Bankrablós, szerelembe eső, átverős.
Tripp enyhén kétszeres, mindenre oda kell figyelnie, és gyógyszert szednie, ha nem akar bekattanni a sok ingertől. Most éppen bankba megy, aprót kell begyűjtenie, mert szereti, ahogy a fémpénz cseng a zsebében. Flörtöl kicsit az esküvőjére készülő bankossal is. Ám mire feleszmélnek, már egy bankrablás közepén vannak. Nem is egy, rögtön két banda is a bank pénzét akarja. Tripp közvetít köztük, és eléri, hogy mindenki tegye a
dolgát, és a túszoknak is legyen esélye túlélni. Csak éppen kisül, hogy ezek az emberek ismerik azt a bankrablót, aki az FBI körözési listáján az első. Lehet, hogy nem is a pénz az igazi cél, hanem egy csapdába sétáltak bele? Tripp mindent megtesz, hogy minél többen túléljék, miközben Kaitlin fejét is igyekszik elcsavarni.
A heist movie az egyik kedvenc zsánerem, szívesen nézek olyan filmeket, amelyekben ötletesen kirabolnak valamit. Sajnos, nem tudom azt mondani, hogy túl sok ilyen filmmel el lennénk kényeztetve.
A Bankcsapda sem egy mai film, 2011-es, amikor még Patrick Dempsey úgy tűnt, meg tudja ismételni, ami George Clooney kivételével keveseknek sikerül. Sorozatsztárból Hollywood állócsillagává válni. Dempsey a romantikus komédiákban kereste a kiugrást, és a Bankcsapda az egyik kevésbé sikerült próbálkozása, ha én tudom is értékelni, hogy van itt egy bankcsapda is, nem csak a romantikus szálak.
A történet központi alakja Tripp, aki egyszerre zseniális és különc. Talán kicsit Monk jut róla az eszembe, csak lényegesen helyesebb a színész, aki játssza. Az ő szemén keresztül ismerjük meg a többieket, és ő lesz az, aki a felismeréseivel mozgásban tartja a történetet. Mindig középpontban van, és pont annyira egyedi figura, hogy emlékezetes is legyen. Dempsey jól is játssza, nem csak az arcával adta el.
Csak éppen maga a történet nem lett elég okos. Elvileg csavarok sora derül ki – miért vannak igazából a bankban, és többen sem azok, akiknek látszanak. Mindig meg kellene lepődni, ahogy Tripp közli az egyik megállapítását és újraértékelni a látottakat. Bár vissza tudnám idézni, hogy elsőre meglepődtem-e. Mert már láttam ezt a filmet, igaz, 10 éve, és látatlanba nem tudtam volna elmesélni a cselekményét – viszont nézve tudtam a csavarokat, beugrottak. Így engem nem lepett meg, ki kicsoda és a film végi csavart is előre tudtam. Egy olyan filmnél, ahol ezek lennének a lényeg, eleve romlik az élmény. Bár a filmet is minősíti, hogy ezek ismeretében nem újranézős. Egyszer elment, és utána annyi. 10 évvel később már nem szórakoztatott, hiába koptak meg alaposan az emlékeim.
Se viccesnek, se romantikusnak nem találtam. Kaitlin és Tripp flörtölése végig erőltetett, és nem érezni a kémiát sem a két színész között. Az már csak hab a tortán, hogy Judd mennyire megöregedett. Nosztalgiázva fogok visszagondolni arra, amikor a férje ellen indult bosszúért, aki válás helyett gyilkosságért juttatta börtönbe az asszonyt, vagy amikor Hugh Jackmannek mutatta be, hajrá lányként milyen műsort adtak elő? Lehet, inkább ezeket a filmeket kellene újranéznem…
Nem is látványfilm. A bank a helyszín, és nincsenek nagy akciók sem. Szerencsétlenkednek csak a karakterek. Igaz, nem is akciófilm.
Ahogy elnézem, én még kedves is voltam a filmmel. Nagyon utálták a nézők és a kritikusok is, a moziban hatalmas bukta lett. Én ennyire nem rühelltem.
Bankcsapda – 5/2 Dempsey komédiázása még akkor is tetszett, ha a film egy ponton irritált is. Egy estés.
