Pszichológiai, múltat felderítős, intézetes.
Theo Caulder ambiciózus pszichiáter, aki szeretne egyre feljebb jutni a ranglétrán. Ezért akad meg a szeme dr. 
Ethan Powell esetén, aki kora egyik legnagyobb antropológusa volt. Afrikában a gorillákat tanulmányozta, és egy idő után csatlakozott is hozzájuk, megszakított minden emberi kapcsolatot. Ám gyilkosságért a kormány elfogta, és most sikerült elintézni a kiadatást. A beszélni sem hajlandó, állatiasan viselkedő férfit egy elmegyógyintézet zárt osztályára száműzték. Caulder orvosi véleményt készíthet róla a tárgyalására, és közben dolgozhat az esetről a könyvén. Maga is megdöbben, amikor Powell esete megérinti, és felnyitja a szemét a rendszer hibáira. Már igazán segíteni akar, és nem csak a súlyos emlékekkel viaskodó doktornak, de a többi betegnek is.
Akad pár olyan színész, aki annyira gondosan választ szerepet, hogy a neve garancia ahhoz, hogy egy filmre érdemes legyen beülni. Nálam ez a kategória Anthony Hopkins is, aki egyelőre a megbolonduló idősebb színészlegendák kórját is elkerülte – ő még nem ment el egy idétlen komédiába se leégetni magát. Ok, a Farkasember nem volt éppen telitalálat, de azt ideje lenne már megbocsátani és elengedni.
Helyette nézzük, miket tesz le az asztalra. Ő a Marvel univerzum skandináv főistene, Odin. Szintén isteni a státusza az HBO sorozatban, a Westworld részeiben. Olyan Lecter doktor volt, hogy a 2 órás filmben 15 percnyi játékidővel legjobb férfi főszereplő Oscart kapott. Vagyis, Hopkins filmnek érdemes bizalmat szavazni, akár visszamenőleg is.
Így kötöttem ki az Ösztön előtt, ami nem éppen mai csirke. 1999-es, ki se akarom számolni, hány éves. Eddig még nem láttam, de most pótoltam a kimaradást.
Hopkins volt a húzónév számomra, de aztán a történet saját jogon is lekötött. Ha nagyon hasonlítgatni akarnám, két gyerekkori mély emléket hívott elő belőlem. Száll a kakukk fészkére és Gorillák a ködben. A pszichológia különben is érdekes, úgyhogy észre se vettem, hogy pörög a játékidő.
Lekötött, ahogy az intézeti élet kibontakozott. Ahogy a változás elindul, mert végre lesz egy ember, aki nem törődik bele az állapotokba. Ugyanakkor borzasztott is a látvány, mert így bánni emberekkel… kb., mint a Kiéhezettekben a zombi gyerekek katonai elkülönítése. Ahogy az erőszak a mindennapok része lesz, és a gyógyítás, a segítség fogalmait a fegyelem és önpusztítás vette át. Legutóbb az első Majmok bolygójában csapott meg ennyire, ahogy a majmokkal bántak az állatkertben.
Ami Powell múltjáról kiderült, nem lepett meg. Ezt vártam – egy ennyire szelíd, művelt ember mi mástól bolondult volna meg, gyilkossági szintig, mint ami történt? Mégis, hiába számítottam pont erre, szívbemarkolóra sikerült a jelenetsor. És megint kipipálták a tételt, hogy ebben a történetben nem a gorillák voltak az állatok. Hanem az emberek.
Korrekt a film külsőségeiben. Az afrikai részek, vagy éppen az intézeti jelenetek is hihetőek. Ezek a gorillák sokkal hitelesebbek voltak nekem, mint Rock agyament óriás gorillája és repülő farkasa nem olyan régen a moziba.
Nekem tetszett, és pozitív meglepetés volt az is, hogy itt Gooding Jr. még igazán játszott.
Ösztön - 5/4 jó színészi alakítások, érdekes történet, ha egyes elemei kiszámíthatóak is. Korrekt.
