Törvényt elfogadtató, örökséget átvevő, politikai játszmás.
Lyndon B. Johnson régi álma volt, hogy elnök legyen belőle. A végre megfelelő évben azonban halogatja az indulást: állandóan attól tart, hogy az emberek nem fogják majd szeretni. Különben sem hisz abban, hogy a kampányolás nyeri meg a szavazókat. Így mire ringbe száll, JFK már annyival vezet, hogy esélye sincs. A 
katolikus Kennedy lesz a párt elnökjelöltje – mindenki meglepetésére ő pedig Johnsont kéri fel alelnöknek. A férfi némi töprengés után elvállalja, segít nyerni Texasban, megnyerik a választást. Majd fel kell dolgoznia, hogy az elnök öccse, Bobby nem kedveli. Gáncsolni próbálja és olyan feladatokkal bízza meg, melyeknek látszólag nincs sok jelentősége. Ám minden megváltozik, amikor két lövés véget az álmoknak és az egyenjogúsági programnak. Még a párt is bizonytalanul szemléli, Johnson hogyan lép Kennedy helyére. Ő pedig elhatározza, hogy befejezi, amit elkezdtek. Kennedy álmokat és reményt adott, ő eredményeket fog.
XX. századi tragédiák. Újra és újra feldolgozzák őket, a lehető legtöbb nézőpontból. John F. Kennedy az egyik legnépszerűbb elnök, aki mesteri szinten kezelte a PR-t az egész családjával együtt. Ikonikus karakter máig. A haláláról jó pár film készült már, és még fog is. Láttuk már a merénylő, láttuk már időutazó, láttuk már alternatív valóságban más végkimenetellel, láttuk a felesége szemszögéből. Most pedig itt van az LBJ, ami az alelnök szemszögéből mutatja be a történetet.
A film koncepciója csalóka. Elsőre olyan, mintha azt akarná bemutatni, hogy Johnson hogyan vette át az elnöki széket. De a film nem annak van szentelve, hogy a hatalmi átmenetet láttassa. Szinte azonnal ugrunk vissza a múltba, amikor még csak a jelölésért küzdenek a politikusok. Majd látjuk, ahogy a programjuk igyekeznek végigvinni. Többet jár a film a múltban, mint a jelenben.
Egy ponton már úgy is véltem, nem is az elnökökről szól ez a film igazán. Hanem az egyenjogúsági programról, mellyel a rasszok közti ellentéteket és a rasszizmust akarták erőteljesen visszaszorítani. Ez az, amiben az alelnök ténykedett, noha eleinte más oldalon állt, mint amit az elnök várt tőle. Eleinte nem is a célért küzd, hanem taktikázik, hogy csavarja a tárgyalásokat, hogy az ő karrierje jöjjön ki belőle a lehető legjobban. De aztán az ügy harcosa lesz, és ez már nem csak üres időtöltés. Elnökként komolyan dolgozik érte, látjuk mennyit és milyen eszközökkel. Vagyis, végig látjuk a folyamatot, ahogy a javaslat egyre komolyabb lesz, és törvénnyé tudják emelni.
Van egy jelenet a filmben, ami jól mutatja, hogy mennyire a politikai játszmák alakítják a karakterek tetteit a filmen. Amikor Johnson rákérdez a fiatalabb Kennedytől, hogy mi a baja vele. Bármit tesz, Bobby ellenséges vele. Ahogy levezeti, hogy mi van a viselkedése mögött – hogy itt már azt tervezheti, hogy 2 ciklussal később hogyan fognak alakulni az esélyek a választásokon. Hogy a Kennedy klán mennyire politikai családdá vált.
LBJ szimpatikus karakter ebben a filmben, aki tudta változtatni a nézeteit és nagy harcos volt. Ha nem is a teljes pályáját látjuk, nem azt mutatják többet, milyen utód lett az elnöki székben, az átjön, hogy megtette, amit megtehetett és Kennedy örökségét tovább tudta vinni. Harrelson sokat is tesz bele a játékába, láthatóan komolyan veszi a karaktert és dolgozott rajta. Más karaktereit talán jobban szeretem, de ezt is korrekten eljátszotta.
A Kennedy férfiak voltak furák nekem – Jeffrey Donovan annyira más karakter, mint JFK volt. Ezen annyira fenn tudtam akadni, hogy nem is nagyon érdekelt, hogy játssza. Kicsit mintha idealizálták is volna. Az öccse érdekesebbre sikerült.
Egyszer nagyon érdekes volt, a végére kifejezetten lekötött, de időt kellett hagyni neki.
Az elnök - 5/3,5 koncepciót szerettem, ha a szereposztás nem feltétlen tetszett. Érdekes, de lassabb film.
