Csillagászatos, felfedezős, szerelembe esős, gyógyulós.
Dr. Isaac Bruno egykor szépreményű kutató volt, mára azonban beleundorodott az emberekbe és az oktatásba is. Egy szenvedély tartja életben: a hamarosan kilövésre kerülő teleszkópnak esélye van a földön kívüli élet meglelésére, és Isaac már most olyan bolygókat keres, ahol érdemes lesz kutakodni. Az iskolában a viselkedése miatt felfüggesztik, de a munkával nem áll le. Asszisztenst keres, de csak egy jelentkező akad. A fiatal Clara, 
akinek se végzettsége, se képzettsége, de kell neki egy hely, ahol meghúzhatja magát. Isaac befogadja, és ketten erednek egy lakható bolygó nyomába. Közben a lány mellett a férfi újra felfedezi az élet szépségeit, szerelembe esik, és képes lesz feldolgozni a tragédiát, ami 2 éve tönkretette az életét. De a lánynak is van egy titka, ami mindent összezúzhat, újra.
Romantikus sci-fi, nem éppen az én zsánerem. A szereposztás sem éppen a kedvemre való, de valamiért mégis nekikezdtem ennek a filmnek. A vártnál jobbnak találtam, de még így sem éreztem annyira jónak, hogy egyértelműen jó filmnek tudjam nevezni.
A története alapja érdekes. Az emberiség fejlődik, egy eddiginél fejlettebb eszközzel lehet keresni a Földön kívüli életet. Ez a szenvedélye a film hősének is. Sokáig nem értjük miért, de aztán a film elvezet a gyökerekhez is. Amitől kezdve ez már nem is sci-fi, hanem emberi dráma. Mert nem azért lesz fontos, hogy van-e az emberen kívül más értelmes lény a világegyetemben, hogy tudományosan fejlődjünk vagy növeljük az ismereteink, hanem a félelmek miatt. A tudatért, hogy nem vagyunk egyedül. Hogy az élet több és sokszínűbb, mint amit elképzelni bírunk. Az ember nem szeret egyedül lenni, és ezzel meglesz a tudat, hogy vannak mások is.
Isaac tragédiája fájdalmas, de nem igazán értettem, hogy miért pont az idegen lét felfedezésével akarja igazolni, hogy elvesztette a kisbabáját. Attól miért lesz értelme a baba alig volt életének, hogy nem az ember az egyedüli értelmes lény? Ezzel nem igazán tudtam mit kezdeni, és a film sem magyarázta meg kielégítően.
A továbblépés, aminek Clara volt az eszköze és indoka sokkal megfoghatóbb. Azt elhitették, hogy a lány személyisége megfogja annyira a férfit, hogy elkezdi feldolgozni a fájdalmait. Hogy túl tud lépni a bánatán és a felesége elhidegülésén is. Annyi erőt kap tőle, még talán hitet is, hogy egy újabb tragédiát is képes lesz elviselni.
Határozottan Clara az érdekesebb karakter, ha inkább Isaac is van a középpontban. A lány nagyon titokzatos, és a film végéig megmarad körötte ez az aura. Két csavar is van vele kapcsolatban: az egyiket nyíltan kimondják, a másikat csak a sorok közül lehet kiolvasni. Az, hogy miért nem mer senkihez kötődni, és miért éli annyira intenzíven az életét, a vége ismeretében nagyon érthető. A sorok között levő sci-fi, hogy mi is volt ő igazán, már túlzás volt nekem. Bár lehet, hogy csak belemagyarázom, de különben nincs értelme annak, amire a végén utal a férfinak. Bocs, ezt csak akkor értitek, ha láttátok.
De a film annyira romantikus dráma, hogy az egyetlen érdekes csavart nem akarom elmesélni. Akkor miért néznétek meg a filmet?
Mert egyszer érdekes megnézni, még ha hozzám hasonlóan rühellitek is Bellisariót.
Clara - 5/3,5 nem nyálas, de eléggé fájdalmas románc. A színészeket bírtam, a végső csavart nem.
