Romantikus, rongyrázós, elit világos.
Rachel menő közgazdaság professzor az egyetemen, aki boldog párkapcsolatban él Nickkel. A férfi hivatalos egy esküvőre, otthon Szingapúrban, és szeretné a lányt is magával vinni. Rachel vele tart, hogy aztán nagyon megdöbbenjen: ő azt hitte, egy átlagos ázsiai fiúval jár. Erre kiderül, hogy a világ egyik leggazdagabb örököse, akit hazavárnak a cég élére és a párjával szemben is komoly elvárások vannak. Ő ott csak egy szegény kínai lány, akit az anyja az Államokban nevelt fel. De nem hajlandó harc nélkül feladni – nem kevesebb azért, mert nem gazdagnak született. Pár baráttal, Nick szerelmével felvértezve Hamupipőke meséjébe veti magát, miközben az ázsiai elit szórja a pénzt és saját, luxus életét éli.
A regény nagy kedvencem volt, egy igazi guilty pleasure. Nem hittem volna, hogy le tud kötni egy ázsiai milliárdosokról szóló történet, de ennek gond nélkül összejött. Egy annyira luxus és elképzelhetetlen világot hoz közel, tele szaftos botrányokkal, hogy faltam az oldalakat. Így a filmesítésnek is örültem – nagyon érdekelt, hogy lehet ezt a luxust filmre vinni. Van, ami sikerült, más kevésbé.
A film megjött, nálunk is nézhető – szinkron nincs, de felirat igen, szóval senkinek nem kell elijedni, aki tud olvasni. Megéri megnézni, mert kellemes romantikus komédia, amelyen sokkal jobbakat mosolyogtam, mint olyan sok amerikai közepes filmen.
A történet nem tűnik nagy számnak, klisés az alaphelyzet a gazdag fiú – szegény lány szerelmével, a regényhez képest sokat egyszerűsítettek is rajta. Sokkal egyszerűbbek a családi viszonyok és intrikák, kevesebb mellékszereplő életébe látunk bele – azt is egyszerűsített formában. Kevesebb az intrika, a botrány.
Mégis, a hangulatot nagyon eltalálták és habkönnyű szórakozás lett az egész film. A szerelmi szála tényleg nagy klisé, de nagyon aranyosan az. A báli, Hamupipőke jelenetet nagyon szerettem. A reptéri jelenet a végén –annyira tipikusan romantikus filmes, és mégis, annyira működik! Ott a mese benne, és ezért nagyon lehet szeretni.
A film egyes jelenetei megközelítik visszaadni azt a luxust és milliárdos életvitelt, amit a regényben megismerkedhettünk. Annyira rongyrázós azért nem lett – nem lett volna stúdió, akinek mindarra tellett volna. De így is kaptunk extrém legénybúcsút, egzotikus szigetet, rengeteg gyönyörű és márkás ruhát szép embereken. Mert 
persze ezek a gazdagok szépek is, naná! Guilty pleasure filmben úgy dukál – a Gossip Girl stábjában anno volt csúnya szereplő? Ugye, hogy már ott sem? Itt pláne nem. Az esküvő is szépen meg lett komponálva, a menyasszony bevonulása meseszép, pedig nagyon nem vagyok esküvőrajongó.
A film humora csendesebb, és bőven van benne intrika és bulvár faktor. Nem nevettet harsányan, de cserébe a komolyabb témáknál sem veszik el a film. Astrid házassága, vagy az utalások arra, Eleanor mennyire nehezen érte el, hogy befogadja a férje családja, mind sokkal többet mondanak, mint a filmet eladó romantikus szerelmi történet.
Korrekt a casting is. Henry Golding lassan kiküzdi magát Hollywood elsőszámú ázsiai szépfiújának, Michelle Yeoh már karriert épített magának. Felbukkan Ken Jeong is.
Sajnálom, hogy nálunk moziban nem merték bevállalni – korrekt romantikus komédia lett.
Őrült, gazdag ázsiaiak - 5/4 szórakoztató, visszaadja a regény sok hangulatát, kellemes kikapcsolódás. Nekem bejött.
