Ügyeskedős, drágaköves, viszonyos.
Howard Ratner ékszerész, saját üzlettel. A feleségét és a két fiukat már elhagyta, egy fiatalabb és csábosabb barátnőt szerzett be, akivel egy lakáson osztozik, akit az üzletbe is bevitt. Van egy komolyabb gondja is: megrögzött szerencsejátékos, aki mellett a szerencse nem tart ki. Több helyen is jókora adóssága van, és egyes kétes elemek már a testi épségét fenyegetik. A nagy üzlet azonban kilátásba kerül: sikeresen megvesz egy opált Afrikából, ami az ára többszörösét is visszahozhatja. Azonban a számításaiba mindig hiba csúszik: a kosaras, akinek kölcsönadta a követ, nem adja vissza időre azt. A nyakában vannak a behajtók, akik a fogadását is 
tönkreteszik. A barátnője megcsalta, a feleségének eszébe sincs visszafogadni. Ráadásul az opálról is kiderül, hogy 1 millió helyett legfeljebb 200000-t ér. Howard ügyeskedik, csal és lop, hogy visszarántsa magát a felszínre.
Végig arra vártam, hol van a gyémánt. A film cselekményének középpontjában egy nyers opál áll – messze nem gyémánt. Igaz, legalább csiszolatlan. Howard ékkövekkel üzletel, de egyszer bukkant csak fel egy gyémánt, egy gyűrűn és ennyi. A fülemben cseng az Aladdin című meséből a kincses barlang őrének szava is. (Tudjátok: ki léphet be a barlangba? Kinek szíve maga is kincs, egy csiszolatlan gyémánt.) Csak éppen itt nincs olyan karakter, akire illene az a metafora, hogy ő egy csiszolatlan gyémánt.
Éppen ellenkezőleg, attól szenvedtem, hogy ez a történet tele van értéktelen, borzalmas emberekkel. Howard szó szerint taszított. A nőkkel való kapcsolata? Elhagyta a még mindig dögös nejét egy kikapós lányért – amint megcsalták, szaladt volna vissza a nejéhez. Amikor viszont Julia vissza akar menni hozzá, és kicsit hízeleg, máris minden meg van bocsátva. Milyen ember az, aki nem engedi be a saját fiát a lakásába pisilni, inkább átküldi a szomszédhoz, nehogy meglássa, milyen gyorsan lecserélte az anyját? Azt nem tudjuk meg, a munkájához mennyire ért. Azt viszont igen, hogy erkölcsei nincsenek. Sajátjaként kezeli a bizományt, simán bevágja más tulajdonát zálogba, hogy a pénzen fogadhasson. Annyi hazugságot szőtt, hogy az a csoda, nem gabalyodott beléjük jóval korábban.
Az, hogy ennyire tudott taszítani ez az alak, Adam Sandler beletett munkájának is köszönhető. Sandler tudna is játszani, ha akarna. Itt helytáll, és hogy a hiteles karaktere miatt rühelltem a filmet, rá nézve dicséret. Rajta kívül Idina Menzel ismerős még, de a színészi vénájánál többre tartom az énekesi adottságait. Itt különben nem énekel.
Taszító emberek ügyködéseiről szól ez a film, és alapból hiába lenne érdekes, a sok negatív figura miatt nem tud lekötni vagy érdekelni. Elég átlátni Howard ténykedését is, akiről még folyamatában is derülnek ki újabb és újabb simlis történetek. Ha valamivel üzletelni próbál, biztosan van mögötte egy hazugság és lopás.
Nem látványelemekre épül ez a film, nem is tudnék ilyesmit kiemelni belőle. Még a nyitó képekből sem, amikor a háborús afrikai vidékeket mutatták, ahol elkezdődött az opál története. A keret viszont tetszett: ahogy a fekete opál zárványaival nyitunk, arra felel egy hasonlóan megmutatott belső kép a filmvégén. Csak az nem az opál belsejébe visz…
Howard küllemébe beletették az összes klisét a zsidók kinézetéről. A sminkesnek lehet is gratulálni, amit undorítónak találtam Howard tulajdonságaiban, visszaköszön a küllemében is. Taszító alak, kinézetre is.
A sok negatív esemény miatt sem szórakoztató a film. Maximum érdekes.
Azt még mindig nem tudom, miért csiszolatlan az a címbeli gyémánt. Howard inkább pirit, a bolondok aranya. A címbeli kő meg egy opál. Mindegy, ez már nem derül ki. Nem is igazán akarom tudni, az is a gond. Nem tetszett ez a film.
Csiszolatlan gyémánt - 5/3 korrekten megírták, működött a vége is, mégis – valamiért taszított. Undorító a hőse.
