Kartelles, rendőri akciós, nyomozós, bűnvilágos.
Gallardo börtönbe került, megint átrendeződik a mexikói alvilág. A kartellek külön válnak, és keresik az erőegyensúlyt. Amado látja meg a lehetőséget, hogy Escobar és Gallardo bukásával egy más szállítási rendszert dolgozzanak ki a kolumbiaiakkal és ő legyen a drogcsempészet királya. Így még rá is segít kicsit a többiek közti viszályra, amelyből csak ő jöhet ki nyertesként. Walt Breslin ügynök pillanatnyilag nyert nyugalmat. Már belefáradt abba, hogy majd beleszakad a munkába, de a korrupció miatt soha semmit nem érhet el. Kész átkérni magát a chicagói irodába és költözni a barátnőjével. Pont ekkor robban ki a reptéren egy bandák közti lövöldözés, amelybe a püspök is belehal. A mexikói nép változást követel, és egy olyan egység jön létre, melynek valóban lehet esélye változtatni a dolgokon. Breslin jelentkezik, és miközben egy újságírónő a politika oldaláról közelít, egy rendőr egy sorozatgyilkos nyomára bukkan, megint kísérletet tesz a lehetetlenre.
10 újabb rész, ami újfent bizonyítja, hogy az emberiség pusztulásra érdemes. Elnézem, még szórakoztat is, de nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy mennyire mérgezett világban élünk. Korrupció, gyilkosság, lehetetlen helyesen cselekedni – ha mégis, abba bele kell pusztulni, de szó szerint.
De mielőtt elmesélem, miért, más kérdés. Ki volt ennek az évadnak a főhőse? Eddig lehetett azt nézni, hogy ki a főszereplő DEA ügynök és kit akar rács mögé juttatni. Az ügynököt még be lehet azonosítani, Walt, akihez mindig visszatérünk. Csak éppen Walt céltáblája közepén Amado áll, de nem ő az, aki ellen lépéseket tehet. A szervezetek egymásnak mennek, és Walt próbál belekapni a dolgokba. Amado valóban kiemelt szereplő, de ugyanolyan fontosnak érzem a többi oldal főnökét is. Nincs olyan élesen főszereplő, mint eddig.
Ehhez jön hozzá, hogy két új fő narratíva is megjelenik. Andrea újságíró és ő felülről megy neki a kartellek kérdésének. A politikust vadássza, aki a kartellek mögött is ott áll. A másik egy mezei rendőr, Tapia, aki felfigyel arra, hogy tömegével tűnnek el fiatal lányok és holtan kerülnek elő.
Andrea szála szépen illik a történetbe, ad neki egy pluszt. Még akkor is, ha ugyanolyan vigasztalan vége lesz, mint minden törekvésnek ebben a sorozatban. Kis siker, nem is túl látványos, a megtorlás pedig lehengerlő, míg az igazi felelős minden alól kibújik. Elkeserítő.
Tapia viszont egy újabb nagy falatba harap, a végén le is döbbentem, hova vezet el az ő szála. Jelentős, súlyos gond, másban is láttam már feldolgozva – a végéig mégsem esett le, hogy mire lyukadunk is. De annyira nem illik ebbe a drogvilágba a lányokkal végző gyilkosok szála! Egy más sorozatba elnézném, itt elveszik az egyéb szálak mellett. Befejezetlen is, és ugyanaz a vigasztalan vége lesz ennek is.
Akkor tovább nem halogatom. Nincs happy end. Escobar le lett lőve, a Cali kartell vezetőit lecsukták, ahogy Gallardo is ment a börtönbe. De jön más a helyükre. Itt is, mindig jön más. A drog és a vér folyik tovább. A korrupció megbuktathatatlan. Aki meg tűzzel megy a tűznek, megpróbálja Walt is, az elveszti az emberi értékeit és a másik oldal úgy is erősebb. Több pénz, kevesebb erkölcs, több eszköz és ember.
Látványra most is megkapjuk, amit ez a sorozat kínál. A mocskos utcák, a reális vérengzés, a fejesek luxus élete, a karcos színek.
Ezzel ez a trilógia is befejeződött – boldogok nem lettem, de komor maga a téma is.
Narcos: Mexico – 5/4 a fő szál még mindig érdekes és jó a kettős nézőpont, de egyes részei már szétcsúsznak.
