Háborús, törzseket egyesítő, harcos, ókori.
Róma terjeszkedik és a barbár törzseket megsemmisíti vagy a hatalma alá vonja. A germán törzseket egyelőre irányítani próbálja. Többek között katonai uralommal és a törzsfők gyermekeinek elvételével, rómainak nevelésével és visszahelyezésükkel a hatalomba. Arminius is ezt a sorsot kapta: törzsfő elsőszülöttje volt, akit a békéért Rómának kellett adni. A fiatalember római katonaként tér vissza a területre, és neki kellene megtorolni,
hogy gyerekkori legjobb barátai ellopták az egyik légió sasát. A férfi már rómainak tartja magát, de képtelen az egykori barátait és a családját bántani, így köztes megoldást keres. Majd a rómaiak tettei lassan megérlelik benne az árulás gondolatait: ő pedig velük nőtt fel, tudja, hol vannak a gyenge pontok. Esélyük lehet győzni, ha egy régi szerelmi háromszöget is túlélnek.
A német sorozatok közül nem egy igen jól megy a Netflixen. Talán a Dark a vezető, de vannak más próbálkozások is. A Barbarians egy történelmi fejezetet mesél el újra – Teutoburg erdejének csatáját, amikor a verhetetlen római sereget meglepetés érte.
Rövid sorozatról van szó, szinte egy hosszabb filmként is nézhető. A 6 részből 5 az előkészítés, megismerjük a fontos szereplőket és a köztük levő viszonyokat, miközben mindent arra használnak fel, hogy előkészítsék a záró részben megmutatott nagy csatát. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy a Vikings német másolata lenne ez az egész.
Már csak azért is, mert a barbárok vallása, a szokásaik hasonlóan vannak megfogva, mint az említett sorozatban a vikingeké. Még hasonlóságokat is találok benne, pl. a fogyatékos, sérült gyermekben az isteni kiválasztottság felfedezése, vagy a farkasok szerepe a mitológiában. A csata is eszembe juttatta, amikor még Ragnar kisebb költségvetésből csatázott az első évadban. (Ok, a rómaiak jelmeze messze nem néz ki úgy, mint a vikingeké vagy a szászoké abban, kicsit jobb, mint egy színházi jelmez. A páncélok borzalmasak.)
A politikai része még úgy-ahogy tetszett is. Az mindig leköt, amikor egy szereplő olyan lelki válságon megy át, mint Arminius itt. Kétszer is nagyot kell változnia: egy törzsfő gyermekéből lett római katona, majd Róma embereként fedezi fel újra magában a germánt. Nagyban mennek a hatalomért a játszmák, minden helyszínen. Róma és a barbárok között, a törzsön belül a királyi címért, és még a törzsek is vetélkednek egymással. Messze nem Trónok harca szinten, de lekötött, ki mivel próbálkozott lenyomni a másikat, és ez hogyan hatott az egyéb harcokra.
Csak sajnos, kellett bele egy kis szappan, és ez a sorozat gyenge pontja a szememben. Arminius gyerekkorában egy baráti hármas tagja volt: Thusnelda, Folkwin és ő elválaszthatatlanok voltak, de már akkor benne volt a levegőben, hogy Thusnelda miatt a két fiú majd ölre megy. A két otthon maradt idővel tényleg egymásra talál, noha a lányt érdekházasságba igyekeznek kényszeríteni – majd hazatér Ari és kavar egyet a dolgokon. Ez a része nagyon nem kötött le, sok benne az ismétlés is. Egy dolog miatt lehet érdekes: már rákerestem, kivel mi lett később, és el nem tudom képzelni, a valódi sorsukat hogyan akarják hozzáigazítani az itt megmutatottakhoz a 2. évadban.
(Ha már elkezdtem a viking-vonalat: harci színekben Thusnelda nagyon hasonlít Lagerthára.)
Mondanivaló sem igazán akad benne, a harcra és az ármányokra van kihegyezve. Szórakoztat.
Bár nem ez a legjobb történelmi sorozat a Netflixen még a zsáneren belül sem – a The last kingdom sokkal jobban tetszik -, egyszer meg lehetett nézni.
Barbarians – 5/3,5 romantikusabb színezetű történelem, némi klisés elemmel, de hangulata legalább van.
