Kamaszos, barátkozós, traumával szembenéző, képességes.
Sidney ránézésre átlagos kamaszlány, akinek fel kellene dolgoznia az apja öngyilkosságát. Van egy öccse, akit nagyon szeret, és egy anyja, akivel nehezen jön ki. A legjobb barátnője, Dina éppen most jött össze az iskola egyik népszerű srácával, így a szokottnál is magányosabbnak érzi magát. Miközben az iskolai pszichológus tanácsára naplót kezd el írni, egyre közelebb kerül a hozzá hasonlóan különc Stanley-hez. Felfigyel arra is, ha zaklatott vagy dühös, különös dolgok történnek a közelében. Eleinte mindent meg tud magyarázni logikusan, de ahogy szaporodnak a jelenségek, már képtelen tagadni, hogy valami olyasmire képes, amire csak a fantasy szereplők. Stanley igyekszik a megértésben segíteni: hogyan képes tárgyakat mozgatni az elméjével. Az iskolában boldogulni azonban nehezebb, és a lány egyre közelebb sodródik egy katasztrófához.
Már a poszteren is látszik, hogy nem bízták a véletlenre ezt a sorozatot. Az alapanyaga olyan képregény, ami az Államokban sikeres, és az írói már írtak olyan képregényt, amiből sikeres és egyedi Netflix sorozat született. Maga a sorozat készítői meg a Netflix egyik zászlóshajójának a stábjából kerültek ki, a Stranger Things stábjából.
Annyira sikerült ez a sorozat is, hogy már rá is kerestem a képregényre, mert roppantul érdekelne, hogyan tovább. De gyorsan arra jutottam, inkább megvárom a 2. évadot. A sorozat látványban korrekt, a képregény meg az a szint, amit nem bírok elviselni. Ahol olyanok a rajzok, mintha egy gyerek műve lenne. Persze, tudom, nem az. Van egy ilyen minimalista stílus is, a Nimona is ilyen volt. De hiába jó a sztori, nekem ez nem fekszik.
A sorozat okosan építkezik. A naplóval történő kommunikáció, a folyamatos belső narráció egy egyedi, jópofa hangulatot teremt. Egyre sűrűsödik a cselekmény is, így minden résszel izgalmasabb a történet. Gyorsan alapoztak, megismertették a szereplőket és a kapcsolatrendszerüket, majd rámentek a rejtélyre.
Az is kifejezetten ült, ahogy a részek elején kaptunk egy kis képsort, hogy Sidney nyakig véresen vonul az utcán. A Carrie jutott róla eszembe, és a történetben is volt belőle valami. A nem népszerű kamaszlány természetfeletti erőt talál magában, közeledik az iskolai bál, és az osztálytársak között akad kifejezetten szemét is. De ez nem a Carrie.
A legjobb barátnő, Dina nem volt szimpatikus. Talán azért, mert Sidney annyira rajongott érte, ami engem már taszított. A coming out téma is furcsa volt ebben a sorozatban, pláne, hogy Dina a sorozat elején az első barátjával jár. De a szexualitást is sikerül helyén kezelni, és nem erre teszik a hangsúlyt. Messze nem olyan provokatív vagy elszállt a történet, mint a Sex Education mindkét évada volt.
Amennyire nem bírtam a lányt, annyival többet láttam Stanley karakterében. Problémás családi háttér, egyedi karakter – Dina a tipikus menő pompon lány, ha nincs is benne a hajrá csapatban. Volt humora, stílusa, és egy otthont kereső kiskutyára emlékeztetett. Sidneyvel jó páros voltak: olyan barátok, akiket sok minden összefűz a lány titkán túl is.
Sidney is összetett figura: nem csak az erejét fedezi fel most, de saját magát is. A természetfeletti szál mellett egy kamaszkori öntudatra ébredés története is, amelyben a családdal, de a barátokkal és önmagával is tisztába kell jönnie.
A Netflix erős szereposztásban és látványban, ez a kettő most is igaz. Nem vitték túlzásba a CGI elemeket, ami volt, működik és látványos. A szereplők között pedig Sophia Lillis, akit ki kell emelni. Az Az két része tette ismertté, és most sem merészkedett messze a zsánertől.
Abszolút kellemes meglepetés volt a sorozat. A történet sokkal érdekesebb, mint elsőre tűnt. A nyitott vége is nagyon üt. Mikor is jön a 2. évada?
I am not okay with this - 5/4,5 nézném tovább! Jól felépített sztori, sci-fi és kamasz témák ügyes vegyítése, jó casting.
