Csajos, kimozdulós, élettel tisztába jövős.
Emily kissé bele van már fáradva a hétköznapokba. A kislánya egy tünemény, de csecsemő fia sok gondoskodást igényel, és a férje újabban mintha észre se venné. Folyton fáradt, hárítja a felesége minden közeledési kísérletét. Így lecsap a lehetőségre, amikor Jamie és Melanie, a lánya osztálytársainak két anyja csajos estére invitálja. Ő Kate-et szervezi be, jó barátnőjét, aminek a másik két nő nem igazán örül. Kate mindig megközelíthetetlen volt a számukra. Míg az apák próbálnak boldogulni a gyerekekkel, a négy nő elkezdi tényleg jól érezni magát, amiben résztvevő lesz némi fű, egy kis karaoke, egy helyes bártulajdonos. Az este végére azonban mindenki levonja a következtetést, mi a fontos neki, és miért érdemes küzdenie a hétköznapokban.
Tartottam ettől a filmtől, mert bevallom, a koncepciója a Rossz anyákat juttatta eszembe, ami nincs éppen a kedvenc filmjeim listáján. De aztán egész jól elvoltam vele, ha azért nem is éppen az a komédia, ami nekem a legjobban fekszik.
A kezdés kegyetlen. Pont olyan komédiának tűnik, amit nem is értem, minek kell készíteni. Nekem az nem vicces, amikor a kisbaba mindent összeken a pelenkája tartalmával, beleértve egy nagy adag kakit az anyja arcába dobásával is. Hozzá az a trágár beszéd, ami bántja a fülem, és csak indokolt esetben bírom elhallgatni. De egy anyákról szóló, női vígjáték nem éppen az a terep, ahol olyan jogosnak érezném nyelvünk nem éppen virágot idéző kifejezéseinek túlzott használatát.
De aztán a film javulni kezd, ahogy megindul a buli, ami elvezet a nők élet konfliktusainak kitárgyalásához és a megoldáskeresésre. Van, aki magányos, és a válása utáni újrakezdésen gondolkozik. Van, aki csak a férjével akarja észrevetetni újra magát. Kicsit személyiségzavaros is, ahogy az egyik percben önfeledt karaoke van, a következőben meg terápiás ülésnek is beillő vallomás áradat. De valamiért működik, kicsit komoly, kicsit könnyed, de fogyasztható összességében.
Igazán viccesnek sose éreztem a filmet, de az érzelmi oldala volt különben is, ami végül megtetszett benne. Furcsa, de nekem nem is az anyák voltak érdekesek benne, hanem a két apa, akik otthon maradtak a gyerekekkel. Az valami nagyon aranyos volt, ahogy az egyik megmutatta a másiknak a hinta trükköt. Meg a fejlődés is Tom karakterén a legjobban megfigyelhető a filmen, az anyák tulajdonképpen annyit tanulnak meg az egész estés kalandból, hogy összetarthatnak és lehetnek barátnők.
A karakterek sok tekintetben tipikusak, de valahol ez is volt a cél. Ezekről a nőkről és anyákról sokkal könnyebben elhiszem, hogy mindennapi feleségek és anyák; nem, mint a Rossz anyák esetében. Az nagyon Hollywood szagú, és senki ne akarja nekem beadni, hogy Mila Kunis egy percre is úgy nézett ki benne, mint egy átlag anyuka!
A színészválasztás is a sokkal hétköznapibb, emberibb kinézetű színészeket preferálta, ami még tetszett is. Adam Scott nekem szimpatikus, és Toni Collette is jó szokott lenni, itt is az volt. Adam Levine szerintem inkább énekeljen, de nem is főszerepet kapott, így elment.
Az első benyomásaimnál messze jobb, de azért még nem az igazi a film. Szerintem.
Anyák elszabadulva - 5/3 erőszakosan indul, aztán átfordul tipikusba, amit a színészek jobban élveznek nálunk.
