Átnevelő táboros, fiatalos, énképpel küzdős.
Cameron Post kamaszlány, akit a nagynénje nevel. Futó, jó tanuló, szolid gyerek, aki a nénikéje vallásos megszállottságát is tolerálja. Van azonban egy titka, melyet magának már beismer, de mindenki más elől még rejti. A legjobb barátnője, Coley, több számára, mint barát. Együtt kezdik el felfedezni a testiséget, miközben alibi barátjuk is akad. Ám egyszer Cameron barátja rájuk nyit, és mire a lány feleszmél, már egy keresztény átnevelő iskolában találja magát. Rick tiszteletes is homoszexualitással küzdött korábban, a testvére segítségével 
kigyógyult, és most együtt igyekeznek ugyanezt kamaszoknál is elérni. A lány hamar szerez barátokat, és kezdettől a szökésen gondolkozik. Ő tisztában van vele, hogy ez nem döntés kérdése, és itt csak azt érik el, hogy a kamaszok megutálják maguk.
Egy-egy téma felbukkan, és akár több hasonló film, regény is megjelenik azonos időben. A nemi átnevelő táborokról nem is olyan régen olvastam már, ha a filmet nem is néztem meg. Abban egy fiú volt a főszereplő, míg ebben a filmben egy lányt tesznek középpontba.
De igazából teljesen mindegy a neme! Cameron is ugyanazon megy keresztül.
A film hamar az események sűrűjébe dob bennünket. Még igazából meg sem ismertük a szereplőket, már azt látjuk, hogy milyen intim a viszony Cameron és Coley között. De ez sem kap több játékidőt, mert a lényeg az lesz, hogy a lány bekerül az Ígéret iskolába.
Akik itt lépnek a történetbe, azok lesznek azok, akikre több időt és teret szán a film. Megismerjük az itt levő kamaszokat, mindenkinek a személyes hozzáállását a kérdéshez, és a nevelőiket is. Van köztük olyan, aki nagyon hinni akar, és kényszeríteni igyekszik magát, hogy elnyomja a természetes ösztöneit. Vannak, akik Cameronhoz hasonlóan nem is próbálkoznak, csak megjátsszák maguk. Mert ez nem olyasmi, ami döntés kérdése.
A film sokáig lassan csordogál, és a hétköznapokat mutatja. Milyen gyakorlatokat kell megcsinálniuk, milyen szabályszegő terveik vannak a lázadóknak – az egyik lány pl. kendert termeszt, és rendszeresen beszívnak az intézeten belül.
Egyszerűen nem kötött le, már az sem, amikor a végére behozták a drámai tetőpontokat is. Ahogy meg is mutatják, hogy ez a módszer csak azt éri el, hogy az önutálatba szenvedő kamasz maga ellen forduljon. Hogy a nevelő is kénytelen szembenézni azzal, hogy igazából fogalma sincs, mit csináljon. Próbálkozik, de reménytelen a harcuk.
A film külsőségeiben is dráma. Sötét színek, minimális helyszínek, komorság jellemzi. Lassú, minden téren. Aki fogékonyabb az ilyen karakterdrámára, neki bizonyára nagyobb élmény, én eléggé szenvedtem rajta.
Pedig Chloe Grace Moretz filmjeit szeretni szoktam, de ez most nem tetszett. Nem a színésznő miatt, az egész tematika és a film cselekményvezetése volt a ludas. Cameron szimpatikus, erős önképpel rendelkező lány, de ő már a film elején is az, aki a végén megszökik. Talán kicsit magabiztosabb, mint az elején, de nem annyira, hogy érezzem a karakterfejlődést.
Amikor a regényt adaptálják, olyankor jobban tetszett. De ez más szemszögű film lett.
Az üzenete fontos, a mondanivalóért jár a pipa, de a film nem tetszett.
Cameron Post rossz nevelése - 5/2,5 a könyv egy-egy jelenete szépen visszaköszönt, de nem tudott lekötni. Untam.
