Családos, rang nélkül helytálló, kosztümös.

Riah fiatalon marad özvegy három kisgyermekkel. A családi házban nem maradhatnak, így az írni-olvasni is tudó nő egy házvezetői állást vállal el. A helyszínre érkezve újabb csalódással kell megbirkózni: a munkavállalói elköltöztek, a helyükre bérlők érkeznek. Öröm az ürömben, hogy a kisgyerekeken megesik egy asszony szíve és beajánlja a családot a saját gazdájánál. Alacsony bérért kell dolgoznia, de tető kerül a fejük fölé és étel az asztalukra. A mogorva háziúr lassan megkedveli a nőt és a gyerekeit – mivel saját családja nincs, Riah elsőszülött fiát szeretné az utódjának nevelni. Ám egy félreértés miatt a viszony elmérgesedik, Daniel elkerül a háztól. Riah és a két kisebb is csak azért marad, hogy őt védjék. Az asszony lánya, Biddy lép a bátyja helyére – ám egy művelt, szegény lány sorsa nem könnyű a korban, ahol a tudása miatt még inkább mogorván néznek rá.

Ez egy 1991-es tévéfilm. Olyan szempontból érdekes ez, hogy mai szemmel már sok gondom van vele. A történet felépítése, a színészek, még a kinézete sem olyan, ami tetszene. Ehhez képest saját idejében jónak számított – még a legjobb dráma Emmy-díját is bezsebelte.

Az alapja egy regény, és igazság szerint nem is a történet maga volt az, ami nem tetszett. Éppen ellenkezőleg, a cselekmény volt, az ami miatt végignéztem a filmet. Érdekes volt az is, hogy egy nincstelen özvegy hogyan tudja felnevelni a gyerekeit, miközben a büszkesége is megmarad. Egyáltalán, hogy lehetett boldogulni abban a korban, ha az ember nem nemesnek született? Majd a gyerekek sorsában ismét egy érdekes helyzet áll elő.

Biddy nagyon művelt lány, nem csak ír és olvas, de ezt több nyelven is teszi, és kiművelte magát. Régi latin filozófusok, modern költők, ő ismeri mindet. Csak éppen szegény cseléd, ha a történetet nézem az anyja beadja mosónőnek is. Az urak pedig nem nézik jó szemmel, hogy ő nem egy tanulatlan szolgáló, és másokat is szívesen tanít. Nekik az a jó, ha az embereik teljesen írástudatlanok és gyámoltalanok. Van erről egy beszélgetés is, és azt is érdemes megnézni, milyen reakciókat vált ki, amikor a fizetés felvételekor pár mosónő – Biddy és a barátnői – nem csak X-et rajzolnak az átvételi ívre, hanem le tudják írni a nevüket. Ebből könnyen eljutunk oda, hogy ma is miért butítják a népet, de erről ennyit.

A film két központi szereplője anya és lánya. A film elején Riah küzdelmeit látjuk, aki a gyerekei biztonságáért adja fel a személyes boldogságát. Majd Biddy jön, aki próbál boldogulni egy korban, amely rá mondhatni ellenségként tekint.

A baj az, hogy sok-sok évet felölel a film, de a játékidő ehhez képest rövid. Tele van a film kihagyásokkal, vagy furcsa dinamikával oldják meg a váltásokat. Ez jobban tudott zavarni, mint esetlegesen a filmbe betett, zavaros részek. Pl. amikor Riah kiakad, hogy a gazdának milyen tervei voltak Daniellel. Olyan a viselkedése, mintha a férfi szexuálisan akarta volna molesztálni a gyereket, nem írni-olvasni tanította volna. Sok konfliktus elülése is csak jelzés szintű, miközben nagy és súlyos problémák voltak mögötte.

Nem egy látványos alkotás, pedig gazdag és szegényebb nemesek kúriáit is látjuk benne. Nyilván nem egy Downton Abbey szintet vártam, de ez nagyon alatta marad.

A karakterek még csak rendben voltak, az anya és lánya fel is lett építve. Viszont, a színészek játéka vagy külleme már kevésbé tetszett. Biddy esetében például a karakter szimpatikus, szerethető, de a színésznőt nem bírtam, aki játszotta.

Egyszer különben érdekes volt, elolvasnám az alapregényt, de a film nem fogott meg.

A fekete bársonyruha – 5/2,5 a történetben lett volna potenciál, de a kivitelezés olcsó és a történetvezetés se tetszett.