Családi titkos, veszteséggel küzdő, tudatot elvesztő.
Annie boldogan éli a mindennapjait. Szeret festeni, van két nagyon jó szülője. Meg egy féltestvére, akivel nagyon jóban vannak, talán túlzottan is. Éppen bulit tartanak, amikor az anyja, Heaven felhúzza magát a húga viselkedésén. Kocsiba parancsolja a családot, és miközben a férjével veszekszik, beleszaladnak egy szembejövő járműbe. Annie a kórházban tér magához, egy idegennel és Luke-kal, a bátyjával. Ők mesélik el, hogy Annie a 
baleset egyetlen túlélője, és ideiglenesen le is bénult. Tony, aki az anyja mostoha-nagyapja, felajánlja, hogy a gyógyulás ideje alatt nála lakhat, és biztosítja neki a legjobb ellátást. Annie ott viszont azzal szembesül, hogy valósággal börtönben tartják. Nem engedik telefonálni, Tony időnként az anyjának vagy a nagyanyjának nézi, és az ápolónője is valósággal kínozza. Egyre biztosabb benne, hogy meg kell innen szöknie, az anyja sem véletlenül ment el innen.
Hogy válik az egyik ember tragédiája a másik megváltásává? Nos, ez már annyira vérfertőzött, keveredett családi film, hogy itt most komolyan annak kell örülni, hogy a lány igazi apja az anyja nagybátyja volt. Azért fura, hogy ami miatt Troy és Heaven nem lehettek együtt, az boldoggá teszi majd a lányukat. Így csak még inkább azt éreztem, hogy felesleges volt különválniuk. Gyereket amúgy is csináltak már, és rajtuk kívül senki nem tudta volna, hogy van köztük rokonság…
Az még rosszabb, ez miért örömhír. Mert Annie a bátyjába szeretett bele, aki viszonozza is az érzelmeit, de mindketten tudják, hogy ez tabu. Ám ha nincs köztük vérrokonság… attól még ezt érzem durvább szerelmi szálnak a történetben. Heaven és Troy nem tudták, hogy vérrokonok. Annie és Luke úgy estek egymásba, hogy testvéreknek hitték magukat. És ezen nem változtat az sem, hogy igazából nem azok – utálom, amikor ezt a tabut kezdik el döntögetni a filmekben! Ok, sokkal elfogadóbb a korunk, és olyan kapcsolatok is legálisak lettek, amiért korábban börtön vagy még rosszabb járt. De azért ez annyira kemény tabu, amit nem kellene átlépni. A testvérek maradjanak csak testvérek, nem vagyunk Targaryen sárkánylovasok, hogy a mágiát akarjuk a vérben tartani…
A történet pedig továbbra is ugyanazokat a köröket futja. Ugyanazok a titkok kísértenek, és most Annie kényszerül menekülni Tony elől. Akit most először meg is sajnáltam: továbbra is egy perverz, beteg állat, de már az esze is kezdi elhagyni. Sajnáltam is, hogy nincs jobban kibontva, ahogy a saját elméje hagyja cserben és összeomlik. Az sokkal érdekesebb lett volna, mint Annie harca egy telefonért.
A történet másik konfliktusa, ahogy az ápolónő bánik a lánnyal. Nem is kicsit a Tortúra jutott róla eszembe, és Daphne Zuniga látványosan hozta a Kathy Bates hasonmást. Ok, talán annyira messze nem ment el, mint Stephen King teremtménye, de neki is megvoltak a maga gonosz kis ügyei, azzal a címszóval, hogy meg akarja tartani az állását. Az, hogy direkt úgy keni, dörzsöli a lány testét, hogy fájjon, semmi. Nekem az volt a csúcs, amikor megmérgezte az ételét, aztán hagyta, hogy összerondítsa magát és üvöltsön megaláztatásában. Komolyan azt hitte, hogy ezzel állásban tud maradni, mint ápolónő?
De értem, kellett addig is egy gonosz Annie ellen, amíg szembesül vele, mennyire megbomlott már Tony személyisége, és ő miféle veszélyt jelent rá.
Brutális, amit Jason Priestley öregítéséért tettek. Ha piros ruhát vett volna, és kitömik hasnál, simán játszhatna egy karácsonyi filmben télapót. Nem azt mondom, hogy nagyon hiteles lett a maszk, de első látásra egészen megütődtem rajta. Valóban nem a saját korát juttatta eszembe.
Örömteli az is, hogy Annalise Basso nincs. Lizzie Boys sokkal szimpatikusabb hősnő lett.
Még egy rész van vissza, de már kezdem unni, ahogy ugyanazt ragozzuk sokadszorra.
Az éden kapuja - 5/3 továbbra is nagyon mese, és nem is kicsit juttatta eszembe a Tortúra egy részét. Furcsa.
