Gyászoló, házasság belső dinamikáját feltáró, továbblépős.
Martha és Sean boldog házaspár, akik annak ellenére szerettek egymásba és tartottak ki a másik mellett, hogy főleg Martha családja nem nézte jó szemmel a kapcsolatot. Martha értelmiségi, jó állással, míg Sean egy építésen dolgozik, vidékies férfi. Ők azonban boldogok együtt, és nagy szeretettel várják az első gyermeküket, egy kislányt. 
Martha otthon akar szülni, így bábájuk van. A szülés megindulásának estéjén azonban az asszony nem elérhető, egy másik szülést vezet le éppen. Így egy megbízható kolléganőjét küldi maga helyett. Eva mindent megtesz, de felfigyel arra, hogy a baba szíve egyre gyengül. Már a mentőket is kihívja, amikor a kicsi megérkezik. Látszólag minden rendben, de a baba egyszer csak kékülni kezd. A mentő kiér, de már nem tudtak segíteni. A gyász többféleképpen teszi próbára a családot: Martha anyja, aki mindenbe bele akar szólni. A per, amit Eva ellen indítottak. Martha és Sean kapcsolata, egyre távolodnak.
A címen azért még jár egy kicsit az agyam. Rendben, az anyaság nagyon női téma, de én úgy éreztem, hogy ennél több részlet, szelet a női létből nem került a filmbe. Hiszen mit látunk folyamatosan? Hogy Martha gyászol és próbál valamiben megkapaszkodni. Hogy a házaspár kapcsolata gyengül, hogy veszekszik az anyjával. Mind valahogy a baba elvesztéséhez kapcsolódik, és az anyasághoz. Hát… nem is tudom.
Drámának különben erős lett. Már felütés is emlékezetes, ahogy látjuk a boldog párt, a várakozást, majd nagy pofonnal érkezik a szülés és a baba elvesztése. Nem is nagyon tudom, egy férfi képes-e a film első felét lazán végigülni. Egészen realista a szülés mutatása, és ha nem is mennek bele a véres részletekbe és nem látunk totál képeket a hősnő lába közéről és méhéről, azért a szenvedés, az egésznek a fájdalmas volta zsigeri szinten ábrázolva van.
Utána pedig Martha drámája következik. Rengeteg fájdalom, ahogy tartja is magát, szenved is és szétcsúsznak a kapcsolatok. Nem egyszerű nézni, nagyon nem esik jól és hosszú is a film, hiszen a szenvedések hosszú sora miatt még hosszabbnak is éreztem, mint amilyen valójában. Jól csinálja ezt, a nyomasztást, csak éppen így jön létre az, hogy miközben drámaként remeknek láttam, eszem ágában sincs még egyszer megnézni és nem szerettem nézni.
Lélektanilag mély ez a film, elsősorban Martha világával, de egész kibontja a többieket is. Több módon gyászolnak: Martha tovább akar lépni, kipakolja a gyerekszobát, visszamegy dolgozni. Sean magába fojtja, némán szenved. Martha anyja bűnbakot keres és elsősorban ő az, aki Evát legszívesebben keresztre feszítené a bíróságon. Martha anyját különben nem nagyon szívleltem, pláne, ahogy a vejével bánt.
Az a szál, ami még pluszban emésztek. Tudom, hogy egy gyerek halála hány kapcsolatnak jelenti a végét. De itt különösen rossz volt látni, hogy mennyi küzdelem után milyen véget értek. Ahogy Martha anyja belelépett, meg még rosszabb lett. Arra még keresem a szavakat, amit az a nő művelt. De Sean is kaphat kritikát, több okból is.
Nem egy látványfilm, de egy ilyen filmnek nem is kell annak lennie. A színészeknek kell elvinnie a hátán, és itt erre sem lehet panasz. Vanessa Kirby nagyon sokat tett bele Martha alakjába, és nem véletlen, hogy Oscarra is jelölték ezért. LeBeouf is bizonyítja, hogy nem véletlenül futott be és megfelelő szerepben játszani is tud.
Így, első benyomások alapján ez mélyen női film az anyaságról és a veszteségről. Nem jó nézni, nyomasztó – de pont ilyennek is kell lennie.
Pieces of a Woman – 5/4 erős dráma, benne erős alakításokkal. Nem egy könnyű darab, de emberileg izgalmas.
