Háborús, barátos, túlélős.
Öten voltak jó barátok, gyerekkoruk óta. Wilhelm és Friedhelm, a fivérek, akik apjuk megbecsüléséért küszködtek. A férfinak a katona Wilhelm volt a kedvence, érzékenyebb és olvasni szerető kisebb fiát csak bántotta, bár a bátyja igyekezett védeni az öccsét. Greta, aki énekesnőnek készült, és hittek benne, hogy sztár lesz egyszer a
tehetséges, csinos lányból. Viktor, akinek mesterszabó apja üzletét kellett volna átvennie, de a zsidó származásuk miatt mindent elvesztettek. Viktor és Greta pár is voltak, de már titkolni kellett a kapcsolatukat. A fiatal Charlotte, aki rég szerelmes volt Wilhelmbe és az alkalmat várta, hogy ezt bevallhassa a fiatalembernek. A testvérek bevonulnak, Charlotte ápolónő lesz, és megfogadják, a nyertes háború után karácsonykor ugyanígy fognak ünnepelni. A világháború azonban mindenkit meggyötör és megváltoztat: az idealista álmodozó megtanul érzés nélkül ölni, a katona elveszti a hitét, elárulnak és elárultatnak.
Lassan 10 éves ez a mini sorozat, de annyira örök a téma, hogy egyáltalán nem éreztem elavultnak. Talán egyes témák megfogásába bele lehetne kötni, de összességében én elnéztem és jól le is törtem, mire a végére értem. Mondanom se kell, az 5 főszereplőből 2 hal meg a végére, az egyik pont az én kedvenc szereplőm.
A világháború van kivesézve, több nézőpontból is. Az 5 barát teljesen más utat jár be a háború évei alatt, és így több frontot, a hátországot és sokféle nézetet is megismerhetünk. A keleti fronton van egy nagy zuhanás: a kezdeti sikerektől hogyan jutunk el oda, hogy minden elveszik és az emberek nem lesznek többek ágyútölteléknél. Kicsit a zsidók elleni visszaélések is megjelennek, de jó érzékkel nem holocaust film lesz, egészen más nézőpontok kerülnek kiemelésre. A partizánok kapcsán van egy nagyon durva jelenet benne: amikor megtalálják a zsidókat az Auschwitz felé vezető vonaton. Különben is érlelte bennem a film, hogy az emberi nem megilletné a kihalást, ott aztán tetőzött ez az érzésem. A háborús kórház pedig érzékletesen szemléltette, hogy a háború milyen pokol. A karrierista lány esetében pedig újabb emberi hulladék tulajdonságra vetül a fény.
Annak ellenére, hogy a háború nagyon sokakat tesz bűnössé és iszonyatosan pusztul benne a szereplők eredeti személyisége, mégsem tesz senkit igazán ellenszenvessé. Legjobban talán Greta a példa, aki nem csak viszonyt kezd egy nős férfival, de ez a férfi ráadásul náci tiszt is. De közben a lánynak volt nemes célja is az önző mellett: igen, karriert akart, de mellette Viktor életét is menteni próbálta. Ráébredt sok mindenre, és a végére vezekelt.
A három részben egyaránt sikerült betenni háborús jeleneteket és drámát, szerelmi történetet és jellemfejlődést – bár inkább leépülést kellene írnom a pontosság kedvéért. Ha egymás mellé tesszük, ahogy az elején isznak és a végén majd a halottjaikra, mintha nem csak 3 év telt el volna, de legalább 30.
Nem csak azért viselt meg ennyire, mert pont a kedvenc szereplőm hal meg három nappal a fegyverletétel előtt, de az is, ahogy egyik pokoli történet követi a másikat. Nincs dicső pillanat, nincsenek nyertesek, ez egy lejtmenet elejétől a végéig.
Működött a narráció, és mozgalmassá tette, ahogy váltogattunk a helyszínek és a szereplők között. Nem mindenkinek jutott egyformán izgalmas rész, de a nagy egészhez hozzátettek.
Látszik a film külcsínén is a beletett munka, ahogy a színészek is igyekeztek.
A sok tragédia miatt nem esett jól – de ilyennek kell lennie egy világégést bemutató műnek.
Generációk háborúja – 5/4 korrekten össze van rakva a történet, árnyaltak a szereplők. Több szinten benne a tragédia.
