Harper és Bailey szobatársak, akik együtt mennek Halloween buliba. Bailey ki akarja rángatni a rossz szokásokból barátnőjét, aki nem bír szabadulni erőszakos barátjától. A buliban összefutnak két másik barátnőjükkel, és megismerkednek két helyes sráccal is. A fiatalok úgy döntenek, egy kísértetházban folytatják az estét nevetve és ijedezve.

A semmi közepén álló ház nem túl bizalomgerjesztő, ahogy a maszkos alkalmazottak sem. Bentről azonban sikolyok, ijesztő zajok hallatszanak, belevágnak a kalandba. A bemenetel előtt le kell adniuk a telefonjaikat. Az egyik első szobában nagyon valósághű, ahogy egy lány az életéért rimánkodik, míg egy maszkos megbillogozza és végez vele.

A csapat hamar két részre szakad: Bailey, Nathan és Angela egy fal előtt találják maguk, amiben lyukak vannak. Átnyúlnak, és olyan tárgyakat húznak át, mint egy szőlőszem. Bailey elejti a kulcsot, és ahogy keresi, felsikít. Visszahúzza a kezét, a bőre szétnyílik, és ömleni kezd a vére. Elszorítják, de gyorsan egyre rosszabbul van.

Harper, Evan és Mallory egy alagúton másznak keresztül, de Mallory hirtelen eltűnik. Kijutva egy ajtót találnak, benyitnak, ahol a másik három társuk van. Későn szólnak nekik, az ajtó visszacsukódik. Mallory sehol, Bailey rosszul van. Majd látják, Mallory kerül a megkínzott, billogozott lány helyére, most ő szenvedi el a kínzást.

Már tudják, hogy bajban vannak. Nathan rohan vissza segítségért. Egy magát Mitchnek nevező alkalmazottat talál, akitől kapnak kulcsokat is, aki elmagyarázza, ha többen másznak a csatornában, az kinyílik és valaki leesik. Sorra haladnak. Mitch ellenük fordul, Nathan lezuhan a lyukba. Közben a lányokra támad egy másik maszkos, és végez Angelával. A másik két lány elszakad egymástól.

Bailey menekülés közben aktiválja az ajtót, amin keresztül Nathan el tud indulni. Pont időben érkezik, hogy megmentse a megtámadott Harpert. Közben Mitch kicsalja Evant, végez is vele.

Nathan a tető felé tud menekülni, Harper egy olyan szobán keresztül, melybe szögek és kések állnak ki szinte mindenből, és az egyetlen ajtóra fegyver van irányozva. Meg is sérül egy lövedéktől, de a rá támadó maszkost pont a fegyver intézi el. Tőle veszi el a vasvillát, amivel leszúrja a következő belépő maszkost. Későn döbben rá, hogy a maszk alatt a megkötözött Bailey volt, aki a kezei között hal meg.

Közben a lány telefonját lenyomozó Sam a házhoz ér – de a maszkosok elkapják és megölik, mielőtt felfoghatná, mi történik körötte.

Kintről Nathan elkezdi betörni a falat és kiszabadítani Harpert. Mindkettejükre rátámadnak, de ők kerekednek felül. Az egyik maszkost elkapják, aki segít nekik kijutni. Elmondja, ez egy szekta, akik az arcuk átalakítják, szörnyekké válnak, és mások igazi arcát is fel akarják fedni. (Ezért tépik le az áldozataik arcát.) Kifelé menet a még túlélő maszkosok támadnak, a gyakornokuk is agyonlövik. Harper és Nathan a kerítésen másznának át, de Nathan még visszafordul és a baseball ütővel lecsapja az utolsó nyomukban járó maszkost. Közben golyót kap, erősen vérzik. Harper eltámogatja Sam kocsijáig, és elhajt. Kórházba viszi a fiút, ahol mindkettejüket ellátják.

Az utolsó életben maradt maszkos felgyújtja a házat és megsemmisíti a bizonyítékokat. Majd látjuk, beoson Harper házába. A lány már csőre töltött fegyverrel várja.

Szerelmes, kampányos, igazi vélemények mellett kiállós.

Fred újságíró, akinek azzal kell szembesülnie, hogy a munkahelyét felvásárolta egy konszern. Az igazság helyett a nagyvállalati érdekeket kellene képviselnie, amire nem hajlandó, így felmond. Barátja fel akarja vidítani, így magával viszi az egyik kedvenc bandájuk koncertjére. A többi néző között Fred ráismer kamaszkori ideáljára, a 3-4 évvel idősebb Charlotte-ra, aki egykor a bébiszittere volt. A nő már komoly karriert futott be, külügyminiszterként dolgozik. Charlotte is ráismer, kicsit beszélgetnek is. A nő éppen az elnöki kampányát szervezi, és szüksége van egy beszédíróra, aki szimpatikusabbá tenné az embereknek. Fred lesz a kiválasztott. A közös munka során egyre közelebb kerülnek egymáshoz, de a politikai érdekek nem engedik, hogy felvállalják egymást. Fred nem éppen egy álompasi, nagy a szája is, és Charlotte a Fehér Házba akar kerülni. De ezért mennyit hajlandó feladni?

Borzalom, de kezdek ráhangolódni Seth Rogen humorára? Az utóbbi időszakban ez már a második filmje, amit nézhetőnek találok. Még azt is elviseltem, hogy Rogen játssza az egyik főszerepet, pedig nem nagyon bírom a színészt. Mégis, ebben a filmben volt valami plusz, ami miatt végignéztem a közel 2 órát úgy, hogy nem volt ingerem kikapcsolni a lejátszót.

Pedig, nem csak Rogen, ami ijesztőnek hatott elsőre. Ez alapvetően politikai film, amiben aztán a romantikus vonal is kiemelkedik, de a fő témája a politikai alkuk és a kampány. Nem igazán jellemző, hogy egy ilyen témaválasztású film leköt, de ez egész korrekt lett. Talán, mert a romantika és a komédia elemeit is jócskán használták, és könnyedebbé tették a filmet.

A politika és a politikusok eléggé görbe tükörben vannak itt megmutatva. Pontosan rá lehet ismerni, melyik motívum honnan származik. Elnök, aki tévében kezdett, és visszamegy forgatni? Amúgy is, teljesen alkalmatlan a figura, minden megmozdulását a régi sorozatából lopta. A szépfiú elnök, akit a politikánál sokkal jobban izgat, hogy a szép nőket felcsalja magát és szórakozzanak. Minden mögött pedig a küllemre is ocsmány nagyvállalati vezetők, akik manipulálnak és kavarnak az egész filmben, hogy a pénzükkel biztosítsák maguknak, amit csak megkívánnak. Természetvédelem? Ok, amennyiben ettől még az ő építkezése és fejlesztése nem szenved csorbát. Különben megtalálják a megfelelő embereket, és a teljes nemzetközi megállapodásnak bemutatnak.

Rogen kedvenc témái is előkerülnek, mint a könnyed drogfogyasztás. Abszolút kiolvasható belőle, hogy a könnyed drogok legalizálása mellett teszi le a voksát. Talán minden filmjében elő is kerül ez a téma, ha nem is direkt.

A szerelmi szálban pont arra mennek rá, amire aztán hozzák is a poénokat. A jó nő, sikeres és hatalmas személyiség mit akarna egy olyan alaktól, mint Fred? Meg tudták csinálni, hogy érteni a filmből, mit akar tőle. Ok, nagyon nem úgy néz ki, mint a kanadai elnök, akivel a PR főnök szívesen összehozná. (Alexander Skarsgard vs. Seth Rogen, nem is kell magyarázni a különbséget.) Még csak kifejezetten romantikus sem lett a film, miközben sok szó van érzelmekről, ez is tetszett.

A karakterek közül Charlotte, akivel szimpatizáltam. Tetszett, ahogy fejlődik a karakter. Ahogy rádöbben arra, hogy nem csak a látszat a fontos. Ahogy meg meri lépni, hogy felvállalja magát és az igazi kapcsolatait, nem azon aggódik, hogy mit szólnak a választók. Sokkal hitelesebb utána, mint előtte. Theron jól is játssza, és még mindig remekül néz ki. Tényleg nagyon megvan az a hatás, hogy egy ilyen szép és okos nő mit keres egy emberi krumpli mellett? (Nem én találtam ki, a filmen még grafika is van róla!)

Talán a reálisnál több a rózsaszín a végében, és Rogen most sem tartozik a kedvenceim közé, de határozottan nézhető film lett.

Csekély esély - 5/3,5 a humora nem igazán az én világom, de a színészek nagyját bírom, és van üzenete is.

https://www.youtube.com/watch?v=FH3zQt9ijRw

Kisvárosi, misztikus, kamaszos, titkos üzelmes.

A kamasz Magne öccsével és anyjával költözik vissza a kisvárosba, ahonnan a család annak idején szinte elmenekült. A segítőkész Magne első nap segít egy öregnek az úttesten, ami után furcsa jelenségeket kezd el tapasztalni. Az érzékszervei kiélesednek, az ereje és a gyorsasága rohamosan nő, és érzi az időjárást is. A középiskolában azonnal megtetszik neki a szőke, az iskola szépfiúja felé kacsingató Gry, míg összebarátkozik a természet védelméért küzdő Isoldével. Egy kirándulás rosszul sikerül, Isolde holtan kerül le a hegyről. Magne nem tud a baleset tényébe beletörődni, nyomozni kezd. Így kerül szembe a várost eltartó gyár tulajaival – akik hozzá hasonlóan titkolják a képességeiket és erejüket. Magne már nem csak Isolde miatt küzd: rá kell jönnie, belecsöppent istenek és óriások ősi küzdelmébe.

Lenne kedvem azon viccelődni, hogy Waititi és a Marvel után a Netflix is megmutatta, milyen szerintük a Ragnarok. De nem fogom megtenni, mert egy dolgot sem találnék, amiben a jelen sorozat verni tudná a Thor legjobb részét.

A történet roppant lassan indul. Mivel a sorozat ezen évada csak 6 részes, még veszélyesnek is érzem, hogy a teljes első felét, három részt alig használnak valamire. Alapozzák a szereplőket és a köztük levő viszonyokat, de ennyi. Minden fontos fejlemény, akciók a sorozat második felére maradt. A végére már egészen bele is lendültem, ám akkor vége lett az évadnak. Így most egyszerre érzem, hogy nézném a 2. évadot tovább, és bosszant, hogy 3 rész, aminek a cselekményét fele ennyi részben és időben is el lehetett volna mondani.

Bár nem akarom a Marvel filmmel méregetni, teljesen nem bírom megállni. Thor nem egy észlény, de ő a legerősebb és leghatalmasabb viking isten. Mivel Chris Hemsworth játssza, nálam a leghelyesebb bosszúálló cím is az övé. Ehhez képest lehangolt, itt milyen Magne, aki tulajdonképpen Thor újjászületett verziója. Stimmel, hogy szőke és ennyi. Be van lassulva, és az is nagyon tudott irritálni, ahogy közbe csak bámult ki a fejéből.

De rajta kívül is igaz a szereplőkre, hogy érdekes a kinézetük. Ha kedves akarok lenni, azt írom, hogy mindenkin látszik a vidéki báj. Ha ennél nyersebb leszek, megállapítom, hogy nem sikerült helyes színészeket szerződtetni – vagy ennyire más a szépségideálunk? A szépfiú Fjor is abszolút átlagos. Gry ruhatára meg siralmas.

A történet azonban fontosabb. Abban van ötlet, ahogy a mitológiát átemelik napjainkba, csak rengeteg a lyuk benne. Az nem megy a fejembe, hogy kivitelezhette Fjor családja, hogy örökké élnek és cserélik egymást a párok – egyszer egyikük, másszor a másikak játsszák a szülőket. Senkinek nem tűnik fel? Magne – Thor váltás is ködös, és még csak az sincs tisztázva, milyen háborúba csöppen a fiú.

Érdekes, a legjobban az tetszett, amikor Fjor és Vidar a problémák rendezéséről és a megváltozott korról beszélnek. Már nem a gyilkosság a leghatásosabb megoldás: a gyógyszerek, pszichiáterek és javítóintézet sokkal hatásosabbak. Látjuk is, valóban, mennyire képesek ilyen módszerekkel ellehetetleníteni az ellenfelük.

Már csak azért is az ilyen részek maradtak az emlékezetesebbek, mert a sorozat kivitelezése sem lopta be magát a szívembe. A hegyek és a tó a háttérben gyönyörűek, az isteni és óriás képességek látvánnyá alakítása azonban siralmas. Nincs egy izgalmas, látványos összecsapás sem a sorozatban. Még valami, amiért a Marvel köröket vert a sorozatra. Az óriások igaz kinézete is unalmas, a hályogos szemű kutyájuk meg egyenesen siralmas.

Több eseményen is érezni, hogy most csak belekezdtek, még bőven lenne mit elmesélni. Alapból ez nem zavar, ám ha nem lesz berendelve a 2. évad, már irritálóbb a sok nyitott szál.

Egyszer meg lehetett nézni, de messzebb jobb sorozatok vannak a csatornán ennél.

Ragnarok - 5/3,5 az eleje lassú, unalmas és a szereplők se éppen szimpatikusak. A végére azonban javul.

https://www.youtube.com/watch?v=7H9AaiBLHCo

Mi a közös a filmekben?

Megoldás: Tovább!

Nyaralós, kamaszos, őrült családos.

Emile minél jobban igyekszik rejteni a családját osztálytársai és a szeretett lány, Pauline elől. Nem elég, hogy szegények, lakókocsiban laknak, még a viselkedésük is őrült. Emile haját például egészen kiskorától szőkítik, mert szerintük az áll jól neki. A kamaszra végre elkezd felfigyelni Pauline, és meghívja a velencei zenei fellépésére is. A család azonban keresztbe húzza a fiú számításait: nem vonatjegyet vesznek neki, hanem bepakolnak a lakókocsiba, és a fiú bátyját is felszedve út közben nekivágnak az útnak Velence felé. Közben próbálkoznak telekocsi futással, illegális szabadtéri kempinggel, belekeverednek egy motor elrablásába, és feltűnik egy lány is. Emile egy-egy ponton már a haját tépné ki, de az út végére felismeri, hogy őrült ugyan a családja, de mi mindenre készek érte.

Félig morgok, félig mosolygok. Ennek a filmnek sikerült egyszerre jobb kedvre derítenie és húzni az idegeim. Még nem is tudtam eldönteni, melyik érzés az erősebb – bár igyekszem pozitívan szemlélni ma a dolgokat, így hajlok a plusz felé a mínusz ellenében.

A történet alapja egy filmes toposz: a család nyaralni indul. Mivel a szülők különcök, így természetesen sok nem várt kaland belefér egy francia-olasz hétvégi útba. Kezdve azzal, hogy a teletömött kocsiba hogyan akarnak egy fizető utast is belenyomni. Az apával, aki a legbénább dalt hajlandó csak lejátszani, és még énekel is a magnóval. Az anya, akinek 15 éve fóbiája van a kamionoktól, így rendszeresen meg kell állniuk, hogy kihányhassa magát az úton látott kamionok okozta sokktól. A béna szállások, az egyéni őrületek sora az egész filmet végig kíséri.

De családi film, így természetesen a pozitív hang lesz a film végére a meghatározó. Ahol szeretet van, mit számít egy kis őrület? Igaz, Emile is fejlődik a film során. Az elején passzív elszenvedője a szülei hóbortjainak, még csak kifejezni sem próbálja, mivel mi a baja. A végére már elmondja, kész változtatni a dolgokon és a szülők sok mindenben alkalmazkodnak is. Hiszen: a szeretet a döntő, és ők szeretik a fiukat. Azért is jár a pont, hogy ezt sikerült úgy megcsinálni, hogy nem lett nyálas vagy szentimentális a végeredmény.

Ami viszont nem nőtt a szívemhez: a film humora. Kevés olyan volt benne, amin tényleg tudtam szórakozni. A legtöbb poénnak szánt esemény inkább a morgó felem hozta elő. Eleve, nem tartom viccesnek, amikor valaki enged a hányingernek, amit itt Annie elég sűrűn megtesz. Bár, legalább nem azt mutatják totálban, ahogy kijön, aminek ki kell, hanem a kukára boruló nő alakját.

A karakterek komédiához illően felerősített karikatúrák. Egy-egy szereplőnek kevés jellemvonása van, az viszont meghatározza a teljes karaktert. Nincsenek árnyalt jellemek sem, alapvetően a maga módján mindenki pozitív ebben a filmben – Pauline apja a kivétel, de ő sem rossz ember, csak más az érték- és szempontrendszere, mint a többi szereplőnek.

Közismert színészt nem sikerült felfedeznem ebben a filmben. Igaz, nem is hiányzott. A karakterét hozza mindenki korrekten, ha egy-egy mellékszereplő elég jelentéktelenre is sikerült. Mint Fabrice, Emile bátyja, de mivel magáról a fiúról se tudunk meg sokat, nem tudom, mivel tudta volna hitelesebbé tenni a színész. A legerősebb figura a családapa, és Poelvoorde még szerethetővé is teszi az életvidám, bohó karaktert. (Őt azért láttam már más filmen is, legutóbb a Raoul Taburin címszerepében, de benne volt a Szabadúszókban is.) Még akkor is, ha különben ő tipikusan az a figura itt, aki az agyamra szokott menni.

A filmben még érdemes a helyszíneket is figyelni, főleg, amikor már velencei helyszíneken járnak a szereplők. A gondolázás hangulatos lett, és nem csak a turistalátványosságok vannak.

A súlytalan francia komédiák közé tartozik, de azért nem fájt megnézni sem.

Velence vár - 5/3,5 idegesítő és mégis van benne valami aranyos is. A helyszín szép, a történet elmegy.

https://www.youtube.com/watch?v=D2xZ-v5pzLo

Cím: West Side Story

Készítők: ez lesz a következő Spielberg projekt. Már ezért érdekes, de a stábba is olyan nevek vannak, mint Ansel Elgort és Corey Stoll.

Műfaj: romantikus, musical

Cselekmény: két rivális banda néz egymással farkasszemet az 1950-es évek New York városában. Az egyik csapat tagja Tony, aki a harc helyett békés, munkás életet szeretne. A másik csoporthoz tartozik Maria, aki csak boldogulni szeretne az új városban, az álmok Amerikájában a családjával. A két fiatal szerelemre gyúl, de a bandaháború nem éppen idilli környezet a számukra.

Várható megjelenés: ahogy 2019 karácsonyra Macskák jöttek, 2020-ban jön a bandaháború az ünnepekre.

Miért várós?

• Spielberg rendezi – csinált már musicalt? Nem rémlik. Kiderül, milyen lesz.
• Ansel Elgort – a West Side Story nem a szívem csücske, de miatta érdekelni fog.
• Érdekel, mennyire nyúlnak hozzá a zenéhez és a történethez. Nem bánnám, ha a vége más lenne, de nem reménykedem.

Sorozatgyilkosos, személyiséget megfejtős, rendőrös.

Walter Marshall életét kitölti a munkája. Nyomozó, gyilkossági és emberrablási ügyeken dolgozik, rengeteg mocskot lát napról napra. Korábban az akciócsoport tagja volt, amit a felesége kérésére hagyott ott, amikor gyermeket vártak. A kislányuk megszületett, a házasság azonban a váltás ellenére is szétesett. Walter élete talán nincs közvetlen veszélyben, de a munka miatt megismert sötétség megmérgezte a kapcsolatot. A lányával továbbra is igyekszik jóban lenni, miközben egy olyan férfi ügyén dolgozik, aki kamasz lányokat rabolt el, ölt meg. Az egyik elrabolt lány apja a férfi nyomában van, így sikerül a lányt kimenteni, az elkövetőt letartóztatni. Rachel, akinek rég tetszik a kollégája, érzi, hogy valami nem stimmel Simon körül, és nem csak a terhelt családi múltja. Miközben igyekszik megfejteni a férfi titkát, belecsöppenek egy családi rémálomba és hajszába.

Ezt mégis ki gondolta komolyan? David Raymond, legfeljebb, aki a filmben éppen csak a főszerepet nem játszotta el. Producer volt, író és rendező egyszerre. Mégsem szerzői filmet kaptunk, nincs benne olyan egyedi jel, ami miatt azt mondanám, ezt nem csinálhatta más, csak David Raymond. Még csak azt sem tudom írni, hogy zsánerfilmnek jó volt. Krimi, de annak is olyan zavaros… csalódás, minden téren.

Fesztiválfilm volt különben, és nem is értem, miért. Nem szórakoztató film, nem művészfilm, még csak nem is jó krimi. Egy eleme van, ami ok benne, de különben fel nem foghatom, miért nézné ezt a filmet bárki is meg.

Nézzük csak, mi nem tetszett!

A csavart nem akarom lelőni, így a film végét és a meglepő fordulatot hagyjuk is. Beérem annyival, hogy szappanopera is megnyalta volna utána a 10 ujját. Ám ami egy szappanoperában menő húzás, az nem fog tetszeni egy krimiben. Legalábbis, nagyon nem díjaztam, amikor láttam most.

De vissza a cselekményhez és a krimihez! Aminek se füle, se farka. Már a lányrablás is furcsa a film elején, és a nyomozás is csak egyre zavarosabbá teszi az egészet. A nyomozónő nem tud hinni abban, hogy az elkapott férfi tudta, mit tesz. Szerinte tört személyiség, és elég idióta módokon próbálja előcsalni Simon másik énjét. Volt benne olyan is, amiért simán fel lehetne függeszteni. Alapvető, hogy nem játszik a saját épségével egy teória alátámasztásáért, amiben rajta kívül más nem is hisz.

A főszereplő elvileg Walter, aki végig jó apa próbál lenni. Ám annyira üresek a lányával forgatott jelenetek, hogy csak irritáltak ezek a részek. Nincs dráma, nincs feszültség, egy megható pillanat sem. Az egyetlen benyomás, amit begyűjtöttem, hogy mennyire durva, hogy a szülőket játszó színészek inkább néznek ki a lány idősebb testvéreinek, mint a szüleinek. Tud irritálni, amikor 60 közeli és - feletti színészeknek a filmen pár éves kisgyereke van, ez az ellentéte és ugyanolyan elmebaj: ki hinné el, hogy egy harmincas párnak 16 körüli lánya van? Mégis, mikor hozták össze, a középiskolában? (Cavill 33-34 volt a forgatás idején. Egyszerűen nem hiteles, hogy ekkora lánya legyen, még ha szakállat és torzonborz frizurát is kapott, hogy öregítsék. Nem jött össze, csak rosszabbul néz ki a szokottnál. Minka Kelly pár évvel idősebb, kicsit nála is kilógott a lóláb, de azért nem ennyire.)

Ha már elkezdtem a színészeket. Képtelen vagyok felfogni, ilyen neveket hogy lehetett egy ennyire buta, klisés és fárasztó filmhez leszerződtetni. Ok, akkor Alexandra Daddario még nagyon építette a karrierjét, biztos örült, hogy itt nem a mellén lesz a fókusz. De mi Stanley Tucci, Ben Kingsley, és főleg Henry Cavill mentsége? Felfoghatatlan.

Nagy csalódás, bár törölhetném az emlékeimből is, hogy ezt a filmet láttam.

Night Hunter - 5/2 ez mi volt? Se igazán krimi, se thriller, a magánéleti dráma meg siralmas. A casting jó.

https://www.youtube.com/watch?v=iMO2eW3kfag

Halloween játékos, menekülős, életért küzdős.

Halloween van, és a barátnője nagyon fel szeretné dobni Harpert. A lány egy olyan kapcsolatban ragadt, ami alaphangon is mérgező: a barátja erőszakos, és zsarnokoskodik a lánnyal, olykor meg is üti. A jelmezes buliban Harper jól elbeszélget a sportsérüléséből felépülő Nathannel, így amikor a kis baráti társaság kitalálja, hogy elmennek egy kísértetház programra, Harper is velük tart. A semmi közepén álló, elhanyagolt házat és benne a parkot maszkos, ijesztő alakok vezetik. Harper rosszat sejt, de nem akar a buli elrontója lenni. Szobáról szobára haladnak előre, egyre ijesztőbb körülmények közé. Először még azt hiszik, csak a show része volt egy lány megkínzása, de amikor az egyik feladat során Bailey karját csúnyán összevágják, már tudják, hogy baj van. A maszkosok játszani akarnak, és ők kapták a levadászandó préda szerepét – ki kell jutniuk, de a ház csapdákkal és gyilkosokkal teli.

A szabaduló szobák egyre inkább divatba jönnek, és horrorban is egyre többet láthatjuk őket. A Prédák nem kifejezetten szabaduló szoba horror, de nagyon közel van hozzá. Itt is vannak feladatok, melyeken túl kell jutni a kijáratig, csak úgy van megtervezve az egész ház, hogy ne legyen esélye a foglyul ejtetteknek a szökésre. Itt arra megy ki a játék, hogy levadásszák a hozzájuk vetődő fiatalokat.

A film nem a Fűrész irányvonalát követi, itt nem a rafinált csapdákon van a hangsúly. Meg is van annak a brutalitása, hogy milyen egyszerű módszerekkel is milyen gyilkos sebeket lehet ejteni. Elég csak annyi, hogy belevernek pár szöget a padlóba – kín annak, aki aztán nem néz a lába elé, és belelép. Vagy pár törött üveg a plafonra, ami nagyon könnyen leesik és sebez. A gyilkosok sem finomkodnak vagy stílusosak: láncfűrész, balta, kinek mi áll a kezére és lecsapnak, nem finomkodnak.

Nincsenek túlírva sem a karakterek, egyik oldalról sem. A házba került fiatalok nagyjáról semmit nem tudunk meg. Nathan, aki menő sportoló volt, de lesérült. Harper, aki most a bántalmazó barátjával gyötrődik, és olyan családban nőtt fel, ahol az apja rendszeresen verte és kínozta a feleségét. A többiekről még ennyit sem tudok. A gyilkosok indítékai még minimálisabbak. Simán gyilkosok, akik így szórakoznak.

A gyilkosok azonban azok, akiket érdemesebb alaposabban is szemügyre venni. Még ha az indítékaik nem is ismertek, annyira beteg egyének, hogy valóban egy horrorban volt a helyük. Mi vesz rá egy embert, hogy saját magával ezt művelje? Hajlamos lennék mélyebb igazságot látni abban, amit az arcukkal műveltek. Az elejtett mondataikból is arra következtettem, hogy szerintünk a normál arcunk igazából csak egy maszk, ami elfedi a belső szörnyeket. Vagyis, szerintük mindenki szörny, ők azzá is alakultak és azért vadásznak. De simán nézhető a film horrornak, és nem kell azon dolgoztatni az agyunk, miért ilyenek a maszkosok.

Mennyire lett brutális a film? Nem érte el az ingerküszöböm. Van benne pár véresebb jelenet, de nem az a gyomorforgató vérengzés, amire kellene a 18-as karika. Talán a 16 ráfér, de abban sem vagyok teljesen biztos. Ami biztos: itt nem ijeszteni akarnak, hanem borzasztani a halálokkal és a szobák csapdáival, a gyilkosok küllemével. Folyik bőven a vér, de azért a hús nem szakad, belek nem lógnak.

Az izgalmat a fiatalok követése és a túlélésért folytatott küzdelmük adja. Nálam kissé gond volt, hogy nem ismertem meg annyira egyik fiatalt sem, hogy szorítottam volna az életben maradásáért. A karakterépítést eye candy faktorral akarták elintézni, de azért nem álomszép színészeket szerződtettek. Talán nem meglepő, hogy nagy nevek nincsenek. Katie Stevens volt csak ismerős egy gagyi tinis sorozat okán.

Összességében kellemes kikapcsolódás volt, nézhető, nem túl véres slasher.

Prédák - 5/4 jól keveri az ijesztést és a hentelést. Nem kifejezetten okos, de hangulatos horrorfilm.

https://www.youtube.com/watch?v=MwNbSpgYrPg

Mert mindenkinek van egy kísérőzenéje. Olyan egyedi, mint az ujjlenyomatunk. Meghatározza, kik vagyunk, és történeteket mesél azokról, akiket szerettünk, és elvesztettünk és újra szeretni remélünk. (Soundtrack)

(Rudolf annyira céltudatos, hogy nem is bírja, ha valaki nem az.)

• Nem tudom, mit kezdjek az életemmel.
• Döntened kell. Fontos, hogy dönts. Mindenkinek kell legyen célja életében. Máskülönben mi értelme? (The White Crow)

(Connie nem akar sátorozni menni, George kihasználja a lehetőséget egy kis piszkálódásra.)

• George, hogy vegyem rá ezt a nőt, hogy eljöjjön velem horgászni?
• Mondtam már, ezt az arcot senki nem fogja látni egy sátorban töltött éjszaka után.
• Okos, a végén még elijesztené a halakat. (Young Sheldon)

(Esküvőszervezés Gallagher módon.)

• Kev! Őrizd azt az ajtót! Ha a polka nyanya ki akar jönni, ne engedd neki!
• Mégis hogyan tartsam bent?
• Teperd le, üsd ki. Nem érdekel.
• Leülünk, drágám?
• Nem lehet. Le kell ütnöm egy nyanyát. (Shameless)

(Károly nem akar költeni semmilyen felújításra, mondja is a magáét.)

• Muszáj elkülöníteni egy összeget havonta, különben a legalapvetőbb munkákra sem marad fedezet.
• Eddig is megvoltunk így.
• Látom, még azt az ocsmány szobrot sem voltak képesek helyreállítani.
• Az félig direkt van. Felzárkózunk a fővároshoz. Ott van romkocsma, itt van romszobor. (A mi kis falunk)

(A megözvegyült srácot a nagyszájú nagynéni hamar letámadja.)

• Készen? Mire? Randizásra? Tudom, hogy nem erről beszélgettek. Mert ez a pasi papnak állt.
• Elég!
• Önmegtartóztató Szent Samu!
• Oké, jól van. De tudod, csak egy nagy szerelem van az életedben. Az enyém már megvolt.
• Ez csak egy hazugság, hogy az emberek rossz házasságban maradjanak, mint a szüleik. Rengeteg igazi van odakint. (The Soundtrack)

(Dean élet-halál billiárd meccsre készül, Sam nincs oda az ötletért.)

• Nem, nem, nem, nem, kizárt!
• Már azelőtt nagyban biliárdoztam, hogy te megszülettél volna.
• Négy évesen? Két teleszart pelenka meg csicsikálás között? (Odaát)