Időutazós, világmentős, szerelmes, kamaszos.
Gwen össze van zavarodva, túl sok minden szakadt a nyakába. A titkos szervezet messze nem jót akar, egy diktátort tenne halhatatlanná, az ő élete árán. A család két száműzöttje egyben a vér szerinti szülei, akik most 
igyekeznek a múltból segíteni neki. De a legnagyobb csapás: Gideon. Akibe nagyon beleszeretett, akinek munkafeladat volt, hogy magába bolondítsa a lányt. Lehet, hogy tényleg szereti és segíteni neki a harcban? Vagy nem bízhat benne? Barátai, és egy nem várt új szövetségessel harcba indul, még akkor is, amikor tudja, hogy csapdát állítottak neki. A döntései nem csak az ő életére lesznek hatással, de az egész világ sorsára is.
Máig nem értem, ez a filmsorozat hogyan maradt nálunk ki még a dvd kiadásokról is. Ok, hogy nem amerikai, hanem német, de a regénytrilógia, ami alapján készítették, nálunk is szépen fogyott és sokan várták ezt a filmet, illetve filmeket, mert mindhárom regényből elkészült a mozgóképes verzió is.
Végre végigértem rajtuk, lezártam a Páholy, Gwen és Gideon küzdelmeit. Ahogy anno írtam, ez azon fehér hollók közé tartozott, amikor a filmet jobban szerettem, mint a regényt. Az nagyon tini tipikus volt, mindennel, amit a zsánerből már untam: a helyes lánykával, akiről kiderül, hogy rajta áll a világ sorsa, és a legjobb pasi: naná, hogy mellette köt ki a végén. Több szerelmi nyavalygással, mint amit elviselek.
De a film aranyos lett, nem volt olyan nyavalygós, szóval, nekem jobban tetszett. De már a második részre esett a színvonal, talán ezért halogattam ennyit a zárást. Bár, van még egy okom is. Ugye, szinkron egyikhez se létezik. Az első még angolul megnézhető, a záró ketteshez elő kellett kotornom rég feledett némettudásom, ami nem volt egyszerű.
De vissza a Smaragdzöldhöz! Ami egyrészt kap egy hatalmas pacsit, meg egy lesajnáló mosolyt is tőle.
Pacsi, mert sokkal jobban zár, és összefogja az egész sztorit, mint akár a regény. A szerelmi szál ugyan itt is banális, de az időutazást és a hasonló szálakat nagyon rendbe tették. (Erről jut eszembe, tényleg csak engem zavar, hogy Gwen és Gideon első fokon unokatestvérek, hiszen apáik testvérek? Ha Gwen nem nevelőszülőknél nő fel, ugyanaz lenne a vezetéknevük is.)
De, könyörgöm, minek kellett bele egy tucat ciki jelenet? Amikor az öreg házi inas egy narancs sportkocsival menekíti a lányt, és az a téma, hogy nem szabad feltűnniük… könyörgöm, egy narancsszín sportautóba ülnek! Vagy, ahogy Gwent apja napok alatt kiképzi az újabb kung-fu pandának… bocs, harcosnak…
Valahogy bántotta a szemem a CGI is. Az a nem is tudom mi, iskolai szellem, vízköpő? Az kifejezetten irritálóan nézett ki. De amikor öregnek mutatták Gwen szüleit, azokat a maszkokat se vinném el referenciamunkának, ha sminkes lennék.
Ugyanakkor vannak benne cuki dolgok is. Az valami nagyon édes, ahogy a sportkocsis öregről kiderül, hogy Gwen múltba ragadt szüleinek az unokája, vagyis Gwen még akkor meg se született kisöccsének a fia. De Charlotte is jópofa jeleneteket kapott.
Nem bánom, hogy láttam, a regénynél most is jobb, csak kevesebb, mint a Rubinvörös.
Smaragdzöld - 5/3 korrektül zárták a sorozatot, de az a mesés hatás már nincs benne. A szerelmi szál is… jaj.
