Asszisztensi munkába beletanuló, saját utat kereső, irodalmi.

Joanna mindig arról álmodott, hogy író lesz belőle. Irodalmat tanult az egyetemen, pár verse egy pályázaton nyert és meg is jelenhetett. Az egyetem azonban nem tűnik elégnek, ennél többet akar. Így amikor egy barátnőjét meglátogatja New Yorkban, merész döntést hoz. Otthagyja az egyetemet, a barátját és állást szerez egy irodalmi ügynökségnél. Margaret asszisztense lesz, aki J.D. Salinger ügynöke. A neves író teljes elvonultságban él, de most újra kiadatná egy korábban megjelent munkáját. Joanna egyre jobban beletanul a szakmába, közben egyre jobban felméri, hogy mit akar a saját életével kezdeni. Mely kapcsolatokat érdemes megtartania és elengednie, milyen karriert szeretne.

A cím hangzatos, és az irodalomra fogékonyaknak beakad. Salinger, Zabhegyező – modern klasszikus. Ez a szerző volt annyira titokzatos, hogy érdekelje is az embert az alakja. Csak éppen hamar rá kell jönni, hogy nem éppen helytálló, bár frappáns ez a cím.

Salinger ugyanis nincs jelen a történetben! Joanna ritkán, egy-egy szót beszélhet vele telefonon és ennyi. Az egyetlen jelenet, amikor jelen van és köszön a lánynak, akkor is úgy veszik, hogy ne lássuk. Őrzi a film is a rejtélyét, ahogy az életben tette az író. Csak éppen így nem helytálló, hogy ez az év Salingerrel zajlik. Persze, az Egy évem Salinger ügynökével, ami sokkal jobban kifejezi, mi is ez a film, nem olyan hangzatos.

A címen kimorogtam magam, akkor folytatom a cselekménnyel. Joanna nem lett érdekes karakter. Egy álmodozó lány, aki most szembesül azzal, hogy az álmai és a hétköznapok nem feltétlenül férnek össze. A munka mellett nehéz a szenvedélyére (az írás) időt találnia, és a párkapcsolat sem éppen könnyű menet. Mondjuk, már kezdetektől nem értettem, miért költözik össze Donnal. Douglas Booth játssza, még ezzel a rémes szakállal is helyes, de a személyisége önmagában nem vonzó. Nem is igazán tetszett a történet zárása, ahogy az életbéli folytatásért sem vagyok oda. A történet ugyanis egy regényből készült, amiben az igazi Joanna mesélte el az évét az ügynökségen. Mi is a jó szó? Hogy menekül az ügynökségről, mert igazi és saját jogú író akar lenni, nem másik történeteivel akar házalni. Erre miről írt könyvet? Arról az egy évről, amit ott dolgozott. Ironikus?

Nincs igazi konfliktus a filmen, és olyan csendesen folynak csak a dolgok. Leginkább azt láttam benne, hogy a monoton hétköznapokba könnyű beleilleszkedni, és aki ennél többet akar, annak több erőfeszítést kell tennie. Közel vagyok ahhoz, hogy az unalmas jelzőt is ide aggassam. Adják magukat a dolgok, minden alakul szinte magától, és Joanna sodródik az eseményekkel. A végén hoz két döntést, a magánéletében és a szakmai életében is megszakítja a rutint valami többért, de az már nem derül ki, sikerrel jár-e.

Ami érdekes volt a filmben és némileg le tudott kötni, az az iroda élete. Az olyan kis apróságok, mint ahogy Margaret, Joanna főnöke irtózik a számítógépektől. Ahogy az eladhatóságnak vannak alárendelve a szerzők és a munkáik. Még az is, micsoda tojástáncot kellett járni Salinger körül.

A külcsín nem olyasmi, amit ebben a filmben ki lehetne emelni.

A színészek között akadnak már izgalmasabbak. Sigourney Weaver profin hozza a szerepét, ahogy Margaret Qualley is hihetően hozza a naivát, ami azért unalmas szerep is egyben, valljuk be.

Sokkal többet vártam ettől a filmtől. Untam, annyira… semmilyen.

Egy évem Salingerrel – 5/3 bár van pár érdekes eleme és egy-egy karakter is működik, olyan semmilyen, érdektelen.

MY SALINGER YEAR Trailer (2020) Margaret Qualley, Sigourney Weaver Movie - YouTube