Nyomozós, városi korrupciós, egyedi karakteres.

Lionel különös figura New Yorkban. Árvaházi gyerek volt, akinek egy betegség nehezíti a mindennapjait. Kényszeres cselekedeti vannak, és olyankor szabályozhatatlanul kínverseket gyárt és szaval. Elég elveszett is volt, amíg a magánnyomozó Frank a szárnyai alá nem vette, és munkát adott neki. Amikor Frank az egyik ügy során halálos sebet kap, az egész iroda érzi, hogy van valami az ügy mögött. Valami, ami magas körökig vezet és súlyos ügy. De nem akarnak foglalkozni vele, a mindennapi megélhetés köti le őket. Lionel a kivétel, akinek tudnia kell, hogy a barátjának és egyben mentorának miért kellett meghalnia. A betegsége miatt sokan ostobának hiszik, de Lionel kifejezetten okos férfi, aki most állhatatosan ered a nyomok után, és felgöngyölíti az ügyet egészen a polgármesteri hivatal titkos üzelmeiig.

Ilyet is ritkán csinálok. Megnéztem a filmet anélkül, hogy elolvastam volna a regényt, amiből készült. Pedig Lethem Árva Brooklyn című kötete itt van mellettem, csak ki kellene érte nyújtani a kezemet. Gondolkodom is, hogy gyorsan olvassam el, vagy most tegyem el későbbre, amikor nem ilyen élesek az emlékeim a filmről.

A cím elsőre megtévesztő lehet. Azt sugallta, hogy olyan fontos lesz benne a helyszín, mint egy Lehane történetben szokott lenni. Annyiban igaz, hogy az indítékoknak köze van a városhoz és a városfejlesztéshez, de nem válik szinte szereplővé a környék. Ha más városban játszódnak, akár más időszakban is, akkor sem lenne más ez a történet.

Árva Brooklyn a főszereplő régi beceneve, Frank becézte így Lionelt, még az árvaházi időkben. Az, hogy a fókusz a férfira kerül, már találóbb. Ez valóban Lionel története, aki minden hátráltató tényező ellenére végrehajtja a maga elé kitűzött célt. Kinyomozza, ki a gyilkos és meg kell fizetnie is érte. Közben megismerjük a gondolkodását, a mindennapjait és az egész árva, magányos életét – találó becenevet kapott.

A film krimiként működik, Lionel követi a nyomokat, emberekkel beszélget, és szép lassan összeáll neki a történet. A cselekmény lassan halad, kényelmes. Nincsenek nagy felismerések sem, Lionel haladása az ügyben ilyen szempontból hitelesnek is tűnik. Okos srác, de nem egy Sherlock Holmes. Ha díjaztam is, hogy itt el lehet hinni, miből mire jön rá, egy kissé gyorsabb tempót nem bántam volna.

Csalódásnak éltem meg, mennyire piti történet áll mindennek a hátterében. Valami nagyobb durranásra számítottam, valami fontosabbra. Ehhez képest egyszerű az indíték is, tulajdonképpen az egész ügy is.

Ami kiemeli a filmet a nagy átlagból: az egyik a korszak, amit megelevenít. Nem napjainkba helyezték a cselekményt, és ez jól is állt neki. Kifejezetten hangulatos lett, ahogy a régebbi típusú autókkal forgattak üldözést New York utcáin és a hidakon. Ugyanakkor a történet van annyira egyetemes, hogy a játszmák és az indítékok ma is ugyanígy működnének.

A másik, a színészei a filmnek. Leginkább Edward Norton, akinek már kijárna valami érdemleges szerep is. Amit itt Lionel alakjával összehozott… egy percre nem esik ki a kényszeres, sok kíntól gyötrődő figura szerepéből. Hogy lehet arra kondicionálni magát, hogy ilyen ösztönösen jöjjenek a késztetések? Ahogy előtörtnek a verses beszólásai, ahogy söpörgeti az emberek vállát… Norton mindig is jó volt a törött, sérült emberek bemutatásában, most is remekül ment neki. Olyan színészek kerültek mellé, mint Alec Baldwin, Willem Dafoe, Gugu Mbatha-Raw, Bobby Cannavale és Bruce Willis – aki inkább csak vendégszerepel itt, de róla tudjuk is, hogy már elkezdte apróra váltani a nevét.

A regényre még sort kell kerítenem, de majd előveszem. A filmet pedig félreteszem. Annyira jó, hogy később majd még megnézzem, de majd csak később.

Árva Brooklyn - 5/3,5 korrekt színészek, történet, de valamiért mégis untam. Rövidebben jobban tetszett volna.

https://www.youtube.com/watch?v=cminfI1wzng

Csavaros, ijesztő, mitikus.

Raff menő kampánymenedzser volt, aki egy hiba után mindent elveszít. Hogy kilábaljon a gödörből, nem mindennapi ügy mellé áll. Egy szimpatikus, helyes 8 éves kisfiú kampányát kezdi el vezetni, aki a neten tett szert rajongótáborra. Későn jön rá, kinek adta a hatalmat. (The Wunderkind) Justin újságíró, éppen az új kiküldetési helyre repül. Az ülése alatt talál egy lejátszót, melyben a repülőgép eltűnéséről van egy műsor. Mindenképpen igyekszik meghiúsítani a katasztrófát, pont ezzel érve el, amit el akart kerülni. (Nightmare at 30000 Feet) Egy meteoresőt követően a férfiak őrülten kezdenek viselkedni – erőszakossá, gyilkossá válnak. A többiek menekülni kényszerülnek, és soha nem tudhatják, kiben bízhatnak. (Not all men)

Egy másik érában már ment nagy sikerrel a Twilight Zone. Nekem kimaradt, amit már sajnálok is, mert ha ebből az évadból indulok ki, akkor olyan sorozat lehetett, ami nem véletlenül lett kultikus, és érdemes lenne akár pótlólag is megnézni. (A Doctor Who a másik ilyen, amiről már lemaradtam, és lusta vagyok 10 évad feletti epizódokat bepótolni.)

Most azonban itt van a sorozat újraindítása, ami jó lett. Elég sikeres ahhoz is, hogy folytassák, így lesz második évad is, aminek előre is örülök.

A sorozat tulajdonképpen antológia. Minden rész egy más történet, más színészekkel és tartalommal. Egyetlen dolog köti össze őket: az alkonyat zóna és a narráció. Amit nem kisebb személyiség, mint Jordan Peele szolgáltat. Már az sokat mond, hogy őt megnyerték erre a házigazda szerepre. Az egyik epizódban ezen kívül szereplőként is részt vesz. A második évadban rendezni is fog. Ez már egy nagyon jó előjel. Peele egy egyedi hangú, tehetséges rendező és író, akinek még akkor is figyelemre méltó egy-egy munkája, ha különben nagyon nem fogamra való a filmje.

Minden részben van egy misztikus csavar és egy nagy meglepetés. Mivel annyira változatos a cselekmény, itt az a veszély sem áll fenn, mint a tegnapi kettő mondatban horror történeteknél. Talán némileg itt is rá lehet érezni, milyen téren fog a csavar érkezni, de a természetfeletti elemeknek hála meg tudnak lepni végig, és nem válnak kiszámíthatóvá.

Jók ezek a történetek, és minden rész megérdemelné, hogy akár hosszabban is kielemezze az ember. Van bennük valami többlet, nem csak a sima cselekmény, amit követünk. Az egyik kapcsán merenghetünk azon, hogy az emberek mennyire maguknak okozzák minden bajukat. A téveszmék, félelmek vezetnek el oda, hogy valóban megtörténik a baj. De korrekt horror köntöst adtak a ma divatos feminista filmeknek is, amiben a férfiak gyilkos szörnyekké kezdenek válni, és a nőknek menekülni kell. Külön jár a pont azért, hogy itt sem mentek el teljesen szélsőséges nézőpontba: van esély a férfiaknak is, nem olyan femi-náci ez a rész, mint a Fekete karácsony volt. De érdemes kiemelni az évadzáró részt is, amiben a sorozat készítésének kulisszái mögött tűnik fel az alkonyzóna. Az igazi posztmodern csemege.

Minden rész filmszerűen készült, és látványban is nagyon a helyén vannak benne a dolgok. Nem CGI látványorgia egy sem, de nem is kellett. Aminek látványosabbnak kellett lennie, az lett. Jók az arányok.

A szereposztásokon is látszik, hogy nem sajnálták ettől a sorozattól a források. Minden részben van legalább egy olyan színész, aki ismert és híres – nem csak sorozatból, de mozivászonról is. Jacob Tremblay volt az elnökké váló kissrác, Adam Scott akarta a repülőgép lezuhanását megakadályozni, Taissa Farmiga küzdött a gyilkossá váló férfiakkal, de Seth Rogen, Zazie Beetz és Ginnifer Goodwin is ott a szereplők között többek között.

Ha valaki minőségi sci-fi, kicsit horror sorozatot keres, erre érdemes időt szánnia.

The Twilight Zone - 5/4,5 kreatív és ötletes, sok meglepő fordulattal, korrekt rendezésben és sztárszínészekkel.

https://www.youtube.com/watch?v=29_gA_GDGvE

Will megígéri a nejének, hogy ma időben hazaér és valami programot találnak maguknak. Végezne is időben, de a közvetlen felettese erre elé teszi a saját munkáját is. Határidős, és az egész estéje rá fog menni. De nem mondhat nemet: nyilvánvalóvá teszi, ezen múlik a kinevezése, amit már hónapok óta ígérgetnek neki. Will haza is telefonál, hogy valószínűleg még aludni sem fog tudni hazamenni.

Éjszaka megéhezik, egy közeli, autópálya melletti étkezdébe ugrik be. Már csak egy helyes pincérnő van bent, akivel kellemesen el is fecseg, de a lánynak telefonálnia kell, és Will elindul, mielőtt elköszönhetne a lány, vagy akár a rendelését kiadhatná.

Will az úton visszafelé egy útról lefutott kocsit lát meg. Kihúzza belőle a sofőrt, és kórházba viszi. A férfi alig van magánál, számokat ismételget. Will koszosan, sokkosan indul hazafelé. Csendben megy be, így láthatja, hogy a főnöke a feleségével folytat viszonyt. Ahogy jött, megy. Vissza az étterembe. Elle, a pincérnő látja is rajta, hogy kikészült. Finoman kiszedi belőle a történetét. Neki is elege van a saját életéből, egy ponton megcsókolja a férfit. Will egy pillanatra lesokkolódik, de aztán úgy dönt, miért ne. Már azt tervezik, hogy mennek el innen együtt. Zárják a rossz kapcsolataik és megpróbálják egymással.

Közben a kimentett férfi után két alak veti magát. Megölik a kórházban, majd Will után indulnak. A címét szerzik meg, és agyonlövik az ágyban a feleségével. Ahogy ellenőrzik a tetemeket, rájönnek: ez nem Will. Az asszony csalta és most a szeretőjével együtt halt meg. Az egyik itt marad, a másik Will irodájába megy át. (Aki marad, pózba állítja a holtakat és elmeséli nekik, mennyire megveti őket, amiért házasságot törtek. Hasonló okból végzett a saját feleségével is.)

Elle és Will közben elmennek a lány holmijáért, aki közli a volt barátjával, aki most visszasírná magát, hogy végleg vége. A következő állomás Will lakása, ahol meglátják a két holttestet. Az itt maradt ügynök is rájuk támad. Will, akivel dulakodik, a pisztolyt is elejti, amit Elle vesz fel. A férfira lő, aki összeesik, és magára rántja a kávéfőzőt. A gép szétlapítja a fejét. Nem értik, ki és miért vadászik a férfira, az étterembe mennek vissza.

A halottról kiderül, hogy ügynök volt. Társa, a másik gyilkos már pláne gyilkolni akar. Will az ügyet vezető nyomozónővel veszi fel a kapcsolatot, akinek az étteremben mindent elmesélnek. Annyi csúsztatással, hogy Will magára vállalja Elle halálossá váló lövését. A számokról kiderül, hogy a két korrupt nyomozó jelvényszáma. A nő hisz nekik, de bent kell rendezni a dolgokat. A gyilkos azonban rájuk támad. Hosszas hajsza után a nyomozónő végez a férfival, és elengedi Willt a lánnyal, akik majd a szökőkút előtt örülnek a szabadságuknak és csókolóznak.

Családos, régi bűnökért vezeklős, szójátékos.

Alan kellemes modorú, jó tartású öregúr, aki él-hal a Scrabble játékért. Mindkét fiát úgy nevelte, hogy állandó program volt a társas egymással. Most is rendszeresen játszik, neten idegenekkel: biztos benne, hogy megszökött, fiatalabb fiát így fogja megtalálni. Ismeri a stílusát, ismeri a szavait: hinnie kell benne, ha megtalálja, képes lesz hazahozni és jóvá tenni a múltban történteket. Nem látja meg, hogy a viselkedésével mennyi fájdalmat okoz annak a fiának, aki jelen van az életében. Aki befogadja a házába, amikor menedékre van szüksége. Aki beengedi a saját kamasz fia életébe, aki éppen az első szerelmébe esett bele. Alan számára is hátra van egy nagy lecke: a szavak hatalmasak lehetnek, erejük van, de ki is kell mondani őket, nem csak egy játékban feltenni a táblára.

A szavak lehetnek fegyverek, ahogy gyógyszerek is. Részei a mindennapjainknak, még a gondolkodásunk is elképzelhetetlen lenne szavak nélkül. Ez a film a szavakkal foglalkozik, több szinten is.

Már a címben ott találjuk őket, megragadva azt, hogy mennyire fontos az emberi életben a szóbeliség és vele a szavak. Amit kimondunk, azzal hatással leszünk a saját és gyakran mások életére is. Pedig csak szavak, nem is tettek – mégis, sok múlik rajtuk. A címben, a cselekményben is.

A szavak kézzel foghatóan megjelennek a Scrabble játszmákban, amelyek a film elejétől a végéig jelen vannak. Árulkodnak arról, hogy érzik magukat a szereplők. Az anya hogyan tudja meg, hogy tetszik a lánynak a fia, akik náluk játszanak? A lány olyan szavakat rakott ki végig, amelyek erről árulkodnak. A család élete gyakran ezen játék körül forog. Leginkább Alan élete, aki neten is ezt játssza. Akinek már rögeszméje, hogy szavakkal kergette el a fiát, azokkal is fogja megtalálni és hazahozni.

A másik fia, Peter történetében pedig azt látjuk, hogy még azoknak a szavaknak is ereje van, amiket nem mondanak ki. Peter sok mindent elfojt, és nem mond ki. Nem véletlen, hogy ő az, aki nem ül le játszani a családdal. Aki csak akkor tesz ez alól kivételt, amikor már fáj neki annyira, hogy beszélni is elkezd. Akkor szabadul fel, és változás áll be, legalább a lelkében, ha az életük eseményein változtatni nem is fog, hogy végre elmondta, mit érez.

Az ő és az apja kapcsolatában fontos szerepe van a tékozló fiú történetének is. A bibliai történetet el is mesélik a cselekmény során, foglalkoznak vele, és majd a saját életükre is elkezdik kivetíteni. A tékozló fiú mellett ott volt a másik is – neki mi jutott? Erre adnak egy szép választ, és békét teremtenek vele a karakterek között.

Peter kapta különben azt a monológot, ami látszólag a Scrabble igazságtalanságáról szól: hiába raksz ki gyönyörű és hosszú szavakat, tarolni a rövidek fognak. Minél több kétbetűs, és tied lesz a több pont. Nem tűnik logikusnak, család hatása van – de nem ilyen az élet is? Mert Peter itt nem csak a játékról beszél, hanem az apjával való kapcsolatáról is. Ő bármit tehet, bárhogyan bánhat az apjával, hozhatja a hosszú szavakat, semmivel sem érhet az eltűnt öccse nyomába, aki nincs jelen.

Melankolikus, de nem szomorú ez a film. Még humor is akad benne, ha nem is a harsányan nevetős fajta. Finomabb, keserédesebb, hétköznapibb.

Mivel alapvetően dráma, kevés helyszínen egy családban játszódik, látványelem nincs és nem is kell bele. A színészek teljesítménye sokkal fontosabb. Bill Nighy könnyeden hozza Alan alakját. Petert Sam Riley keltette életre, sokkal érzékenyebben, mint amikor Demóna hollóját alakította – mégis, a hollóként látták többen…

Nem boldog, nem is sírós. Csendes, szomorkás, emberi. Esős napokra megfelelő néznivaló.

A szavak ereje - 5/3,5 a karakterek érdekesek, tetszett a szavak erejének megjelenítése is, de mi a lényeg?

https://www.youtube.com/watch?v=SNkhEyWYgfI

Ijesztős, szellemes, halálos, démonos.

A fiatal özvegy és anyósa együtt élnek, ápolják az elhunyt fiatalember emlékét. A fiatal nőt rendszeres támadások érik az otthonukban, de hiába próbál segítséget kérni az anyósától, ő mintha direkt vak lenne az eseményekre – míg szinte túl késő nem lesz. (Legacy) Egy bevándorló dada élet-halál bújócskában igyekszik védelmezni a gondjaira bízott autista kislányt – a helytállásáért azonban nem jutalmat kap. (Hide) Az otthona elvesztése után az idős asszonyt fia és családja fogadja be. A nő egyre inkább meg van róla győződve, hogy az unokájában egy démon lakozik, de a fia és menye nem hallgatnak rá. (Only Child) Nala a testébe ültetett számítógépes eszközökkel akar fejlődni. Ám az egyik eszköz olyan világra nyitja rá a szemét, amit már nem képes elviselni. (Singularity)

Két kulcsszó jut eszembe a sorozatról: rövid és horror.

Az elsőt könnyebb megfogni: a teljes évad mindössze 10 részből áll, ráadásul egy-egy epizód alig 20-30 perces. Közelebb áll a 20 perchez, mint a fél órához. Vagyis, alig több mint 3 óra alatt a teljes sorozatot meg lehet nézni. Ha gúnyos akarok lenni, megállapítom, hogy Az írt tovább tartott végigülni. Kifejezetten jól működik egy-egy rész valami gyors tevékenység mellé, én előszeretettel néztem ezt a sorozatot vacsora mellett. Mire egy rész lement, kész voltam az étkezéssel is.

A horrorban a változatosság jellemezte a sorozatot. Minden rész egy külön történet, semmi tartalmi összefüggés a korábbiakkal. Más-más zsánert is képviseltek. Így lehet, hogy az egyik részben egy szellem okoz gondokat, másban egy kamaszlány rendez gyilkos videókat, megint másban egy démon által megszállt kiskölyök terrorizálja a családot. Egyik sem sima hentelés, de a horroron belül változatos tudott lenni.

Ami viszont közös: a szerkezet. Elsőre nagyon ötletesnek találtam, az alapötletet még most is annak látom. Minden rész egy mondattal indul. Például: az unokám szélesen rám mosolygott. Majd megnézzük a 20-25 perces részt, amiben szerepel ez a motívum. Csak éppen minden részben van egy csavar, ami horrorrá fogja tenni a mondatunkat. Lesz halál, szenvedés, némelyik történet tragikusan, mások a jó karakterek győzelmével végződnek (szerintem azokból volt kevesebb, itt inkább a gyilkosoknak terem a babér). Majd zárásként kapunk egy újabb mondatot, amivel máris hátborzongatóvá válik az első is. Meg sem rezdült, miközben végignézte a halálomat.

A gond az, hogy a részek hiába mások, más cselekménnyel és szereplőkkel, a mögöttük levő logika megegyezik. A szimpatikusnak hitt karakter lesz a báránybőrbe bújt farkas. Mindegyik olyan, mint egy csalimese. Amint ráérzünk, hogy milyen rendszerben forgatják ki a történeteket, elvész a meglepetés. Mert már tudni fogjuk, hogy nem az ijesztő küllemű stoppostól kell tartani, hanem a jól szituált fiatal nőtől, aki hajlandó egy fuvarra elvinni. Még így is akad benne kisebb-nagyobb meglepetés, de sokkal élvezetesebb, ha szüneteket is tartunk, és nem engedjük az agyunkat teljesen ráállni a sorozat logikájára.

Kivitelezésre korrekt. Nem CGI és nem jump scream ijesztéssel van tele, a fordulat okozza mindig a sokkot. De amikor valamit mutatni kell, pl. a démont a szemekben, egy olcsó, de hatásos megoldással elő tudtak rukkolni a készítők.

A 10 rész alatt ismerős arcokra is lehet bukkanni, de természetesen nem sztárokra – ez nem sztárcsatorna nagy költségvetésű produkciója. Pl. fel lehet ismerni a True Blood egyik állandó, de mellékszereplőjét – nem Skarsgard szintű, természetesen.

Összességében egy változatos, dinamikus, de azonos logikára épülő részekből álló sorozat, ami jópofa kikapcsolódás lehet a horrort szerető sorozatnézőknek.

Two Sentence Horror Stories - 5/4 jó az alapötlet, kliséket is ügyesen variál. De egyhuzamban nézve kiszámíthatóvá válik.

https://www.youtube.com/watch?v=2PBN66VD4NY

Mi a filmekben a közös?

Megoldás: Tovább!

Családos, beteges, lehetőségekért küzdős.

Heaven a legidősebb gyermek a családban. Ő az, aki minden kisebb testvére mellett kiáll, segít leterhelt anyjuknak, szereti az iskolát és továbbtanulási tervei vannak. Tartja a lelket a többiekben, amikor szegénységük miatt gúnyolják őket az iskolában. Az apja az egyetlen, aki kegyetlen a fiatal lánnyal. A nagymama avatja be a lányt a titokba, amikor az apjának megint sikerül a lelkébe gázolnia és megríkatnia: Heaven anyja a férfi első felesége volt, Angel. Imádta a nőt, aki belehalt a szülésbe. Heaven kísértetiesen hasonlít rá, de mégsem ő. Az apjának mindig a vesztesége jut eszébe róla. A nagymama halála, és a felesége távozása után az apja minden gyerekét igyekszik kitenni a házból. A kicsiket örökbe adja, a nagyfiát állásba küldi, Heaven is egy jómódú családhoz kerül. Új nevelőanyja, Kitty azonban maga is súlyos problémákkal küzd és Heaven kezd túl közel kerülni a mostohaapjához.

Virginia C. Andrews termékeny író, és több kötete magyarul is megjelent. Általában kamasz, fiatal felnőtt nőkről ír, akiknek komoly családi gondokkal, visszaélésekkel és bántalmazással kell megküzdeniük. Ha a keret változik is, az egyik kosztümös, a másik napjainkban játszódik, nagyon észrevenni, hogy az írónőnek megvannak a kedvenc fordulatai.

Az Apa és lánya alapjául szolgáló regényt nem olvastam ugyan, mégis olyan érzésem volt, hogy ezt a történetet ismerem. A fentiek miatt. Ebben is ugyanazok az elemek variálódnak, mint Andrews más történeteiben. A családon belüli erőszak változatos formái, a tehetséges és szép fiatal lány szenvedései leginkább a családja miatt. Ha valakinek nem ismerős Andrews munkássága, még akár szappanoperásan élvezheti is a filmet. Kellőn fordulatos, és viszonylag rövid, ami alatt mégis több minden történik a szereplőkkel. Ha azonban olvasott az ember már pár regényt tőle, még a mellékszereplők életében is fel lehet fedezni a tipikus szálakat.

Itt annyi szereplő kerül nyomorult helyzetbe, és annyi fiatal lányt használnak ki, hogy az már túlzóan sok volt. Heaven döntéseit részben a kényszer szülte, de őt legalább nem erőszakolták meg, a maga döntése volt a kialakuló kapcsolat. Mások nem voltak ennyire sem szerencsések. Még a felnőttek múltjába is tragédiák és visszaélések sora jelenik meg.

Van is pár szereplő, akiről nem tudtam eldönteni, szimpatikus vagy sem. Kitty jót akar, de elég beteg anyai példa áll előtte és neki is van súlyos traumája a múltból egy férfi miatt. Néha veszélyes őrültnek tűnik, máskor meg csak betegnek. Cal most egy ragadozó, vagy ő is áldozata a körülményeknek? Valahol érdekes is, hogy Andrews karakterei alapvetően kétfélék. Az angyaliak, akik túl jók, mint Logan, Heaven iskolatársa, aki a menekülés lehetne a lánynak egy más helyzetben. Az életükbe és tragédiákba beleőrültek, akik tönkreteszik magukat és a környezetüket is. Talán a pap a kivétel, aki csak simán beteg állat.

Nyomasztó volt nézni ezt a sokféle nyomort, miközben a film a remény üzenetét is át akarja adni. Heaven nem törik meg, bármi is jön, ő kitart és megy előre a cél felé. Nem is tűnik hihetőnek, mennyi minden éri és mégis milyen személyiség marad. A többiek kevesebb negatív hatásra és tragédiára is megőrültek mellett.

Bár lehet, hogy azért vagyok ennyire ellene, mert nagyon nem volt szimpatikus a lányt életre keltő Annalise Basso. Ahogy nagy, művi ártatlansággal nézett ki a fejéből, néha olyan szívesen megráztam volna…

Különben tévés a film, kivitelben és szereplőiben is. Nem is moziba lett szánva, hanem tévéfilmnek. Sorozat első kötetéből, siker esetén követheti újabb rész. Semmi látvány, nincsenek nagy nevek sem benne. Viszonylag kis pénzből le lehetett forgatni, aztán már mehet is a csatornára…

Nem nyert meg magának – inkább ráébresztett, mennyire egysíkú Andrews regényvilága.

Apa és lánya - 5/3 irritált a főszerepet játszó színésznő, a történet pedig túlzottan Andrews tipikus. Tévés.

https://www.youtube.com/watch?v=ruhjvfq-Njk

Cím: Enola Holmes

Készítők: a rendező ismeretlen, de a szereposztás sztárokkal teli. A Holmes testvérek bőrébe Henry Cavill és Sam Claflin bújik, húguk a Stranger Things 11-e lesz. De érdemes azt is megnézni, ki játssza az anyjukat!

Műfaj: családi, krimim kaland

Cselekmény: a Holmes családban a zseniális fiuk mellett akadt egy lány is, akinek szintén megvolt a magához való esze. Színre lép Enola, a Holmes-lány!

Várható megjelenés: elvileg még idén, pontosabb dátum még nincs.

Miért várós?

• Holmes család, ami akkor is érdekes, ha most nem Sherlock a főszereplő.
• Jót mosolyogtam már most a szereposztáson: érdeklődve várom, Cavill milyen Sherlock Holmes lesz.
• Vajon milyen haja lesz Enolának? Még mindig nem bírtam megszokni Millie Bobby Brown-t hajjal.
• Annyira nem tudok semmit a cselekményről, hogy már érdekel, miről fog szólni.
• Az alap egy regénysorozat, lehet, hogy megjelenik magyarul is, filmes borítóval?

Ügyeskedős, drágaköves, viszonyos.

Howard Ratner ékszerész, saját üzlettel. A feleségét és a két fiukat már elhagyta, egy fiatalabb és csábosabb barátnőt szerzett be, akivel egy lakáson osztozik, akit az üzletbe is bevitt. Van egy komolyabb gondja is: megrögzött szerencsejátékos, aki mellett a szerencse nem tart ki. Több helyen is jókora adóssága van, és egyes kétes elemek már a testi épségét fenyegetik. A nagy üzlet azonban kilátásba kerül: sikeresen megvesz egy opált Afrikából, ami az ára többszörösét is visszahozhatja. Azonban a számításaiba mindig hiba csúszik: a kosaras, akinek kölcsönadta a követ, nem adja vissza időre azt. A nyakában vannak a behajtók, akik a fogadását is tönkreteszik. A barátnője megcsalta, a feleségének eszébe sincs visszafogadni. Ráadásul az opálról is kiderül, hogy 1 millió helyett legfeljebb 200000-t ér. Howard ügyeskedik, csal és lop, hogy visszarántsa magát a felszínre.

Végig arra vártam, hol van a gyémánt. A film cselekményének középpontjában egy nyers opál áll – messze nem gyémánt. Igaz, legalább csiszolatlan. Howard ékkövekkel üzletel, de egyszer bukkant csak fel egy gyémánt, egy gyűrűn és ennyi. A fülemben cseng az Aladdin című meséből a kincses barlang őrének szava is. (Tudjátok: ki léphet be a barlangba? Kinek szíve maga is kincs, egy csiszolatlan gyémánt.) Csak éppen itt nincs olyan karakter, akire illene az a metafora, hogy ő egy csiszolatlan gyémánt.

Éppen ellenkezőleg, attól szenvedtem, hogy ez a történet tele van értéktelen, borzalmas emberekkel. Howard szó szerint taszított. A nőkkel való kapcsolata? Elhagyta a még mindig dögös nejét egy kikapós lányért – amint megcsalták, szaladt volna vissza a nejéhez. Amikor viszont Julia vissza akar menni hozzá, és kicsit hízeleg, máris minden meg van bocsátva. Milyen ember az, aki nem engedi be a saját fiát a lakásába pisilni, inkább átküldi a szomszédhoz, nehogy meglássa, milyen gyorsan lecserélte az anyját? Azt nem tudjuk meg, a munkájához mennyire ért. Azt viszont igen, hogy erkölcsei nincsenek. Sajátjaként kezeli a bizományt, simán bevágja más tulajdonát zálogba, hogy a pénzen fogadhasson. Annyi hazugságot szőtt, hogy az a csoda, nem gabalyodott beléjük jóval korábban.

Az, hogy ennyire tudott taszítani ez az alak, Adam Sandler beletett munkájának is köszönhető. Sandler tudna is játszani, ha akarna. Itt helytáll, és hogy a hiteles karaktere miatt rühelltem a filmet, rá nézve dicséret. Rajta kívül Idina Menzel ismerős még, de a színészi vénájánál többre tartom az énekesi adottságait. Itt különben nem énekel.

Taszító emberek ügyködéseiről szól ez a film, és alapból hiába lenne érdekes, a sok negatív figura miatt nem tud lekötni vagy érdekelni. Elég átlátni Howard ténykedését is, akiről még folyamatában is derülnek ki újabb és újabb simlis történetek. Ha valamivel üzletelni próbál, biztosan van mögötte egy hazugság és lopás.

Nem látványelemekre épül ez a film, nem is tudnék ilyesmit kiemelni belőle. Még a nyitó képekből sem, amikor a háborús afrikai vidékeket mutatták, ahol elkezdődött az opál története. A keret viszont tetszett: ahogy a fekete opál zárványaival nyitunk, arra felel egy hasonlóan megmutatott belső kép a filmvégén. Csak az nem az opál belsejébe visz…

Howard küllemébe beletették az összes klisét a zsidók kinézetéről. A sminkesnek lehet is gratulálni, amit undorítónak találtam Howard tulajdonságaiban, visszaköszön a küllemében is. Taszító alak, kinézetre is.

A sok negatív esemény miatt sem szórakoztató a film. Maximum érdekes.

Azt még mindig nem tudom, miért csiszolatlan az a címbeli gyémánt. Howard inkább pirit, a bolondok aranya. A címbeli kő meg egy opál. Mindegy, ez már nem derül ki. Nem is igazán akarom tudni, az is a gond. Nem tetszett ez a film.

Csiszolatlan gyémánt - 5/3 korrekten megírták, működött a vége is, mégis – valamiért taszított. Undorító a hőse.

https://www.youtube.com/watch?v=SKeLEVnG0O8