Katonai bevetéses, megtorló küldetéses, bajtársias.
Mitch Nelson kapitány átkérte magát irodai munkára, hogy a családjával lehessen. Helyettese, Spencer leszerelni készül, szintén a családja érdekeit szem előtt tartva. Ám 9.11 után képtelenek így továbbállni – mindketten kérik vissza a csapatukat és az első vonalban akarnak harcolni. Megkapják az esélyt. Afganisztánban Dostum tábornok mellé kerülnek, akinek a tálibok helyi központját kell megtisztítania. Az amerikaiak biztosítják a légi támogatást. A csapat Dostum embereivel tart, lovakkal a hegyeken át, miközben az ellenségnek tankjai és modern fegyverei vannak. De ez több mint egy katonai feladat. Ez küldetés, hogy ne lehessen még egy 9.11. Így a csapat minden nehézséget leküzd, az életük kockáztatják folyamatosan egy háborúban, lovakon, a hegyek között.
Nemzetiségtől függetlenül, talán nincs is olyan felnőtt a világon, akinek ne jelentene valamit 9.11. Ez lesz az a dátum, ami biztosan szerepelni fog a történelemkönyvekben a jövő generáció számára. A filmes feldolgozások is folyamatosak, és nagyon vegyes is, milyen filmeket kapunk. Van, amit még mindig nem mertem megnézni.
Az egyik legutóbbi a 12 katona, ami az első akcióról szól, mellyel megtorolták a tornyok elleni támadást. 12 amerikai katona és Dostum akciója, a tálibok központja ellen. Nem fogom tudni elmagyaráznia politikai jelentőségét, ahogy a katonai akciókat sem tudom értelmesen visszaadni. A film sem próbálkozik ezzel, hanem didaktikusan leegyszerűsíti úgy, hogy fel lehessen fogni a lényeget. Az Al-Kaida nem maradhat Afganisztánban, meg kell tisztítani a táborukat, vagy lesz újabb terrortámadás. Ezt fel lehet fogni mélyebb indokok nélkül.
Mert ez egy háborús akció film akar lenni, és nem célja mélyebb összefüggések vagy politika megvilágítása. Azt akarják megmutatni, hogy ez a csapat bement, harcolt és győzelmet arattak. Így a felvezetés után kint vagyunk a hegyekben a szereplőkkel, megindul a csapat és csatajelenet követ csatajelenetet.
Ezek annyira engem nem tudnak lekötni, nem is értek hozzájuk. Korrektnek látszanak, de nekem a modern hadviselés személytelen. Itt nincs olyan érzelmi töltet még ott sem, amikor lovakkal indulnak a tankok ellen. Az utolsó szamurájban megvolt, amikor az ősi harcmodor nézett szembe a modernnel, pedig tudták, hogy a halálba tartanak. Itt maradt a nyers akció.
Más szálakon próbálnak érzelmeket bevinni, de ezek elég közhelyesek és üresek lesznek. Ahogy Mitch a kislánya fotóját nézegeti. Ahogy Milo majd megbolondul, mert egy kölyök mindenhova követi, mire annyira a szívéhez nő a végére, hogy amikor találatot kapnak, a két kezével kaparja ki a homokból és menti ki a veszélyzónából.
Mi adja el a filmet? A nyers akciók.
A magam fajtának meg a casting. Egy kedvelt színész/színésznő miatt képes vagyok egy olyan filmet is megnézni, ami kilépés a komfort zónámból. Itt volt egy Chris Hemsworth, aki lazán hősies akkor is, ha nem a villámok istenét játssza. Jót mosolyogtam azon is, hogy a felesége játssza a nejét – érezni is köztük a kémiát. De van még Michael Shannon – fura is, hogy most nem rosszfiú – William Fichtner, Geoff Stults, Michael Pena többek közt.
Az ilyen akció–háborús nem műfajom, de látványra korrekt, és van benne Chris Hemsworth.
12 katona - 5/3,5 háborús filmnek korrekt, de ezek kevésbé kötnek le. Ez pedig háború végig.
