Bosszúállós, rendet felszámolós, ármányos, harcos.
Landry megfizette az árát annak, hogy szerelmes lett, ráadásul a királynéba, akivel viszonyba is kezdtek. Az asszonnyal végzett a dühös férje, aki a templomos rend ellensége is lett Landry árulására válaszul. A kis Eve is veszélyben van, Landry nem is meri maga nevelni, egy társát kéri meg, hogy vigye a kisbabát biztonságos helyre. Ő maga a templomosok rendjébe igyekszik visszatérni, de előbb bizonyítania kell. Újra tanonc lesz, és Talus mester nem is rejti véka alá, mennyire elítéli a korábbi tetteit. Landry küzd a becsületéért, miközben Philip a saját 
fiát, örökösét uszítja Eve-re, ő maga pedig a pápaválasztásba folyik bele, hogy a saját jelöltjével hivatalosan is nekimehessen a templomosoknak. Landry hiába figyelmezteti a nagymestert, elkerülhetetlennek tűnik az összecsapás.
Az első évad röviden: csalódás volt. Egy templomos és a királyné viszonyára fogni, miért fordult a francia király a rend ellen… mint egy rossz szappanopera. Lehet, hogy az jár jobban, aki azt nem is látta, csak a második évadba kapcsolódik bele.
A szappan- és mese faktor megvan most is. Ugyan már nem borzolja az ember idegeit a Joan – Landry viszony, itt van helyette a lányuk, aki ugyan ténylegesen nem sokat szerepel, de minden szereplő tervez vele valamit. A fele megmenteni, a másik fele megölni akarja. Ami kiakasztott: amikor Landry visszakerül a rendbe, hirtelen nem lesz elítélendő, hogy apa lett. Még biztatják is, hogy vegye magához a kislányt. A szüzességi fogadalmat tett rendtagok, akik megfogadták, hogy nem lesz családjuk! Ennyi erővel protestáns átalakulásuk is lehetett volna, ahol szabad a nősülés.
A királyi udvarban továbbra is van egy begőzölt király, aki bosszúért liheg. De most legalább megcsillan az is, ami sokkal inkább a templomosok elpusztításához vezetett. Philip komoly adósságot halmozott fel a templomosoknál, akiknek nagyon tele volt a kincstáruk. Nem véletlen, hogy olyan megszállottan kerestette a pénzük, amikor lefogadta az embereket.
Új szereplőkként érkeztek Louis herceg és felesége, vagyis a trónörökös és neje. Louis korrekt karakter lett, aki a sorozat elején elvakultan tejesíti az apja parancsait. Szörnyűségeket is megtesz neki, mert azt hiszi, a jó oldalon áll. De aztán felnyílik a szeme, az ő karaktere fejlődik. Ugyan durva, hogy a sorozat simán elnézi neki a kezdeti tetteit, de annyi szappan mellett nem ezen akadok ki. Azon jobban ki lehet, hogy a hercegnőnek nem találtak normális szerepet, ezért nekiállt a sógornője tönkretételének. Mégis, hogy lett az elején naiv, romantikus lányból Cersei Lannister?
A sorozat záró jelenete a mesefaktor csúcsa, de azt nem is mesélem el.
Látványra a szegényebb sorozatok között van. Törekedtek, hogy legalább a kosztümök, berendezések terén meglegyen a korszak illúziója, de látványos, hogy mennyire kis büdzséből dolgoztak. A csatajelenetek, a máglyák, a városi vágóképek – mind szegényesek.
A nagy ötletük a casting terén jelent meg. Leszerződtették Mark Hamillt, aki a templomosok kiképzőjét játssza. Mondanom se kell, mennyire Luke Skywalker feeling van minden megjelenésében. A durva, így is messze kiemelkedik az egész gárdából.
Van fejlődés a korábbiakhoz képest, de még most sem egy jó sorozat.
Templomosok - 5/3 az előző évadhoz képest javult, de még mindig szappanos. Hamill kimagaslik az egészből.
