Kutyás, betegséggel szembenézős, karrieres, családi.
Denny tehetséges pilóta, akinek az autóversenyzés egyszerre a megélhetése és a szenvedélye. Szakmai körökben ismert a hozzáértése, de a nagy lehetőség még nem adatott meg neki. Egy versenyről hazafelé megy be egy kutyafarmra, ahol azonnal egymásra találnak egy kis golden retriever kölyökkel. Megveszi, Enzónak kereszteli, és élete legjobb barátjával tér haza. Enzo szintén imádja az autókat és a versenyeket, ahogy Denny is a mindene. Kis törést Eve életükbe lépése jelent, aki Denny barátnője, majd felesége lesz. Enzo kicsit tart a nőtől, de megvannak Denny kedvéért egymással. A kis Zoe születésével igazi családdá lesznek. Eve gazdag szülei ugyan jobbat szántak a lányuknak, de ők boldogok – míg Eve súlyosan meg nem betegszik. Enzo a családdal tart, jóban és rosszban, támasz lesz a legnagyobb megpróbáltatások idején is.
Vártam is, nem is. Eredetileg ugyanis ez egy regény volt, amiben a kutya a narrátor. Nem állítom, hogy frissek az emlékeim, de a kelleténél többnek éreztem azt a szálat, hogy Enzo ember szeretne lenni. (A regényben mellékcímként is benyomták az erre való utalást.) Ugyanakkor van benne dráma, a golden retriever egy nagyon szeretnivaló kutya…
A film szerencsére minden félelmemre rácáfolt. Annyira, hogy el is gondolkoztam, hogy a regénynek is kellene még egy esélyt adnom.
A történet nem pörög, de mégis értelmesen kitölti a játékidőt. Egyaránt belefért Denny karrierjének az alakulása – azért senki se a Christian Bale – Matt Damon film autóversenyes szálát várja, itt a versenyzés a mellékszál – és a magánéleti örömei, drámái. Nem is tudnám eldönteni, mi döfött jobban szíven: amikor az imádott Eve beteg lett, és a film megmutatja, ahogy a ragyogó nő egy élő csontvázzá válik, és egyre sodródik a halál felé, vagy amikor Denny gazdag apósa mindenre kész, hogy megszerezze magának az egyetlen unokáját a veje rovására, akit mindig is lenézett.
Tele van ez a film szívfájdító jelenetekkel – moziba óvatosan is kell rá beülni, és lelkileg felvértezni magunkat a tragédiákra. Nem egy jelenet volt, amikor a könnyeimet kellett visszanyelnem.
Ugyanakkor mégsem egy szomorú, fájdalmas filmről van szó. Annak ellenére, hogy mennyi kín és könny van itt, ez egy életigenlő film. Ami a lehetőségekről szól, és még a kozmikus igazság is benne van. Ha nehezen is, ha szenvedni is kellett, de a végére győz az igazság, és a szereplők megkapják, ami jár nekik.
A casting is tetszett. Milo Ventimiglia nagyon hozza Denny karakterét – nem is kicsit volt olyan érzésem, hogy a This is us nagyon szerethető Jack alakja van ide áthangszerelve. Amanda Seyfried sokat kapott a maszkoktól is, de azt leszámítva is megrendítő, amit belerakott a beteg Eve alakjába. Az utolsó beszélgetés Enzóval… említettem a könnyes jeleneteket. Nekem az nagyon az volt.
Angolul néztem, így nem tudok elmenni Kevin Costner és a kutya teljesítménye mellett sem. Ennyire szép és okos állatot filmen rég láttam, és Costner maximálisan emberivé tette.
Kellemes meglepetés volt számomra, nem csak kutyabarátoknak tudom ajánlani.
Ebgondolat - 5/4 megható, jó szereposztású film. Érzelmileg telibe talált, és a főszereplő kutya… imádtam.
