Szerelmes, sárkányos, átkot megtörős.
Mira hercegnő imádja a meséket: a népe története is csodákkal teli. Hajdanán a hajadonokat a sárkánynak kellett feláldozni. Ám egy harcos az elragadott szerelme után indult, és legyőzte a szörnyeteget. Mira most e férfi unokájához készül hozzámenni. Az esküvői szertartáson felelevenítik a régi mítoszt: ám mindenki döbbenetére a sárkány eljön, és elragadja a lányt. Mira egy barlangban tér magához, sebesülten és félve. Egyetlen vigasza a szomszéd lyukban tengődő fiatalember, aki gyógyszert ad neki és tartja benne a lelket. Ő is különös szerzet, még neve sincsen. Ám elég egyetlen érintés is, hogy a lány szembesüljön a szörnyű valósággal: a fiú a sárkány. Menekülne előle, de lezuhan. A sárkány menti meg, bár közben súlyosan megsérül. Mira képtelen végezni vele, gyógyítgatja. A feléledő fiatalember elmeséli, hogy miután az apját megölték gyerekkorában, sárkánnyá változott dühében. Itt élt elzárva, próbált újra ember lenni. De nem tudja uralni a vérét, az áldozati dalra el kellett mennie a lányért. Mira elnevezi Armannak, és míg a vőlegényét várja, elkezdi tanítani, hogy legyen ember. A legnagyobb leckét azonban mindkettejüknek meg kell tanulni: a szeretetet elfogadni.
Egyre több orosz filmbe lehet botlani, amelyek még megőriznek valamit az orosz gyökerekből, de már az amerikai kasszasikerek receptjét követik. Cselekményben, látványban, dinamikában is jobban megfelelnek a világsikerek mintáinak. Ilyen ez a film is: A sárkány, amit angolul is bemutattak, I am dragon címmel.
A történet egyfajta szépség és szörnyeteg mítosz feldolgozás, melyben egy sárkány játssza a szörnyeteg szerepét. Minden toposz megvan az eredeti történetből: az elragadott lány, a hátrahagyott vőlegény, akit a lány nem szeret és a szörny megváltozása a szerelem segítségével. Majd elfelejtettem, az árulás, megbocsátás és 
visszatérés motívuma is ott van a végén. Ugyanezt használta a Disney, a francia mese, és még régebben Psyche és Amor is.
Akkor mi újat tud mutatni ez a film?
Külön figyelmet fordítanak arra, hogy a lány helyett a fiú/sárkány érzelmei kerüljenek a középpontba. Nem azt nézzük a játékidő alatt, hogy a lány hogyan küzdi le a félelmét, majd lesz szerelmes, hanem azt követjük végig, hogy a sárkány mennyire küzd saját magával. Mindkettő a része: az ember és a sárkány is, és háborúznak egymással. Mira szerelme kell, hogy Arman találjon egy más utat, amivel lehet élni, és nem gyűlölni önmagát.
Tetszettek a benne hagyott orosz elemek. A ruhák, a dalok. Volt egy-egy nagyon szép vizuális megoldása: ahogy az áldozati lányok a vörös bogyókon, növényeken sétáltak a hajók felé. Az egyik kedvenc részem volt, amikor a film végén Mira énekli a rituális dalt. Még a szinkronos filmen is meghagyták oroszul, és jó volt így. Szép a dal is, a színésznő énekhangja is.
A CGI minősége felemás. Volt, amit egész korrekten összeraktak. A sárkány elment – nem ér fel Fogatlan, Smaug kinézetéhez, de már életszerűbb, mint a Sárkányszív gyíkja, bár arra emlékeztetett engem leginkább. Egy helyen fájt nagyon a látvány, amikor a CGI elemet emberrel kombinálták: konkrétan, amikor a sárkány felkapta/a nyakában reptette a lányt. Ott jobban látszott, hogy ez nem amerikai blockbuster.
De mesének kellemes volt, ismerős elemeivel együtt is.
A sárkány - 5/3,5 mese, sárkánnyal a szépség és a szörnyeteg. Oroszos jellemzők blockbusterrel keverve.
