Megfigyelés alatt álló, kommunista rendszeres, bezárt.
A Gaál család jómódú polgári család, ahol éppen állás nélkül maradt a családfő. A kommunista rendszert ismerve nem is lepődik meg, hogy kiszáll az ÁVH. Ám az meglepi, hogy nem elvinni és letartóztatni akarják. Beköltöznek melléjük, és tilos elhagyniuk a lakást. Ha valaki látogatóba jön be hozzájuk, vagy éppen csak becsönget valamiért, 
ő is a lakás fogságába kerül. Egyre fogy az élelem, a tisztálkodáshoz szükséges egyszerűbb tételek is, egyre nagyobb a zsúfoltság. Az ÁVH pedig nem mond semmit, miért történik mindez velük. A félelem és feszültség sorra kikezdi az emberek idegrendszerét, és a kis családi titkok is súlyosaknak tűnnek. Közben egy fényképet mutogatnak nekik, de fogalmuk sincs, ki lehet rajta. Ám már felmerül, hogy egymást bemártva próbálnak szabadulni a lakásból.
Megtörtént eset az alapja – a végén még egy hiteles felvétel is elhangzik a történtek kapcsán. Nem is tudom, hogy sírni vagy nevetni kellene mindezen. Most inkább a sírás felé hajlanék.
Úgy mutatja be a rendszer embertelenségét a film, hogy igazából brutalitást nem is láttunk benne. Egyszerűen csak van egy mindenható állami hatalom, amivel szemben az egyes embernek semmi esélye sincsen. Bezárják őket, és senki nem tehet ellene semmit. Ha agyonlőnék őket, akkor sem történne semmi több. Ez pedig iszonytató.
A film végső csavarját ismerve Örkény az, aki eszembe jutott. Nagyon közel van ez a film a groteszkhez és a Tóték világához is. Ez ad neki némi humoros hangot is, de ez olyan poén, amin inkább sírni kellene. (Az egypercesekben is sokkal inkább érzem a tragédiát.)
A Foglyok már eleve érdekes az alaphelyzete miatt érdekes. De azt meg kellett oldani, hogy a minimális helyszín – bezárva egy párszobás lakásban – és minimális cselekmény – mit is lehetne csinálni bezárva – ellenére is feszültség legyen, és tartalom.
Így bevetették a karakterek közti kisebb-nagyobb feszültségeket, családi titkokat. Sajnos, ezekre most kevésbé voltam fogékony. Leginkább azért, mert az eseményeket elsősorban Sára szemszögéből ismerjük meg. Ő a lakás háziasszonyának féltestvére, párttag, és ha nem is megrögzött kommunista, de hívő. Már a kezdetektől nem szimpatizáltam vele, ez megmaradt a film végéig. Nem szerettem a dolgokhoz a hozzáállását, meg az egész személyében volt valami idegesítő számomra. A karakter ugyan fejlődik, és lehet látni, hogy inog meg a hite a rendszerben, de akkor is irritált. Lehet, hogy Sodró Eliza arcberendezés eleve negatív hatással volt rám.
A házba zártak között különben sincs olyan súlyos feszültség, vita, ami tartósan le tudott volna kötni. Egy ponton már nem is egymás ellen áskálódnak a kifáradt emberek, hiszen mindenki ugyanabban a cipőben jár. Maga a rendszer az, ami rossz, ami ilyen létezésre kényszeríti őket. Az alaphelyzet és a rendszer embertelensége, ami érdekes tudott lenni. Átlagos emberek is milyen könnyen kerülhettek bajba, és esélyük sem volt arra, hogy tisztázzák magukat vagy védjék maguk. Amit a rendszer akar és hisz, az van.
Mivel minimál helyszínen forgott, emberi dámákkal és társadalmi/politikai üzenettel, látványfilmet nem kell várni. Azért a kosztümök, korhangulat megvan, de ez nem egy blockbuster, közelebb van egy tévéfilmhez.
A szereposztás korrekt. Deák Kristóf hozta a kabalájának számító Szamosi Zsófiát, de feltűnnek mellette más ismertebb színészek is. (Vagy, hangok, mert inkább a szinkronos munkáik ugranak be.) Érdemes abba is belegondolni, a mellékszereplők közül ki tudta megjegyeztetni magát. A végére sokan vannak összezárva – kire emlékeztek?
Egyszer simán meg lehetett nézni – ha kedvenc nem is lesz, érdekes néznivaló igen. Történelmi dráma, ami egyben emberi dráma és groteszk film is.
Foglyok - 5/3,5 a végső fordulat és a feszültség rendben volt, a családi titkokat és Sárát nem szívleltem.
