Ügyeskedős, drágaköves, viszonyos.

Howard Ratner ékszerész, saját üzlettel. A feleségét és a két fiukat már elhagyta, egy fiatalabb és csábosabb barátnőt szerzett be, akivel egy lakáson osztozik, akit az üzletbe is bevitt. Van egy komolyabb gondja is: megrögzött szerencsejátékos, aki mellett a szerencse nem tart ki. Több helyen is jókora adóssága van, és egyes kétes elemek már a testi épségét fenyegetik. A nagy üzlet azonban kilátásba kerül: sikeresen megvesz egy opált Afrikából, ami az ára többszörösét is visszahozhatja. Azonban a számításaiba mindig hiba csúszik: a kosaras, akinek kölcsönadta a követ, nem adja vissza időre azt. A nyakában vannak a behajtók, akik a fogadását is tönkreteszik. A barátnője megcsalta, a feleségének eszébe sincs visszafogadni. Ráadásul az opálról is kiderül, hogy 1 millió helyett legfeljebb 200000-t ér. Howard ügyeskedik, csal és lop, hogy visszarántsa magát a felszínre.

Végig arra vártam, hol van a gyémánt. A film cselekményének középpontjában egy nyers opál áll – messze nem gyémánt. Igaz, legalább csiszolatlan. Howard ékkövekkel üzletel, de egyszer bukkant csak fel egy gyémánt, egy gyűrűn és ennyi. A fülemben cseng az Aladdin című meséből a kincses barlang őrének szava is. (Tudjátok: ki léphet be a barlangba? Kinek szíve maga is kincs, egy csiszolatlan gyémánt.) Csak éppen itt nincs olyan karakter, akire illene az a metafora, hogy ő egy csiszolatlan gyémánt.

Éppen ellenkezőleg, attól szenvedtem, hogy ez a történet tele van értéktelen, borzalmas emberekkel. Howard szó szerint taszított. A nőkkel való kapcsolata? Elhagyta a még mindig dögös nejét egy kikapós lányért – amint megcsalták, szaladt volna vissza a nejéhez. Amikor viszont Julia vissza akar menni hozzá, és kicsit hízeleg, máris minden meg van bocsátva. Milyen ember az, aki nem engedi be a saját fiát a lakásába pisilni, inkább átküldi a szomszédhoz, nehogy meglássa, milyen gyorsan lecserélte az anyját? Azt nem tudjuk meg, a munkájához mennyire ért. Azt viszont igen, hogy erkölcsei nincsenek. Sajátjaként kezeli a bizományt, simán bevágja más tulajdonát zálogba, hogy a pénzen fogadhasson. Annyi hazugságot szőtt, hogy az a csoda, nem gabalyodott beléjük jóval korábban.

Az, hogy ennyire tudott taszítani ez az alak, Adam Sandler beletett munkájának is köszönhető. Sandler tudna is játszani, ha akarna. Itt helytáll, és hogy a hiteles karaktere miatt rühelltem a filmet, rá nézve dicséret. Rajta kívül Idina Menzel ismerős még, de a színészi vénájánál többre tartom az énekesi adottságait. Itt különben nem énekel.

Taszító emberek ügyködéseiről szól ez a film, és alapból hiába lenne érdekes, a sok negatív figura miatt nem tud lekötni vagy érdekelni. Elég átlátni Howard ténykedését is, akiről még folyamatában is derülnek ki újabb és újabb simlis történetek. Ha valamivel üzletelni próbál, biztosan van mögötte egy hazugság és lopás.

Nem látványelemekre épül ez a film, nem is tudnék ilyesmit kiemelni belőle. Még a nyitó képekből sem, amikor a háborús afrikai vidékeket mutatták, ahol elkezdődött az opál története. A keret viszont tetszett: ahogy a fekete opál zárványaival nyitunk, arra felel egy hasonlóan megmutatott belső kép a filmvégén. Csak az nem az opál belsejébe visz…

Howard küllemébe beletették az összes klisét a zsidók kinézetéről. A sminkesnek lehet is gratulálni, amit undorítónak találtam Howard tulajdonságaiban, visszaköszön a küllemében is. Taszító alak, kinézetre is.

A sok negatív esemény miatt sem szórakoztató a film. Maximum érdekes.

Azt még mindig nem tudom, miért csiszolatlan az a címbeli gyémánt. Howard inkább pirit, a bolondok aranya. A címbeli kő meg egy opál. Mindegy, ez már nem derül ki. Nem is igazán akarom tudni, az is a gond. Nem tetszett ez a film.

Csiszolatlan gyémánt - 5/3 korrekten megírták, működött a vége is, mégis – valamiért taszított. Undorító a hőse.

https://www.youtube.com/watch?v=SKeLEVnG0O8

Orgyilkos elől menekülős, új kapcsolatot kezdős, hajszás.

Will Archer hétköznapi könyvelő, aki majd megszakad, hogy boldoggá tegye a feleségét. Azért dolgozik olyan megszállottan, hogy kinevezzék, több pénzt vihessen haza, és Maddie elégedettebb legyen – akkor is, ha most kevesebbet lehet otthon. Megint le kell mondania a közös programot, mert a főnöke az utolsó pillanatban neki adta a saját munkáját is. Az éjjel folyamán Will megéhezik, kiugrik egy étterembe. Visszafelé egy útról lesodródott kocsira figyel fel, kimenti az utast és kórházba viszi. Megviselten indul haza, a felesége nem veszi észre: túlzottan el van foglalva Will főnökének a csókolásával. A sokkos férfi az étterembe megy vissza, ahol a csinos pincérlány flörtje már termékeny talajra hullik. Miközben Will és Elle a szökést tervezik együtt az életükből, két orgyilkos Will házába megy. Végeznek a feleséggel és a szeretőjével, de Will az, akit le akarnak vadászni. A férfi nem is érti miért, de menekülnie kell, ha életben akar maradni.

A vicc már ott kezdődik, hogy ez még csak nem is tévéfilm, pedig nagyon könnyen rásütném, hogy újabb tévés thriller, amit nem értem, miért csináltak meg. Sokkal durvább, hogy ezt a filmet mozikban is játszották. Komolyan sajnálok mindenkit, aki akkor régen beült rá.

A történet egy vicc. Tele van olyan fordulatokkal és karakterekkel, hogy az már fizikai fájdalmat okoz. Nem is tudom, mit emeljek ki, mert olyan széles a választék. Biztosan top3 agymenés, hogy a megcsalására ráébredő férj 1 órával később már szökne a pincérnővel, akibe beleszeretett. A végén mondhatni a kezét is megkéri, amikor ismeri kb. 3-4 órája? De az se semmi, hogy az átlag, unalmas könyvelőnk olyan könnyen lövi ki a képzett FBI ügynököt, mint egy mesterlövész. Biztos sokat videójátékozott a főiskolán… Az ügyre ráálló nyomozónőt is csak kétszer lövik agyon, mire feltámad harmadszor is, hogy ő végleg leszámoljon korrupt munkatársaival. De igazság szerint már ott elindul a lavina, hogy Will után mennek a film rosszfiúi. Ha nem akarják megölni, nem is lett volna semmi az esetből.

A karakterek is minimum betegek. Az egyik ügynök konkrétan elmehetne a Gyilkos elmék egyik epizódjába is. Van egy annyira beteg jelenete… felülteti az általa megölt embereket az ágyba, beül melléjük és cseveg velük egyet. Le is döbbentem, hogy ő nem egy diliházból szabadult piti bűnöző, aki próbál feljebb lépni a ranglétrán.

Tulajdonképpen a teljes cselekmény és a karakterek is annyira bénák, hogy az már szinte jó is. Az a fajta film, amin már azon nevetsz, hogy mennyire pocsék ez az egész. Van egy tippem, hogy nem az volt a cél, hogy nevessek rajta szinte végig, de ez van. Aki kellően fáradt hozzá, és nem bánja, hogy mekkora idiotizmus hatja az egészet, még szórakoztató is tud lenni.

Akciófilmes betétek is vannak, de ezek annyira olcsón és óvodás módon vannak kivitelezve, hogy az önmagában fájdalmas. Amikor Will és az egyik ügynök kergeti egymást egy autó körül, az konkrétan eszembe juttatta a saját kisgyerekkori fogócskás élményeim. Bár, velük ellentétben nekem volt annyi eszem, hogy az autó alatt is átbújjak, ne csak fussak körbe és körbe, mint egy hörcsög a kerekében.

El nem tudom képzelni, mivel akarhatták ezt a filmet anno eladni. Sztár nincs benne, mai szemmel meg pláne. A főszerepet Ian Somerhalder kapta, de még a Vámpírnaplók előtt csinálta, mielőtt tini ikon lett belőle. Igaz, a Lost már mögötte volt, de kétlem, hogy Boone rajongó olyan sok akadt volna. Érezni végig, hogy játszani se kellett nekik, csak szépnek lenni. Eye candy faktor, béna filmek olcsó menedéke, ide te is kevés vagy!

Szeretnék benne találni valamit, amivel kedvet csinálhatnék a filmhez, de csak azt tudom sorolni, mi nem jó benne. Úgy tűnik, ez lesz a legutóbbi mintapéldánya az olyan rossz, hogy az már jó tételnek.

Az elveszett szamaritánus - 5/3 olyan rossz, hogy az már jó. Az se hátrány, hogy Somerhalder eye candy faktorral bír.

https://www.youtube.com/watch?v=8ZOuMvHQZ4E

(A hercegnek van még mit tanulnia, de a nevelője nem feltétlenül bírja ki józanul.)

• Nem tudom kiverni a fejemből a szakadt fickót, akit átvertünk, aztán magára hagytunk az erdőben. Most meg olyan furcsa érzés fogta el a pocakomat. Lehet, hogy megfertőzött valami csóró nyavalyával?
• Szerintem bűntudatod van.
• Sosem hallottam róla.
• Akkor érzel ilyet, amikor valakivel rosszat teszel.
• Szerinted rosszat tettem?
• Beteg dolog volt. Csak az az egy kacsája volt a világon, és még azt is elvetted tőle, pedig neked van itthon még 100. Aztán hagytad, hogy egyedül, meztelenül üldögéljen egy kövön. Gonosz voltál.
• Értem. Akkor gyógyíts ki a bűntudatból!
• Ezt neked kell megoldanod.
• Hogyan?
• Nos. Elvettél tőle valamit, ezért most pocsékul érzed magad. Tehát akkor éreznéd jól magad újra, ha...?
• Ha megölném.
• Oké. Beveszek egy kis ópiumot, és inkább lefekszem. (Miracle Workers)

(Georgie trükköket olvas a gyors meggazdagodásról, az apja kissé be is szól neki.)

• Add el a véredet vagy nem létfontosságú szervedet...
• Add el az agyadat, úgyse használod. (Sheldon felnevet.) Most először hallottalak nevetni.
• Most először voltál vicces.

(Apa újabb őrült ötlete, Emile már meg sem lepődik.)

• Emile, ébredj már! Óriási hírem van.
• Baromi korán van, alszom még.
• Emile, esküszöm, eldobod majd az agyad. Gyorsan nyisd ki! (A fiú elhúzza a sátor ajtaját.) Különleges dolog történt velem. Ma reggel megmártóztam a lagúnában.
• Az nem jéghideg?
• Csonttá fagytam, de nem ez a lényeg, fiam. Képzeld, mit találtam fel! Egy úszásfajtát.
• Úszást?
• Tudod mit jelent ez?
• Nem biztos.
• Ez az úszás kecses, nagyon nyugodt, majdnem mozdulatlan. Nagyon kellemes.
• Várj! Te ezért keltettél fel?
• Képzeld el, hogy mennyi pénzt lehet keresni ezzel.
• Mert a fickó, aki feltalálta a mellúszást, az milliárdos?
• Csak, ha levédette. Tudod, hogy neveztem el?
• Na, hogy?
• Osztriga.
• Osztriga? Az osztriga nem úszik.
• Mert a pillangó, az úszik? (Velence vár)

(Hellboy nem éppen boldog, amikor megismeri a Földre érkezése történetét.)

Nem csak ördögképű vagyok, de még náci is. Remek. Kösz apa! (Hellboy)

(Baki próbál rájönni, hogy boldoguljon az asszony nélkül.)

• Elköltözik, jó! De hogy fogom egyedül kifizetni a rezsit?
• Majd kevesebbet fürdesz.
• Ennél is?
• Aztán ott van a válóper, az se olcsó.
• Majd spórolsz, Baki.
• Igen, és miből?
• Ki fog mosni, főzni, takarítani? (A mi kis falunk)

Hatalommal visszaélős, média világát bemutatós, női.

Roger Ailes hosszú ideje és sikeresen vezeti a Fox News médiavilágát. Egyik újítása, hogy a híradókba is dekoratív nők készítik az interjúkat, akiknek előszeretettel mutatja a lábát minél rövidebb szoknyában. Gretchen Carlson korábban nagy sztár volt a műsorával, most azonban egyre rosszabb sávba kerül, majd ki is rúgják. A nők jogai mellett kiálló asszony nem hagyja annyiban a történteket: pert indít Ailes ellen, aki szexuális szívességek megtagadása miatt tette tönkre a karrierjét. Carlson abban reménykedik, a példáját követve más nők is felállnak, és elmondják a történetük. A fiatal Kayle most indult el a képernyő felé, és neki is megvan a férfival a maga története. A sztár Megyn Kelly gyötrődik, mit tegyen: bár neki is megvan a története, nem akar ennek az ügynek az arca lenni. Mindkét nőnek el kell döntenie, mit tesz.

Oscar most igyekszik odafigyelni arra, hogy korrekt legyen. Nem is kell meglepődni, hogy több jelölése is volt a Botrány című filmnek, ami az idei feminista film volt a gálán. Szerencsére, legalább nem olyan buta módon, mint a Fekete karácsony a télen.

Ha már Oscart emlegetem, egy díjat hazavitt a film. A legjobb smink az övék lett. Nem is értettem, amíg nem kezdtem el azokról is képeket nézni, akiket eljátszottak ebben a filmben. Döbbenetes, mennyire hasonlítanak a színésznők a sminknek hála az eredeti emberekre. Nem változtatták meg őket annyira, hogy ne lehessen felismerni benne önmagukat – itt tudnék azon viccelődni, hogy a díjért lehet, hogy azt is meg kellett volna csináltatniuk. Amikor Kidman és Theron nagyon elrondultak egy szerepért, és bőven került rájuk smink, arcpótlás, jött Oscar. Most nem. De ez a verzió tetszett jobban: látom az arcukban a valódi embert, de nem keverném össze őket, mert attól ők még Nicole Kidman és Charlize Theron.

Most annyira ezen a vonalon jár az agyam, hogy azt nem is nagyon tudom vagy akarom megítélni, mennyire játszottak jól. Margot Robbie karaktere különben is, kicsit jobban megfogott, mint az övék. Az ő karaktere még kezdő, naiv, aki most kapja az első pofont a szakmától. Látványosabban lehetett játszani az érzéseit, mint a két rutinos rókáét, akikre már szinte rámerevedett a színpadi arc.

A témájára nem lehet azt mondani, hogy ne lenne releváns. A nők hátrányos megítélése a nemük miatt és a munkahelyi zaklatások létező témák, amikkel foglalkozni kell. Még azt is tudtam a filmben értékelni, hogy vannak árnyalatai. Különösen elgondolkoztatónak találtam, amikor még Megyn gyötrődött, felvállalja-e a szereplést és a történetét. Mert ő azt is látta, hogy a főnöke más is, mint ez a vád. Volt önzetlen, sokakon segített és neki sem kellett megtorlással küzdenie, amikor visszautasította a nem kért közeledést. Ez soha nem fekete-fehér történet, itt is ez is a sztoriban érződött.

Ami azonban megakasztott, és gátolta, hogy rendesen lekössön és gondolkoztasson a film: a dinamikája. Valahol értem, hogy meg akarták mutatni a felszínt és a mindennapokat, hogy ebbe a viszonylagos idillbe belerobbanjon a zaklatás témája. Csak éppen közben unatkoztam. Az olyan szálaknak még értelmét sem láttam, mint Kayle és Jess viszonya/egyéjszakás kalandja. Az adott valamit a filmhez? Kétlem.

Alapvetően ez egy dráma, így azzal sem lepek meg senkit, hogy látványelemeket ne várjon. Élvezni kell a színésznők sminkjeit, a korszak megjelenését a ruhákban és a korhangulatban. Itt az emberi tettek és reakciók jelentették a tartalmat, nem a CGI.

A szereposztás különben erős, nem csak a három sztárszínésznő miatt.

Most különben azon kezdtem el gondolkozni, hogy volt tavaly egy sorozat, amiben Russel Crowe játszott egy befolyásos médiakirályt. Véletlenül nem ugyanez a figura volt abban is? Annak utána kell néznem, és lehet, hogy a sorozatba is belenézek.

Botrány - 5/3,5 remek színésznők remek játéka, de szinte feminista kötelező. Lassan is indult.

https://www.youtube.com/watch?v=ZeFFU8meOSk

5: A Manderley-ház asszonya (1940) – egy fiatal, amerikai társalkodónő a monacói nyaralás alatt megismerkedik egy gazdag angol özvegyemberrel. Szerelembe esnek, és mire hősnőnk észbe kap, már Anglia felé tart, mint mrs. de Winter. Az új szerepét nem csak azért nehéz megszoknia, mert a férje furcsán kezd viselkedni és a házvezetőnő nyíltan ellenséges vele, de megfejtésre vár a rejtély, mi történt Rebeccával, a férje első és lenyűgöző nejével.

4: Ben-Hur (1959) – a fiatal zsidó herceg még római barátokat is szerez magának. Amikor egy véletlen baleset miatt azt hiszik, Ben-Hur merényletre készült a római kormányzó ellen, a barát féltékenységből hagyja, hogy tönkretegyék a férfit és családját. Az egykori herceg gályarabbá válik, majd a fogathajtásnak hála újra emelkedni kezd a csillaga. A családjának megmentése, a bosszú mellett még a kereszténység születésének is tanúja lehet.

3: 80 nap alatt a Föld körül (1956) – Fogg úr precíz angol úriember, aki követi a világ változásait is. Így ki meri jelenteni, hogy a technikai fejlődésnek hála már 80 nap alatt körbe lehet járni a Földet. Van, aki fogadni is hajlandó erre, és Fogg neki is vág a kalandnak különc inasa segítségével. Az úton van, aki akadályozná; van, aki bűnözőnek nézi, de még olyan is lesz, aki beleszeret a pedáns angolba.

2: A földkerekség legnagyobb show-ja (1952) – Brad egy sikeres cirkusz menedzsere. Övék a legnagyobb utazó cirkusz, ami rengeteg intéznivaló napi ügyet és konfliktust jelent. A férfi ezekkel még boldogul, pedig olyan gondjai is akadnak, mint a bohócé, aki azért állt cirkuszosnak, mert gyorsan el kellett tűnnie a rendőrség elől. Ám a szív ügyei kifognak rajta, így bonyolódik bele egy szerelmi háromszögbe vetélkedve egy légtáncossal a szeretett nőért.

1: Gigi (1958) – Párizs a XX. század hajnalán, ahol férjet fogni kifejezetten nehéz feladat. Ellenben a csinos lányoknak van még egy lehetősége: kitartót találni maguknak. A kamasz Gigi nem is sejti, hogy nagyvilági nénikéje pont erre a szerepre készíti fel. A fiatal nővé érő lányra felfigyel a család jó barátja, a gazdag és fiatal agglegény: Gaston. Rég jó barátok, a lány vonzódik is hozzá, így tesz egy ajánlatot. Ám mi történik, ha az ész és üzleti alkuk helyére a szív és a szerelem lép?

Misztikus, ősi háborús, szörnyes.

A régmúlt időkben egy boszorkány elszabadított egy kórságot, mely végezhetett volna az egész emberiséggel. Arthur király és szövetségesei megállították, de végezni ők sem tudtak az asszonnyal. Feldarabolták, és testének darabjait elrejtették a világban. Jóslat szól arról, hogy egy napon visszatér majd, és ha megtalálja a királyát, elhozza az emberiség végzetét. Napjainkban is dúl a titkos háború természetfeletti és emberek között. A nácik karmaiból kimentett démon gyermeket egy harcos fogadta be, és nevelte a legnagyobb fegyverükké. Hellboy most kénytelen a származásával és a végzetével szembenézni: egy szövetséges csoport úgy véli, ő az, aki elhozza a véget és Nimue mellett elszabadítja a poklot. A feltámasztott boszorkány mindent kész bevetni, hogy oldalán a démonnal uralhassa a világot: ehhez azonban Hellboynak is lesz pár szava.

Volt már kettő egészen korrekt Hellboy-film, a másodikat a tündérekkel kifejezetten szerettem is. (Jellemző, hogy a tündér herceggel tudtam benne szimpatizálni, és a természetfeletti lények világa jobban tetszett, mint az emberi.) Azok a filmek nem kapták meg a záró harmadikat, helyette a történet újrakezdésének adtak még egy esélyt.

Új szereplőket és új történeti alapokat is kaptunk. Hellboy múltja egyezik, a nácik akarták a világra szabadítani, de egy közbelépő nácivadász és egy harcosnak hála a szövetségesek meglátták a lehetőséget abban, ami Hellboy lehet. Pusztító helyett megmentő. Itt még ennél is tovább mennek egy fokkal, és a film végére megismertetik velünk Hellboy családfáját. Mit ne mondjak, nem voltam oda érte, de pont az egyik kedvenc mítoszomba piszkáltak bele. Manfredi volt az utolsó, akitől tetszett, hogy átírta Arthur történetét. De ez már egy másik történet, maradjunk a filmnél.

A cselekmény nem éppen okos, de pörgős és akciódús. Agyi aktivitásra nem nagyon, a szemekre van hozzá szükség. Látványos lett, és jól megvalósított ellenfelekkel zúznak a képernyőn a szereplők. Mondjuk Nimue összevarrása nem fogja megnyerni az év jelentét, de végig inkább a véres szépség, mint a horror mellett döntöttek a készítők.

Éreztem az erőlködést, hogy menő film legyen a végeredmény. Del Toro ezt a vonalat lazán hozta, itt nem volt olyan sima a helyzet. Poénos beszólásokat próbáltak adni a szereplőknek, de sűrűn volt olyan érzésem, hogy ezek valósággal bele vannak erőszakolva a forgatókönyvbe. A kísérő zenékben már inkább megvolt a dögös hatás, ha nem is a film zenei albuma lesz, amit szabadidőmben hallgatni fogok.

A karakterekben is igyekeztek a félig komolyan vehető, félig humoros vonalat megtalálni. Hellboy végig teszi a megjegyzéseket. Ben elvileg azzal hozza a feszültséget, hogy képtelen benne megbízni, és végig inog, hogy a szörnyet vagy a hőst lássa a társában. A végére róla is kiderül valami meglepő, de nem lepődtem meg annyira, mint kellett volna. Eredetileg Ed Skrein kapta ezt a szerepet, neki szerintem jobban állt volna ez a morgós, de hősies karakter, de az is lehet, hogy csak az a bajom, hogy nagyon nem csípem a Hawaii Five-O című sorozatot.

Ha már a színészek. Nem ismertem fel David Harbour színészt Hellboy maszkja alatt. De még csak el se tudom dönteni, hogy ez dicséret vagy negatívum. A maszkmesternek dicséret, annyi bizonyos. Jovovich elveszik Nimue karakterében, se nem szép, se nem félelmetes, mintha nem is lett volna. McShane is sokkal karakteresebb és többet tud, mint amit itt meg tudott mutatni magából. Egyiküknek se ez lesz a karriercsúcs.

Különben akkora bukás volt a film, hogy nagyon kétlem, hogy folytatást terveznének neki, annak ellenére, hogy a végén már a Hellboy világ újabb jellegzetes alakját kezdik behozni.

Hellboy - 5/3,5 látványos lett, megtűzdelték szexi zenékkel, de a történet erősen tipikus. Egynek elment.

https://www.youtube.com/watch?v=TzD_ke0Dfa0

MOZI:

• Sonic, a sündisznó - japán, amerikai animáció
• Ailo - finn, francia családi kaland
• Közel a horizonthoz - német romantikus dráma, regény-adaptáció
• A boldogságvirág - német, brit, oszták sci-fi - dráma vegyes
• A vágyak szigete - amerikai horror komédia

DVD:

• Zombieland: A második lövés

Az Élősködők estéje volt. Nem csak a legjobb idegen nyelvű, de a legjobb film is ez lett. Ezen felül a legjobb rendezés és a legjobb eredeti forgatókönyv díját is hazavihette. (Most jöttem rá, hogy a legjobb filmnek az 1917-nek drukkoltam…)

A legjobb színész: Joaquin Phoenix (Joker) – nagyon járt már neki, nálam már a Gladiátorért kapnia kellett volna: ha Crowe megnyerte a főszerepet, neki kijárt volna mellékszereplőként.

A legjobb színésznő: Renée Zellweger (Judy) – nem találtam el hétvégén, mit nézzek. A Botrányt választottam a Judy helyett, de majd pótlom. Különben a Hideghegyért a legjobb mellékszereplőként már díjazták, most begyűjtötte főszereplőként is.

A legjobb férfi mellékszereplő: Brad Pitt (Volt egyszer egy Hollywood) – mivel nekem az ő alakítása sokkal jobban tetszett a filmben, mint Leóé, ezzel ki is vagyok békülve.

A legjobb női mellékszereplő: Laura Dern (Házassági történet) – ez a kategória különösebben nem mozgatott meg. Scarlett Johansson és vele a Jojo Nyuszi sikerének jobban örültem volna, de ez van.

A legjobb adaptált forgatókönyv: Jojo Nyuszi – Taika Waititi. Abszolút megérdemelten. Ennek örültem, és már keresem is elő a regényt, amit átdolgozott. El fogom olvasni.

A legjobb animáció: Toy Story 4. – ez viszont hatalmas csalódás. Látványra gyönyörű, de történetre annyival jobbak voltak itt! Nagyon nem bírtam ennek a mesének a tartalmát.

A filmzenéért a Jokert díjazták, a betétdalért Elton Johnt és vele a Rocketmant.

A legtöbb díjat az Élősködők vitte haza (4-et, lásd fentebb).

Az 1917 végül három díjjal zárt, bár mind technikai: operatőr, hangrögzítés és vizuális effektusok. 2-2 jutott a Jokernek (Phoenix és a zene), a Volt egyszer egy Hollywoodnak (Pitt mellett a látványterv nyert még) és Az aszfalt királyainak (vágás és hangvágás).

A legjobb jelmeztervezést gyűjtötte be a Kisasszonyok, sminket a Botrány.

A legnagyobb vesztes Az ír, amely 10-ből egyet sem kapott meg.

Részben papírforma, részben meglepetés. Van, aminek örülök, másnak kevésbé. Amit magamnak felírtam: elolvasni a Jojo Nyuszi alapjául szolgáló regényt, és megnézni a Judy-t. Holnap pedig mesélek a Botrányról.