Kártérítést megállapító, tragédiákat feldolgozó, érdekérvényesítős.
Kenneth a számok és tények embere volt. A jogon tanított és az irodájával olyan ügyekben működtek közre, ahol emberek életének értékét kellett meghatározniuk a kártérítések kifizetéséhez. 9.11 után egy alapot hoznak létre, hogy a szeretteiket elvesztett emberek kártérítést, segítséget kaphassanak. Ahhoz, hogy működőképes legyen, a kárvallottak minimum 80%-ának részt kell vennie az alapban és nem perelnie. Kenneth önként vállalja a feladatot, és a cégével fel is állítanak egy képletet, kinek mennyi jár. Az emberek azonban nem bíznak benne, miközben a gazdagokat képviselő Lee Quinn azért kampányol, hogy töröljék el a kártérítés felső határát, hogy a gazdagok szerettei még több pénzt kaphassanak kézhez. Kenneth kénytelen átgondolni a teljes stratégiáját, hogy azoknak segíthessen, akiknek valóban szükségük van erre.
Jó messze kerültem eddig a 9.11 filmeket. Lehetett romantikus, vagy dokumentum jellegű, esetleg akció, valahogy túl fájdalmas annyi szenvedés ilyen távlatból is, hogy látni akarjak valami ilyesmit.
A Mennyit ér egy élet? máshogy nyúl ehhez a témához, és még mindig meg is vagyok tőle viselve. Jogi filmet vártam, de ez dráma és ebben is benne van az a sok fájdalom és veszteség, amiért nem akartam ilyen filmeket megnézni.
Mert nem arról szól, hogyan dolgozzák ki azt a képletet, hogy megy át a javaslat a kongresszuson, vagy bármi ilyesmi. Nem. Itt azt nézhetjük végig, hogy a számok és tények embere rájön, hogy ebben az esetben nincs általánosító képlet, itt nem lehet minden embert egyformán kezelni. Egyéni döntések sora kell, meg kell ismerni a történeteiket és jó mélyen belemerülni ebbe a sok tragédiába.
A pár film pár esetet emel ki, és mutatja be velük, hogy miért nem lehet egyetlen képlettel mindenkit leírni. A férfi, aki elvesztette a párját, de mivel homoszexuális pár voltak, az állam nem ismerte el a kapcsolatukat, és a homofób szülők, akik mondhatni megtagadták a fiukat, kapnak mindent. A feleség, aki özvegyen maradt 3 gyerekkel, de jelentkezik egy másik nő, hogy neki viszonya volt a halottal és van tőle két gyereke. Fájdalmas belegondolni, és ez csak a jéghegy csúcsa. Nem véletlen, hogy nem lehetett a képlet mellett kitartani.
Ami még pluszban borzalmas, és nem ragozzák túl, de benne van, hogy mennyire másként kezelték a gazdagok és az átlagemberek a gyászuk. Az egyik tisztességes eljárást akart, a másiknak az volt a lényeg, hogy minél több pénzt kapjanak. És akinek eleve több volt, neki nem volt mindegy, hogy mennyit kap. Pedig mutatnak konkrét számokat – aki kap 200ezret, megköszöni. Akinek 14 millió jár, ki van akadva, miért csak annyi. Nem erre mennek rá. de Quinn karakterével folyamatosan emlékeztetnek rá.
Mivel dráma, nem a látvány adja el. Végig tárgyalótermekben vagyunk, vagy családoknál, és beszélgetnek. Ezt az embereknek kell eladni, és lelkiismeretesen neki is feküdtek a szerepeiknek. Michael Keaton amit csak lehetett, beletett a szerepébe. Nekem a csendes jelenetei tetszettek legjobban, amikor gesztusok nélkül, szinte csak egy-egy testtartással fejezte ki, mekkora súly van a vállán és mennyire bele lehet roppanni. Mint amikor csak ül, nézi a kutyáját és érezzük a súlyt a vállán.
Megrázó tudott lenni ez a film, és rámutat arra, mennyi vetülete van egy tragédiának. Mert nem csak 9.11 volt pokol, de utána azt feldolgozni és a hátrahagyottak szenvedése is.
Agyas, érzékeny film, igyekezve nagyon emberien nyúlni a nehéz témához.
Mennyit ér egy élet? – 5/4 nehéz téma és mélyen emberi dráma. Másként, de benne van 9.11 minden borzalma.
