Ügyeskedő, embereken segítő, közösségi.
Maik gyerekkora óta apró svindlikből tartja el magát és az öccsét – csak az évek alatt fejlődött a technikája. Most éppen kalauznak adta ki magát egy vonaton, és gyűjtötte be az utasok értékeit, amikor felfedezték, hogy zsebtolvaj van a járaton. Kínjában bemenekül egy fülkébe, ahol az új szolgálati helyére tartó pap ül. Korábban sem volt jól, Maik már holtan találja. Jobb megoldás híján felveszi a ruháit, és leszáll a következő állomáson. Mire észbe kap, már Joseph atyaként vezetik a templomba, és mutatják be a katolikus nyájának. Maik belemegy a játékba, és két dolog maradásra bírja: Berlinben adósságai vannak, és itt lehet ügyeskedni, hogy meglegyen a pénz. A másik a kisvárosi rendőrnő, Eva, aki megtetszik neki. Miközben mindig valami rosszon is töri a fejét, segít a szeretőjétől függő terhes lánynak a saját lábára állni, a kamasz apának a gyerekével maradni, a megbetegedett focistának az életért való küzdelemben. Mire a múltja utoléri, már jobb ember, ami az öccsének nem is tetszik.
Két sorozat jutott eszembe erről a német komédiáról. Az egyik a téma miatt: a kisstílű bűnöző papnak adja ki magát. Ugyanez volt az alaphelyzet az Impastor című amerikai komédiában. Csak abban a pap – bűnöző kevésbé volt jó ember, és sokkal inkább a maga javára csavarta az eseményeket. A másik a szintén német eredetivel rendelkező: A tanár. Abban is, ebben is, minden részben van egy probléma, amit a papnak/tanárnak meg kell oldania, hogy a közösség és az egyének jól legyenek.
A végeredmény egy olyan családi komédia, amiben az lesz a lényeg, hogy soha nem késő megjavulni, és az egésznek van egy kellemes, kissé limonádés hangulata is. Amiben minden problémát meg lehet oldani jóakarattal és némi segítségnyújtással. Jól esett a lelkemnek, hogy olyan sorozatot nézzek, amiben van valaki, aki önzetlenül segít az embereknek, akihez lehet fordulni. Mert Maik papként nem egy megközelíthetetlen alak, ő részt vesz az emberek komoly konfliktusainak megoldásában, és gyakorlatiasan teszi ezt. Gyakran nem is pap jutott róla eszembe, inkább egy aktívabb pszichiáter. Talán ezért is juttatta eszembe a tanárt, hiszen Szilárd abban ugyanezt a technikát használja. (Még hasonló eset is volt, jutott mindkettőnek talált csecsemő tini anyával.)
Közben folyamatosan ügyeskedni is próbál, hogy a pénzt összeszedje. De, ha válaszhelyzetbe kerül, mindig inkább azt választja, hogy másokon segít, és nem az önzésének enged teret. Nem is hangsúlyosak az ügyeskedései. Amikor az öccse megjelenik, talán megint előtérbe kerülnek ezek, de leginkább azért, mert Kevin azt a bűnöző életformát akarja folytatni, amiben felnőtt. Maik nem, és bár itt még nem robbant ki konfliktus, nem tesznek a fivérek jót egymásnak.
Mennyire leszek gonosz attól, hogy Kevin a szememben nagyon hamar lett egy idegesítő pióca, aki mindig keveri a bajt, és másnak kell fizetnie helyette? Igaz, Eva is rekord sebességgel ment az agyamra. Sokkal jobban működtek a kisebb és nem kiemelt mellékszereplők. A szomszéd község papja, Maik házvezetőnője, Eva testvére és sógora. Pedig alapvetően mindenki komikus tulajdonságokkal kiegészített, jóindulatú karakter. Hiszen mesei fekete-fehér ez a sorozatos világ, amiben csak a két fiúkat zsaroló maffiózó gonosz, nem mellesleg indoklás nélkül. Másokat bántanak és pénzt akarnak, ennyi.
A heti, segítségre szoruló kisvárosi ügye mindig jobban le is kötött, mint akármelyik átívelés. Se a szerelmi szál, se a maffiás és testvéres vonal nem kötött le különösebben.
De alapvetően ez egy hangulatos kis komédia, amiben a német családi sorozatok hagyományait követve egy kellemes közösséget ismerünk meg, ahol annyira napsugaras az élet, hogy még a nehézségek közepette is valami idilli árad belőle.
Szélhámos plébános - 5/3 tipikus német komédia, ami akkor működik legjobban, amikor nincs átívelés benne.
