Zenés, családi drámás, baráti társaságos.
Eleanor 26 éves, és még küzd az álmáért. Grafikus akar lenni, művész – az anyja híres színésznő, és nagyon nem szereti, hogy a lánya az álmait kergeti. Szeretné egy iskolai képzésre rábeszélni, egy diplomára, ami mellett rajzolhatna tovább. A lánynak most a szerelemben sincs szerencséje: zenész barátja, Levi nagyon befutott, és 
lánykérés helyett szakítást ütemez be. Sam egy komoly zenei képzést hagyott ott, hogy klasszikus zongora helyett dalokat írhasson. Befutni azonban nem egyszerű. Pláne, hogy haza kell költöznie, mert a felesége halála után a család segítségével könnyebben neveli a fiát. Ám gazdag anyósa nem könnyíti meg a helyzetét: szeretne sokkal több beleszólást az egyetlen unokája nevelésébe. A családon Joanna igyekszik segíteni, aki a táncosi álmait cserélte le azzal, hogy másoknak segítsen, és szociális munkásnak tanult, majd helyezkedett el.
A legutóbbi, abszolút zenés sorozat talán a Glee volt. Most ugyan volt egy High School Musical sorozat is, de azért az nem volt olyan minőség vagy zenében erős, mint a Glee. A Netflix így próbálkozott egy más ötlettel, megszületett a Soundtrack.
A sorozat alapkoncepciója, hogy a dalok kísérik az életünket. Mindig meg lehet találni azt a dalt, ami kifejezi az életünket. Ugyan a reklámok ezt a szeretet különféle arcaihoz kötik, de a sorozat megnézése után szélesebb palettát láttam megvalósulni. Lehet, hogy éppen egy munkahelyi helyzet, amit aláfestettek zeneileg. Mint egy musical: amikor az adott helyzetet tökéleseten kifejez egy dal, fejben a karakterek azt a dalt éneklik. A képernyőn ez úgy néz ki, mintha elindulna egy klip, amiben a szereplő az énekes és előadó egyben. A hang azonban marad az eredeti – tátognak a színészek. Ez kissé különössé teszi a formátumot, kellett vagy 3 rész, mire megszoktam. Azért végig volt egy furcsa érzésem a tátogás miatt, pláne, amikor nagyon nem egy szinten volt a színész és az énekes. Pl. amikor Whitney Houston hangja szólt az egyik szereplő szájából.
De az egyes klip betétek között vannak nagyon profin összerakottak is. Kettő nagy kedvencem akadt az évadban: az egyik Sia dal – amikor Eleanor elszenvedi a szakítást az étteremben. A másik Joanna szálán volt, amikor sorra járt a meghallgatásokra, de mindig kudarcot vallott, és csak nem akart összejönni a táncos munka.
A történet sok mindenben a This is us receptet másolja. Már a kezdete is: ahogy annak idején abban a sorozatban, ennek is az első rész végén derül ki, hogy a szereplők hogyan kapcsolódnak össze, hogyan alkotnak egy családot, csak éppen a külön történetszálak több idősíkot ölelnek fel. Így előfordulhat, pont mint a This is us világában is, hogy az egyik idősíkon még egy karakter életben van, míg pár évvel később már azt látjuk, a család hogyan igyekszik boldogulni a halála után. Alapból a stílusban, a dráma és a komikus elemek keverésében, a családi összetartásban és történetekben is észrevehető a sikersorozat hatása.
Abban is van hasonlóság, hogy ismert színészek és kezdők kombinációjából állt össze a gárda. A legnagyobb név talán Madeleine Stowe, aki még mindig bámulatosan néz ki, rengeteget letagadhatna a korából, és játszani is tud. Jól állt neki a karaktere, az idősödő színésznő és a mindenbe beleszóló anya is. De itt van Jenna Dewan, akinek most jól jött a táncos múltja. Mellettük pedig olyan színészek kaptak esélyt, mint Paul James vagy Callie Hernandez.
A kivitelezés is profi. Hitelesnek, mindennapinak tűnik a környezet, a zenés betétek klip minőségűek, képileg jó volt nézni a sorozatot.
Bár maradtak még elvarratlan szálak, már bejelentették a sorozat kaszáját, így ennyi marad a Soundtrack élmény. Nem lett új kedvenc, de egyszer nem volt rossz megnézni.
Soundtrack - 5/3,5 vannak benne jó zenék, de furcsa a tátogás. A sztori meg erősen This is us light verzió.
