Trónért ármánykodó, megszökés közben az igazságra bukkanó.
Jankó apja a király hű embere volt, aki azt a feladatot kapta, hogy kerítse kézre a királyné meggyilkolásáért felelős banditákat. Meg is fogadta, hogy nem tér haza, amíg nem teljesítette a feladatot. A fiát addig a király gondjaira bízta. Jankó fel is serdült, és az udvarban egy lány tetszik neki: Amálka királykisasszony, aki emberszámba sem veszi az írnok tanulót, akinek a tollforgatáshoz kevés, a kardhoz több talentuma akad. Mikor egy baráti hármas a
királyra bízza a vagyonát, amit aztán csellel elvisz az egyikük, a vezér kárpótlásul Amálka kezét és a fél birodalmat kéri. Mivel Jankó látta a vezér kezén a beleégetett billogot, ezen felül a fiú vesztét is akarják. Jankó a börtönből, Amálka az esküvő elől szökik és útjaik keresztezik egymást. A közös szökés közben a lány felfigyel a fiúra, és együtt közelebb jutnak ahhoz is, hogy leleplezzék a trónra áhítozó bűnözőt.
A heti meseadagom újfent a csehektől érkezik. Csak éppen ez a történet nem tetszett: maga a történet, a szereplők, de az egésznek a kivitelezése is ellenszenves volt.
A cselekményben alig van fordulat vagy izgalom. Lineárisan és egyszerűen mennek benne a dolgok, és a pörgősebb eseteket is sikerült semmilyenre készíteni. Vegyük csak a páros szökését! Egy kicsit a tetőn sétálnak, majd Jankó anyjánál ruhát cserélnek és kimennek a korabeli szemétledobón. Mindezt olyan szép vontatottan, hogy majd elaludtam közben. A humorral próbálták ezeket feldobni, csak éppen a próbálkozásaikon nem tudtam nevetni. Mondjuk, az üldöző katonák felmennek a tetőre, de lemenni már nem tudnak, mert félnek a magasban. Jankó nem akar lemenni a lyukba, mert oda öntik a szemetet is. Magamban megállapítottam, elég finnyás a lelkem, mégsem a latrinán kell átmenni…
Az is olyan olcsó megoldásnak tűnik, hogy a történetben minden rossz eredője a lány kérője lesz, tulajdonképpen 20 évre visszamenőleg. Az olyan rosszul kényelmes, hogy minden bűntény az ő nevéhez fűződik.
Mese, de mi benne a mesebeli elem? Nincsen természetfeletti lény vagy varázslat. Simán elmenne egy középkori történetnek, amiben annyi csak a mese, hogy igazából a király nem adná a lányát az írnok tanulónak, pláne nem azonnal a trónnal együtt. Olyan kis semmilyen ez a mese és az összetűzései is!
A szereplők sem lettek szimpatikusak. Alig vannak alapozva, és csak klisékből lettek felépítve. Amálka a szép hercegkisasszony, mást meg se tudunk róla. Az meg csak hab a tortán, hogy ezekben a cseh mesékben nem igazán szép emberek játszanak, így a szépség, mint jellemző, annyira nem is áll – inkább csak ő a hercegnő és ennyi. Jankó is lóg a semmibe: azt értem, hogy az anyja akarta, hogy írnok legyen. De mit akar ő? Ki és miért tanította vívni? Mert azért kétlem, hogy a helyesírás és a toll helyes használata mellett a kardforgatás is része lenne az írnokok képzésének. Végig vártam valami utalást, hogy ő inkább az apja nyomdokaiba lépve inkább katona akarna lenni, de nem. A mellékszereplőknek pedig még ennyi sem jutott.
Vicces történet akar lenni, de nagyon nem az enyém a humora. Gyerekes és nem is vicces! Ez nem olyan mese, amire azt mondanám, gyerekként jobban szerettem volna. Még ahhoz is túl egyszerűnek és butítottnak érzem.
Egyes elemei kifejezetten irritáltak is. Mint a palacsinta. A mesefilm első felében Jankó folyton azt eszik vagy emlegeti. Meg is fordult a fejemben, hogy a főhősünk palacsinta mániás. Éppen csak az esküvőn nem palacsinta torta van a végén…
Nem kötött le, nem tetszett. Azt se bánnám, ha nem láttam volna. Ha belegondolok, a kastély volt az egyetlen, ami tényleg tetszett benne.
A hercegkisasszony és az írnok – 5/2 nem tetszettek a szereplők, és a történet is olyan semmilyen. Alig mese, nincs fantasy.
