Nyomozós, családi titkot felfedő, iskolás, szellemes.
Florence Cathcart hírhedt nő a II. VH-t követő időszakban. Nem elég, hogy egyetemre járt, sikeres könyvet írt, egy olyan témában mélyedt el, ami sokakat felkavar. Florence azokat a csalókat leplezi le, akik azt állítják, a túlvilággal lépnek kapcsolatba. Egy jó nevű bentlakásos fiúiskola megnyerő történelem tanára is a segítségét kéri: az 
iskolában a fiúk egy szellemet vélnek látni az épületben, és rettegnek. A mendemondák szerint a korábban egy nemesi család által lakott kúriában megöltek egy fiút, aki még az épület falai között van. Már van is egy halott fiú, és a többiek azt gondolják, a szellem végzett vele. Florence a helyszínre utazik, és igyekszik leleplezni a csínytevő gyerekeket. Miközben nem egy titoknak a nyomára jut, lassan a saját életének elnyomott emlékei is felszínre törnek és rá kell jönnie, sok minden, amit igaznak hitt, mese. Ez a kúria az ő múltjának is része, és még az is lehet, hogy most először valódi szellemekre bukkan.
Még gondolkodom rajta, melyik filmre emlékeztet a Kísértetek. Mintha már láttam volna majdnem ugyanezt… de az is lehet, hogy egy bizonyos szellemes zsánernek már annyira bevettek az elemei és fordulatai, hogy azért érzem ennyire ismerősnek a történetet.
Ami három ágat kever, de nem egyforma arányban. Benne van a szellemek leleplezése, egy olyan nyomozás, amely arra kellene, hogy kilyukadjon, hogy ügyes megtévesztés ez az egész, nincsenek igazi kísértetek. Florence eszközei tudományosak hozzá, ha kicsit bután is néz ki, ahogy a kor eszközeivel igyekszik dokumentálni a történteket. A mai szellemre vadászós filmekben is hasonlókat csinálnak, de mennyivel hitelesebb egy mai kamerával felvenni a dolgokat, mint egy ilyen régi masinát beállítani, aminek még az exponáláshoz is idő kell. Mondjuk, a hőmérséklet mérő nagyobb fájdalmat okozott. Majdnem nevető görcsöt kaptam attól, ahogy elképzeltem egy korban játszódó Odaát epizódot, amiben a Winchester testvérek ilyen drabális eszközökkel keresik a szellemeket…
Mellette szellemes horror is, mert mondanom se kell, ez a történet pont egy olyan esetet mutat, amikor a hősnő valóban belefut a természetfelettibe. Ugyan kicsit játszanak azzal, hogy mit csinálnak a gyerekek csínyből, mi az, ami valóban paranormális. De nem sikerült még a film első felében sem kételyt ébreszteni, hogy van-e szellem vagy nincs. Amikor Florence éjszaka üldözi a gyereket/szellemet, vagy amikor már felmerül benne, hogy valóban természetfeletti esettel van dolga és kezd mindentől pánikba esni, ott érezni, hogy félelmetes légkört igyekeztek teremteni. Nem jött össze. Pont ezek a részek tűntek az unalmasabbaknak.
Harmadrészt, ez a múlttal és a fájdalmakkal szembenézés drámája is. Minden szereplőnek megvan a maga története, a maga fájdalma, amivel eltérő módokon próbálnak megbirkózni. Van, aki magát kínozza. Van, aki mások életét keseríti meg. Akad olyan, feledésbe merült. A végére azonban mindenki szembenéz a maga rémével. Mivel a VH után vagyunk, többeknek a háború a traumája. Vetnek fel kérdéseket hősiességről és kötelességről, de nem mozdulnak ki jelentősen ebbe az irányba.
Egy-egy része jól sikerült, csavargatták az eseményeket és voltak meglepő fordulatok. Azért, attól nem voltam boldog, hogy mennyire hirtelen vált Florence számára ez a történet személyessé. Korábban nem volt jele annak, hogy mi vár rá. Az is olyan tipikus, hogy a tanárral romantikus szálak kezdenek szövődni…
A végét viszont rühelltem. Annyira kétértelmű! Néha tudom az ilyesmiben díjazni az ötletet és jópofának tartom, hogy meghagyják a nézőnek a döntést, hogy tetszik neki jobban a vége. De itt szimplán zavarónak találtam, hogy nincs döntés – élet vagy halál – szellem vagy élő.
Rebecca Hall, a helyenként sejtelmes hangulata eladta, de van jobb szellemes film is ennél.
Kísértetek - 5/3,5 egy-egy része tetszett, de a vége és középtájon az olcsó ijesztgetés rontotta az összképet.
