Mesés, varázslatos, virágszedős, kedvességre nevelős.

Beköszöntött a tél, de a szegény kis árva lány most is az erdőt járja. Mostohája és annak lánya vele hozatnak gallyakat a tűzre, ahogy minden mást is vele végeztetnek el. Éppen egy új feladatot találtak ki neki: a királynő kihirdette, hogy aki szed neki egy kosár hóvirágot, cserébe bundát, aranyat és egy szánkózást érdemel ki vele. Az árvának kell szilveszter éjjelén, a legnagyobb hóviharban virágokat keresnie az erdőn. Ő ott 12 testvérbe botlik, akik jól ismerik jó lelkét és szorgalmát, egész évben látják, hogyan dolgozik. Az egyik fiatal testvér, Április nem csak egy órányi tavaszt és virágokat ad a lánynak, hanem a gyűrűjét is neki ajándékozza, szerelmi zálogként. Ám a gonosz mostoha nem csak a virágokat veszi el a lánytól, és a hazugságait a királynő előtt is vele akarja megfizettetni.

Nagyon kerestem egy filmet, amit a mai napra lehet időzíteni. A Szilveszter éjjel nagyon nem tartozik azok közé, amiket szívesen nézek, és a BUÉK-ot még nem láttam, így ez a mese került az utamba. Benne van a 12 hónap, az egész év, amellyel szilveszterkor vethetünk számot. Talán nem a legújabb és legszebb, de egyszer meg lehet nézni.

Mert a mese alapja aranyos és a gyerekeknek szánt üzenetet szépen átadja. Benne van, hogy a jó viselkedés elnyeri a jutalmát, míg a gonoszoknak majd meg kell fizetni az álnokságukért. Parancs helyett kérni tanít. És az örökigazság is benne van, hogy az évben mindennek megvan a maga ideje. Megvan a tél, a tavasz, a nyár és az ősz szépsége is, de mindnek a maga idejében. Ugyan ez utóbbit összezavarodó természetünk már nem prezentálja olyan szépen, de elméletben működik ez az igazság.

A casting is elviselhető lett, látszatra mindenki olyan, amilyennek a szerepe szerint lennie kell. A jó árva csinos, szép szőke, míg a mostoha és a lánya lényegesen rondábbak a jobb ruháik ellenére is. Talán csak a királynő alakja nem tetszett: nagyon kislánynak mondják, úgy is viselkedik, de nem annyira fiatal a színésznő, aki játssza. Szerintem nyugodtan lehetett volna fiatalabb lány is a szerepben, de ebben a tekintetben ez a legnagyobb bajom.

Sajnos, a külsőségek annál jobban bántották a szememet. Nem lehet nem észrevenni, mennyire mű minden. Nagyon látni, hogy a teljes filmet stúdióban, díszletek között vették fel. A műfák szabályosan irritáltak. De a Hold még rosszabb volt – egy férfi járkál egy létrán, kezében egy lámpással.

Ok, régi mesefilm, nem volt még CGI és láthatóan tévére szánták, de komolyan ennél kreatívabb nem jutott az eszükbe? Létrás ember lámpással, jaj.

A kosztümök se jobbak. Nincs olyan karakter, akinek tetszett volna a ruhatára. Annyira látszik ezeken is a műség, hogy az már fájdalmas. Mintha egy vidéki színtársulat bénább ruhái közül lenne összeválogatva. A hónapok ruhái különösen zavarták a szemem.

De valahol ezek egyike sem számít. Ez mese, aminek túl kell látni az ilyen külsőségein, ha a mesefilm ezt nem is könnyíti meg nekünk. Tartalma és üzenete van, egy mesejáték, aminek saját korában sem az lehetett a célja, hogy az emberek leesett állal kövessék.

Alapvetően a gyerekeknek szánták, nekik szólnak a poénok és a tanulságok is, a képzeletük pótolhatja, ami technikailag nincs a filmben.

Tizenkét hónap - 5/3 a mese aranyos, gyerekeknek tanulságos, de a kivitelezés bántóan béna.

A Youtube-on nem találtam a trailerét, de a fenti képen látjátok, kb. milyen lett.