Elrabolt gyermeket kereső, családi titkos, átverős.
Alice élete nem volt mindig egyszerű, a húga most is sötét alakok között mozog, de a nő élete már rendeződött. Orvos lett, és férjhez ment, született egy édes kislánya, akit mindenki nagyon szeret. Egyik reggel a kicsinek készít tejet, amikor lövés éri, elveszti az eszméletét. A kórházban tér magához: a férjét megölték, a lányát elrabolták és ő is majdnem odaveszett. Ha mindez nem lenne elég, a rendőrség egyre inkább őt gyanúsítja. Nem 
értik, ha betörő jött, aki az üvegajtót betörte, Alice miért nem hallott semmit? Majd a gyermekrablók jelentkeznek, akik egy milliót akarnak a lányért. Alice anyósa gazdag, ő adja a pénzt – ám a pénz oda, és a gyereket nem kapják vissza. A rendőrség a rablók nyomában van, és Alice kénytelen szembenézni azzal, mennyire rossz emberek közé került a húga. A történet azonban még sötétebb fordulatokkal halad tovább – mindenki rejteget még valamit.
Már volt róla szó, hogy Harlan Coben történeteit felfedezte a tévé és a Netflix, egyre több regénye kerül megfilmesítésre. Ebbe a sorba áll most be a Nincs több esély is, amelynek a francia változata készült el. Limitált sorozatnak tűnik nekem, nem tartom valószínűnek, hogy bármilyen folytatásra lehetne számítani, és nem is kell neki.
Minden szálat kereken zár, és a szereplők sorsát is rendezi. Azt nem mondanám, hogy mindenki megfizet, és vannak csúnyán járt áldozatok is, de annak örülhetünk, hogy Coben nem mesésen rózsaszín végeket komponál. Így hihetőbb.
A cselekmény egy-egy ponton kifejezetten érdekes, és kisebb mértékben, de helyenként izgalmakat és akciót is kínál. A magam részéről nem szerettem, amikor Alice vagy a múltjából visszatért egykori ügynök barátja akcióba lendül, inkább a nyomozás és a krimi tetszett, de lesz itt üldözés, lövöldözés is.
A történet két nagy részre oszlik. A gyilkosság és gyermekrablás idejére, valamint 2 évvel későbbre. Igaz, az idő haladásán túl nincs nagy különbség. Alice ugyanúgy nyomoz, és nem adja fel. A rendőrség ugyanúgy gyanakszik. A titkok őrzői ugyanúgy hallgatnak. Ám a második felének végére a válaszok is megérkeznek, és az ott kibomló dráma, ami eladta végül nekem a sorozatot. Addig gyenge közepes volt, de a végső csavarban volt erő. Érdekelne is, akinek nem volt előismerete, mennyire érzett rá, hogy mi zajlott a színfalak mögött. Hiszen akadtak jelek, de csak a végére ismertük meg az igazi értelmüket.
Tévés krimi, nagy látványra ne számítson senki. Nem is az a lényeg – azok a személyes, drámai titkok és összecsapások, amelyek közül a legnagyobbat a végére hagyták, de addig is kapunk éppen elég borzalmat és fordulatot. Ami viszont zavart, végig: nem éreztem franciának a történetet, hiába tették oda a helyszínt és variáltak a neveken. A történet szempontjából nem fontos, bárhol játszódhatna, mégsem tetszett így.
Gondban voltam a színészekkel is. Az egy dolog, hogy Coben eredeti történetén bőven variáltak: abban Alice karaktere férfi, és a feleséget gyilkolják meg. (Mivel a forgatókönyvön a szerző is dolgozott, sikerült megoldani úgy, hogy nem zavaró a csere.) Az viszont zavart, mennyire öregnek néznek ki a színészek. Tudom, már később vállalnak az emberek gyereket, de Alice férje simán ötven közeli, és Alice is negyvenes. Enyhe túlzással inkább néztem őket a baba nagyszüleinek, mint a szüleinek.
Az biztos, hogy Lamy jobban festett a Szerelembe gurulva című komédiában, az a boldogabb karakter jobban állt neki. Velle pedig másik sorozatnál kötött ki a Nincs több esély után – a Váltságdíj – de ennyi alapján ahhoz nem lett semmi kedvem.
Alapból is a könyvek pártját fogom a filmek ellen, és most sem teszek másként. Lehet, hogy csak a vége miatt nem éri meg az összes részt végig ülni.
Nincs több esély – 5/3,5 az alapja pörgős és jól megkomponált, de mintha a sorozat elnyújtaná és a közeg is fura.
