Pókeres, karrieres, bírósági ügyes.
Molly Bloom hiába volt kitűnő tanuló, és olimpiai esélyes síelő, soha nem érezhette, hogy az apja büszke rá. Mert az öccsei mindig jobbak voltak: az egyik a tanulmányaiban szárnyalt, a másik világbajnok síelő lett. A lány így állandó teljesítménykényszerben élt, amiből a sportkarriert kettétörő baleset zökkentette ki. Elköltözött, egyetem előtt ki akart próbálni valami mást is. Pincérnek állt, és egy üzletember asszisztense lett, aki egyszer megkérte, 
hogy legyen a háziasszony a póker estjén. A sok pénz, az asztalnál megszerzett tudás a gazdagoktól és sztároktól, levette a lábáról. Belevetette magát, és póker birodalmat épített ki pár év alatt. De volt pár játékosa, akikről nem tudta, hogy igazából bűnözők. Molly is a perben találta magát vádlottként, és Jaffey (az ügyvéd) segítségével legalább a nevét meg akarta védeni.
Nem áll szándékomban összehasonlító elemzést írni, miben más a film és a regény. Ami különben nekem meglepően tetszett, és táplált is elvárásokat a filmmel szemben. A legtöbb módosítás nem is zavart, értem, miért kellettek. A film jobban történetet mesél, filmszerűnek kell lennie, míg Bloom könyve memoár. Egy van, amit nagyon nem bírok megemészteni. A kötetben meg van nevezve Tobey Maguire, és egy nagyon összetett, ellentmondásos figura. Van egy íve, ahogy a kegyetlensége kibontakozik. A filmbe meg kaptunk egy Mr. X-et? Ráadásul Michael Cera játssza? Se azt a megnyerő karaktert, se a kegyetlen bosszúállót nem hittem el neki, amilyen Maguire a regényben! Ezt akkora kihagyott lehetőségnek érzem!
A film különben Molly személyiségét helyezi előtérbe, jó érzékkel. Nem a botrányokat, a pókerestek történéseit nagyítja és teszi témává, hanem mindennek a nőre tett hatását. Remekül felépítik, ahogy a bajnoknak nevelt lány győztes akar lenni, és ez hajszolja bele mindenbe. Karriertörténet, a nagy sikerekkel és a bukás útjával együtt is. Igen, a regény árnyaltabb és sok mindent kivettek, ami a nő karakterét árnyalná, de cserébe ráfeküdtek az apjával való viszonyára érzelmi oldalról is, ami meg a regényben nincs kidomborítva.
Látványos is a film – ugyan a póker nekem nem mond sokat, de a hangulatot átadják így is. Benne vannak a játék izgalmai és a külsőségek pazarak. Ahogy a szobákat berendezik, ahogy minden kis részlet a helyére kerül benne. Molly/Jessica Chastain ruhatáráról nem is beszélve. Érdemes megnézni, honnan hova fejlődik a külseje, milyen kiegészítőket vesz fel! De az is kész, ahogy egy smink, ruha változtat a karakteren!
Igen, Chastain is remek, még akkor is, ha nem is veszem figyelembe a ruháit. Összetett karakternek láttatja Mollyt, akinek a gyenge oldalát is meg tudja mutatni, miközben egy kivételesen erős személyiség is. Idris Elba ügyvédje jól ellenpontozza: a szigorú, kemény férfi, aki eljut oda, hogy szenvedélyesen, érzelmesen érveljen.
Tetszett a filmben, ahogy a becsület vonalat végigviszik. Mert Molly erkölcsi züllésen is átmegy, de a tartását megőrzi végig. Van egy pont, aminél lejjebb nem megy, és ez becsülendő. Ahogy a filmben Idris karaktere is mondja, nála a nyertes szelvény, de nem váltja be. Mert ahhoz magát kellene elárulnia, az elveit, és erre nem hajlandó.
Nem is értem, miért nem lett ezért jelölése az Oscaron a színésznőnek. Megérdemelte volna. A film is korrekt adaptáció. Komolyabb egy szimpla popcorn mozinál, de így a jó!
Elit játszma - 5/4 okos film, amiben a karakterfejlődés van olyan fontos, mint a cselekmény. Chastain jó.
