Meccset újra lejátszó, házasságot rendbe hozó, kisvárosi.
Jack Dundee szerette az életét. Őt is szerették: értelmes volt, igyekvő és az iskolai foci csapatba is bekerült, amely fennállása először volt annyira jó, hogy bajnokok lehessenek és a nagy riválist is legyőzzék. Reno Hightower személyében olyan irányítójuk volt, akit nem lehetett megverni. A bajnoki meccsen Jacken múlt a csapat sorsa: a döntő pontért Reno dobott sérülten is, Jack azonban elejtette a labdát, így vesztettek. Máig kísérti 
az eset, és az apósa sem engedi elfeledni, hogy Jack volt az, aki miatt vesztett a csapat. A férfi így azt találja ki, hogy játsszák újra az egykori mérkőzést. Mivel bankigazgató lett belőle, eszköze is van, hogy mindenkit a játékra ösztönözzön. Reno, aki autószerelő lett és a házassága megmentéséért küzd, eleinte nagyon ellenkezik, de aztán belátja, ideje felidéznie a bajnokot, aki egykor volt. De mennyi esélyük lehet most, hogy az egykori csapattagok sörhasú, kényelmes
átlagpolgárokká váltak, míg egykori ellenfeleik most is keményen edzenek?
Ki se akarom számolni, hány éves ez a film. Mondjuk, minden egyes jelenetnél kapom az emlékeztetőket. Ego, aki tudjuk, hogy bolygónyi, itt még egy nagyon fiatal Kurt Russell, szinte a Disney korszakát juttatja eszembe. Robin Williams… ő szegény már nincs is velünk. Vagyis, nem egy mai darab ez a film.
De azért érdemes megnézni? Akkor, ha előzetesen nem valami mást várunk. Én mást vártam, így csalódott is vagyok, noha a saját kategóriáján belül vállalható a film. A gond az volt, hogy én egy komédiát vártam, amiben akad némi sport is. Mint a Kidobós, csak annál kevésbé debil eszközökkel.
Ehhez képest a Most kapd el, Jack egy dramedy, amiben ugyan előkerül a sport, de teljesen máshol vannak a hangsúlyok. Talán 1 edzést mutattak – az is a másik csapaté volt, és a végén azért a nagy viadalt megnézhetjük. Témában ott van a sport, szeretik a focit, beszélnek róla és nézik, egykor maguk is játszottak. De az életük konfliktusai és a feladataik már mások. A családdal viaskodnak, a karrierrel/vállalkozással és a baráti kapcsolataikkal.
Vagyis, nem is annyira a sport hiányzott nekem, hanem a komédia. Tudom, Williams drámába is otthon volt, de valamiért azt képzeltem, itt a könnyedebb oldalát mutatta meg. Nem így volt. Jack valahol tragikus figura, akit csak az tesz tragikomikussá, hogy mi emészti. Van egy csinos felesége, aki még szereti is. Jó állása, a bank fontos embereként neki hatalma van, ha ezzel nem is él vissza és rendes ember. Abszolút olyan élet ez, amit lehetne irigyelni. Ő mégsem tud szabadulni attól, hogy leejtette azt a labdát és ezzel vesztett a csapat. Mintha az lett volna az élete nagy pillanata, noha ő nem a középiskolában volt a legsikeresebb, neki utána is nagyon rendben alakult az élete.
Reno küszködik, neki a középiskola és az irányítói poszt volt a csúcs. Mégis, ő az, aki jobban érzi magát a bőrében. Ha a felesége nem vette volna a fejébe, hogy az énekesnői ambícióit követve költözik és válik, ő boldog lenne.
Mindkét karakter világát és küzdelmeit meg lehet érteni, átérezni. Kevés komédia elemmel újjáépül a barátságuk, javítanak a családjaikkal való kapcsolataikon. Felfelé megy a film, a rosszabb hangulatokból építi a több téren rózsaszín véget, mégsem felhőtlen és nem komédia.
Ma már leginkább a színészei miatt ajánlom: egykor ilyenek voltak. De egy könnyedebb dramedy igény esetén is ki lehet próbálni. Szerintem simán többet lelkiznek és beszélgetnek benne, mint sportolnak.
Most kapd el, Jack – 5/2 sport csak a végére fért bele, ez inkább édes-szomorú komédia a felnőttek lemondásairól.
