Su-an annyira az anyjával akar lenni, hogy bankár apja végül enged a kislány kérésének. Másnap vonattal mennek el Busánba, hogy anya és lánya találkozhasson. A férfi ott is a telefonjába merül, és üzleti utasításokat ad a beosztottjának. Ám az hamarosan rettegve beszél, az ő telepükről elindult valami borzalom.

A vonat elindul, az utolsó pillanatban két potyautas kerül fel. Az egyik egy sokkos férfi, aki azt mondogatja, mind meghaltak. A másik egy sérült nő, akin próbál az utaskísérő segíteni, de a zombivá váló nő megharapja, és már ketten szednek áldozatokat. A vonat szinte pillanatok alatt telik meg zombikkal, és mindenki menekül, ahogy tud.

A hátul ragadtak, többek között Su-an és az apja, egy pár, akik az első gyermeküket várják, egy idős asszony, akinek a testvére a vonat első felében van, egy diáklány tudják, előre kell jutniuk, ha élni akarnak. Az első kocsin még átverekszik magukat, de aztán rájönnek, hogy a lények vakok. Ha olyankor mennek, amikor alagút van, csak sétálniuk kell és senkihez sem hozzáérni. Van, ahol a csomagtartón másznak keresztül.

Az első kocsiban levők azonban rettegnek, és nem akarják beengedni őket. Miközben a férfiak egy csoportja a zombik elől tartja zárva az egyik ajtót, a többiek igyekeznek a másikat betörni. Amikor sikerül, páran feláldozzák maguk, az emberek nem akarják maguk között látni őket, és a mosdó helyiségébe zárják őket. A hangadó egy idősebb férfi.

Amíg ő azt szervezi, hogy meg is öljék, vagy kidobják a túlélőket, a testvérét elvesztett öreglány beengedi a zombikat. Egy túlélő lesz, a hangadó öreg, aki bárkin átgázol, hogy biztonságba jusson.

A pálya elakad, meg kell állni és átszállni. A zombik sorra vadásszák le őket, a szerelvényre végül az öreg, Su-an és at apja, a kismama jutnak fel. Az öreg már fertőzött – Seok-woo lelöki a mozdonyról, de közben megharapják. Elköszön a kislányától és a terhes nőtől, majd leugrik a mozdonyról.

Az befut, leszállnak róla, és a biztonság felé kezd sétálni a nő és a kislány. Mögötte kordon van, katonák próbálnak rájönni, túlélők vagy zombik. Su-an éneke miatt ismerik fel bennük az embert, és hagyják bejönni őket maguk közé.

Versenyre készülő visszatérő, szerelmes.

Emily hatalmas tehetség volt, akinek komoly esélyei voltak műkorcsolyázóként kijutni az olimpiára és ott jól szerepelni. A válogató alatt azonban kiderült, hogy az édesanyja komoly beteg. A lány hazatért – máig rejtély, mi történt vele. Emily otthon maradt, edzi a helyi kislányokat a jégen, és anyja legjobb barátnőjének éttermében felszolgáló. Egyik tanítványa annyira tehetséges, hogy a kamaszlány mellé komoly edzőt vesznek fel. Spencer korábban maga is versenyzett, de felismerte, hogy edzőként sikeresebb és hatékonyabb lehet. Emily neve neki is beugrik, és amikor szembesül azzal, hogy tanítványának milyen erőszakos, mindenbe beleszóló anyja van, felkéri, hogy legyen a társedzője. Emily belemegy, és a közös munka során nem csak közel kerül egymáshoz a két edző, de a férfinek meggyőződése lesz, hogy egy kis edzéssel még Emily is visszatérhetne a versenysport világába.

Nincs a tévés románcokkal semmi baj. Ideális háttérfilmek, amelyek mellett mindenfélét lehet végezni. Takarítani, levelet vagy blogot írni. Csak teljesen rájuk figyelni nem szabad, mert akkor szembesülünk az elég nagy hiányosságaikkal. Akadnak kivételek, de a Szerelem a jégen nem ezek közé tartozik.

A történet több szempontból is klisés és unalmas. Emily ugyan 8 éve nem korcsolyázik versenyszerűen, de természetesen 3 hét alatt Spencer annyira felhozza, hogy komoly esélye lesz a versenyen. Ennyi idő alatt egymásba is szeretnek, és olyan szirupos jeleneteket kapnak, hogy az már kész fájdalom. Mert oké, a végén várja egy szál virággal, számítani lehetett rá és csöpögős, de rendben. A végén azonban a kézen fogva kicsúszás a jégre és ott az első csókjelentük… az már komoly ízlésficam. Pláne, hogy utána a csaj nekiáll forogni a jégen.

Annyi ostobaság benne, hogy tényleg nem szabad komolyan odafigyelni rá. Vannak extrém dolgok a sport világában, de a fontos verseny előtt edzőt cserélni, nagyon nem jellemző, itt meg teljesen hétköznapinak veszik – mi több, egy versenyző itt ebben a 3 hétben háromszor is cserél. Mégis, mit tudna egy edző kezdeni pár nap alatt?

De azt is mondhatnám, amikor a korcsolyapálya edzője 20 év után kér választ a lánykérésére és komolyan is gondolja. Mert már eleget várt az igenre… hát ezzel nem tudok vitatkozni.

Bele tudnék kötni abba is, hogy mennyire egyszerűsített a filmen látott a program az eredetihez képest. Ok, tévés románc, nem lehet tőle a korcsolyát komolyan számon kérni rajta, de akkor is. Amit pl. Emily kűrjéből látunk, igazából egy rövid programhoz is kevés lenne.

Nem tetszett, hogy félbehagynak szálakat, aztán bevágnak egy jelenetet, amitől nekem örülnöm kellene, hogy nem felejtették el, csak nem foglalkoznak vele. De itt egy bevágás, amiből kitalálhatod, mi történt és legyél boldog! (Mint Emily barátnőjének kampányötlete, amiben Emily lenne a főszereplő és a visszatérése.)

A verseny nem lett izgalmas, a készülésből leginkább azt látjuk, hogy futnak, hogy legyen erőnlétünk. Hogy ismételjem magam, verseny előtt 3 héttel? Esélytelen, hogy változást hozzon. Még csak erős ellenfél se jelenik meg, és a két korcsolyázó felváltva akar visszalépni, hogy a másik esélyét ne rontsák. Igen, borzalmas. Nézni is az volt.

Mivel a látványt a korcsolyázás és a verseny jelenti, a fentiekből sejthető, mennyire nevezném látványosnak. Nem nevezném annak.

A színészek is kanadai tévések, senki, aki bármiből is ismerős lenne, és érdekes lenne.

Azt hiszem, ezzel most végeztem egy időre a Hallmark romantikus filmekkel, amelyek valamennyire mind téliek is voltak. Van még Lifetime filmsorozat, amin végig kell érnem, és ami szintén ilyen szirupos romantikus.

Szerelem a jégen - 5/2 kevés a korcsolya, mesebeli a történet és annyira bántóan szirupos, hogy megmérgez.

https://www.youtube.com/watch?v=VZyGsRELjG8

Középiskolás, problémamegoldó, szerelmes.

Újabb tanév kezdődik, és újabb problémákkal kell szembenézni egy mozgalmas időszak után. Az iskola új helyre költözött, és rendszeresen meggyűlik a bajuk a forgalommal. Őrült sofőrök száguldoznak, próbálnak tenni ellene – néha sajnos tragédiának kell történnie, hogy valami változzon. De ünnepséget kell szervezni a kerület vezetőinek is, és Szilárd adni akar egy esélyt a reménytelennek tartott diákoknak is. Vajon meg lehet őket győzni, hogy ne mondjanak le magukról, és bemutassák, mire lehetnek képesek? Ernő letette az alkoholt, és kiderül az is, hogy van egy lánya, akit gyerekkora óta nem látott. Szilárd nem bírja ki, hogy ne avatkozzon be… Közben Lillával is igyekeznek kitalálni, működik-e a kettősük. Hol imádják egymást, hol egymást tépik – az ellentétek vonzzák egymást, de mikor fáradnak bele a háborúkba? Még esküvő is lesz – de vajon kié? A diákok pedig küszködnek szerelemmel, anyagi helyzettel, Szilárd pedig segít, ahol tud.

A recept ismerős lehet – van egy kissé különc, szórakoztató karakter, aki másoknak segít különféle problémás helyzetekben. Itt Szilárd ez a karakter, és most nagyon eszembe jutott róla a tolvajból lett plébános egy másik sorozatban. Tulajdonképpen mindkét sorozat ugyanarra a problémakörre épül, csak az egyikben egy kisváros, a másikban egy középiskola kényes helyzeteit kell kezelni.

Az előző évadhoz képest megint sikerül releváns témákat betenni. Új diákokat hoztak be a történetbe, velük új konfliktusokat, és ez a heti részeket nagyon feldobta. Most nem esik nehezemre visszaidézni, miket láttam ebben az évadban, mert voltak komoly és tényleg agymozgató felvetések benne. A legjobban talán a fogyatékos fiú története fogott meg, akit megpróbáltak a szülei a másik fiúkkal egy iskolába íratni. Ahogy megmutatták azt is, hogy mivel kell a sérült és az ép fiúnak is küzdeni – roppant tanulságosnak éreztem. Ahogy azt is ki merték itt mondani, hogy lehet egyszerre szeretni és szinte gyűlölni. Hogy rendben van, hogy a stressz kihozza a dühöt – csak meg kell tanulni kezelni azt is.

De azt is relevánsnak éreztem, amikor egy netes celeblány szembesült azzal, hogy a like-ok száma nem egyenlő az igazi barátokkal.

Persze, voltak klisés szálak is. A gazdag fiú – szegény lány szerelmespár témája ugyanígy itt volt, mint a maguk módján tehetséges, de lenézett fiatalok felemelése.

Jó üzenetek vannak a sorozatban, ezt a felét szerettem.

A gondom inkább azzal van, amit a tanárok magánéletéből látunk. Ez az átívelő szál is, és hiába rövid az évad, a végére már úgy éreztem, kifacsartak a szereplőkkel együtt. Lilla és Szilárd kettőse ugyanazt a problémát kerülgeti a teljes évadban. Annyira mások, egymás agyára mennek, de szeretik egymást. Mi legyen? Néha emiatt olyasmiket is tesznek, ami miatt mindkét karakter gyűjti a fekete pontokat. A megcsalós jelenet az étteremben – az egyik mélypont, de nagyon. Elvileg ettől emberiek, de olyan túlhúzott ez a vonal. A diákoknak sokkal keményebb helyzeteket segítenek megoldani sokkal könnyedebben, de ez…

Azt is pazarlásnak érzem, ahogy Liptai Claudiát beleírták a sorozatba. Egy vicc volt, ahogy megjelent, mint Barbara, Csaba matek tanár menyasszonya. Nem volt releváns szerepe, csak egy névvel több a stáblistán. De maga a Csaba – Barbara szál is csak töltelék. Ők a komikus mellékszereplők, de nem egyszer éreztem úgy, hogy dühítenek és az agyamra mennek.

Anger Zsolt még mindig sokkal jobban működik, mint igazgató.

Gyorsan végignéztem, lekötött, de azt nem tudom írni, hogy egyértelműen jó sorozatévad.

A stílusa különben pont olyan, mint eddig. Akinek eddig bejött, nem most fog kiábrándulni. Nekem eladta, hogy a diákok történetei lekötöttek és érdekesen voltak.

A tanár - 5/3,5 jót tett neki az új diákok és konfliktusok, de a szerelmi szálak továbbra is fárasztanak.

https://www.youtube.com/watch?v=HnyKr5UTaNE

Három Batmobil. De melyik filmekből?

1:

2:

3:

Megoldás: Tovább!

Gyerekeket tanító, álmokért küzdő, helyes ösvényre találó, táncos.

April rég arról álmodott, hogy a Broadway táncos csillaga lesz. Kikerült a szülővárosából, egy jó iskolában tanult, és már csak egy karnyújtásra van a céltól. Ám balszerencséjére egy befolyásos mecénás elől szerez taxit, és a próbán a bocsánatkérésre is rosszul sül el. A nő közli a lánnyal, ezzel vége a karrierjének. April kénytelen hazamenni, és kitalálni, hogyan szerezze vissza az álmát. Az egykori tánciskolájába meghívják beszélgetni, és a tanárnő egy táncverseny szóróanyagát is neki adja. Amikor a lány rádöbben, hogy egy menő producer is a zsűriben ül, azonnal a gyerekek tánctanárának ajánlkozik, hogy velük fellépve folytassa a Broadway meghódítását. Nem számít azonban arra, hogy ő is tanulhat a gyerekektől, és a siker mellett akár boldog is lehetne. Ám a versenyre bejutni nem egyszerű feladat…

A Netflix újabb családi komédiája, ami a sikerelemek közül egyet azonnal bevet, rögtön több adagban is: tele van cuki gyerekekkel, kiskamasz és óvodás között bőven ilyen-olyan éves, cuki és lázadó, félénk és magabiztos, sok-sok széles mosollyal. Már csak egy kabalakutya hiányzott a csapatból, hogy nagyon rájuk nyomjam a cuki jelzőt – azért egy helyes plüss állat van a birtokukban…

Az egyik felem nagyon szeretne azon merengeni, miért nem lett ez egy jó film. Annyi mindenbe bele lehetne kötni, és elég fáradt is vagyok ahhoz, hogy megtegyem ezt. Csak éppen, nem akarom. Annak ellenére, hogy mekkora klisék vannak benne és egyes jeleneteket mennyire fájt nézni – az első tanár-diák tánc ilyen azzal a rémes jelmezzel a főszereplőn – összességében nem ez hagyott nyomot bennem.

Hanem, hogy ez egy aranyos film. Kiszámítható? Nagyon. Klisés? Az nem kifejezés. De az a fajta lélekmelengetés, amit időnként jól esik megengedni magunknak. Amelyek tulajdonképpen mesék a mai világból, sok-sok pozitív hanggal és aranyos karakterrel.

Ezt a filmet elsősorban a gyerekek és a tánc adja el. Ahogy lenni szokott, a nagyon béna kis csapatból a végére perfekt táncosok lesznek, akikkel jó koreográfiákat is össze lehet hozni. Olyan kiszámítható momentumai is vannak, mint az edző fiának esete. A kissrác a nővére táncóráira szokott beülni, amíg az apja fociedzést tart. Színezget, nézeget. Helyes kis szőke kölyök különben. Már amikor rajzolgatott, nekem beugrott Billy Elliot. Igazam lett! Nem egy kedvenc részem arra a kisfiúra és a családjára épül.

De nagyon bírtam a tánctanárnőt is, aki elsőre az a karakter, aki az agyadra megy. Hangos és harsány, irritáló. De akkora szíve van, annyira szereti amit csinál és a gyerekeket is, hogy a végére nem lehetett nem megkedvelni.

Volt annyi jó érzés a készítőkben, hogy a gyengén prezentált szerelmi szálra alig tettek fókuszt. Nem is kellett ebbe több ebből: elsősorban a táncról és a gyerekek készüléséről szólt a film, ami közben April is átgondol dolgokat. A karrier itt fontosabb, mint újra átgondolni, mi lehetett volna közte és Nick között, vagy most mi van még meg a kettősükben.

A koreográfiákon érezni, hogy gyerekek az előadók, de van egy-egy meglepően jó részük is, vagy humorral ellensúlyoznak. Az emelésen nagyon jót mosolyogtam. A felnőtt produkciók, pl. April az előadáson, ennyire nem vettek meg.

A szereposztás tévés – vannak ismerős arcok, Carson a Disneynél már megalapozta a nevét, és most esett le az is, hogy a Pretty Little Liars legutóbbi alsorozatában is fontos szerepe volt. De azok a ruhák, amiket itt ráadtak… Volt nagyon rémes is benne. Igaz, szép is. Ha pedig nem nyomjuk ki a filmet a vége után, még énekelni is hallhatjuk a színésznőt. Az Utódok ismerőinek ez sem meglepetés, Sofia Carson is énekes-színész Disney felfedezett.

Nekem abszolút jól esett megnézni, jókat mosolyogtam rajta.

Táncra fel! - 5/4 tipikusan az a film, amit tudom, mivel lehetne lehúzni, de aranyosnak találtam, elnéztem.

https://www.youtube.com/watch?v=Xkk3u5I3ROs

Cím: Blithe Spirit

Készítők: Edward Hall rendezi, akinek bőven van színházi múltja is. A főszerepre olyan sztárokat nyert meg, mint Judi Dench és Dan Stevens.

Műfaj: fekete komédia

Cselekmény: Charles meg van róla győződve, hogy az első felesége szelleme kísérti. Felbérel egy halottlátót, aki nem lesz képes megakadályozni, hogy Elvira azon mesterkedjen, hogy visszaszerezze a szeretett férfit annak második feleségétől. Közéjük a halál sem állhat!

Várható megjelenés: a jelenlegi tervek szerint a karácsonyi szezonban

Miért várós?

• Judi Dench miatt simán megnézem majd – érdekel, mennyire lesz olyan a figura, mint a Ghost szélhámosa, vagy komolyabban veszik.
• Eredetileg színdarab volt, két véggel. Vajon a film melyiket választja?
• Stevens itt talán komolyabban vehető lesz, mint volt az Eurovíziós Dalfesztiválban, amit a héten láttam tőle.

Zenés, versenyes, magánéleti küzdelmes.

Lars gyerekként egyetlen dologban talált vigaszt az anyja halála és apja morcos viselkedése után: az Eurovíziós Dalfesztiválban. Arról kezd már akkor álmodni, hogy egyszer ő fogja megnyerni a versenyt. Egy falubeli kislány hisz benne, és mellé társul, ketten alkotják a Fire Saga nevű zenekart, és az életük a zenének szentelik. Sigrit titokban azért abban reménykedik, hogy ha sikeresek lesznek, Lars a nőt is meglátja benne, és párként is kipróbálhatják magukat. Abban az évben annyira biztosak a Katiana nevű versenyző győzelmében, hogy egy dalt véletlenszerűen neveznek a versenyre. Pont a Fire Saga lesz az. Utolsóként végeznek, de egy balesetben minden más zenész meghal, így ők mehetnek az ír versenyre. Ott aztán a problémáik elmérgesednek: Lars mániája folyamatosan bajba sodorja őket, és a verseny esélyese, az orosz Alexander felfigyel Sigrit hangjára és a nőre is. Vajon Lars időben rádöbben, hogy a zenében és az életben mi a fontos?

Pár éve Magyarország is résztvevő az Eurovíziós Dalfesztiválon, így nem idegen a téma. Talán másképpen is tekintünk rá, mint ez az amerikai szemléletű film. Kicsit gondban is vagyok, hogy szeressem ezt a filmet vagy nagyon utáljam. Valamennyire függ attól is, mit gondolok a dalfesztiválról.

Itt konkrétan egy viccként mutatják be az egészet. Nem simán egy komédiát nézünk, ez már paródiába megy át. Amiért pedig megosztónak érzem, hogy van, amiben igazat adok neki. Mondtam már én is azt, hogy abszolút nem kellene komolyan venni ezt a zenei vetélkedőt, és valami ironikus vicces dolgot küldeni rá. Sokkal sikeresebb tud lenni egy olyan produkció, mint valaki, aki annyira komolyan veszi magát, aztán csak erőlködik. Csak itt sok minden nagyon el van túlozva.

Megosztónak érzem a film zenéjét is. Nem bírtam eldönteni, hogy poén, vagy ez valami felvállalható. Ha paródia, miért szerepel benne több Eurovízió nyertes is? Van benne olyan dal, ami iTunes sláger lett. De nem eredeti dalokról beszélünk – a Fire Saga végén énekelt dala például nagyon emlékeztet az egyik orosz versenyzőnő dalára, ami talán 2. lett pár éve. Olyan opera – pop vonal is rendszeresen van, amit itt Alexander képvisel. De nagyon sok mindenkit ki lehetne így emelni.

Van azonban benne valami, ami egyértelműen az agyamra ment. Will Ferrell. Miért kellett neki játszania ezt a szerepet? Túl öreg már ilyenekhez. A történet szerint McAdams karaktere egykorú vele. Nagyon nem azok, és nagyon látszik is rajtuk. Már eleve az zavart, hogy Ferrell milyen öregnek néz ki, és az a szőke haj… Sokkal jobban tetszett volna ez a film, ha egy vállalhatóbb színész játssza. (McAdams különben a film legszerethetőbb pontja, a manókkal együtt, és neki is jár a pacsi a zenéért. Ahogy Rami Malek hangját keverték a Bohém rapszódiában, itt McAdams hangját keverték egy ifi eurovíziós énekesnőével.)

Aztán ott van Alexander Lemtov és a Szerelem oroszlánja. Nem fogom megérteni, Dan Stevens mi alapján választ szerepeket. Újabb megosztó pont: most ő jó itt, ilyennek kellett lennie, vagy annyira túl játssza, mint a frizurája önmagában? Amikor a dalban letépik róla a felsőt és egy kabátban tolja végig a dalát… nevessek vagy sírjak?

Ugyanilyen megosztó a film humora is. Jellemző módon nekem a manók tetszettek a legjobban, az a késes jelenet…Ha egyszer valaha eljutok Izlandra, biztosan viszek kekszet én is a manóknak.

Színes, harsány film, meglepő stáblistával. Ferrell apját Pierce Brosnan játssza. 15 évvel idősebb, mint Ferrell. Ahogy mondtam: Ferrell annyira öreg ehhez a szerephez!

Ez lesz a zárszóm, mert ez fáj legjobban: passzoljon már a karakter és a színész kora!

Eurovíziós Dalfesztivál: A Fire Saga története - 5/3 Ferrell annyira irritál, annyira öreg már ehhez! Az is zavart, mennyire vicc az egész film.

https://www.youtube.com/watch?v=7q6Co-nd0lM

Menekülős, vonatos, családi, zombis.

Young-Gook elfoglalt befektetési bankár, akinek annyira a munkája a mindene, hogy a házassága már szétesett, és az anyja hiába próbálja figyelmeztetni, hogy a lányával többet kellene foglalkoznia. Su-an az anyjához akar menni, vonattal Busánba. A férfi végül rászánja magát, hogy a céggel folyamatosan telefonos kapcsolattartás mellett elkíséri a kislányt. A vonaton hamarosan különös jelenségre figyelnek fel: egy potyautas azt hajtogatja, mind meghaltak. Egy sérült nő összeesik, és amikor feléled, már nem ember: zombi. A vaksi, de gyors és gyilkos nő azonnal tombolásba kezd, és akit megharap, hamarosan maga is gyilkos zombi lesz. A vonat végén ragadtak megpróbálnak eljutni a biztonságos fülkéig, de nem csak a zombik, a többi túlélő is megnehezíti a dolgukat. Azt pedig nem lehet tudni, eljuthatnak-e még egy biztonságos állomásra.

Ez a film 2016-os, hallottam róla jó dolgokat is, de eddig nem került rá sor, hogy megnézzem. Eleinte tartottam attól, hogy ázsiai filmet nézzek. Élősködők ide vagy oda, nem mondhatnám, hogy érdekelnének a filmjeik. Majd, kijött a regény is, és előbb el akartam olvasni a könyvet, mint ahogy a filmet megnézem. Most felcseréltem a sorrendet, de az biztos, hogy majd elolvasom a regényt is. Tetszett annyira a film, hogy hamarosan találják rá időt.

Zombis film, és jó benne, hogy nem azokat a lomha lényeket látjuk, akik már szinte csak vánszorognak, és ha nem mész a közelükbe, nem is veszélyesek. Ezek rettenetesen gyorsak, éles a hallásuk, és rettenetesen éhesek. Pusztító a tömegük is – az nagyon hatásos, amikor rengeteg zombi együttesen mozog és támad, a puszta mennyiségük miatt is frászt hozzák az emberre, pláne ezzel a gyorsasággal…

Gyors a kór lefolyása is, és az bőven ad feszültséget, ahogy a vonat tényleg percek alatt válik haláljárattá. A zárt helyeknek amúgy is van egy sajátos feszültsége, itt ehhez jönnek hozzá ezek a gyilkos lények.

Abba bele lehet kötni, hogy a karakterek klisések, és a történet is használ máshonnan ismerős elemeket. De ehhez semmi kedvem. Az egésznek az összhatása meggyőzött, függetlenül ezektől. Pörgős horror lett, amiben úgy ábrázolták a zombikat, hogy valóban ijesztőek lettek. Mit számít akkor, hogy a hősies önfeláldozás visszatérő motívum? Hogy a saját túlélésére hajtó, egészen utálható férfi hogyan használja ki a többieket a saját túlélése érdekében? Karaktertípusok ezek, hogy gyorsan drukkoljunk, utáljunk figurákat. A hősies férj, aki a terhes felesége védelme mellett mindenkinek segítő kezet nyújt. Az önző apa, aki most döbben rá, hogy mi számít az életben igazából. A fiatal szerelmes pár.

Ez most nem hangzik jól, de abban is segített az ilyen karakterizálás, hogy be tudtam lőni a karaktereket. Az esélytelen, hogy olyan neveket megjegyezzek, mint Sung-Gyeong, vagy a Yon-suk. De olyanokat, hogy az önző pasas vagy a diáklány, fejben tarthattam.

Hasonló okokból a színészek neveit sem fogom megjegyezni. Mondjuk, ebben a filmben nem a színészi játék volt a hangsúlyos. A zombik kellettek, amelyek félelmetesen vonulnak és gyilkolnak. Ezt meg is kaptam. Pedig nem is mentek el úgy a küllemükben, mint egy The walking dead. A szemük homályosul el, a tudatuk helyett ösztönlények, beteges mozgással, mocskos ruhákkal: Pillanatok alatt robbannak le, akik pár perce még egészségesek voltak.

Nem tűnik egy nagy költségvetésű filmnek, messze nem nézett úgy ki, mint bármelyik Zombieland mozi. De ennek nem is kellett, sokkal nyersebb, szimplább, de elemibb is. Van horror faktor benne.

Akkora siker lett, hogy a már emlegetett regényen túl folytatása is készül. Ha marad a tempó és a feszültség, érdemes lesz arra is benevezni.

Vonat Busánba - Zombi expressz - 5/4,5 még a korhangulata is megvan. Ijesztő, pörgős, látványos – tartottam tőle, de tetszett.

https://www.youtube.com/watch?v=pyWuHv2-Abk

Ava, az élet egyszerre gyönyörű és borzalmas. De ha csak egy részét éljük meg, akkor nem is éljük meg igazán. (Legends of Tomorrow)

A fulladás nem a vízbe eséskor történik. Akkor, ha nem jövünk fel a felszínre. (Tyler Rake: A kimenekítés)

(A vámpírok nem boldogulnak a szolgájuk nélkül. Mindenhol hullák, kosz és gond.)

• Áldozat, távozz!
• Nem addig iszod a vérem, amíg meg nem halok?
• Ma nem, Josephine. Túl takarításigényes. Könnyebb, ha szépen elsétálsz. Micsoda pimaszság! Ki hagyta szanaszét a sok hullát?
• Te voltál.
• Hahó! Mi a manó?
• Óvatosan! (Collin elcsúszik egy nagy adag véren és mocskos lesz.)
• A hétszázát! Fel kell takarítani azt a sok emberi löttyöt!
• Megszárad magától.
• Basszuskulcs! Hogyan menjek így dolgozni?
• Csak vedd fel egy másik bézs öltönyöd!
• Majd azt mondom, hogy balesetezett a busz, vagy valami. (What we do in the Shadows)

Lehetséges magunk mögött hagyni a múltunkat? Őszintén szólva nem tudom. De, ha minden erőnkkel a múlton töprengünk, amit nem változtathatunk meg, nem marad erőnk a jövőre, amire még van befolyásunk. (Sötét angyal)

Egy valódi művész magasról tesz a beszélgetésre. Csak nézd meg a művet, és ha megértetted, szó nélkül ugorj ki az ablakon, mert semmi mást nem kell már látnod az életben. (Billions)

Idefigyelj, az egész élet élőben megy. Nem tudod minden pillanatát megrendezni. (A tanár)

Sosem értékeljük azt, amink van. Pedig kellene. (...) És igazából teszek rá, hogy te mit gondolsz. A művészet nem a művészé, ahogy a víz sem a vízszerelőké. (A meztelen Juliet)

Az a legnagyobb bűn, amit a szív ellen követnek el. (A klastrom titka)

(Hősünk korábban leszólta a jogosítvány nélkül vezető nőt, de most szüksége van a segítségére.)

• El kell vinnie valahová.
• De hát szörnyen vezetek.
• Részeg vagyok, nem zavar. (Hurricane)

(A reménytelen küzdelemre visszatérő lány indokait Ralf nem is érti.)

• Visszajöttél.
• Nem hagyhattam, hogy csak te szórakozz.
• A szórakozás totál mást jelent, ha az ember gazdag. (The Flash)

(Szilárd motiválni próbálja a leírt kamaszokat.)

• Az élet szívás.
• Csak nem mindegy, hogy mekkora. (A tanár)