Családos, szerelmes, életútra rálelős.
A March lányok különböző karakterek, de mindig összetartanak és jó gyerekeik szüleiknek. Most mind az apjukért imádkoznak, aki lelkészi feladatokat lát el a polgárháború idején. Jo a világra éhes, imád írni, és kalandról álmodik. Meg a jó lány, aki anyjuk nyomdokaiba lépve szép családot szeretne majd. Beth a félénkségével küzd, alig mer kilépni a házból. Amy nagyszájú, cserfes, életvidám. A mindennapokat az dobja fel, amikor a szomszéd gazda unokája, Laurie ide költözik. Hamar összebarátkozik a lányokkal, és részt vesz a csínyeikben vagy terveikben. Különösen Jo vonzza, de a lány csak egy testvért lát benne. Betegség, bálok, egy tehetős, de undok nagynéni mellett lassan felnőnek, és saját életet kezdenek.
Klasszikus ifjúsági irodalom, elsősorban lányoknak. Kinek mi jut eszébe? Az én listámon biztosan ott lenne Anne Zöld Oromból, Kertész Erzsébet Teleki Blankája, Szabó Magda Abigéllel és a Születésnappal, valamint Alcott és a Kisasszonyok. Ami a regényen túl a filmes feldolgozással is megfogott – igen, a Christian Bale rajongásom talán Bale Laurie alakításával kezdődött, mert szerintem ezt előbb láttam, mint a Rikkancsokat. De nem is ez a lényeg.
A Kisasszonyok egy nagyon szerethető, nagyon családbarát és még álmokért dolgozós történet is. Minden kor találhat benne valamit magának, nem véletlen, hogy tavaly karácsonyra megérkezett a legutóbbi filmes feldolgozása is.
A történetet szépen adoptálták. Vannak változtatások, de pont annyi, hogy az eredeti szellemét és lényeges cselekményszálait ne bántsák. Így megkaptam az ismerős nosztalgiát, a szeretett történetet új köntösbe, amihez új színeket is szőttek.
Három rész, amiben egyértelműen a gyerekkor/kamaszkor dominál. És Jo. Aki a lányok közül a legmodernebb, nem véletlenül minden feldolgozás őt teszi a középpontba. A női képtől eltérően ő karriert akar, olyan foglalkozásba fog, ami inkább a férfiak területe. Képes nemet mondani egy gazdag, szeretett fiú házassági ajánlatára – vagyon helyett önmagát, az álmait választja. Ezt ez a sorozat is szépen megfogja és ábrázolja.
Régi élményekből adódóan az én gyengém Laurie, így díjaztam, hogy ő is elég sok játékidőt kapott. Sajnáltam, amikor reménytelenül epekedik Jo után, de ugyanakkor örültem is neki, mert tudom, ki mellett és hogyan köt ki a végén, ami jobban illett hozzá – és itt is szépen kidolgozták ezt a szálat. Most olyan undok arcszőrzetet sem kapott mellé, amivel anno Bale fizimiskáját akarták öregíteni.
A lányok történeteit szépen kibontják, mindenki megkapja a maga szálát. Most először élveztem Meg történetét is, de bejöttek Amy diák csínyei is.
Az egésznek kellemes hangulata van, kosztümös romantikus, ami nagyon jól állt neki. Ennek megfelelőek a díszletek, helyszínek, kosztümök. Akad benne nem egy nagyon szép ruha is. (Meg báli ruhája, és Amy egy-egy selyemcsodája kiemelkednek.)
Szíve van. A testvérek közti kapcsok, vagy a szerelmi szálak nem nyálasan, de bájosan és szerethetően vannak kibontva.
A casting jó, sztár nélkül is. Azért Lansbury sokat kölcsönzött az özvegy Crowley grófnétól.
Kedvet kaptam újra elővenni a regényeket, vagy legalább a Bale változatot. Tetszett!
Little Women - 5/4 korrekt helyszínek és kosztümök, szerethető szereplők és színészek, szívmelengető sztori.
