Háborús, kosztümös, hatalomért küzdős, uralkodóvá válós.
IV. Henrik szakítani akar a hagyományokkal, és nem a legidősebb fiára hagyná a trónt. A herceg, akit a barátai csak Halnak neveznek, felelőtlen, léha életet él és látványosan utálja az apját. Amikor a lázadó nemesek ellen az 
öccse, Thomas vonul ki a sereggel, Hal meg akarja menteni az öccsét. Hiába nyer ő egy párbajban, ezzel békét teremtve, a dicsőségre szomjazó Thomas továbbvonul és elesik a csatatéren. Hal megörökli a koronát, és gyökeresen más módon akar uralkodni. A békére törekszik, a franciák gúnyát is figyelmen kívül hagyja. A tanácsadói ennek ellenére folyamatosan a franciák elleni fellépésre sarkallják, és amikor egy merénylő érkezik az ifjú király ellen francia megbízásból, V. Henrik rászánja magát a harcra. Megindul a francia – angol háború, ahol Hal egykori barátját, Falstaffot állítja a seregei élére és szembenéznek a francia trónörökös vezette seregekkel.
Agincourt a történelem egyik leghíresebb csatájának a helyszíne. A filmen volt is egy rész, amikor a dauphin (francia trónörökös) azon mosolyog, hogy ezt a mezőt híressé teszik. Így is lett. Ezt a csatát tekinthetjük a lovagkor végének – itt bizonyosodott be, hogy már nem a lovagok jelentik a legerősebb fegyvernemet, váltani kell.
A film nem csak Agincourt története, hanem Shakespeare nyomán V. Henrik uralkodásának első szakaszát mutatja be. Ám ez a csata van a film érzelmi és drámai tetőpontján. Ennek vannak olyan megrázó képsorai, hogy azok szinte beleégtek a retinámba. Ahogy káoszban és sárban a két sereg egymásnak esik a mezőn – az már szinte nem is háború, hanem emberek halálos tusája egy dagonyázóban. Csodálom, hogy ők maguk egyáltalán átlátták, ki a szövetséges és ki a gyilkolnivaló ellenfél. Drámaira is sikerült a hatás – ez a háború és csata szó szerint mocskos. Jelképes, ahogy a dauphin bevégzi. A lovagkor is így ért véget a sárban.
Még előzetesen olvasni lehetett olyasmit, hogy gyökeresen máshogy közelítenek a korhoz és V. Henrik alakjához. Ezt nem vettem észre benne. Hangsúlyosabb az udvari intrika, és a háttérben több az összeesküvés, de a lényeg ugyanaz volt. Attól, hogy egy mesterkedés miatt ment Henrik franciákkal háborúzni, nem számottevő a különbség. Azért ez nem a Shakespeare dráma, vannak eltérések a cselekményben és a karakterekben, de nem is gyökeresen más.
Elég hosszú filmről van szó, és nem vagyok benne biztos, hogy kellett volna ennyi belőle. Kétszer is láthatjuk, ahogy Halt a barátok kiverik az ágyból, és győzködik, hogy látogassa meg az apját. A dauphin két nagyobb jelenete is ugyanazokat az elemeket variálja. Időnként lassúnak éreztem a film tempóját, és nem csak a visszatérő elemek miatt.
Ami még a negatív felsorolásba kerül: Timothée Chalamet. Bírom a színészt, itt is korrektül hozza a karakterét, de ha megszakad, se néz ki 30 évesnek. A frizuráját már nem is minősítem: Henrik ilyet hordott a portréin, szóval hiteles, de rettentő irritáló ez a stílus. (Deppnek se állt jól a 15. század!) Abba is bele lehetne kötni, hogy milyen vézna – mégis harcos királyt játszik? Edgerton szokás szerint uralja a karakterét.
A tanulság azért megvan: minél nagyobb a hatalmad, annál többet hazudnak neked.
Egyszer érdekes volt, de a Hollow Crown V. Henrikéhez képest nincs sok változás.
V. Henrik - 5/3,5 új nézőpontot ígértek, nem nagyon találtam. Korrekt, de amitől magával sodorna, nincs.
