristan soha nem mehet át. Egy napon azonban a kiszemeltje belemegy egy alkuba: ha a fiú elhozza neki a túloldalon lezuhant hullócsillagot, őt választja. Tristan útra kel, ám a csillag nem kő, hanem egy lány. Akit üldöz egy boszorkány, és még egy trónért folyó harcba is belecsöppennek, amiben a fiú érintettebb, mint valaha is gondolta volna.

2: Ruben Brandt, a gyűjtő - Ruben pszichológus, aki segít a káros szenvedélyekről leállni az embereknek. Amikor egy csapat bűnöző neki hála lesz jobban, ők is segíteni akarnak a férfinak. Rémes álmok gyötrik, melyekben egy-egy festmény akarja meggyilkolni. Elkezdik ellopni neki a képeket. Nagyszabású játszma indul, melyben a művészet is több, mint puszta képek sora.

1: Agymanók - a Pixar elvileg gyerekmeséket csinál, de ez a mese simán tele van olyasmikkel, ami miatt egy felnőttnek érdekesebb lehet. Adott egy kislány, aki új helyre költözött s szomorkodik. Ez nem jön be Örömnek, a lány fejében levő vezető agymanónak, aki azért felelős, hogy a lány hogyan érezze magát. Bánattal helyre igyekeznek hoznia  dolgokat, és mi nem csak az elme és érzelmek világáról tudunk meg többet, de új szemmel láthatjuk a felnőtté válást. Pszichológia alapórák mellé kifejezetten frappáns mese.