Bár a legutóbbi filmen Kedvencek temetőjeként láttuk, regényben először Állattemető volt.
Mennyiben más a kettő? Derítsd ki!
Stephen King horror klasszikusa ma is ijesztő.
Bár a legutóbbi filmen Kedvencek temetőjeként láttuk, regényben először Állattemető volt.
Mennyiben más a kettő? Derítsd ki!
Stephen King horror klasszikusa ma is ijesztő.
Cím: The Education of Fredrick Fitzell
Készítők: nem egy nagy stúdiófilm, a színészek között akadnak ismerős nevek. Dylan O’Brien a címszereplő, de ismerős még a Brooklyn olasz udvarlója, Emory Cohen; Maika Monroe és Hannah Gross – aki a Mindhunter miatt lehet ismerős.
Műfaj: misztikus, thriller
Cselekmény: Fred egy különös találkozás után egy férfival, aki elvesztette ifjúsága emlékeit, metaforikusan és ténylegesen is utazásra indul a múltba.
Várható megjelenés: tavaly novemberben elkészült, vár a bemutatóra. Vagyis, ki tudja? Lehet, hogy egyszer felbukkan az HBO-n vagy dvd-n.
Miért várós?
Barátkozós, Földet megmentős, talpra állós, robotos.
A bolygójuk elveszett, a transformereknek menekülni kell. A menedékük a Föld lehet, de biztosítani kell, hogy az Álcák ne tehessék tönkre. Űrdongó feladata lesz, hogy vigyázzon az emberekre, amíg a többiek megérkeznek. Ám egy Álca követi, élet-halál harcra kényszeríti, és az emberek előtt is leleplezi magukat. Űrdongó komolyan megsérül, autónak tűnve kikapcsol, a hangját és emlékeit is elvesztve. Míg egy napon a 18. születésnapját ünneplő, autóbolond Charlie bele nem ül a roncstelepen, és meg nem kapja születésnapjára. Az édesapját gyászoló, jószívű lány és az emlékeit vesztett lény hamar összebarátkoznak. Az Álcák észlelik Dongó jeleit, és pusztítani érkeznek a bolygóra. Az amerikai sereget vonják be, tévesztik meg, hiába jelzi az első érkezést túlélő, magas rangra jutott katona, hogy nem szabad bennük bízni. Charlie, Űrdongó kénytelenek felvenni a kesztyűt magukért, a bolygójukért.
Nem volt nagy bizodalmam ebben a filmben, látszik azon is, hogy csak most néztem meg. A Transformers filmek eddig látványosak voltak, de üresek. Arról nem is beszélve, hogy a nagy robotok verik egymást téma engem nem is vonz. Akkor már inkább a Tűzgyűrű első részét nézem, ha ilyet akarok látni. Most belegondoltam, láttam az eddigi összes mozit, de csak az első film története maradt meg a fejemben. Ennyire nem volt jó a sztori – eddig.
Mert az Űrdongó nagyon kellemes meglepetés volt, aminek végre megvan az, ami eddig hiányzott. Van egy normális története, szimpatikus szereplői. Erre fogok emlékezni, ennek a filmnek lett szíve, nem csak látványtervei és külleme.
A cselekmény lineáris, és nagyon emberi. Charlie szenvedése valósággal kiállt a vászonról, ahogy az apjával együtt magából is elvesztett egy darabot. Abszolút hiteles, ahogy a barátsága Dongóval és az új környékbeli fiúval egyre jobban visszahozza a lányt, aki egykor volt. Mert nem csak ő segít Dongónak, vele együtt Charlie is jobban lesz. Közös kalandok, veszélyek teszik újra és újra próbára, míg a barátságuk egyre mélyül. De mellette meg tudták fogni a családjával való kapcsolatát, kifejezetten hiteles érzelmekkel, de nem érzelgősen.
Az érzelmi oldalon túl, ez egy látványos mozi is, erre sem lehet panasz. Sok-sok akció van benne, nagy verekedésektől kezdve robbantásokon át minden. A filmnek ez a fele érdekelt kevésbé, de annyi nekem is lejött, hogy jól néz ki. Amit a CGI kapcsán én is nagyon tudtam értékelni, Dongó arca. Most először felfedeztem mimikát egy Transformers alakon, és rá is jöttem, mit érez. Eddig nagy robotoknak láttam csak őket, ez a film átírta a hozzáállásom.
Szerettem a filmben Burns ügynök figuráját is. Sok tekintetben a kilencvenes évek tipikus katonai alakja, de Cenának ez jól áll, és még humorosra is sikerült megcsinálni a beszólásait. Remélem is, hogy nem kellett komolyan venni, mert így élveztem a filmbeli jelenlétét, kicsit paródiájaként a tökéletes katonáknak.
Hailee Steinfeld is kellemes csalódás volt. Abszolút vállalható főszereplő volt, számomra sokkal szimpatikusabb volt ő is, meg a karaktere is, mint korábban LaBeouf.
Működtek a zenék is, azt kifejezetten bírtam, ahogy Űrdongó a dalok segítségével kezdett el kommunikálni. Hangulata volt, zenéiben is jól visszaadta a kort.
Ha ilyenek lesznek a Transformers filmek, képes leszek megszeretni is őket.
Űrdongó - 5/4,5 eddigi legjobb Transformers film. Látványos, családi, szerethető, humoros. Van szíve.
Eszembe jutott még egy Tom Cruise, ami filmzene fronton borzolta az idegeket.
Hányan, milyen külsővel és hamis énekléssel égették ebben maguk...
Én simán végigröhögöm a filmet, de nem azért, mert olyan vicces...
(A dalról meg annyit, hogy a Glee verziója jobban bejött.)
Valószínűleg nem a film zenéje, hanem Cruise szereplése miatt lesz emlékezetes a fenti dal.
Trópusi vihar - gondolnátok, hogy ezért Oscar-jelölést kapott Tom Cruise?
Új helyre költözős, megváltozós, fenyegetett, misztikus.
Anyának és fiának menekülnie kell – a nő férje, a fiú apja veszélyes, el kell hagyniuk. Még akkor is, ha Chris nem érti, miért nem láthatja többet az apját. Nem könnyű az új helyet megszokni: nagyon közel laknak az erdőhöz, ahol egy különös, feneketlennek tűnő lyukat találnak a földben. Nem tudják, mi az és hogyan került oda, de érezni a belőle áradó veszélyt. Egy nap az erdőn mennek keresztül, amikor majdnem elütnek egy öregasszonyt. Kiderül, helyi hírhedt személy, aki rég elvesztette a fiát, de már előtte is azt mondta mindenkinek, James nem az ő fia, ő valami más. Most Chris láttán mondogatja, ő valami más. Sarah eleinte figyelmen kívül hagyja a szavakat, de egyre jobban észreveszi, mennyire más lett a fia. Gyanakodni kezd. Mi van, ha ő tényleg nem Chris? Mi van, ha mindennek ahhoz a lyukhoz van köze, ahol megtalálta a fia kedvenc játékát, bármennyire is tagadná, hogy járt arra?
Az első döbbenet akkor ért, amikor megláttam a film eredeti címét, ahogy elkezdtem nézni. Lyuk a földben. Remek, gondoltam. Mégis, milyen film lehet az, amiről azt gondolták, ez a legjobb cím neki? Lyuk a földben. Röhej. Mondjuk, a magyar teljesen semmit mondó. Mit ne mondjak, ez azon kivételes eset, amikor se az angol, se a magyar cím nem tetszik.
Sajnos, a film se tetszett. Horror és thriller határán mozog, de igazából egyik sem. Nincs izgalmas nyomozás vagy rejtély, de nem is ijesztő horror, hiába próbál ez is, az is lenni. Két szék között a földre estek…
Nézzük először a horrort, abban könnyebb meglátni, mi hiányzik. Az ijesztő elem. A történet már klisésnek számít, rengeteg olyan filmhez volt szerencsém az utóbbi időkben, amikor a gyereket megszállja valamilyen gonosz és durván kezd el viselkedni. Chris meg sem közelíti azt a szintet, amit látni szoktunk. Most komolyan, mi a legdurvább, amit csinál? (Addig, amíg még embernek álcázza magát, teszem hozzá.) Elkap és megeszik egy pókot. Annyira ez az ijesztés csúcsa, hogy még a posztereken is ez köszönt vissza. Hát, nekem nem volt ijesztő. Ahol legalább kicsit nőtt a félelem szint, Sarah álmai. De azok csak álmok, és volt belőle, talán csak kettő.
Thriller: nagyon bután van megcsinálva, ahogy Sarah gyanakodni kezd a gyerekre és kémkedni kezd utána. Ahogy benéz az ajtó alatt… ijesztőnek, sejtelmesnek kellene lennie, de inkább csak röhejes volt. Ahogy rájön arra is, mi történhetett, és hogy hozhatja helyre. Ösztönből, elsőre? Semmi háttértörténetet nem kaptunk. Ott van az a lyuk, laknak benne alakváltó szörnyek és ennyi. Hogyan, miért? Kit érdekel! Engem érdekelt volna, nem is tetszett a film ilyen formán.
A CGI is botrányosan rossz. Nem is sokat mutatják a sárlényeket – mivel nem derül ki, igazából mik, maradjunk ennél – ami nem is véletlen. Nem lettek se ijesztők, se jellegzetesek. A mitológia hiánya miatt, mondjuk, ha jobban néztek ki volna, se lennék elégedett.
A színészek se voltak szimpatikusak. A gyerek még csak hagyján, de Seana Kerslake irritált. Igaz, nem hinném, hogy sokkal többet ki lehetett volna hozni ebből a karakterből, de nagyon túljátszottnak éreztem az egész nőt.
Megy arra a listára, amin a rosszul sikerült horrorok gyűlnek. Ezt nem ajánlom, senkinek.
A gyermek - 5/2 ostoba történet, érdektelen szereplők. Felesleges, nem ijesztő horror thriller elemekkel.
(Tyrion nehezen viseli, hogy a holtak elleni csata helyett a kriptában kell lapulnia.)
(Mindenki igyekszik megoldást találni, hogy kapja vissza Louis a helyét. Még Samantha is, akinek pedig a fejére olvassák a stílusát és módszereit.)
(Lara Jean össze van zavarodva a kiránduláson, a szobatársának önti ki a szívét, aki kívülállóként látja azt is, amit a lány még nem.)
(A megmentett tigrisnek sürgősen otthon kell, mert az első helyen bajt csinált.)
(Barbara gyerekkora kerül szóba, az anyja és a nővére nem kímélik a nőt a férje előtt. Nicolas a végére már nagyon kínlódik, hogy ne kuncogjon.)
(Archer végre felébred a kómából, és sokkolja, hogy 3 évet elvesztett. Az ápolónő hívná az orvost, de Malory leállítja.)
(Hógolyó cseppet kikészül, amikor megjelennek a tigrisért a farkasok.)
Farkasok! Nem, nem, nem, nem, nem! Kinyuvasztanak minket, Hu! Hú, de rossz lesz! De legalább együtt nyúlunk ki. (A kis kedvencek titkos élete 2.)
Házi állatos, gyereket elengedős, tigrismentős.
A közösség állatainak a sora jól megy a gazdáik mellett. Max életét azonban felforgatja, amikor a gazdija szerelmes lesz, megházasodik, majd születik egy kisfia. A kutya eddig ki nem állhatta a kölyköket, de ezt az egyet nagyon megszereti. A saját kölykének tekinti, védené mindentől, már betegesen. Így tesz neki egy vidéki kirándulás, ahol a menő farmer kutya, Kakas ad neki pár leckét. Közben otthon Gigi felfedezi a benne rejlő macskát, hogy visszaszerezhesse a rábízott, és elvesztett játékot. Hógolyó szuperhősi feladatot vállal, amikor egy elrabolt tigris megmentőjének szegődik egy kiskutya oldalán. A végére minden barát összefog, hogy túljárjanak a gonosz cirkuszosok eszén.
Ez az a helyzet, amikor az egyik szemem sír, a másik nevet. Egyszerre tudnám imádni és nagyon utálni ezt a mesét, most ingadozok is a két benyomás között. Mindkét érzelmet könnyű megfogni: nagyon egyértelmű, mi sikerült jól, és miben vannak hiányosságok.
Először nézzük a keserű pirulát! A történet a semminél alig több. Mintha nem lett volna rendes, egész estés meséhez való ötlet, ezért egypár Csipet csapat részt ollóztak volna össze. Külön történetet kap három kiemelt szereplő, de egyikben sem annyira erős, hogy le tudna kötni. Gigi és a macskák – szólt ez egyáltalán valamiről? Rövid is volt, értelme se sok volt. Mintha Chip és Dale beöltözéssel jutott volna el a célponthoz – volt ilyen.
Hógolyó és a tigris – akkora Hógolyó fan vagyok, hogy szívem szerint ezt nem is bántanám. De nem tudom nem meglátni, mennyire kevés volt ebben a szálban is. Egy sima szabadító akció, majd a végére egy újabbra összejön minden szereplő, de csak sima kergetőzés az egész. Ha nem lenne a nyúl, aki azért így is nagy karakter, még egy Chip és Dale 20 perces epizód is komolyabb krimivel és akcióval áll elő.
Végül, ami elvileg a fontos rész. Max, akinek át kell esnie azon, amin minden szülőnek. Meg kell tanulnia elengedni a kölykét. A laza kutya itt egy idegroncs, akit a vidéki bölcs eb, szinkronhangja megegyezik Bruce Willis hangjával, hamar rendbe tesz fejben. Meglepően gyors a megoldás, és annyira érezni végig, mire megy ki a játék…
Hiába van három szál, egyik sem olyan kalandos, okos, vagy csak rendesen megírt, hogy örülni tudjak. Elnézem, de tényleg, mintha 3 olyan Disney meserészt tettek volna össze, amit a Kacsamesékben vagy a Csipet csapatban lett volna.
Ami viszont olyan, hogy nem lehet neki ellenállni: ez a megtestesült cukiság meséje! Hogy lehet ennyi és édes állatot beletenni egy mesébe? A meglevő banda is, de az újak is. Még a lökött pulyka is aranyos lett, pedig madárfóbiám van. De a tigris, a macsekok, a kiskutyák, még a gonosz farkasok is elmondhatatlanul cukik. Anno a Grincsre is azt mondták, hogy túl cuki lett. Ehhez képest az semmi volt. Az egész mesét akarom plüss állatokként a polcomra! Főleg Hógolyót, még mindig ő a kedvencem.
A grafika szép, az akciósabb jeleneteket is korrekten összerakták. A látvány részről tehát minden rendben benne. Ha csak a szememmel nézném, akkor nagyon elégedett is lennék.
Itt pedig visszakanyarodunk a kezdetekhez. Az egyik szemem sír, a történet most nem lett erős vagy igazán vicces. De ahogy ez a mese kinéz… nem lehet nem szeretni.
A kis kedvencek titkos élete 2. - 5/3,5 az állatok és az epizódok rettentően cukik. Édes ez az egész. Csak a történet kliséhalom.
5: Mary Poppins filmek – a Banks család gyermekeinek saját őrangyala van. Jane és Michael Banks a szélnek eresztette a kívánságlistát, Mary jött és rendbe tette a családot. Közben meseföldre is kirándult, e gyerekekkel és a leszármazottakkal is. Ki is akadt Travers az animációk miatt…
4: Horgonyt fel! – Joe és Clarence matrózok, akik kimenőt kapnak. A nagymenő Joe segíteni félénk barátjának barátnőt találni, de a kiszemelt nő az ő szívébe lopja be magát. Susan unokaöccsének megnyerése érdekében még egy táncra is sor kerül, a partner: Jerry, de most nincs vele Tom.
3: Space Jam – Michael Jordan keresi a helyét. Már nem kosarazik, de lassan be kellene látnia, a golf nem az ő terepe. Most egy olyan kosárlabda meccsre hívják el játszani, amire keveseknek adódik lehetősége az életben. Tapsi Hapsi oldalán kell legyőznie az Űrlényeket a Föld megmentéséért.
2: Gyűrűk ura – Gollam nem volt mindig szörnyeteg. Hobbit volt, aki szerette a hasát, a horgászatot, az életét. Ám egy napon gyűrűt fogtak ki a folyóból az unokatestvérével. Kié legyen? Hősünknek nagyon kellett, gyilkolt is érte. Drágaságával elvonult egy hegy mélyére, eltorzult teljesen, míg egy napon elragadták tőle a Drágaságot. Gollam visszaszerezné, és így belekeveredik Középfölde legnagyobb kalandjába.
1: Roger nyúl a pácban – Eddie egykor szerette a firkákat. Testvérével olyan nyomozók voltak, akik emberszámba vették a rajzolt élőlényeket is. Ám egy firka végzett a férfi testvérével, Eddie megkeseredett és megváltozott. Most azonban újra egy firka ügyén kell dolgoznia: Roger nyulat gyilkossággal vádolják, és nincs, akihez fordulhatna. Roger mellett Eddie lassan visszatalál saját magához, leleplez egy nagy összeesküvést, és még a bátyjának is igazságot szolgáltat.
Bankrablós, nyomozós, életstílusos.
Forrest 13 éves kora óta egy dologban találta meg a felhőtlen örömet, ami az életét jelentette. A rablásban. Biciklivel kezdte, eljutott a bankokig. A fél életét a börtönben töltötte, hírhedt volt sikeres szökéseiről is. Amint kijött, folytatta, ahol abbahagyta. Még 70-en felül is. A rendőrnyomozó John Hunt éppen abban a bankban volt a fiával, amit közben Forrest stílusosan kirabolt. A nyomozónak ettől támad egy ötlete, és ahogy utánajár a dolgoknak, kiderül, hogy Forrest két másik öreggel már 2 éve folyamatosan rabol, és eddig össze sem kapcsolták az ügyeket. John most megteszi, és egyre nagyobb erővel nyomozni kezdenek. Közben a férfi összebarátkozik az özvegy Jewellel, de az életmódjáról a nő kedvéért sem képes lemondani.
Megtörtént eset alapján készült, ami valahol érthető is. Sokban emlékeztet arra a történetre, amiben Clint Eastwood játszott egy jócskán nyugdíjas korú drogcsempészt. (Különben az is igaz történet alapján készült.) Van ezekben a történetekben valami, ami hírértékűvé teszi. Valami izgalmas abban, mi visz egy embert ilyen útra ennyi idősen. Csak éppen ennek a filmek nem lett sem olyan stílusa, sem olyan súlya, mint az Eastwood filmnek.
Forrest egy életművész, akinek a rablások az életébe kellő adrenalint nyújtják. Egyedi stílusa van, nála ez az egész életmód. De erre hamar rájövünk, és annyira egyformák az ügyei, hogy nincs is bennük feszültség. A munkái is olyan egyszerűek, hogy stílusosnak mondhatóak, de amikor már harmadszor néztem ugyanazt meg tőle, már unalmasnak is éreztem.
A csempészben is rendőrrel ellenpontoztak, itt is ezt játsszák meg a készítők. Hunt egy rendes ember, szép családdal, és jó rendőr is. Csak éppen egyszer nem éreztem azt, hogy tétje lenne a munkájának, vagy izgalmas lenne a hajsza, amit Forrest elfogására rendeznek. Tölti a játékidőt, és ugyanúgy ellaposodik, mint Forrest rablásai.
A történetben még egy szerelmi szál is helyet kapott, amivel nem nagyon tudtam mit kezdeni. Jewel rendes nő, alternatíva lenne Forrest számára, de itt sincsenek olyan események, amelyek le tudnának kötni. Forrest úriember, egyre jobban összebarátkoznak, és ennyi. Annyira semmilyennek éreztem ezt a történetszálat is, hogy az értelmét se leltem.
Pláne, ha egymás mellé tesszük azt, ahogy vele viselkedett a férfi, és amit Hunt kinyomoz a családjáról. Hogy fér össze az úriember rabló képe a férfival, aki úgy elhagyott egy feleséget és két gyereket? Itt lehetett volna egy igazi dráma, valami súly. Behoznak rá egy olyan színésznőt, mint Elisabeth Moss, aztán hagyják az egészet elveszni. Kár érte.
A casting erős volt, de nem érzem úgy, hogy a szereplők kaptak volna a tehetségükhöz mérhető karaktereket. Robert Redford, simán hozta a megnyerő gazfickót. Casey Affleck, szintén kisujjból kirázta a becsületes rendőr egyenes jellemét. Sissy Spacek a puszta jelenlétével idegesít, úgyhogy róla nem nyilatkozom, mert maga a színésznő irritál valamely irracionális okból fogva.
Nincs izgalmas rablás, vagy üldözés. Semmi akció, ez csak krimis drámás valami. Azért durva, hogy azt találtam legérdekesebbnek, amikor fiatalkori képek voltak Redfordról.
Egyszer meg lehetett nézni, de aki ilyesmit akar nézni, A csempésszel jobban jár.
Úriember revolverrel - 5/3 a színészek miatt egyszer nézős, van hangulata, de különben lassú és nem kötött le.