Éreztem az első rész után, hogy nem fogok kitartani a sorozat mellett. Pedig magas a tűréshatárom, végignéztem elég nagy szemeteket is. Most azonban úgy döntöttem, nem hiányzik nekem, hogy hetente azt fejtegessem, minek nézem ezt a sorozatot.

Három rész után látok egy általános sémát. Kétféleképp haladnak: van egy heti eset. Ez általában valami színészekkel, showbiznisszel kapcsolatos eset. Nem feltétlenül a főszereplők dolgoznak rajta, nem véletlenül jogi irodákról van szó, sok dolgozóval. Csak éppen, a látottak alapján ezek nem kötnek le. Pl. mit kezdjek azzal, hogy a komolyan nem vett színész drámai szerepeket akar? Vagy inkább, az ügyvéd mit kezdjen ezzel. A 3. epizódban egy ilyen férfi zaklatta az ügyvédjét, hogy hozza össze Tom Hanksszel, hogy a színész magyarázza el neki, hogy sikerült a romkomok után váltani. Mi köze ennek az ügyvédhez? Nem keverte össze az ügynökével?

Megjegyzem hamar - nincs olyan büdzsé, hogy Hanks jött volna mellékszerepelni. Kerestek egy sokkal kisebb nevet, aki feltűnt és adott némi tippet.

Baj az is, hogy egész egyszerűen nem találok benne szimpatikus karaktert. Nagy karrieristák, vagy szerencsétlennek tűnnek. A főszereplő egyenesen olyan depressziós, hogy az ember szinte azt várja, mikor kezd el magában beszélni és orosz rulettet játszani.

Az átívelős szál pedig a gyilkossági eset, amit az első részektől húznak. Annyira kis lépésekben, hogy nem győzöm kivárni, történjen valami. Mondanom se kell, bíróságnak még a közelében sem jártak. Ez az alapsorozattal is bajom volt, de itt kiemelten fájdalmasnak éreztem.

A szereposztásban sorozatszínészeket találunk dögivel, bár egyik sem az a színész, akinek olyan fényesen ragyogna a csillaga. Amell keresi a helyét az íjászkodás után, és már említettem, mennyire fájdalmas a világfajdalmát lesni. Mást nem is nagyon láttam belőle, csak a kemény és a depresszív arcát váltogatja. McDermitt zombik után jött, Grace meg el volt veszve. Vagyis, az a kategória, akik látásból simerősek, egykor nagyon szép karrier előtt is jártak, de sztárok nem lettek.

Megjegyzem, nem annyira a karakterek és a színészi játék, inkább az eye candy faktor hajszolása megy. A ruhák, a külsőségek...

Ha esetleg Gabriel Macht jönne vendégszerepelni, arra a részre még vevő lennék. Érdekel, hogy alakult Harvey élete, miután költözött és megnősült. De különben más nem érdekel ebben. Nem jött be a Suits újrázás.

Tény, még nem láttam minden filmet a 2025-ös Oscar legjobb film jelöltjei közül. De eddig ez tetszett a legjobban. Nagyon meg leszek lepve, ha a nem éppen Hamupipőke-történet jobb tud lenni, mint ez volt.

A történet annak ellenére thriller és izgalmas tud lenni, hogy azt a szavazást taglalja, melynek során a bíborosok eldöntik, hogy ki legyen az új pápa. Halállal indulunk, 'koronázással' zárunk. Vagyis a pápa, halott. Éljen a pápa! De hogy jutunk el ide?

A film jó érzékkel rejtélyeket ad nekünk folyamatosan. Nagyon sok maradt, még akár a pápa halálával kapcsolatosan is. feszült helyzet van, amit fokoznak a körülmények. Nem elég a választás, a szavazatokért való harc, a szervezésért felelős Lawrence bíboros kénytelen szembenézni a külső terrorizmussal, belső alakoskodással és folyamatosan mozgásban kell lennie. Nem elég, hogy vezeti és rendezi a többieket, mellette nyomoz is, küszködik a lelkével és próbálja az egész káoszt átlátni.

De onnan indultam, hogy a film megfejtésre váró rejtélyekkel dolgozik. Van egy apáca, aki mondhatni botrányos feltűnést kell a bíborosok étkeztetése közben. Miért? Lehet, hogy az egyik bíboros nem méltó a pápaságra? Van egy másik, aki beszélt a szentatyával annak halála előtt. Mi hangzott el? Pletykák vannak, de mi az igazság? Valóban le akarta a pápa mondatni? De akkor, hiába lenne erős jelölt, nem lehet ő a következő pápa. Van a semmiből felbukkant, mindenkinek ismeretlen új bíboros, aki honnan is csöppent ide? Mi zajlik Rómában?

Egy zárt térben, a Vatikánban mozgunk, nagyon gyakran csak a Sixtus-kápolnában. Mégis, annyi történés és épületen belüli mozgás van, hogy nincs bezártságérzetem sem. Ez a film dinamikusan halad előre és maximálisan kihasználja a helyszíneit.

Érdekes megoldás volt, hogy a leginkább ikonikus elemeket nem tették bele. A Sixtus-kápolnában szavaznak, de pl. a nagyon híres freskókat nem látjuk. Az oltárképet azért néha ki lehet szúrni, de pl. Az ember teremtése, a legismertebbek nem kerülnek elő. Mintha nem akarták volna elvonni a figyelmet a történetről.

Jól működik személyes drámának is. A jelöltek közé Lawrence is bekerül, noha ő végig mondja, hogy nem akar pápa lenni. Mégis, egyetlen pillanatra elgyengül. Bellini bíboros kapta a szöveget arról, hogy minden bíborosban megvan az a gőg, hogy a bíborosi vörös felvételekor álmodnak egy nevet, pápaként hogyan írnák be magukat a történelembe. Egy ponton Lawrence neki mondja el, belőle János lenne, ha ő lenne a pápa. És nem csak Lawrence belső dinamikája, de nagyon sokaké megjelenik. Szintén a filmben hangzott el: ez nem sima szavazás. Háború. Kampányolnak, képviselnek, és a vezető személye eldönti majd, milyen lesz az egyház arca.

Politikai thrillernek is működik. Ki szerzi meg a hatalmat? Milyen eszközöket vetnek be? Fokozza a helyzetet, hogy ők főpapok a modern korban. Vagyis, nem az lenne az alap, hogy egymást hátba támadják és gonoszkodjanak. Mégis, a játszma sokak sötét oldalát feltárja.

Aktuális, mert egyháztörténet szempontjából sok releváns témát érint. Merre kellene haladnia az egyháznak? Mit lehet elítélni, mit kell képviselni? Hogy van a jelenben létjogosultsága?

Ehhez jön egy erős látványvilág és zenei aláfestés. Van egy témája, olyan jól fokozza a feszültséget, hogy még inkább thrillernek érződik. Színekben pedig a fehér és a vörös játéka, amit érdemes figyelni. Roppant látványosak a tömegjelenetek pont ezért.

Végül, ott van még a szereposztása is. Fiennes Oscarra is esélyes volt Lawrence atyáért, de nagyon tetszett Tucci Aldo atyája, vagy John Litgow bíborosa, aki önmagában olyan félelmetes jelenség volt, hogy az a csoda, nem menekülnek el mellőle az emberek. Jó csapat volt, és sokaknak jut egy-egy kifejezetten emlékezetes pillanat. Néha csak egy nézés, de Fiennes és társai már az a szint, amikor abban az egy nézésben is benne van egy lélek egész belső harca.

Szóval, nekem kifejezetten tetszett ez a film. Mivel eredetileg regény - a forgatókönyv Oscart be is zsebelte -, az még visszavan, hogy Harris könyvét elolvassam hozzá. De ha olyan, mint a belőle készült film, akkor tetszeni fog. 

A helyzet az, hogy már nehezemre esik visszagondolni, mi is volt a Tracker (s02e15) részében. Rá kellett keresnem az epizódra, mondjuk, utána már gyorsan beugrott. Az egyik korábbi részben megismert rendőrnő kért segítséget. Szállítás közben megszökött egy fegyenc és éppen a nő unokahúgát vitte el túsznak. A gond igazából annyi volt, hogy nagyon átlátszó volt a csavar. Sokkal előbb lehetett tudni, mi lesz a trükk, mielőtt Colter ki is mondta. A plusz elem meg az volt, hogy a másik fejvadászt hívta segíteni, aki a börtönbe épült be. Amivel eljutunk oda, amit rendszeresen írok, mi a baja még ennek a sorozatnak: az idő. Rohannak. Olyasmiket zavarnak le órák alatt a cselekmény, ami a valóságban hetek munkája kellene, hogy legyen. Pl. a nőnek elérni a börtönbe, hogy beszélhessen a fejessel és beépüljön. Itt meg egy nap alatt csodát tesznek. Nem rossz, csak annyira mese így... Azért kedvenc részletem akadt így is: amikor Colter ideiglenes rendőrjelvényt kap. Nagyon nem tetszik neki.

Vendégszereplős volt az All American (s07e09). Vagyis, Spencer jött és versenyt rendezett a helyieknek. Az egymással veszekedő edzők, srácok, stb. alkottak egy csapatot, és klubjegyekért mérkőztek. Közben meg Coop gyötrődött azon, mit mondjon Aminának, illetve elfogadhatja-e, hogy Spencer és Liv ikreinek keresztanyja lesz. Ez az új infó: ikrek lesznek a babák. Évad végére vajon meg is születnek? Hamarosan kiderül. Amúgy, ez a rész jól példázta, miért Spancer volt az, akit legkevésbé bírtam a sorozatban. Megint ő lett a megmondóember, a guru, aki szépen mindenkinek irányt mutatott. Nagyon rá volt építve a rész.

Most meglepetés, a Chicago Fire & Med (s13/10e18) kapcsán is tudok jót írni. A Fire kapott egy más szerkezetet. Tűz van, mentés és valaki nagyon súlyosan megsérül. Csak a rész végén derül ki, kicsoda. Addig Boden vizsgálatot tart, ki a felelős a helyzetért. Meghallgatásokkal visszapörgetik az időt és kirakósként rakják ki a mentés és a baleset körülményeit. Ilyen ötletek kellenének még a sorozatba, mert ez az egyedisége folytán volt érdekes és le is kötött. A személyes drámák is kijöttek, meg a felelősség, amit tűzoltóként jelent tisztnek és kapitánynak lenni, a döntéseiken a saját embereik élete múlik. A Med kapcsán az maradt meg bennem, hogy Cait, vagyis Maddox doktornő az egyik esete kapcsán kap magánéleti leckét. Egy olyan házaspár férfi tagját kezeli, aki másodszor jött össze az exével, de a szíve kezelésre szorul. Közben a nőről kiderült, hogy kezdődő demenciája van. De a férfi így is kitart, a szerelem megéri, ha nem is tudja, mennyi idejük van. Cait vagy örökölt egy betegséget, vagy nem. De most kap egy lökést, hogy ennek ellenére nézze meg, lehetne-e közte valami és a sztárszívsebész között. Akinek már meg kellene jegyeznem a nevét, de még nem ment. Jelenleg ez a szél köt le, az kevésbé, hogy Asher és Mitch együtt maradnak-e, vagy mi lesz Hannah nővérével. Különben azok voltak még a héten.

Vendégszereplős részek voltak Geogie & Mandy's First Marriage (s01e16-17) sorozatában. Sajnos, ez a legtöbb, ami elmondható róla. Az elsőban a második gyerek kapcsán kezdődtek újra a viták, a másodikben Missy szerelmi élete került terítékre. Nincs egy jó poén, most még az a családi kellemes világ sem volt benne. Mary és Missy feltűnése meg nem ér annyit, hogy azért kiemeljem a részt. Talán csak egy jó beszólás volt benne: amikor Georgie rákérdezett, hogy Sheldonnak is az apjuk-e az apja. De hiszen ikrek Missy-vel! Pont azért lett volna jó álca egy viszonynak... Hát, Georgie nem lett okosabb, mióta maga is apa...

Évadzáró és morgolódás hozzá a Matlock (s01e17-18) végére. Kb. azt tudom mondani, hogy megyünk vissza a rajtkőre. Pedig a 17. epizódnál azt hittem, most végre valami más lesz. Olympia leleplezte Madeleine-t,, bezárta és számonkérte. Közben esete is volt, így oda-vissza rohangált, míg igyekeztek megbeszélni a dolgokat. Más volt a szerkezet, jobban megmutatta a rész, milyen nő Olympia. Az még tetszett is. Hajlamos vagyok unni ezt a sorozatot, de ott reménykedtem. Amit az évadzáró lehúzott: vissza az elejére, annyi különbséggel, hogy már Olympia is beszáll a csapatba. Meggyőződés,e hogy Julian nem tette meg, amit Mattie feltételez. Így jön, hogy seniorra, vagyis idősebb Julianre bizonyítson mindent. Vagyis, második évad és célzottabb nyomozás, miközben már ketten fognak alakoskodni. Annyira nem szeretem ebben a műsorban, hogy mindig ugyanazokat a köröket futja! És most az egész évadot visszanullázzák. Jaj.

Kellően morbid volt Elsbeth (s02e17) esete. Egy temetkezési vállalkozó körül nem stimmelt valami - a szerencsétlen a saját meggyilkolt unokaöccsét igyekezett titokban elföldeni, de Elsbeth nagyon lelkesen nyitogatta a koporsókat az egész részben. Tetszik az is, hogy most nincs állandó társa sem. Mostanában mindig mást osztanak be mellé, most éppen egy lelkes, fiatal járőrt. A rész felépítése a szokott, de olyan jópofán morbid volt az egész, hogy szinte sajnálom, hogy nem Halloween környékén adták le. Oda kifejezetten ment volna. Emlékezetes rész? Amikor a vállalkozó felajánlotta a nőnek, hogy feküdjön be a koporsóba, próbálja ki, mire Elsbeth felhúzta a nyúlcipőt.

Kellemes kis nyomozós részt kapott a héten Miss Scarlet (s05e05). Jól esett régebbi szereplőket viszontlátni: a rendőrfőnök fiát, vagy a mogorva nyomozót, aki korábban megnehezítette hősnőnk életét. Az ügy is kellően érdekes volt (színházi féltékenység, többszörös szerelmi háromszögek és egy titokzatos, ellopott új darab), a szokott plusz csavarral a végén. Korrekt, az a krimi, amit szeretek ebben a sorozatban. Mégis, két olyan maradt meg bennem belőle, amin inkább bosszankodtam. Az egyik, hogy elkezdtek célozgatni, többen is, hogy az új felügyelő és Eliza között lehetne valami. Sorozatszempontból értem is, hogy miért építik így a sorozatot. Eliza instant családot kapna: mivel a felügyelő özvegy, még lánya is lenne ügy, hogy nem kell szülnie. Csak éppen annyira megszoktam már a gondolatot, hogy Wellington mellett kellene kikötnie, hogy nem tetszik a váltás gondolata. A másik, amikor Eliza az egyik ügynöknél ajánlatokat kapott, hogy sztárt csinálnának belőle. De azt már korábban fejtegettem is, hogy szerintem a szerephez képest idősek a színészek. Ez még áll.

Egy újabb évadzáró is jutott a hétre. A mi kis falunk (s09e19) igazság szerint nem is hozott rossz részt. Volt meglepetésszereplő is, Trokán Nóra játszott tánctanárt, aki Gyuri két ballábát igyekezett elfogadhatóvá tenni, de nem nagy sikerrel. Azt még mosolygósnak is találtam, ahogy kiderült, ki mennyire táncoslábú a faluban. Hozzá két szokott rész, sok mellékszereplővel: Bazsó és Anikó párkapcsolati gondokkal néztek szembe, míg Sváb kedveskedni akart a doktornőnek, de folyton lesérült az ajándékba készülő kisszekrény készítése közben. Vagyis, annyi a probléma, hogy semmi évadzáró jellege nem volt. Ugyanolyan rész, mint a többi + Trokán Nóra.

Akkor, egy évadnyitás is a zárások mellé. Visszatért Joel és Ellie, vagyis The Last of Us (s02e01). Utálom kicsit érte magam, de már most tele vagyok azzal az érzéssel, hogy Ellie-t legszívesebben megütném. Ok, 19 éves, lehetnek kamaszos dolgai, de egyszerűen felelőtlen, ostobaság és rossz nézni, amit művel. Nem is csak az, ahogy Joellel bánik. Azt meg tudom érteni, hogy saját lábra akar állni, de nem azt láttam, hogy olyan jól menne neki egyedül. Még a bálban is Joel áll ki érte, amikor leszbikus volta miatt valaki beszól neki. Ellie persze megsértődik: megvédené ő magát, nem kell Joel. Lényeg, egy egész részt láttam arról, mennyire gyerekes és idegesítő ez a lány. Én sajnálom, hogy nem szelték meg a laborban az agyát. Nem bírom és Bella Ramsey se szimpatikus. Nme tudom eldönteni, direkt ilyennek játssza-e a lányt, vagy nekem ennyire ellenszenves a színésznő. De Joel világszenvedését se bírtam sokkal jobban. Bár, ott több fantáziát látok, mire jutunk. Mert ő elég nagy titkot cipel, mit tett meg a lányért. A világot szépen húzza tovább, több veszélyhelyzetet belenget és a zombik még mindig nagyon látványosak a sorozatban. Pedro Pascal továbbra is telitalálat a főszerepre, csak sajnos most kevésbé szimpatikus védence van, mint a Star Wars világban. Új szereplőként érkezett Kaitlyn Dever, akit szintén nem nagyon bírok, de itt érdekel, mit hoznak ki belőle. Egyelőre a gyilkos hangulat nagyon megy neki. Látványos, jó az alapsztori, van bőven elmesélnivaló. Akad benne jó színész is. A nyitás tehát Ramsey ellenére működik, várom, merre haladunk tovább.

Ez tipikusan az a történet, amit szerintem regényként jobban élveztem volna. Így filmen sok mindent előre lehetett látni, éppen csak a vége okozott meglepetést. Akár az öngyilkosság, akár Claudia és Max kettőse.

De előre szaladtam. A történet az átverések filmje. Adott egy nyomorult, tönkrement életű férfi, akit felbérelnek, hogy segítsen egy gazdag feleségnek megrendezni az elrablását. A cél egy kisebb vagyon megszerzése váltságdíjként. Csak éppen semmi nem az, aminek látszik és ez a személyekre is igaz. Mire Max észbe kap, már gyilkossági vád alól kell tisztáznia magát és nagyon átverve érezheti magát.

A film azzal tartja fenn a figyelmet, hogy folyamatosan leplezi le az átveréseket. Mintha azzal játszani, hogy elhitet valamit, majd csavar egyet a történeten, hogy megint másnak látszódjon minden. Nem adtam össze, de háromszor - négyszer biztosan megkavarnak mindent. Egy ideig még poén is, az utolsó azonban már nagyon nem kellett volna.

Talán az vele a bajom, hogy nem éreztem úgy a végére, hogy megbűnhődtek a film sötét alakjai. Egyáltalán, kik benne a sötét szereplők? Nyersen nézve mindenki bűnös valamiben, legfeljebb nem egy súlycsoportba esnek a bűneik. Az egyik prostituált, aki extrémebb igényeket is kielégít. Belesodródik egy helyzetbe, ami aztán egyre jobban eldurvul. Vele a nő is. Na, ő biztosan nem azt kapta, amit érdemelt volna. A férj, aki nem gyilkos, csak éppen egy olyan nőt vett el, aki visszataszítónak tartja, ami a férfit izgatja. A szürke 50 és társai után annyira extrémnek nem is mondanám a vágyait, egy kevésbé karizmatikus Grey, aki a bot másik végén szeret lenni. A szerencsétlen balek meg rossz helyre született. Szegény is, bűnözött is, a család látni se akarja.

Senki nem érdemelne happy endet, talán csak Iris, aki eleve az áldozat. Ezzel együtt is kiakasztónak találom, hogy van, aki mondhatni nyertesként sétál el. Azzal meg kezdeni se akarok semmit, hogy egyesek között mi és miért történik. Annak semmi értelme, hogy Max és claudia összekeveredjenek. Akkor meg minek? Hogy erotikus thrillernek is el lehessen adni? Alapból a szex, ami a bajt okozza. Nem mindenkinek veszi be a gyomra, ha arra jön haza, hogy a férjét veri egy domina...

 Nem látványfilm, a történetnek és az átveréseknek kell eladnia. Nagyobb részt ez meg is történik. Kicsit ismétlem magam, a végére már sok a csavarból. Eggyel többet kanyarítottak rajta, mint amit még tolerálhatónak tartottam volna. Értem, így miért poén a vége a dupla sírral, de nem nevetek.

A szereposztás viszont meglepően erős. Sok francia színészt nem ismerek név szerint, de ebben ketten is voltak, akiket több mindenben láttam. Charlotte le Bon még kifejezetten szimpatikus is, ha újabban ezt a prosti szerepkört is kapja. Ilyesmit játszott a hoteles sorozatban is. Duris meg A három testőr filmekből ismerős legújabban, de láttam már másban is.

Egyszer meg lehetett nézni, lekötött. A végét azonban még emésztenem kell. Moziba nem vinném be, de nem is a nagyon késő esti, szemétre való műsorsávba passzol.

Kevin Hart nevéről nem éppen komoly filmek ugranak be. Az első gondolatom általában az, hogy eredetiben ő Hógolyó hangja. Igen, a mesében a nyúl. Messze az egyik legjobb alakítás a színésztől.

De most nem fehér nyúlként fogjuk látni. Az Apaság a színész komolyabb filmjeinek egyike. Egy olyan férfit állít a középpontba, akiben kicsit benne van az örök gyerek. Van egy állása, egy imádott felesége, akivel családot alapítanak. A semmiből jön, hogy szülés utáni komplikációk miatt elveszíti Lizzie-t. Egyedül marad a kislányával, akiért már kezdetektől harcolnia kell. Az anyósa legszívesebben vinné a gyereket, Matthew meg gyászoljon magában. Aztán mindent ki kell találni: a gyereknevelést, a munkát, majd később a randizást, az élet újrakezdését, vagy inkább folytatását.

Nem is olyan egyszerű, hogy mi is volt itt a konfliktus. Azt hinné az ember, hogy miután a nehezén túljutottak, vagyis már egy értelmes kisgyereke van és nem egy magatehetetlen babája, onnantól jön a jobb rész. De Matthew ott veszti majd el a hitét magában és jön a dilemma mi lenne a legjobb Maddy-nek.

Csak éppen valahogy éle nincs az egésznek. Végig azt vártam, mikor üt meg a film. Egy nagy törés, egy igazén nagy dilemma. Valami, ami felráz. De a filmben nincs ilyen. Szépen elfolydogál a végére nagyobb döccenők nélkül. Volt is hiányérzetem, hogy akkor most mi is van?

A filmből a legtöbb, amit ki lehet hozni, hogy az apák is minden követ megmozgatnak a gyerekükért. Hogy a szülő és a gyerek között olyan kapocs van, ami akkor is törhetetlen és fontos, ha nem éppen könnyű a helyzetük. A szeretet az a varázsszer, ami miatt túl lehet élni mindent. Magányt, bizonytalanságot, gyászt. Nem véletlenül lesz olyan elveszett Matthew arra a kis időre, amíg meggyőzi magát, hogy a lányának jobb helye lenne a nagyszüleinél. Mindketten nyomorultak a másik nélkül, mert bármennyire is szereti a nagyi, azért ő nem lehet az apja.

Harton nagyon látni különben, hogy igyekszik. Ezt nem akarta elviccelni, érzelmeket igyekszik beletenni. Így elég hamar elhagytam, hogy keressem a rá írt poénokat. Ez arra példa, amikor több igyekszik lenni a nevettetőnél. nem állítom, hogy ideje stílust váltania, de inkább ez, mint egy teljes kreténség.

Messze ő a húzónév, ha azért ismerős arcok fel is bukkannak még mellette. Akit kiemelnék, az a nagyi. Alfre Woodard olyan jelenléttel van a történetben, hogy egy horrorban is elmenne. Új tartammal tölti meg a félelmetes anyós fogalmát - mert tényleg csak jót akar, de ahogy tálalja és ahogy Woodard néz hozzá...

Bár családról szól, azért nem egy családi film. Némi komédiás vonal mellett ez inkább dráma. Dramedy. Egyszer meg lehetett nézni, Hart készített ilyen filmet is, de nem ez lesz tőle a visszanézős filmem.

Van neki fantáziacíme is, ha jól emlékszem, ez a New Blood évad volt. De mivel időrendben követi az alapsorozatot, én inkább gondolok rá folytatásképpen. Már csak azért is, mivel az eredeti vége borzalmas volt, ez javít azon. Plusz, ez még nem is a vége. Már olvastam, hogy innen lesz még tovább. De erről majd később.

A kezdet különben borzalmas volt. Kaptunk egy kisvárosi Dextert, aki álnéven és nagyon csendesen él. Viszont, nem lenne sorozat, ha ez így maradna. Két esemény zavarja meg a békét: Dexter rendszeresen megfigyel a környéken egy fehér szarvast. Amikor egy gazdag idióta agyonlövi a férfi előtt, ráadásul Dexter azt is tudja róla, hogy felelőtlenül olyan balesetet okozott, amelyben többen meghaltak, már kést is ragad. De a gazdag fiúnak van egy apja is, aki nem nyeli le könnyen a fia elvesztését.

A másik, hogy megérkezik Harrison is. Elmeséli, hogy Hannah halála után megtalálta az apja levelét, amiből megtudta, hogy Dexter még életben van. Azóta keresi. A férfi elsőre ösztönből tagadna, hogy a fiának normális élete lehessen nélküle. De nem tudja elengedni. Játszhatja Dexter a nyugodt, visszavonult sorozatgyilkost, most, hogy megint megérezte a vért, nem bír leállni. Harrisont sem tudja elengedni és nagyon vizslatja, hogy mennyi van a fiúban az ő természetéből.

Mindenféle drámát behoznak nekünk. Iskolai merénylő, környéken aktív sorozatgyilkos, felbukkanó podcast sztár, aki Dexter előéletéről, pontosabban a Miami gyilkosságokról is készített műsort. Hogy még egy fokkal nehezebb legyen az élet, Dexter barátnője a helyi seriff, akinek jó megérzései vannak. Amikor nyomon van, arra is rájön, amire az egész Miami rendőrségnek nem sikerült. Bár érdekelne, mit tett volna akkor, ha Dexter a végén nem kezd szökésbe. Mert bizony megszemlélhette, milyen gyilkos volt szabadon, aki 25 évig garázdálkodott, senki nem sejtett semmit és Dexter megállította.

Most kicsit variáltak azon is, mi a Sötét Utazó. Dexter minden eddiginél jobban eltér a szabályaitól és Harrison lesz az, aki meg is fogalmazza, mi a baj. Már nem egy utazója van, hanem a sofőr lett a sötét késztetés és Dexteren egész egyszerűen elhatalmasodott a gyilkos vágy. Elvettek abból, hogy minden elmebaja ellenére Dexter igazságtevő, aki olyan embereket radíroz ki, akik nélkül jobb a világ. Harrison lett az, akinek a kapcsán inkább merengeni lehetett azon, hogy szörnyeteg lesz, vagy van még esélye.

Ha valakit ki akarnék emelni, az Clancy Brown sorozatgyilkosa lenne. Van egy olyan jelenete, amikor a kiszemelt áldozat nem a szokott módon viselkedik. Nem menekül, támad. Így kénytelen arcon lőni, tönkretéve a maga fétisét. Arcmaszkokat gyártott ugyanis az áldozatainak és egyfajta baba lerakatot épített balzsamozott holttestekkel dobozokban. Az a kiborulás, amit akkor bemutatott, simán vert mindent, amit Michael C. Hall most prezentált.

Hall - hát, az a fagyos tekintet még megvan. Amikor hirtelen átvált pszichopatába és már ahogy néz, attól rosszul van az ember. Mintha hirtelen kiürülne belőle minden emberség. De különben nem egy hálás évad ez Dexternek. Már csak azért sem, mert nem említettem a sorozat legnagyobb gondját: Jennifer Carpenter. Lehetne kérdezne, hogy kerül ide Deb, ha egyszer már halott. Nos, Dexter hallucinálja és beszélget vele. Az a mélypont, a legrosszabb részek a sorozatban. Még akkor is, ha Dex nem létező lelkiismeretének képzelem. Mint a tücsök a Pinokkióban.

Még látvány is akadt. Hajsza, gyilkolás, a kisvárosi miliő. Nem a drága akciófilmeké, de amit egy kisvárosi sorozatgyilkosos sorozatból ki lehet hozni, azt megtették.

De vannak benne jó ötletek és néha az a bizonyos hangulat is összejött. Sokkal jobb, mint amit a 8. évadban alkotni tudtak. Azt nem állítom, hogy igazán szerettem a sorozatot, de ezt már végig tudtam úgy nézni, hogy nem azon pörgött az agyam, hogy jobb vagy rosszabb, mint a Lost gyalázatos vége.

Pláne, hogy ez nem a vége. Akkor, ahogy kezdtük. Lesz ennek a történetnek még folytatása. Dexter majd meg akarja találni a fiát, miközben Angel meg Dex nyomában lesz. Ami meg már lement, és amiért ezt most pótlólag megnéztem, hogy van előzménysorozat is. Hogy kezdődött Dexter Morgan rendőrségi és sorozatgyilkosi karrierje? Már nézhető.

Ha azt mondanák erre a filmre, hogy egy videójáték az alapja, simán elhinném. Lelki szemeim előtt látom is a küldetéseket, ahogy meg kell akadályozni a lények feljutását, majd a történet előrehaladtával ki is kell merészkedni az őrtoronyból. De, ha minden igaz, A szurdok nem játékon alapul.

Marad az, hogy mi mindenre emlékeztet minket a történet. Először a Resident Evil ugrott be. Van mutáció és szörnyeteggé alakulás. Talán az 'én' elveszik, cserébe agyatlan gyilkos rémként kb. halhatatlanul lehet létezni. Van gonosz nagyvállalat is, amely nyerészkedni akar és nem érdekli, kik halnak meg a folyamat során. Meg vannak bátor harcosok is, itt konkrétan ketten, akik majd szembeszállnak.

De az akció és szörnyes lövöldözés csak a film egyik oldala. A tesztoszteron mellett érzelmeket is igyekeztek adagolni. A szakadéknak két oldala, mindkettőt egy-egy katona őrzi. Tilos a kapcsolatfelvétel. Levi és Drasa azonban megszegi ezt a kikötést és mondhatni elkezdenek úgy randizni, hogy még beszélgetni se tudnak, csak üzengetnek és mutogatnak egymásnak két oldalról. Ez akár gyalázatosan rosszul is elsülhetett volna, de nálam sikerült elérni, hogy a film ezen szakaszát jobban élveztem, mint amikor lemennek és azt mutatják be, miért ők kerültek ide. Mert mindketten profi katonák, mesterlövészek és akkor sem riadnak meg, ha közelharcban kell leszámolni a szörnyekkel. De ez szerelmes film is. Meglepett, de még bírtam is a párosukat a kis őrült dolgaikkal.

Ehhez valószínűleg kellett az is, hogy inkább romantikus komédia extrém helyszínen, mint nyálregény, amit  kapunk. Az olyasmiken meg különösen jól szórakoztam, amikor kikacsintottak akár más filmekre vagy a színészek egyéb sikereire. Naná, hogy Anya Taylor-Joy közelébe sakkot kellett tenni, míg Miles Teller dob nélkül nem létezhet. Ez a film azokkal nem is ér fel, de nem az az a cél. Szórakoztatnak, jópofák együtt és még a kémiával se volt gondom. Ami Miles Teller esetében nagy szó, mert egy szerencsétlen lúzernek előbb nézném, mint a film jó pasijának.

Meglepetés! Itt még az akcióhőst is elhittem neki. Nem is rémlik, hogy ez a stílusú karakter sikerült volna már úgy neki, mint ebben a filmben. Igaz, nem is éppen ez a célszerepe. De megoldotta. Taylor-Joy több oldalú színésznő és valószínűsítem, hogy a Mad Max után ez már meg se kottyan neki.

Nem vitték túlzásba a karakterek felépítését, de a típust szépen bemutatták. Összeköti őket, hogy mindketten nagyon jók a munkájukban, de valami hiányzik az életükből. Küszködni kezdtek, már a munkájukban sem olyan erős a hitük. Nem véletlenül kötnek itt ki. Ezzel együtt is nehezen képzelem el őket egy üdülőhelyen pincérkedni, bár ki tudja, éppen elég nehéz helyzeten vannak túl együtt is, külön is.

Akkor, volt szó akcióról, románcról és a humoros helyzeteket is említettem, amikbe keverednek. Mert megvannak a film poénjai, főleg a randi szakaszban. Ami kimaradt, a rejtély és a gonosz cég oldal. Egy kis megfejtenivalót visz a filmbe, bár nekem nagyon hamar az Umbrella meg az Alien-filmek nagyvállalata jutott eszembe. (Így az egy plusz poén, hogy ebben milyen szerepet kapott Ripley, vagyis, Weaver.) Nem is ragoznám túl, éppen elég mocsok kiderül majd, ezzel is adva a filmnek egy más színt.

A grafika, a szörnyek és a szurdok mélye már közepesebb. Nem okos, közepesen látványos akciófilmnek különben ezzel együtt is tökéletes. Igencsak későn álltam neki, de ezzel nem volt olyan gondom, hogy elalszom rajta. Nem szép és látványos akciófilm, de korrekt és a szórakoztató faktor, az egyéb jóságai nekem eladták.

Lehetne kötözködni és azt nézegetni, miért nem egy nagy film. Ehhez most semmi kedvem, mert amit vártam, még többet is kaptam. Ezen én kifejezetten jól szórakoztam.

Az én egyik kedvenc festőm is Dali. Igaz, én közel sem vagyok olyan megszállott, mint a film egyik főszereplője. Ő aztán olyan szinten Dali imádója, hogy mondhatni az egész életét arra tette fel, hogy olyan éttermet tudjon működtetni, amibe a mester elmegy enni. Azt hinné az ember, ez nem is olyan nehéz. Itt most kiderült, hogy nem is volt könnyű.

De előreszaladtam. Dali és a körötte levő őrület csak később jön. Testvérek történetét ismerjük meg: az egyik változást akar, tüntet és veszélyes helyzetekbe is keveredik. Komoly, séf bátyja, aki rendszeresen kihúzza a bajból. Az alaphelyzet is: menekülni kell és a csoport egyik tagja a barátnője apjának éttermében szerez nekik állást. Messze nem a színvonalukon, de nem válogathatnak. Hamar kiderül különben, hogy Fernando mennyire jó a konyhában és már ő viszi a konyhát. Ez az a hely, ahol a tulaj, Jules Dali megszállottja. Aki szintén itt él, és kitüntetés, ha valakihez ellátogat.

A film innentől kezdve két pályán halad: a fő vonal Jules törekvése, hogy elérje az étterembe Dalit. Bútoroznak, rengeteg anekdotát mond róla. Egy ponton szerintem a Michelin csillag osztóit osztja ki, amikor azok be mernek szólni a festőre. Nincs így kimondva, de eléggé annak tűntek. Extrém környezetet teremt, és vannak akcióik is, hogy felhívják magukra a festő figyelmét. Az élettársán keresztül is próbálkoznak, az a nő meg nagyon nem könnyű eset. Ez alapvetően komédia, de van benne egy kis él is. Nem tudom pontosan megfogni, de éreztem benne valami zavart is. Amitől visszás lett a Dali-mánia, de Jules viselkedése is. Tagikomikus? Mert szatírához nem elég erős, de nem is tisztán komédia.

A másik vonal egy kis romantika. Fernando egyre jobban beleszeret Jules lányába. Igen, ő a forradalmi csoport vezérének a barátnője, és nem is tesz semmit a nő, amivel bíztatná a férfit. Egyszerűen csak barátkoznak és egyre jobban egymásra hangolódnak. Majd ez el is viszi a történetet egy újabb fura jelenetbe. Az esküvő, ami nem is igazán az, mert a férfi ilyesmiben nem hisz. Lola ott döbben rá, hogy mit jelent neki a szakács és az esküvői torta egy nagyon nem hagyományos felhasználási módjára kerül sor. Lesz botrány, Dali, helyzet is. Fura.

Vagy lehet, hogy a szürreális lenne a jó jelző? Ha már Dali... 

Megvan a film saját hangulata, humora és a különc figurái. Nem is biztos, hogy a szórakoztató és a jó jelzőket használnám rá, de jó értelemben volt érdekes. Érdekelt, mi lesz a szereplőkkel. Amikor már kezdett sok lenni a Dali-várás és trükközés, nézhettem, hogy milyen ételek készülnek a konyhán. A spanyol, tengeri étkek is jól néztek ki, de ebben láttam az egyik legeredetibb esküvői menüt is. Lola állandóan nyalókát szopogatott és Fernando egyfajta nyalóka ételt készített neki, nem is tudom, minek kellene neveznem. De jó ötlet volt.

A színészek közül Jose Garcia, akit név szerint is kiemelnék. Eleve Jules egy nagyon extrém figura és jó alapanyag egy színésznek. Ő nagyon él a filmen és simán lopta a jeleneteket a szakácsok és Lola elől. De Dalinak is szépen emléket állítottak.

Nem bánom, hogy láttam, ha nem is éppen olyasmi volt, amire előzetesen számított. Ez különösebb, de attól még nem rosszabb.

Láttam már ilyet, de nem gondoltam volna, hogy a szüleim babakorában is divat volt a plakátokkal megtéveszteni a nézőket. Megvan az, amikor a közepes vagy gyenge filmbe meghívnak egy nevet vendégszerepelni, van vagy két mondata az egész filmben, de a plakát alapján azt hinnénk, ő a főszereplő?

Ha ennyire nem is tragikus a helyzet, de nagyon erre hajaz az Irány Deauville is. A történet egyszerű, már szinte annyira, hogy azt írhatnám, majdnem nincs is. Adott egy baráti kör: két házaspár, meg az egyikük unokahúga, akik nyaralni érkeznek a francia üdülővárosba. Itt aztán üdülnek, mert azt túlzás lenne írni, hogy történnek velük dolgok. Olyan cselekményszálakat láthatunk, mint a sátorozó főnök befogadása az esőben családosítul, vagy a bérelt villa kitakarításához mindenféle holmit venni elmenni a boltba.

Mi a plusz poén? Hogy de Funes nincs ebben a négyesben. Ő is egy nyaraló, aki a film elején a közlekedés kapcsán kicsit összezördül az egyik főszereplővel, aztán néha felbukkan morogni vagy nézelődni.

Nem mintha lenne olyan cselekmény, amibe értelmesen be lehetett volna építeni. Egyszerűen nincs olyan cselekménye a filmnek, amit össze lehetne foglalni. Nyaralnak. Ennyi. Mennek strandra, buliba, és sokan rácsodálkoznak arra, hogy fordítva sokkal jobban összeillenének a párok, mint ahogy házasodtak. Más értelmes, a filmen végigmenő szálat nem is tudnék megnevezni benne. Annyira sikerült untatnia a filmnek, hogy háromszor kellett nekiállnom, mert kétszer el is aludtam rajta. Ok, az egyik betudható annak, hogy holtfáradt voltam és magam mellé tettem a laptopot az ágyban. De utána éber állapotban megint nekifeszültem, és újra bealtatott a film. Szóval, ez nem olyan alkotás, ami miatt ébren maradnék éjjel is.

A szereplők, akár a színészek, akár a megformált alakok, nem különösebben ragadtak meg. Pár típust észre lehet venni, mint a főnöknek mindig nyaló kisembert, de különösebben még itt sem tudnám azt mondani, ki milyen. Fiatalos, boldog, elégedett emberek, akik élvezik a nyarat és még abban is meg tudják látni a jót, hogy a bérelt ingatlan éppen csak rájuk nem szakad. Túl pozitívak nekem és hiányzott a konfliktus, negatív szereplő, vagy valami értelmes eseménysor.

Nem is látványfilm. Még csak Deauville sem lép úgy elénk, hogy az kárpótolna az egyebekért. Az nem zavarna, hogy régi film révén fekete-fehér, az Ének az esőben is úgy volt meg gyerekként videón és rongyosra néztem úgy is. De ez...

Maradjunk annyiban, hogy miért jobb nyaralni, mint egy átlagos nyaralásról megnézni egy filmet. Még, ha a helyszín különben olyan is, ahova szívesen elmennék magam is.

Valóban egy elköszönő, lecsengő részt hozott a végére The Pitt (s01e15). Mindenki indul haza, ellátják az utolsó betegeket és minden történet végére pont kerül. Akár személyes, akár kórházi eset volt, most el lehet engedni a szereplők kezét. Az is volt ezzel a résszel a baj, hogy a nagy lövöldözés után ebben már nem volt adrenalin. Az egyik rezidens ezerrel pörgött, keresett még valami jó esetet, de nem talált. Ilyen érzésem volt ezzel a résszel kapcsolatban is. Igaz, valahogy zárni kellett és nyugodtan elengedni a szereplőket, ezt meg is tették. Nem is ragozom tovább: mindenki ment haza és egyszer még kicsiben, nyugisan megmutatta, hogy ezek jó emberek, akik mindent beleadnak, hogy jól menjen a munka, segítsenek másokon.

Egyre inkább olyan érzésem van, hogy 90 perces filmeket nyomnak bele a Tracker (s02e14) egy-egy részébe.  Megint érkezett egy olyan rész, ami simán egy hosszabb filmben is működne. Az eltűnéses ügy fokozatosan alakult át bullying kezdettel szektás emberáldozatig. De ez csak úgy lehetséges, hogy olyan nagy ugrások vannak, hogy nem lehet összekötni, miből jöttek rá mire. Illetve, hatalmas ugrásokat adnak a külső segítők: olyan információkat is megszereznek pillanatok alatt, aminek semmi realitása. Ettől még nézhető, megvan a szórakoztató volta, csak valahogy nem passzolnak össze a szélek. Azt se nagyon díjazom, ahogy a kötelező mellékszereplőket minden részbe igyekeznek beleerőszakolni. 

Egy csendesebb, mellékszálas rész volt Miss Scarlet (s05e04) heti esete. Patrick kijöhetett a börtönből, cserébe meg kellett találnia egy rossz emberekkel kötekedő gazdag fiút. Akit Eliza is keresett, mert szélhámoskodott, és a házinénijét is átverte. Közben meg Ivy kellett, hogy eldöntse, házasodik vagy sem. Nem volt felügyelő, nem volt gyilkosság vagy nagyobb eset. Teret kapott Nash, aki még egyszer megmutathatta, miért volt szimpatikus figura és miért szerettem, amikor együtt dolgozott Elizával. A könyvelővel kiegészülve jó kis trió lettek és sajnálom is, hogy még egy szereplőt elveszítünk így. Duke, Patrick - de neki legalább jobb búcsú jutott, mint a felügyelőnek. Különben tipikus rész volt a sorozatból, mellékszálakkal és segítőkkel.kis humorral. Talán most ez pótolta ki, hogy az eset nem volt annyira csavaros.

Minimális tematikával érkezett A mi kis falunk (s9e18). Ez pedig az esküvő. Nelli ruhát próbált, Laci és Saci meg a lány ujjára szorult gyűrűt igyekezett levenni. A kivételt Bakiék ügye jelentette, akik egy talált telefon jutalmából akartak lerészegedni, csak... És nincs mit hozzátenni. Teljesen a szokott recept. Mindenféle indokkal feltűntek szereplők, hogy nagyon sokan szerepeljenek. Olcsóbb humor. Kedélyes, örök nyár. Kiemelkedő rész nincs.

Hát, én valami nagyobbat vártam The White Lotus (s03e08) végére. Annyi minden el volt kezdve, minden szálon lehetett volna valami nagyon nagy dráma és vérengzés. Ehhez képest mi volt? Nyilván nem mesélem el, de maradjunk annyiban, hogy tömegmészárlást vártam. Ehhez képest meg mindössze két koporsó kerül a végén a repülőgépre. Ok, ha minden igaz, a helyiek között is volt 3-4 áldozat, de őket nem is néztük végig az évadban. A törzsszereplők közül 2 veszik oda, a többiek meg elhajóznak. Nem feltétlenül a boldogságba, bár olyan is akad majd. Minden szálon eljutnak a nagy pillanatig, amikor el  lehet dönteni, hogyan tovább. Amikor lehetne a nagy dráma, a halál vagy valami nagyon hasonló. Egy lesz, aki megretten és mindent visszacsinál. Egy másik csapatban a nagy összetalálkozás és összhang születik meg - minden pletyka, minden viselkedés ellenére ők úgy tudnak dönteni, hogy ott vannak egymásnak és minden más nem számít. Ők rendben lesznek. Egy van csak, aki a rész végére nem tudja elengedni a maga kínját és ezzel meg is lesz a baj. Úgy pláne tragikusan, hogy a végére kiderül, mi a története valójában. Félrevezetés, nagy betűkkel. Ezt ragozgatom, mert nem bírom megemészteni, hogy ez a vége. Film hosszan elbeszélve. 80 percig húzták az agyam, elmentek a kritikus pontokra, de a robbanás elmaradt. Azt már éppen eleget írtam, mennyire szép a sorozat, igényesen van forgatva és még sztárszínészekkel is tele van. Ez áll most is. Minőségi. De ez a vég...