Különleges eseményeket megélős, robotos, családos.
A Hurok különleges hely. Egy titkos létesítmény, ahol olyan dolgokon dolgoznak, melyek a hétköznapokban elképzelhetetlenek. A gépen, mely képes megállítani az időt, az örökkévalóságig nyújtva egyetlen pillanatot – egy kamaszlány első, komoly kapcsolata így tarthat egyszerre egy pillanatig és hetekig. A gömb, mely visszhangozza a hangod, de úgy, ahogy a jövőben hallanád, így előrevetíti, mikor kell meghalnod. De mi történik, ha egy 
nagyapjáért rajongó kisfiú így rájön, hogy hamarosan búcsút kell vennie a nagyapjától? Egy másik gömb, mellyel testet cserélhetsz – két kamasz leckét is kap arról, mit jelent önmagukban lenni és elárulni a legjobb barátot egy jobb jövőért. Egy traktor, amit átvisz egy párhuzamos univerzumba, ahol megtalálod életed szerelmét, csak ő már éppen az itteni éned élettársa. Neked hogy jut ebben hely? Sok különleges és hihetetlen történet, egy kisvárosban.
Nem egy hagyományos sorozat. Még töröm is rajta a fejem, hova kellene besorolni. Van benne nem kevés családi dráma, de erős a fantasztikum vonala is. Családi sci-fi dráma? Elég meredeken hangzik, miközben ez a sorozat inkább lírai és fájdalmas.
Egyedi, kinek mi ragad meg belőle. Mert vannak benne pozitív üzenetek is, ha azok látszólag szomorú dolgokba is vannak beleágyazva. Hogy lehet attól értékes egy pillanat és kapcsolat, mert nem tarthat örökké, le kell zárni és továbblépni. Hogy meg lehet találni a boldogságot, ha nem is úgy, ahogy az ember elképzelte. Akár másik világban, akár kompromisszumok megkötésével. Még az is lehet, hogy a végén rájön az ember, hogy miközben elvágyódott, végig előtte volt, amire vágyott.
Attól tartok, én a félig üres a pohár típusú ember vagyok, nekem a szomorúbb és igazságtalannak érzett részek lesznek az emlékezetesek. Amikor egy szelíd, ártalmatlan lényt örök magányra ítélnek, mert az emberek képtelenek elfogadni és bántják. Amikor egy család egyszerre kénytelen szembenézni mindkét fiuk elvesztésével, ráadásul úgy, hogy a nagyobbat szinte nap mint nap látják, olyan mint a saját fiuk, és mégsem az. Mondjuk az is felvet pár kérdést, hogy hónapokig senkinek fel nem tűnt, hogy mennyire megváltozott és mondhatni, új ember lett belőle…
De ez különben is az a szál, ami visszatérő elem lesz a történetben. A két fiú története, akik testet cseréltek. Ennek az eseményeit annyira igazságtalannak és fájdalmasnak találtam… nagyon. Amúgy is akad dráma, de nekem ez volt a legnagyobb. Plusz, kattog idiótaságokon is az agyam. Ha Danny lelke van Jakob testében, és később így lesz egy lánya, az a lány most kié? A test Jakob teste, a DNS az övé. Akkor a kislány Danny vagy Jakob szüleinek az unokája? Mert a DNS-t leszámítva az a férfi Danny. Hagyjuk is, nem kell ezen törni a fejem.
A 8 történetből 5 egy család tagjaié, de a többiek is mind kötődnek hozzájuk. Mindegyik lazán összefügg, mert egy közösség tagjai a főszereplők. De a testet cserélő fiukat leszámítva minden szál egy-egy részben van elmesélve, és nem kötik össze a történeteket. Akár antológiaként is fel lehetne fogni. Ami közös, a különleges helyszín és a gépek, melyek mindig valami sci-fi elemet visznek a történetbe. Robotok, mesterséges intelligencia, időutazás, testcsere, az idő manipulálása…
A különleges hangulathoz passzol a látvány is, amelyet egy képeskönyv ihletett, amely nem régen magyarul is megjelent. Egyedi, egyszerre retró és futurisztikus.
A casting jól sikerült, új arcok és már ismert színészek is akadnak benne. Jonathan Price és Rebecca Hall az ismert nevek, de kifejezetten jó választások voltak a gyerekszínészek is.
Nem lettem boldog ettől a sorozattól, ahhoz nekem túl sok benne a drámai esemény, de akkor is élmény volt megnézni és kicsit szenvedni vele.
Tales from the Loop - 5/4,5 családtörténetbe oltott sci-fi, egyedi látványvilággal és mellette sok emberi pillanattal.
