Minden napra egy film

Minden napra egy film

Így csajozz egy földönkívülivel

2018. december 28. - BBerni86

Punkos, űrlényes, élet értelmés, szerelmes.

Enn kamasz az 1970-es évek Angliájában, amikor nagyban hódít a punk stílus és életérzés. Ő maga is ennek a híve, és két barátjával egy magazint írnak, melyet szeretnének befuttatni is, egyelőre sikertelenül. Egyszer hazafelé tartva különös zenét hallanak, és be is engedik őket az elzárt házba. Ott mindenkinek más élményben lesz része: Vic megtapasztalja a harmadik típusú belsőséges találkozást, John táncol egy nagyot, Enn pedig belebotlik egy különös és gyönyörű lányba. Zan éppen lázad a kötelező ciklus ellen, igaz élményeket akar igy-csajozz-egy-foldonkivulivel.jpggyűjteni. Így meg is ragadja a lehetőséget, hogy lelépjen a fiúval. Miközben egymásba is szeretnek, Enn kénytelen ráébredni, hogy a lány valóban egy alien, akivel csak korlátozott ideje maradt.

Fáj a fejem, és komolyan nem tudom, mitől. Igen, sajnos még az is játszik, hogy ettől a filmtől. Valami jó zenés komédiát vártam, ezt kaptam, és meg kellett állapítanom, hogy semmilyen téren nem tudok azonosulni a filmmel.

Jó, egy dolgot kivéve. Az alapja egy Neil Gaiman novella, és nem tudtam nem észrevenni, hogyan használták ki ezt a film készítői. Láttátok a film végén a felnőtt Enn külsejét és szakmáját? Kezeket fel, ki szerint nem hasonlít a szerzőre? Tiszta Gaiman! Még a képregényes kötődés is megvan, plusz, kiszúrtam egy Sandman matricát a könyvesbolt kirakatán. Azt ugye senkinek nem kell elmesélnem, az hogy jön ide? (Ha mégis, a Sandman Gaiman ikonikus képregénye, ami meghozta a világhírt a szerzőnek.)

De ezen túl, nekem annyira keveset mondott ez a film! Láthatjátok csütörtökönként, milyen zene tetszik nekem. Gondolom, észrevehető, mennyire nem punk zenével töltöm fel a rovatot. Most meg is állapítottam, hogy ez nagyon nem az én stílusom. Nem zenei, nem a harmónia a lényeg, hanem pont a káosz, üvöltés és a harag. Lázadó zene, azoké, akiknek mindenféle baja van a rendszerrel, magával vagy éppen a szüleivel. Kívül esik a komfortzónámon.

Plusz, a szereplőkkel se ment az azonosulás. Azt nem is értettem, Enn mi ellen lázad. Zan esetében legalább ez egyértelmű. Egy olyan világ részese, ahol a szülők megeszik a gyerekeik. Kérdem én, ki ne akarna ez ellen lázadni? Vannak a filmben ilyenek is, de ők elsősorban a szülők. Jellemző ám, hogy a gyerek nem szavazhat arról, hogy akar-e a papa – mama vacsorája lenni. (Egyszer mutatnak is egy ilyen evés, hát nem volt szívderítő.)

Bajom volt a szerelmi szállal is. Itt viszont Enn az érthetőbb: neki a lány minden, ami eddig elérhetetlen és csodaszerű volt. Ugyan arra nem esküdnék, hogy a személye mennyire fogta mg elsőre, inkább a külseje, de vonzalom volt. Zan mit látott a srácba? Az már nehezebb kérdés.

És ha már a szerelmi szál. Valaki magyarázza már el nekem, hogyan lett ennek a kettősnek jő pár gyereke? De különben is az ufók kultúrája elég furcsa, és nekem taszító is volt. Nem vicces, nem érdekes, engem egyszerűen undorított. A Stella vizuális behatolása éppen annyira, mint a nagy zabálás.

Különös és nagyon nem jó értelembe ez a film, tartalmában és vizualitásában is.

Komolyan azt kell írnom, hogy Nicole Kidman merész külleme volt a legérdekesebb?

Nagyon nem az én filmem, és még mindig fáj a fejem.

 

Így csajozz egy földönkívülivel - 5/2 nekem nem jött át. Taszít a zene, ez a dühös életérzés és a földönkívüli szálat is utáltam.

https://www.youtube.com/watch?v=DYzhZpE9ldY

A bejegyzés trackback címe:

https://mindennapmozi.blog.hu/api/trackback/id/tr7414515476

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása