Kémkedő, elvekért kiálló, háborús.
Katharine fordítóként dolgozik egy állami szervnél. Egy nap olyan feljegyzés megy át a kezei alatt, amiből kiderül, hogy az USA olyan adatok gyűjtését kéri az angoloktól, melyekkel aztán megszerezheti az ENSZ hozzájárulását az iraki háborúhoz. A nő igazságérzete nem bírja elviselni a titkos politikai játszmát, melynek eredménye egy 
igazságtalan háború lenne. Kimenti az anyagot, és eljuttatja a sajtóhoz. Az újságnál nem tudják, bízhatnak-e a levélben. Mire leadják, és megindul a politikai felháborodás, Bush már keresztülvitte a tervezetet. Az angolok azonban nem hagyják ennyiben a dolgot. Valaki megszegte a hivatali titkot, és ezért fizetni kell. Katharine és a munkatársai is kihallgatásra vannak kötelezve, és a nő nem akar másokat bajba sodorni. Felvállalja a tettét, kész bíróságra menni, és egy jogvédő cég segít is neki, amikor a menekült férjével is zsarolni próbálják. Kezdődhet a harc!
Nem ez a történet a leghíresebb kiszivárogtatóé napjainkban. Azt a címet megszavaznám Snowdennek, de nem ő volt az egyetlen. Mert vannak még olyan emberek, akik az igazság nevében kiadják a titkos adatokat is, vállalva, hogy kitaszítottá válnak általa. Ilyen eset Katharine Gun története is, csak ő nem amerikai, hanem angol volt. (A filmből ítélve jobban is járt, mint Snowden.)
A film kényelmes tempójú lett, talán túlzottan is. Elég hosszú, és az eseményeket lassan pörgetik. Ennek is megvan a maga oka: igazából nem sok minden történik benne. Az erkölcsi moralizálás több időt és energiát elvesz, mint amikor tényleges tevékenykednek a szereplők. Minden konfliktus ennek van alárendelve, és alaposan át is rágják. Annyira, hogy már a film felénél, ha nem előbb, unatkozni kezdtem.
Pont a felvezetés lett gyors. Miért teszi Katharine, amit? A szivárogtatás ötletének megszületése és indoklása el van kapkodva. Szinte úgy tűnik, hogy hirtelen felindulásból történt az egész, pedig azért mindent kivitelezni nem percek munkája volt. Kellett tervezni, és az egyes fázisok között idő telt el.
Az is feleslegesen hosszú, amíg az újság meggyőződik róla, hogy a feljegyzés hiteles. Bár valahol érdekesnek tartom, hogy mitől válik hitelessé egy ilyen dokumentum, itt túl hosszan foglalkoztak vele. Pláne, hogy aztán azzal lett támadható később, amivel. Azon még szinte nevetni is tudtam, annyira banánhéjnak tűnik, és mégis, milyen súlya van…
Katharine házas, és a magánéletében is konfliktus lesz, hogy kiszivárogtatta az anyagot. Ezzel veszélybe sodorva a férje státuszát. Fura is volt, ahogy a nagyon idillinek előadott kapcsolatban úgy számon kérte Yasar a feleségét, ahogy itt láttuk.
Majd, a film második felében, a tárgyalásra készülve merülünk a politikai és etikai kérdések hullámaiban. Nem azt látjuk, hogy készülnek a védelemre, hogyan nyomoznak. Ez is inkább elvi síkon van tervezve: jogos-e a háború? Ez hogyan tereli más síkra a vádakat és a tárgyalást? Fontos, itt a lényeg is, de annyira nem tudott lekötni…
A filmnek van aktualitása, megtörtént eset az alapja és sikerkönyvből készült – nem mellesleg, magyarul is olvasható. De valahogyan mégsem működik igazán. Ok, nem szórakoztató film elsősorban, de az ilyesmit is lehet ötletesen és érdekesen tálalni. A Snowden-film sem volt a szívem csücske, de az kellemesebb emlékeket hagyott maga után. Ezt úgy találtam drámának, hogy nem is dráma. Olyan semmilyen, igazi feszültségek nélkül.
Ahhoz képest, hogy milyen a film, a szereposztása angol blockbuster szinten van. Keira Knightley a női főszereplő, olyan színészek mellett, Matt Smith, Matthew Goode, Rhys Ifans, Ralph Fiennes.
Nem talált rám ez a film, és a regényhez se jött meg a kedvem. Egyszer nézős, maximum.
HIvatali titkok - 5/3 a téma aktuális, de nem sikerült izgalmasan átadni, hiába a szereposztás és a státusz.
