Háborús, szerelmes, menekülős, apa-fia összetartós.
A németek módszeresen dolgoznak azon, hogy Leningrád teljesen el legyen vágva az orosz seregtől és minden felmentőtől. A városban rekedt katonák is érzékelik, hogy esélyük van még civileket evakuálni, aztán már senkinek nem lesz esélye kijutni. Régi, ócska uszályokkal kell megpróbálni az éjszaka leple alatt kimenni. Az uszályt a végső pontig feltöltik, és az evakuálást elrendelő tiszt tesz róla, hogy saját fia is a hajón legyen. Kosztya az utolsó 
pillanatban csempészi fel a menyasszonyát is magával. Nem sejti, hogy egy katonai nyomozó is utazik rá, hiszen az apja az, akire ezt-azt rá akar bizonyítani. Azonban minden érvényét veszti, amikor a németek lecsapnak, és minden erejükkel az uszály elsüllyesztésére törnek.
Már említettem, hogy erősödnek az orosz filmek is. Nyugatiasabbak lettek, szélesebb körben terjesztik őket. Vannak már sci-fik, akciók, romantikusok, most egy háborúsat sikerült találnom. Mivel Leningrád ostroma mostanában érdekel, már könyvet is szereztem magamnak a témában, örültem, hogy filmen is elmerülhetek a II. VH egyik legbrutálisabb hadszínterének történetében.
Ha várok valamit, nagy eséllyel csalódok. Sajnos, ez a tétel most is igaznak bizonyult.
Ez a film sok-sok téren csalódás volt nekem. Pontokba szedve:
1: a cselekmény. Már eleve a keret fájdalmas volt. Annyira megidézte bennem a Titanic keretét, hogy épp csak hajózni kellene az öreglánnyal, hogy az egyben azt lássam magam előtt. Éppen itt csak nem egy régi rajz, hanem egy óra a mutogatás tárgya… De ennél nagyobb gond, hogy Leningrád keserves helyzetét nem mutatják meg egy cseppet. Pokoli volt ott az élet, az állandó ostrom, az éhezés, a mindenből kifogyás – itt ebből semmit nem lehetett érzékelni. Ha nem lenne a címben Leningrád, nem mondtam meg volna, hogy onnan kell evakuálni az embereket.
2: a szerelmi szál. Semmi konfliktus, semmi romantika. Szabad ezt egyáltalán szerelmi szálnak nevezni? Az a legkevesebb, hogy a két színész között nulla a kémia. Szinte közös jelentük sincs.
3: a karakterek jellemének értelmetlen alakítása. A legtöbben nem fejlődnek, a titkos rendőr például igen. Csak épp az nem derül ki, mitől változik meg a hozzáállása az emberekhez. Nincsen senki mélyítve, karikatúra mindenki a filmen.
4: a CGI. Ha nem is ronda a film, de már tévében sokkal komolyabbakat csinálnak ennél. Elvileg van benne nagy vihar, látjuk a fronton harcolókat, lecsapnak a német repülők. De ennyire semmilyenként, unalmasan tálalni…
5: az orosz szinkronszokások. Erről talán már meséltem. Amikor a németek látjuk, ők németül beszélnek. Nem felirat készült alá, hanem egy férfi oroszul elmondja, mit mondanak éppen a németek. Roppant idegesítő megoldás – miért nem lehetett feliratozni, de komolyan?
Keressek benne valami pozitívumot is? Van egy-egy jelenet benne, ami azért eltalált. A Leningrádban maradó anya sorsát elmesélik a végén, az finoman lett kegyetlen. A zenész, akinek az uszály merülése miatt fel kell áldoznia a hangszerét. De csak ilyesmik.
Leningrád, II. VH, film. Továbbra is inkább az Ellenség a kapuknál legyen, amit néztek.
Leningrád megmentése - 5/2 nem látványos, nincs érdekes története – a helyszín is csak a címből derül ki. Csalódás.
