MOZI:
DVD:
Karácsonyos, problémákkal szembenézős, családos, függőséges.
Holly karácsonyozni készül a családjával. A vásárlásból hazatérve meglepetés várja a háznál: nagyfia érkezett haza az ünnepekre. Az asszony szívből örül neki, és bár belül ő is aggódik kissé, kész adni egy esélyt Bennek. A 
férje és a nagylánya viszont azt mondják, ez rossz ötlet. A fiúnak még nem szabadna hazajönni, a kezelésen kell lennie, ahol segítenek neki a drogfüggősége leküzdésében. Az anya azonban nem hallgat rájuk. Óvatosan közelednek egymás felé a családtagok, miközben Ben problémái a felszínre törnek. Egy gyűlésen drogot adnak neki, amit rejteget magánál. Egy egykori ismerőse, aki Bent is bűnözővé aljasította, betör a család házába és ellopja a kutyájukat. Ben vissza akarja szerezni, de kérdéses, józan tud-e maradni az őrület közepette, miközben az anyja majd beleőrül az aggodalomba.
Kortünet, így erről is egyre több film készül és írnak regényeket, memoárokat is. A drogfüggőség mit tud tenni egy családdal? Két nagyobb film is ezzel foglalkozott, az egyikről már meséltem. Az volt a Csodálatos fiú. Abban egy apa szemszögéből láttuk, milyen ezen keresztülmenni a fiával. Most itt az anyás verzió is.
A film sztárja egyértelműen Roberts, így az ő szemszöge és érzései uralják a filmet. Ugyan a többi családtag álláspontját és érzéseit is felvillantják, de azok csak az anyáéhoz viszonyítva jelennek meg. Az anyát győzködik, neki mondanak ellent, vagy éppen segítik. (Inkább ellentmondanak.) Ő még abban a szakaszban van, amikor minden áron segíteni akar. Akinek még megvannak az illúziói, ő még tud hinni. Ben már rengeteg csalódást okozott, de tőle még mindig újabb és újabb esélyt kap, hisz a gyógyulásban. A Gyönyörű fiúban elértek arra a pontra, ahol az apa már belátta: ő nem tud jobban lenni a fia helyett. Holly ettől még fényévekre van.
Ben – sikeresen ellentmondásossá tették az alakját. Mintha jobban akarna lenni, kicsit rá is játszik, de nem képes még lemondani a drogról. A film összességét tekintve elbukik, de mélyebben a drognál. Mintha most döbbenne rá arra, hogy mit tesz a családjával és mennyire nem megy neki a küzdelem. Amit választ, egyszerre bátorság és gyávaság.
A film egyik hibája volt, hogy ennyire nyitottan marad a vége. Mindössze egy napot emelnek ki, a karácsonyt, és nem lehet látni, mi lesz ebből a történetből. Ha pozitívak vagyunk, hihetünk Ben javulásában, de valószínűbbnek látom, hogy rámegy a család is, ő maga is, amíg próbálkoznak segíteni neki. Míg el nem jutnak oda, mint a Gyönyörű fiúban. Amíg Ben nem lesz kész küzdeni, más nem tud helyette. Csak szenvednek. Mindenki.
A film kapott több cselekményszálat is, így nem csak a drogkérdés és a dráma tölti meg a képsorokat. Nyomoznak az eltűnt kutya után, életképeket kapunk a mindennapokból, a család életéből. A hangsúlyos jelenetek viszont mind a dráma köré rendeződnek: amikor Holly leteremti az orvost, akit Ben függősége miatt okol. Amikor a film végén rátalál a fiára, olyan állapotban, amilyenben.
Roberts mellett még a fiát játszó Lucas Hedges érdemel kiemelést a szereplők közül, de nem tehetek róla, nekem nem szimpatikus. Korábban se volt az, most sem kedveltem meg.
A Gyönyörű fiú a jobban sikerült a kettő közül, azt érdemesebb megnézni.
Egy fiú hazatér - 5/3 drámai, Julia Roberts beletett mindent, amit csak tudott. De valahogy mégsem súlyos.
Háborúra készülős, mágikus, hibákkal szembenézős.
Az új és a régi istenek összecsapása a küszöbön áll. Mindkét vezér mozgásba hozta a bábuit, és folytatja a toborzást. Odin, vagy mai nevén Szerda, egykori fegyverét, a lándzsáját akarja újrakovácsoltatni, amit még fia, Thor tört ketté. Közben magában újraéli a történetet, ami odáig vezetett, hogy Thor véget vetett az életének – apjának nem kis szerepe volt abban, hogy odáig fajult a helyzet. Közben Sweeney és Laura azon dolgoznak, hogy a nő újra élő legyen, így Sweeney visszakapja az érméjét. Az ír isten az út végére emlékezni kezd, ki volt korábban és ez újabb tettekre sarkalja. Az új istenek terve is az utolsó fázisban tart, miközben próbálnak rájönni, mi a szerepe a történetben Shadow Moonnak, akihez Szerda valamiért ragaszkodik.
Gaiman egyik legismertebb és sikeresebb regénye volt az Amerikai istenek. A rajongók körében volt is várakozás, amikor sorozattá adoptálták a regényt. Lement a 2. évad is, lesz harmadik etap is. Kell is, mert sok jót lehet mondani a 2. évadról, de a lezárt és a cselekményt előre vivő nincs a listán.
Ahogy néztem sorra a részeket, egy gondolat folyamatosan zavart: halad ez a történet valahova? Epizódokat látok a szereplők küszködéséből, minimálisan sejtetik a főkolompos istenek terveit, és ennyi. Az a nagy háború, amit készülnek megvívni, még nem érkezett meg. Mindenki meglapul, és a végsőkig finomítja a lépéseit. Ha nem lenne a sok mellékszál, az egész évad unalomba fulladna: a főszálat nézve csak az utolsó részben történnek lényeges események, különben időhúzással van tele az egész.
A mitológiák keveredése még mindig izgalmas, ahogy az is, az istenek miképpen igyekeznek hívőket szerezni maguknak a modern korban. Azt különösen élvezem, milyen új isteneket teremt az emberiség magának. Azért valljuk be, a Pénz korántsem olyan karakteres, mint a viking vagy görög istenek…
A karaktereket folyamatosan építik, ha néha nem is tudok mit kezdeni azzal, amit megmutatnak belőlük. Szerda, vagyis Odin egyre inkább ellenszenves nekem. Amit megtudtunk, hogy használta a körötte levőket már régóta, és mennyire nem vállalja fel a tettei következményét, ő csak egy nagy manipulátor, aki bárkin átgázol a céljai érdekében. Ian McShane remekül formálja meg, de akkor is egyre jobban utálom a karaktert. Shadow ebben az évadban nagyon semmilyen – Laura több szerepet kap az újraéledésért küzdve. Ezzel csak az a gondom, hogy a nőt az elejétől kezdve rühellem. Azt díjaznám, ha visszakerülne a koporsóba, de nagyon ragaszkodik az élethez. Bírtam is, amikor New Orleansban kimondatják vele, hogy hazudozik – egyáltalán nem Shadow miatt küzd ennyire, önző dög, aki élni akar, aki Laurára gondol elsősorban. Annyira emberi, annyira utálatos…
Ami most is hibátlan, a sorozat egyedi látványvilága. Színes, néha már túlcsorduló, és erőszakos látvány- és színvilággal. Néhol szürreális, néhol bántóan realista, de végig emlékezetes. Még a stílusokkal is játszadoztak ebben az évadban: nagy kedvencem volt, amelyben egy show megelevenedett szereplőiként láttuk Thort, a Nyugat istennőjét és Odint, aki természetesen ott is a porondmester volt.
A 3. évadot érdeklődve várom: reméljük, abban már eljön a háború is.
American Gods - 5/3 nem éreztem, hogy haladna a történet. Látványra nagyon ott van, jó alakítások is akadnak.
A víz alá került egykori templom felfedezése közben az egyik lány valami mozgást érzékel az egyik sarokban. 
Hiába figyelmeztetik, hagyja annyiban, elmegy megnézni, mi az. Egy halat talál, amiről közösen megállapítják, hogy a sötétben létezés miatt vesztette el a látását – itt nincs fény, mire menne vele? Az egyikük meg akarja fogni, amire a hal elektromos kisüléssel reagál. A hátravágódó lányok láncreakciót indítanak el, a templom kijárata beomlik. Tudják, hogy van egy másik kivezető út, azt igyekeznek megtalálni.
Szerencséjükre rábukkannak Benre, aki a csapattal szintén lent dolgozik. Mire kivihetné őket, szinte a semmiből feltűnik egy fehér cápa, és megeszi a srácot. A lányok halálra váltan menekülnek, majd mozdulatlanságba dermednek, míg a vak cápa elúszik mellettük. Egy légbuboréknál ragadnak le, Mia úszik el, hogy megkeresse az apját. Ám nem őt leli meg, hanem az apja másik 
munkatársának maradványaiba botlik bele, akit korábban kapott el a cápa. Az apja talál Miára, menti meg a cápától. Visszamennek a többiekért.
Kicselezik a cápákat, felúsznak. Grant és a csapat egy emelővel jöttek le ide – egyesével egy vékony emelő húzza ki őket a vízből. Ám miközben az első lány elindul felfelé, megérkeznek a cápák. 
Nicole pánikrohamot kap, elkapja az emelőt és mászni kezd felfelé. Ám az emelő két lányt nem bír el, kiszakad. A zuhanó Nicole a cápák martaléka lesz.
Grant más utat javasol, egy veszélyesebbet, mert arra erős az áramlás. Mielőtt elindulnának, a cápák most a férfit eszik meg.
A három lány nekivág az útnak. Sasha elsodródik, majd Alexa is, aki megfullad az áramlatban. A mostohatestvérek összetalálkoznak, és együtt kiúsznak.
Van is fent egy hajó – az a kiránduló és nézelődő hajó, amire eredetileg fel kellett volna szállniuk. Ám már csalják ide a fehér cápákat, a lányok a véres hulladékon úsznak a hajó felé, miközben megjelennek a cápák. Miát sikerül 
kihúzni, Sashát elkapja az egyik cápa. Mia megragad fent egy jelzőpisztolyt, visszaugrik a vízbe, és kilövi a cápát, amelyik a másik lányt elkapta. Sasha így már ki tud úszni. Miát az utolsó pillanatban ragadja meg egy másik cápa, de a lány az apjától kapott cápafoggal kiböki a szemét és elmenekül.
A hajón, biztonságban ölelkezik össze a két túlélő.
Bűnszervezetet átvevős, barátnős, gyilkossá válós.
Jimmy, Kevin és Rob az ír maffia emberei, akik egy rablásnál csúnyán lebuknak. 3 év börtönre ítélik őket. A családjaik abban bíznak, az írek majd segítik őket, amíg a férjek a börtönben vannak. Ám a feleségek annyira 
kevés pénzt kapnak, hogy abból képtelenség megélni és gyereket nevelni. Rendes munkát nem kapnak, így összeállnak hárman és átveszik a férjeik helyét. Hamar felmérik, hogy az ír maffia mennyire gyenge és nem törődöm lett, de ők készek változást hozni. Kathy, Ruby és Claire hamarosan már a vezéri pozícióban vannak, akik az olaszokkal is egyezségre jutnak. Ám a férjek korábban szabadulnak, és nagyon nem tetszik nekik, hogy a feleségeik átvették a helyüket, mi több, a bűn királynői lettek. El kell dönteniük, hogy visszatérnek-e a konyhába, vagy megvédik, amit kiharcoltak maguknak.
A helyzet az, hogy a kritikusok utálták. Valahol meg is tudom érteni. A történetbe, a karakterekbe is nagyon bele lehetne kötni, de ennek ellenére én jól szórakoztam a filmen. Nem kifejezetten fekete humora van, de annak vettem. Lehet, ha komolyan nézem, akkor sokkal jobban lepontozom. Így viszont nekem pozitív emlékként marad meg a fejemben.
A történet alaphelyzetével még nem is lenne gond. A férjek kikerülnek a képből, a feleségeknek kell a bűn útjára és a helyükre lépni. Csak ennyiből nem ismerős a történet? Nekem abszolút eszembe juttatta a Nyughatatlan özvegyeket. Csak ez annál sokkal nagyobb mese. Senkikből az utca királynői…
A gond azzal van, amilyen módszerekkel és amilyen könnyen megy a hatalomátvétel. Konkrétan van egy olyan jelenet, amikor karon ragadják az utcasarkon álló örömlányokat, és kijelentik, hogy mostantól nekik dolgoznak. Persze, ez ellen senkinek és semminek nincs kifogása.
A gyilkosságok pedig a vicc kategóriáját súrolják. Mindenkit olyan könnyeden agyon lehet lőni következmények nélkül, hogy nekem ezért lett ez fekete komédia szint. Beszóltál? Pisztoly elő, golyó a fejbe. A lányok pillanatok alatt lettek szívtelen kivégzők is, Claire még kifejezetten élvezte is, és a hullák feldarabolásában és eltüntetésében is aktív részt vállalt.
A családi kapcsolatokról is pillanatok alatt kiderülnek, mennyire hamisak. Claire férje egy asszonyverő állat – a nő hamar le is cseréli a szociopata gyilkosra, aki megtanítja holttesteket darabolni is. Ruby attól szenved, hogy fekete, és az ír közösség még mindig céltáblának használja, a saját anyósa is. Ő azonban nem tűri ezt tovább. Kathy házassága tűnik az egyedül biztosnak, neki vannak egyedül gyerekei is. Az ő férje az egyetlen, akit látszólag nem zavar, hogy az asszony mivé fejlődött. Lesz aztán meglepetés, mire készül közben igazán.
A film végére a szereplők konkrétan halottak vagy erkölcsileg abszolút nullázódtak. Nem lehet szeretni őket, mert egyikből rosszabb ember lesz, mint a másikból. Ismételten csak azért nem zavart, mert fekete komédiában ez nem gond. Ráadásul, remek a szereposztás. Elisabeth Moss, Domhnall Gleeson, Melissa McCarthy többek között a húzónevek. Kifejezetten bírom, hogy McCarthy már nem csak komédiákat csinál, jól áll neki a komolyabb szerep is.
Látványra is fekete komédia szinten van, ez nem a Keresztapa női verziója.
Egy olyan film, amit értem, miért nem becsülnek többre, de azért bírtam. Van ilyen is…
A bűn királynői - 5/4 hangulatos, kellően komor, jó színészekkel, meglepő húzásokkal is. Furcsa, de tetszett.
Világvégés, kamaszos, szerelmes, baráti társaságos.
A világ előzmények nélkül ért véget, és kezdődött egy új korszak. Már nem tudni ki kezdte, bomba robbant. A 
felnőttek meghaltak, akik életben maradtak, zombiszerű szörnyekké váltak és élő húsra éheznek. A kamaszoké és gyerekeké lettek a romok. Glendale városában felosztották egymás között a területeket: van, ahol a sportolók, a kockák, az egykori hajrá lányok, és az egyéb csoportok húzták meg magukat. Mindenki számára fenyegetés Triumph báró, aki fekete maszkjában és motorral vadászik rájuk, hogy megegye őket. Josh Kanadából költözött ide nem sokkal a robbanás előtt. Magányos farkasként húzza meg magát, keresve a robbanás éjjelén eltűnt barátnőjét, Samet. Ám másokba botlik: az eszes, antiszociális 10 éves Angelicába és az önjelölt szamuráj Wesleybe. Ha akarja, ha nem, csapattá alakulnak és közösen néznek szembe a világuk kihívásaival: boszorkánnyal, pláza elfoglalással, ami jön.
Képregény volt az alapja, de mivel nálunk nincs kiadva, összehasonlítani nem fogom a kettőt. Amennyit láttam belőle, nagyon emlékeztet a Deadly Class kötetekre. Vagyis, a grafikája nem jön be nekem, de most nem is ez a lényeg.
A Netflix készítette a sorozatot, és érdekelne is, vajon milyen a nézettsége. Hiszen annyira nyitott a vége, hogy nyugodtan lehetne 2. évada is. Majd kiderül…
A történet kellemesen elmebeteg. Felnőttek nincsenek, csak gyerekek. Mi lesz így a civilizációval? Ahogy már a Legyek ura is megmutatta, semmi jó. Klikkek alakulnak ki, háborúznak, néha nagyobb veszélyt jelentenek egymásra, mint a megőrült felnőttek, akik megennék őket. Ahogy felosztották a túlélőket, leképezik egy gimi klikkjeit. Így akár bele lehetne magyarázni azt is, hogy egy középiskolás sorozatot nézünk, egy metaforát. A középiskola dzsungel, amit túl kell élni.
Angelica magyarázata azért jobban tetszik. Mit csináltak a kamaszok? Leutánozták, amit a tévében láttak. Mad Max a minta – valóban, pláne a sportolóknál venni ezt észre. Egy az egyben az ott látottakat koppintották, a rendelkezésükre álló eszközökkel.
A filmes utalások különben is fontos részét képezik a sorozatnak. Minden részben akad olyasmi, amikor minimum emlegetés szintjén előkerül valamilyen film vagy sorozat (a Trónok harca poénokat kifejezetten szerettem), de néha még jeleneteket is megidéznek.
E sorozatnak sikerült összehoznia valami egészen különös mixet. A környezete abszolút egy horroré. Háborúzó kölykök, egy kannibál vadász, zombiszerű felnőttek – még pláza is akad túlélőkkel – hello, Romero! A kamaszok és konfliktusaik egy középiskolás sorozatból jöttek – felvállalja-e a legjobb sportoló, hogy meleg? A különcök szövetsége sorra küzdi le a nehézségeket. Mindezt pedig fekete humorral öntik nyakon. Máskülönben hogy lehetne visszatérő poén, hogy Josh általában ujjakat tud csak levágni? Vagy a boszorkány, aki sajátos módon küzd az őrület ellen?
Komédia, de horror környezetben és még ifjúsági sorozat is. A Deadly Class úgy tűnik, nem csak a képregény formátuma miatt juthat eszembe…
Most nevekkel sem tömte tele a Netflix, de nem is baj. (Azért ismerős arc akad benne.)
Abszolút jól szórakoztam rajta, kicsit Zombieland feelingje van. Nézném tovább is.
Daybreak - 5/4 bírtam a humorát, színes és mozgalmas sorozat, ami szinte komédia horror környezetben.
A képen filmes kutyákat fedezhettek fel. Hánynak tudjátok a nevét?
Megoldás: Tovább!
Háborús, kosztümös, hatalomért küzdős, uralkodóvá válós.
IV. Henrik szakítani akar a hagyományokkal, és nem a legidősebb fiára hagyná a trónt. A herceg, akit a barátai csak Halnak neveznek, felelőtlen, léha életet él és látványosan utálja az apját. Amikor a lázadó nemesek ellen az 
öccse, Thomas vonul ki a sereggel, Hal meg akarja menteni az öccsét. Hiába nyer ő egy párbajban, ezzel békét teremtve, a dicsőségre szomjazó Thomas továbbvonul és elesik a csatatéren. Hal megörökli a koronát, és gyökeresen más módon akar uralkodni. A békére törekszik, a franciák gúnyát is figyelmen kívül hagyja. A tanácsadói ennek ellenére folyamatosan a franciák elleni fellépésre sarkallják, és amikor egy merénylő érkezik az ifjú király ellen francia megbízásból, V. Henrik rászánja magát a harcra. Megindul a francia – angol háború, ahol Hal egykori barátját, Falstaffot állítja a seregei élére és szembenéznek a francia trónörökös vezette seregekkel.
Agincourt a történelem egyik leghíresebb csatájának a helyszíne. A filmen volt is egy rész, amikor a dauphin (francia trónörökös) azon mosolyog, hogy ezt a mezőt híressé teszik. Így is lett. Ezt a csatát tekinthetjük a lovagkor végének – itt bizonyosodott be, hogy már nem a lovagok jelentik a legerősebb fegyvernemet, váltani kell.
A film nem csak Agincourt története, hanem Shakespeare nyomán V. Henrik uralkodásának első szakaszát mutatja be. Ám ez a csata van a film érzelmi és drámai tetőpontján. Ennek vannak olyan megrázó képsorai, hogy azok szinte beleégtek a retinámba. Ahogy káoszban és sárban a két sereg egymásnak esik a mezőn – az már szinte nem is háború, hanem emberek halálos tusája egy dagonyázóban. Csodálom, hogy ők maguk egyáltalán átlátták, ki a szövetséges és ki a gyilkolnivaló ellenfél. Drámaira is sikerült a hatás – ez a háború és csata szó szerint mocskos. Jelképes, ahogy a dauphin bevégzi. A lovagkor is így ért véget a sárban.
Még előzetesen olvasni lehetett olyasmit, hogy gyökeresen máshogy közelítenek a korhoz és V. Henrik alakjához. Ezt nem vettem észre benne. Hangsúlyosabb az udvari intrika, és a háttérben több az összeesküvés, de a lényeg ugyanaz volt. Attól, hogy egy mesterkedés miatt ment Henrik franciákkal háborúzni, nem számottevő a különbség. Azért ez nem a Shakespeare dráma, vannak eltérések a cselekményben és a karakterekben, de nem is gyökeresen más.
Elég hosszú filmről van szó, és nem vagyok benne biztos, hogy kellett volna ennyi belőle. Kétszer is láthatjuk, ahogy Halt a barátok kiverik az ágyból, és győzködik, hogy látogassa meg az apját. A dauphin két nagyobb jelenete is ugyanazokat az elemeket variálja. Időnként lassúnak éreztem a film tempóját, és nem csak a visszatérő elemek miatt.
Ami még a negatív felsorolásba kerül: Timothée Chalamet. Bírom a színészt, itt is korrektül hozza a karakterét, de ha megszakad, se néz ki 30 évesnek. A frizuráját már nem is minősítem: Henrik ilyet hordott a portréin, szóval hiteles, de rettentő irritáló ez a stílus. (Deppnek se állt jól a 15. század!) Abba is bele lehetne kötni, hogy milyen vézna – mégis harcos királyt játszik? Edgerton szokás szerint uralja a karakterét.
A tanulság azért megvan: minél nagyobb a hatalmad, annál többet hazudnak neked.
Egyszer érdekes volt, de a Hollow Crown V. Henrikéhez képest nincs sok változás.
V. Henrik - 5/3,5 új nézőpontot ígértek, nem nagyon találtam. Korrekt, de amitől magával sodorna, nincs.
Cím: High Strung Free Dance
Készítők: a rendezőre véletlenül se bukkantam rá, de kétlem, hogy ismertebb filmkészítő lenne. A szereposztásban is ismeretlen fiatalok vannak. Thomas Doherty lehet ismerős a Disney nézőknek, hiszen az Utódokban ő volt Harry Hook.
Műfaj: zenés – táncos
Cselekmény: Zander Raines sikeres és fiatal koreográfus, aki egy nagy műsoron dolgozik. A Free Dance produkcióban nagyon tehetséges, de még ismeretlen kezdőknek is lehetőséget ad. A főszerepet Barlow táncolja, a zenét a zongorista Charlie szolgáltatja. Ám a próbák során belesodródnak egy szerelmi háromszögbe: Zander és Charlie is beleszeret a balerinába. A szenvedélyes érzelmeknek a műsor látja a kárát, vagy akad megoldás?
Várható megjelenés: az Államokban október végétől megy, nálunk elég reménytelen a bemutatása. Az első rész sem ért még ide.
Miért várós?
Állatos, otthonért küzdős, múlt századi.
Az egykori szánhúzó kutya elszökött, a vadonban szabadon élt és egy farkas párja lett. A kölykeik között volt egy, amely elevenebb volt a többinél. Az anyja igyekezett nevelni, de mindig megtalálta őket a baj. Egy sérülést követően a kicsi próbál gondoskodni az anyjáról, de be kell látnia, így mindketten odavesznek. Hazavitte a kölyköt, az egykori gazdájához, egy indián faluba. A törzsfő kész volt visszafogadni egykori kedvencét és a kölykét, hiszen
nagy potenciált látott a félig farkas kölyökben. Fehér Agyarnak nevezte el. A kölyök hamarosan vezérkutyává érik, remek szánhúzóvá és nagy harcossá. Ám a fehérek az indiánok földjét akarják, és nekik sürgősen pénzt kell szerezniük. Az öregnek van egy terve, de egy bűnöző szemet vet Agyarra, és semmitől sem riad vissza, hogy megszerezze és viadalokra vigye.
Jack London kalandos életet élt, és a tapasztalatait, a látottakat regényeiben és novelláiban is megörökítette. Ha ma valaki el akarja képzelni, milyen lehetett az aranyláz idején élni, ő az, akit érdemes olvasni. Egy-egy sorozatban fel is bukkan az alakja, de van egy olyan története, amely kifejezetten sok feldolgozást ért már meg.
Fehér Agyar – állítom, Balto is az ő egyik klónja. De most maradjunk e félig farkas, félig kutya nemes állat mellett!
A legutóbb a Netflix készített belőle animációs filmet. Amit finoman szólva is megosztónak érzek. Egyes elemei csodásak és klasszikus mesévé is tehetnék, míg vannak olyan hiányosságai, amelyek szó szerint bántották a szememet.
Az erősségei csúcsa a története. Kalandos, érdekes és mellette még tartalmas is. Benne van az aranyláz idején az élet, a jellegzetes karakterek, az emberi értékek és a család fontossága, a szabadság és a hűség, de az ember legrosszabb oldala is. Miközben szórakoztat, folyamatosan nyújtja a tanulságokat is. Az eleje szinte természetfilmes, engem már ott megfogott a történet. Ahogy anya és kölyke boldogulnak a vadonban… azok a jellegzetes, kutyás mozdulatok… Majd az emberek történetbe kerülésével folyamatosan azzal kell szembesülnünk, hogy milyen pokoli az ember mindennel – embertársakkal, állatokkal, természettel.
A karakterek ugyan fekete – fehérek, vagy nagyon szerethetőek, vagy teljesen aljasak és romlottak, köztük sokkal több a mérges alma, mint az egészséges. De azért ez mese, nem lesz depresszív, itt képesek a jók felülkerekedni. Annyira nem mese, hogy ne érnék őket is veszteségek, de azért ez nem egy olyan történet, aminek sírás a vége.
Fehér Agyar is nagyon szerethető figura. Az állat minden nemessége megvan benne, és a mesekészítők jó arányban adagolták az életében a drámát és a szép pillanatokat, meg a humort. Mert ez olyan mese, amin nevetni is lehetett. (Az a tyúkudvar, és ami benne történik.)
Ami viszont nagyon nem tetszett: a mese grafikája. Ha röviden akarom jellemezni, az a furcsa lenne. Annyira nem torz vagy igénytelen, hogy rondának nevezzem, de annyira eltér a széptől, hogy legjobb esetben is különös. Mintha pár évvel korábban készült volna, és nem tavaly.
Ez azonban nem von le az értékeiből. Nagyon jó a története, lehet rajta izgulni és nevetni is. Abszolút természetbarát, pozitív értékekre nevel. Ha a legkisebbekkel nem is, de már a kicsit nagyobb gyerekekkel is érdemes megnézetni.
Fehér Agyar (2018) - 5/4 a történet családi, állatbarát, kalandos és nézős. Kár, hogy a grafika nem ért fel hozzá.