Bosszút állós, bűnbandás, vadnyugatos.

Nat Love még gyerek volt, amikor egy idegen érkezett a család házába. Végzett lelkész apjával és az édesanyjával, neki pedig megvágta az arcát. Felnőve a fiú is bandát alapít, de ők máshogy gondolkoznak: olyanoktól lopnak, akik maguk is bűnözők. Sokáig a szülei gyilkosa, Rufus Buck volt a célpontja – ám a Buck banda nagy is volt, rettegett is. Maga Rufus pedig idővel börtönbe került, és Nat gondolkozhatott azon, hogy békés életet élne. Mary mellett, aki sikeresen vezette a kocsmáját, és már elege volt abból, hogy az embere hazatértében soha nem lehet biztos. Ám amikor Buck egy kis ügyeskedésnek hála szabadul a börtönből és beveszi magát a kisvárosába, Nat nem tud nyugton maradni. Azzal a férfival társulva, aki már egyszer elkapta a bandavezért, a nyomába erednek. Rufus Buck azonban nem adja könnyen magát, és neki is van egy titka a múltból.

Őrült egy világban élünk. Egy Marvel szuperhős csapat tagjai között szinte minden szereplő más rasszba tartozik és a kötelező színesbőrű színész helyett már a kötelező LMBTQ karakterről beszélhetünk. Ebben a világban mégis elférnek a rassz filmek is? Mutogathatok a Kampókéz új verziójára, de itt van a Netflix vadnyugatos sztorija is.

Rendben, a vadnyugat kép soha nem volt valós. Eddig voltak benne a fehérek meg az indiánok. Ebben a filmben viszont vannak a feketék és kirakhatom a pontot. Mégis, hogy kellene ezt elképzelnem? Szegregálták a fekete nem rabszolgákat, akik külön területen mozogtak a vadnyugaton? Mert itt konkrétan úgy néz ki, hogy vannak a színesek földjei, városai és területei, meg a fehéreké. Addig jó, amíg a kettő nem érintkezik.

Le is döbbentem, amikor kicsit olvasgattam a témában, és rá kellett jönnöm, hogy a legtöbb szereplő a valóságban is élt és alkotott a vadnyugaton. Nat Love, Mary, Rufus Buck és Cheerokee Bill is valós személy volt többek között, de Cuffee alakját is valós személy ihlette. Volt Buck-banda is, ami csak színes bűnözőkből állt. Hozzátenném, hogy ettől ez nem lesz történelmi film, csak éppen valós személyek ihlették a szereplőket.

Az egy dolog, hogy hosszú lett a film. Az már egy másik, hogy mennyire buta fordulatok vannak benne. Azon azt hittem röhögő göcsöt kapok, amikor Mary nagy kalappal elmegy kémkedni, aztán Buck jól átlát rajta, fogságba ejti és Nate már dobhatja is ki az egész tervét az ablakon. Be is sétál a csapdába és olyan… hiteltelen az egész azzal a nagyon mű leszámolással a végén.

Azt már nem is minősítem, amit Buck a végén szépen elmesél. Ilyenkor mindig felrémlik előttem az Űrgolyhók, amikor kalapos barátunk felvezeti, hogy az apád unkatestvérének a (…) szobatársa volt. Nem meglepő vagy sokkoló, csak röhejes. Igen, bele kellett erőltetni ezt is.

Ettől emberibbnek kellene látni Buck alakját? Mert akkor nem jött össze. pedig elfogult vagyok, mert a stáblistán simán Idris Elba neve a legvonzóbb. Jó színésznek is tartom, de egy ilyen egysíkú karakterből nem sokat lehetett kihozni.

Zazie Beetz legalább élettel töltötte meg Mary alakját, ő egy belevaló csaj lett a vadnyugatról. Jonathan Majors már a Lovecraft Country történetében sem volt túl emlékezetes, itt még rosszabb a helyzet. A mellékszereplőkre, mint Bill vagy Cuffee, sokkal jobban emlékszem, mint amennyire rá sikerül.

A vadnyugati bosszútörténet rajongóknak egyszer meg lehet nézni, meg a hozzám hasonló Idris Elba kedvelőknek is, de nem lesz maradandó élmény.

A vadnyugat törvényei szerint – 5/3,5 erős szereposztású, másképpen felfogott western – de elég közhelyes/röhejes véggel.